Előfizetés

Így hisznek a jogállamiságban

Bizonyos értelemben párhuzamot lehet vonni a Klubrádió és a CEU esete között. Mindkettőnél utólag találták ki az érveket, a játékszabályokat, a CEU esetében ráadásul akkor, amikor az egyetem már több mint két évtizede működött. A Klubrádió esetében a frekvencia kiírásának nem voltak olyan kritériumai, amelyek alapján a pályázatot elutasították. Az nem jogszerű, hogy a pályázat elbírálásakor olyan szempontokra alapítják a döntést, amelyek a benyújtáskor nem voltak ismeretesek. Ha a Médiatanács érvelésének, indoklásának lenne bármilyen jogi alapja, akkor erre hivatkozva már be sem fogadhatták volna a pályázatot. Erre utólag, a pályázati feltételekhez képest mint új feltételre hivatkozni: ez komolytalan. Karas Mónika nyilatkozta, hogy jogászként a jogállamiságban hisz. Nos, ha ez így lenne, akkor a döntéshozatalkor nem hivatkoznának olyan körülményekre, amelyek a pályázó előtt a pályázat benyújtásakor nem voltak ismertek. Az elbírálást nem lehet más játékszabályok mentén lefolytatni, mint amit kiírtak. Így a Médiatanács a saját hatás- és jogkörét önkényesen kitágítva komoly jogsértést követett el. Ők ugyanis nem jogalkotók, csak jogalkalmazók. Tehát csak a meghatározott jogszabályi kereteken belül dönthetnek, azt nem tágíthatják ki, nem egészíthetik ki, új feltételt – pláne nem utólag - nem határozhatnak meg. De olyan értelmezést sem alkalmazhatnak, amellyel úgy tágítják ki a törvény értelmezési körét, hogy csak elutasítás lehet a végeredmény. Ezzel túllépték a hatáskörüket, a jogalkalmazói helyett jogalkotói jogkört vindikáltak önmaguknak, ami minden törvényességgel és alkotmányossággal szembemegy. Az Alkotmánybíróság fogalmazta meg anno, amikor még szakmai alapon működött: valamely jogszabály nemcsak akkor ütközik a visszamenőleges hatály tilalmába, ha azt visszamenőlegesen léptették hatályba, hanem akkor is, ha pusztán a joghatálya hat ki a hatálybalépés előtt keletkezett jogviszonyokra is. Álláspontom szerint pontosan ez az alkotmányjogi helyzet áll fenn a Klubrádió esetében, ahogy a CEU kapcsán is.   

