Előfizetés

Zöld oázissá alakul egy utca Bécsben

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.03.20. 11:11

Fotó: CR Korbwurf/janusch.co
Nyáron már lehet hűsölni a klímaváltozás negatív hatásait ellensúlyozni hivatott, platánfákkal szegélyezett Zollergassén.
Júniusra hűs, zöld oázissá válik a Bécs sűrűn beépített 7. kerületében található Zollergasse. Az utca Mariahilfer Straße és Lindengasse közti szakaszát ugyanis úgy alakítják át, hogy ellensúlyozni tudják a klímaváltozás negatív hatásait – közölte Bécs Város Külképviseleti Irodája. A sétálóutca közepére 25 éves platánokból ültetnek fasort, hogy azok négyméteres koronájukkal az első perctől kezdve valóban árnyékot adjanak. A fasort két pergola és tarkabarka virágoknak, bokroknak helyet adó zöldterületek egészítik ki. Kicsit feljebb vízfolyás csörgedezik majd és húsz különböző köztéri ülőalkalmatosság marasztalja a környékbelieket egy kis üldögélésre, beszélgetésre. A vakokat és gyengénlátókat taktilis vezetősáv segíti úti céljuk elérésében, a bicikliseknek pedig húsz kerékpártároló kengyel áll majd rendelkezésére. 
A fák életkörülményein és az esővíz-gazdálkodáson vízérzékeny várostervezéssel javítanak. Ennek köszönhetően a fák gyökérzete több vízhez és levegősebb talajhoz jut, így tovább élhetnek és erőteljesebben növekedhetnek. A módszer alkalmazásának további előnye, hogy heves esőzéskor kisebb terhelés éri a csatornarendszert. A lezúduló esővíz ugyanis nem közvetlenül a csatornarendszerbe folyik, hanem beszivárog a talajba. Ezt a fák közelében, a burkolatba épített nagyszemű kőzúzalék-réteg és különböző vízmegtartó rétegek – például aktív szén – beépítésével érik el. A közeli fák a gyökereikkel pedig elérik és átszőhetik ezeket a rétegeket, így innen is vizet vehetnek fel. Ugyanez a körforgás érvényesül a sétálóutcában létesülő „patakocskára” is, amelyet a talajba épített szórófejek táplálnak. Az elpárolgó víz folyamatosan hűti a környék levegőjét, míg a felesleg – a talaj természetes lejtésénél fogva – vékony vízrétegként folyik végig egészen a virágágyásokig és a fákig. A vízelvezetést át lehet állítani nyáriról téli üzemmódra, így a sós hólé nem juthat a fák gyökeréhez.

Egy nagyobb vulkánkitörésnyi füstöt juttattak a légkörbe az ausztrál bozóttüzek

MTI
Publikálás dátuma
2021.03.19. 22:30

Fotó: EVAN COLLIS / AFP
A tüzek nyomai, ha elérik a sztratoszférát, akár évekig is ott maradhatnak és visszaverhetik a napsugárzást, aminek melegítő hatása lehet a kutatók szerint.
 Az Ausztráliában 2019-2020-ban pusztító bozóttüzek olyan intenzívek voltak, hogy annyi füstöt okádtak a sztratoszférába, mint egy nagy vulkánkitörés és súlyos következményekkel jártak a környezetre izraeli tudósok tanulmánya szerint. A sztratoszféra a föld légkörének a földfelszíntől mintegy 12-50 kilométer közötti magasságban lévő középső része. „Nagy meglepetés volt számunkra látni ezt a jelentős hatást. Soha nem láttam ekkora füstbeáramlást a sztratoszférába” – mondta Ilan Koren, az izraeli Weizmann Tudományos Intézet professzora az AFP francia hírügynökségnek. A tüzek által a légkörbe bocsátott füstmennyiség ahhoz hasonló, mint amekkora füstöt 20. század második legnagyobb vulkánkitörése, a Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán 1991-es kitörése okozott. A kutatók emlékeztettek arra, hogy a füst Ausztráliától keletre sodródott, majd visszatért a kontinens fölé két hét múlva. „Láthattuk, hogy a füst két hét alatt egy teljes körforgást végzett. Soha nem láttam ilyen erőteljes jelenséget ilyen gyorsan terjedni” – hangoztatta Koren. A jelenséget a kutatók a Science című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányukban három tényezővel magyarázzák. Az első a tüzek intenzitása. A második, hogy Ausztrália legdélibb részének egy olyan térségében keletkeztek, ahol a távolság a troposzféra és a sztratoszféra között kisebb, mint máshol. Végül a tüzek erős szelek közelében lobbantak fel, amelyek segítették azt, hogy a tűz magasabbra terjedjen a légkörben. Az a tény, hogy a füst képes volt ilyen magasra terjedni, létfontosságú környezeti hatásának megértéséhez. „Általában az ilyen tüzek a légkör alacsonyabb részén maradhatnak csak meg néhány napig vagy hétig. Ám amint a sztratoszférát elérik, ott maradnak hónapokig, akár évekig” – magyarázta Koren. Tulajdonképpen egy nagyon vékony füsttakarót kaptunk, amely az egész féltekét hónapokig beborítja – tette hozzá.  A kutatók a füstöt hat hónapig látták a sztratoszférában - 2020 januárjától júliusáig - műholdak révén. Ugyanakkor túlságosan nehéz volt elválasztani az ausztráliai bozóttüzek füstjét a sztratoszférában lévő olyan füsttől, amely más forrásból eredt. A füst ilyen hosszútávú megmaradásának a légkörben az a fő hatása, hogy visszaverheti a napsugárzást. Koren szerint ennek mindenhol hűtő hatása van, különösen az óceánokon, ahol szétzilálhatja az algák fotoszintézisét a déli féltekén. A füst elnyelheti a napsugárzást, aminek lokálisan melegítő hatása van. „A füst által okozott melegedés következményei a sztratoszférában még nem világosak” – közölte a kutató.  Az ausztrál bozóttüzekben harminchárman vesztették életüket, több mint háromezer otthon és 24 millió hektár földterület vált a lángok martalékává.

Rövidül az alpesi hószezon

MTI
Publikálás dátuma
2021.03.19. 12:32

Fotó: OLIVIER BORN / AFP
Magasságtól függően 22-34 nappal kevesebb ideig tart, mint 50 éve, és régióinként eltérően csökkent a hó vastagsága is.
A hószezon 2000 méter alatt magasságtól és régiótól függően 22-34 nappal rövidült le – állapították meg a bolzanói Európai Kutatási Akadémia (EURAC) vezette kutatás szakértői. A vizsgálathoz Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Németországban, Ausztriában és Szlovéniában lévő több száz mérőállomás adatait értékelték ki. A hótakarónak nemcsak az alpesi növények és állatok számára van fontos szerepe, hanem a téli turizmus, a mezőgazdaság, a vízellátás és a vízerőművek szempontjából is. A hat alpesi ország kutatói nem vizsgálták a klímaváltozás és a hótakaró közti összefüggést. „De világos, hogy a hó a magasabb hőmérséklet miatt korábban és gyorsabban olvad, csapadékként pedig hó helyett eső hullik” – mondta Michael Matiu, az EURAC kutatója. A november és május közötti hónapok hóvastagsága átlagosan 8,4 százalékkal csökkent a tudósok számításai szerint. Bár az Alpok különböző régióiban eltérések mutatkoznak, a tanulmány szerint az 1970-es és 1980-as években átlagosan több volt a hó. Ezt az 1980-as évek végének és az 1990-es évek elejének hóban szegény időszaka követte.