Előfizetés

Szabad szemmel: az még nem sajtószabadság, ha nem vesznek őrizetbe újságírókat

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2021.03.12. 08:09

Nemzetközi sajtószemle, 2021. március 12.
Süddeutsche Zeitung Vendégkommentárjában Arató András, a Klubrádió többségi tulajdonosan arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar kormány 10 éve harcol a szabad sajtó és Európa ellen, ám ezt az EU megfinanszírozza. Mint rámutat, ebben a történetben nem Orbán Viktor személye az érdekes, hanem, hogy egy kézbe összpontosulnak a döntések. Az egyeduralomra törő rendszerek pedig mindig központi feladatuknak tekintik a független média felszámolását. Ugyanakkor az még nem sajtószabadság, ha nem vesznek őrizetbe újságírókat. Az uniónak azonban a mai napig fejtörést okoz, hogy mitévő legyen az olyan rezsimekkel, amelyek tesznek az alapvető demokratikus értékekre és populista-nacionalista féldiktatúra felé viszik országukat. Közben azonban bekasszírozzák az európai adófizetők pénzét és abból javarészt a saját klientúrájukat hizlalják. Eddig minden következmény nélkül. Szabadságharcot hirdetnek Brüsszellel szemben, az EU pedig mindezt tétlenül lesi. Pedig utat-módot kellene találni arra, hogy megmentse az a pár önálló orgánumot, amelynek idáig sikerült talpon maradnia. Arató kitér arra, hogy ez a Klubrádió esetében a hallgatóknak köszönhető, mert 10 év alatt 5 millió eurót adtak össze. Ők tartják életben a szabad hangot. Az pedig meglepő és megható, milyen érdeklődés kíséri a nemzetközi sajtó részéről a rádió sorsát. Az adó világhírű lett, ám ez nem az ő érdeme, hanem a rendszer bűne.
FAZ Magyarország és Lengyelországnak egyelőre nem kell tartania a jogállami mechanizmustól, miután élve a decemberi EU-csúcson kialkudott kompromisszummal, mindkét kormány azt kéri, hogy az Európai Bíróság mondja ki az új rendszer törvénytelenségét. Közben a Bizottság kidolgozza az irányelveket a szabályozás gyakorlati alkalmazására, és az már vonatkozik azokra az esetekre is, amelyek az EUB döntéséig merülnek fel. Ez volt az ára, hogy a magyar és a lengyel vezetés ne vétózza meg az új költségvetést, illetve a gazdasági mentőcsomagot. Hogy a bírósági eljárás mennyi ideig tart, azt nem tudni. Általában 19 hónapot vesz igénybe, de Jourová alelnök már jelezte, hogy a Bizottság sürgősséget kér, az pedig többnyire azt jelenti, hogy a luxemburgi testület 10 hónap alatt zárja le az adott ügyet. Ez a bíróság elnökétől függ. Moritz Körner, német szabaddemokrata EP-képviselő úgy értékeli, hogy a lépéssel Orbán és Kaczynski azt bizonyítja: elutasítják a jogállamot. És az új mechanizmus miatt úgy érzik, veszélyben van korrupt és demokráciaellenes politikájuk. A törvényhozó felszólította Brüsszelt, hogy az ne törődjön a beadvánnyal, hanem alkalmazza a mechanizmust, hogy véget vessen Magyarországon az uniós pénzek kisíbolásának, illetve hogy a lengyeleknél helyreálljon a bíróságok függetlensége. Zöld kollégája, Daniel Freund jelezte, hogy Strasbourg beperli a Bizottságot, ha az tétlen marad.
Süddeutsche Zeitung Következik az újabb forduló Magyarország, Lengyelország, illetve az Európai Unió jogállami bokszmeccsében. Az erőpróba tétje budapesti, illetve varsói megítélés szerint az, hogy csökkentik-e a két állam támogatását – politikailag vitatott lépések miatt. A két kormány milliárdokat vág zsebre, miközben mindkettő ellen jogállami eljárás zajlik az alapértékek feltételezett megszegése miatt. Mindenesetre a múlt év végén von der Leyen már előre azt hangsúlyozta, hogy a mostani közjáték nem befolyásolja érdemben a dolgokat: egyetlen új ügy sem sikkad el, amíg a Bíróság nem határoz. De csak akkor foglalkoznak velük érdemben, ha már megszületik a luxemburgi verdikt. Bírálók ugyanakkor attól félnek, hogy ez sok-sok hónapos késedelmet okoz. Ráadásul, a decemberi megállapodáshoz fűzött nyilatkozat kimondja, hogy a pénzeket csak akkor lehet megvonni, ha az adott jogsértés közvetlenül érinti a szubvenciók felhasználását. Vita esetén az adott kérdés az állam- és kormányfők elé kerül.
Le Monde      A lap egyáltalán nem tekinti meglepőnek, hogy Magyarország és Lengyelország beadványt intézett az Európai Bírósághoz. Ezzel az engedménnyel a többiek a múlt év azt akarták elérni, hogy átmenjen a pénzügyi csomag. Két éve Budapest a GDP 4,48 %-ának megfelelő összeget markolt fel Brüsszeltől. A lengyelek esetében ez az érték 3,3 %. A panasz révén Orbán Viktor, aki nyílt háborúban áll az EU-val az európai alapértékek miatt, el tudja kerülni, már ha elhúzódik az ítélet, hogy a jogállami vita kihasson a jövő tavaszi választásokra. A lengyeleket viszont utolérhetik a szankciók, mert ott csak 2023-ban járulnak az urnákhoz az emberek.  