Merkel nehéz öröksége

Amikor kedden este a Forsa közzétette felmérését a pártpreferenciákról, sokan alig hittek a szemüknek. A közvélemény-kutatás szerint ugyanis a Zöldek először vezettek a keresztény uniópártok előtt, és máris hét százalékkal. A felmérésből azért nem kell messzemenő következtetést levonni, hiszen idővel helyreállhat a világ rendje, és a CDU/CSU visszaveheti a vezetést, ráadásul más cégeknél – egyelőre legalábbis – nem figyelhető meg ekkora változás. De mindez jól jelzi, milyen bizalmi válsággal kell megküzdenie Armin Laschetnek azután, hogy őt tette meg a pártszövetség kancellárjelöltjének. Laschet és Markus Söder CSU-elnök nehezen begyógyítható sebeket ejtett egymáson, és nehéz elképzelni, hogy Söder támogatói mindezek után hogy fognak majd szívvel-lélekkel Laschet mellett kampányolni. De itt nem csak a CSU esetleges ellenállásáról van szó. Az ütésváltások nem egészen másfél hete alatt nagyon is egyértelművé vált, hogy csak a CDU vezetése áll jobbára Laschet mögött, ám a CDU/CSU frakciója, valamint a tagság is egyértelműen Söder párti. A Civey ügynökség felmérése szerint a megkérdezettek 66 százaléka rossz választásnak tartja Laschetet. Ha pedig a németek közvetlenül választanák meg a kancellárt, a CDU/CSU közös jelöltjére mindössze 11 százalék voksolna. Annalena Baerbock, a Zöldek jelöltje a legnépszerűbb 30 százalékkal, a második helyen Olaf Scholz áll 17-tel. Az is jellemző adat, hogy még a CDU/CSU támogatóinak is csak 25 százaléka voksolna Laschetra. Azóta, hogy Angela Merkelt 2005-ben kancellárrá választották, minden választás alkalmával magától értetődő volt, hogy az uniópártok kancellárjelöltje lesz a következő német szövetségi kormány feje. Most azonban borulhat a papírforma. De ha mégis Laschet lenne a következő kancellár, nehéz lesz betöltenie azt az űrt, amelyet Angela Merkel hagy maga után. Már csak azért is, mert ha minden erejével arra kell törekednie, hogy elfogadtassa magát a német társadalommal, kevesebb figyelem jut majd Európára. Merkel sosem tagadta, jobban kedveli a kül-, mint a belpolitikát, és első kancellári mandátumának kezdetétől fogva igen nagy súlyt fektetett az uniós politikára. Ebben a világgazdasági eseményeknek is komoly szerepük volt, hiszen a pénzügyi válság kitörése után az euróövezet stabilitásának szavatolását tartotta a legfontosabb feladatának, később az EU egybentartása határozta meg minden lépését. Laschetnál egyelőre nem látunk ennyire kiforrott Európa-politikát. Eddig nagyon is visszafogott volt külpolitikai, illetve az Európa jövőjével kapcsolatos kérdésekben, a CDU elnökválasztása előtti 15 perces beszédében mindössze 30 másodpercet szentelt külpolitikai kérdéseknek. Abból a kijelentéséből sem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, miszerint „európai Németországot” képzel el. Ettől függetlenül valószínűtlen, hogy esetleges kancellárrá választása esetén változna Berlin Európa-politikája; de hogy Laschet képes lenne-e válsághelyzetekben hasonló határozottsággal fellépni, mint Merkel, az már egészen más kérdés. 

Gyorsbukta

A hivatalos bejelentés után két nappal el is bukott az európai labdarúgó szuperliga, felhőtlen örömre azonban nincs ok. A lázadók csatát vesztettek, de a háború kitört, ne legyenek illúzióink! A szellem kibújt a palackból, csak az a kérdés, mennyi idő alatt rendezik megtépázott soraikat a nagy csapatok, és mikor indul az újabb akció. A régi rendszer nem tartható fenn tovább, az élklubok nem vállalnak szolidaritást a kisebb csapatokkal, egyetlen eurót sem akarnak átengedni másnak abból, amit ők kerestek meg. Ez egy olyan harc, amelynek nincs szimpatikus résztvevője. Megvan annak a bája, amikor milliárdos klubtulajdonosok vitatkoznak a korrupciós botrányoktól átszőtt UEFA és FIFA illetékeseivel korrekt, jogszerű eljárásokról, miközben egyik oldalnak sem erőssége a jogkövető magatartás, a törvények betartása. Ami pozitívum ebben a történetben, az a futball hihetetlen ereje. A klubtulajdonosok azt hitték, ha álomfizetéseket kínálnak a játékosoknak, akkor gond nélkül el tudják indítani a szuperligát. Egy vállalatnál lehet, hogy megvalósítható egy „égszakadás-földindulás”, senki sem tiltakozik nyíltan, ha cserébe megduplázzák vagy -háromszorozzák a fizetését. A futball más, ott a multimilliomos sztároknak a pénznél fontosabb a pályán elért siker, hazájuk képviselete a válogatottban. De ez is csak ideig-óráig képes feltartani azt a folyamatot, ami a szuperligával visszafordíthatatlanul elindult. Megszólalt a témában Orbán Viktor miniszterelnök is, aki elítélte az európai szuperligát, azt mondta, „a világ legnagyszerűbb játékának szépségét és emelkedettségét éppen az adja, hogy ez a sportág mindenkié, és nem sajátíthatják ki maguk számára a leggazdagabbak”. Majd mosolyogva összekacsintott a felcsúti stadion VIP-páholyában Mészáros Lőrinccel, Garancsi Istvánnal és a többi NER-oligarchával.