Die Welt A jobboldali lap úgy ítéli meg a magyar-lengyel keresetet, hogy az azt jelzi: az EU továbbra is tehetetlen a jogállam megsértése esetén. Még akkor is, ha a két országnak nem sok esélye van az Európai Bíróságnál. Ám az egész jogállami klauzula nem több placebónál, így az unió a jövőben sem tud semmit tenni, ha egyes kormányok kitáncolnak a sorból. Abban persze van némi cinizmus, hogy pont Budapest és Varsó panaszolja be az EUB-nál a jogállami mechanizmust, noha a két kormány csak akkor fogadja el a testület ítéleteit, ha az megfelel a politikájának. Orbán Viktor pl. tavaly óta nem tesz eleget annak a döntésnek, hogy az érintett civil szervezeteknek nem kell megmondaniuk, honnan kapnak támogatást külföldről. Ettől persze még a két vezetésnek joga van megkeresni bíróságot, de ily módon maximum 10 hónapot nyernek. Azaz Orbán hiába húzza az időt a választások előtt. Viszont hogy a normák módszeres megszegése miatt valóban visszatartanak-e majd uniós pénzeket, az ki fog derülni. A Bizottságnak ugyanis minden alkalommal igazolnia kell, hogy az adott ügy gátolja a támogatások jogszerű felhasználását. Ily módon azonban jó pár disznóság eleve kimarad a szórásból. De politikailag csupán ennyit lehetett elérni, noha egyre sűrűbben fordulnak elő jogsértések. Valójában a nagy garral bejelentett hüvelykszorító nem több ártalmatlan szernél, Ennélfogva az európai jogközösség igazából a jövőben sem tud semmit sem csinálni, ha az alapelveit éri kihívás.
Süddeutsche Zeitung Magyarország és Lengyelország a tekintélyuralmat célozta meg és újfent bizonyítja, hogy milyen kevésre becsüli a jogállami elveket. Az első pillantásra persze a Luxemburgba eljuttatott kifogás nem tűnik többnek, mint politikai rutinnak. Valójában azonban a többi tagállam alapnormákat áldozott fel, hogy megmentse a közös államháztartást. Egyben megóvta a magyar és a lengyel kormányt a támogatások megrövidítésétől, valamint választóik haragjától. A panasz és a hozzá mellékelt indoklás ismételten bemutat az alapértékeknek. Varsó egyébként is szívesen támadja az EU-t. A lengyel Alkotmánybíróság, amely már nem több, mint papírmasé, hamarosan elvi iránymutatást ad ki, hogy kétség esetén nem kell alkalmazni a közösségi jogot, a haza szabályok elsőbbséget élveznek. Egészen pontosan az számít, amit a kormány akar. Ez pedig a keményvonalas Kaczynski, valamint Ziobro igazságügyi miniszter győzelmét jelenti. Azzal adják el odahaza az unió elleni támadást, hogy védik a lengyel kultúrát, vallást, hagyományt és államot Brüsszel állítólagos túlkapásaival szemben. Valójában azonban kizárólag az vezérli őket, hogy felszámolják a jogállam maradékát és zavartalanul tudjanak kormányozni – autoriter módra.
Deutschlandfunk Hogy a külföldre sugárzó német közszolgálati műsorszóró, a Deutsche Welle a hónap végétől fel akarja újítani magyar nyelvű programját, az jelentős reményeket ébreszt, de még az együttműködésre kiszemelt magyar szerkesztőségeknél is mutatkozik némi fenntartás vele szemben, Kovács Zoltán viszont egyenesen azt mennydörgi, hogy ez kulturkampf és beavatkozást jelent az ország belügyeibe. A DW intendása ugyanakkor arra hivatkozik, hogy szélesítenék a kínálatot és főleg a Youtube révén reálisabb képet közvetítenének a magyar közönségnek Európáról, illetve saját országukról. Ehhez kooperálni akarnak a Telex-szel, a HVG-vel, az ATV-vel és a Klubrádióval. Polyák Gábor médiaszakértő azonban azt mondja, az jó, ha többféle tartalom jelenik meg, de változatlanul nagy kérdés, hogy ezek az anyagok miként jutnak el az emberekhez. Így azonban valószínű, hogy a fogyasztók ugyanazok lesznek, akik már így is követik a független magyar sajtót. Ugyanez a baja Daniel Freund-nak, a német zöld EP-képviselőnek is, mármint hogy Orbán közönsége főként vidéken lakik, ott meg szinte hozzáférhetetlenek az ellenzéki orgánumok. Ennélfogva a Deutsche Welle is csak nagyon nehezen tudja majd elérni ezt a réteget.
Bloomberg Kelet-Európában az oltások nem tudnak lépést tartani a járvány újabb hullámával, amely végigsöpör a térségen. A cseheknél a betegség 10-szer olyan gyorsan terjed, mint Németországban. A magyaroknál, szlovákoknál és lengyeleknél hónapok óta nem volt ennyi új eset. Ha a lakosság lélekszámához viszonyítjuk a halottak számát, akkor Csehország vezet az egész világon, utána Nagy-Britannia és Magyarország a sorrend. Utóbbi megelőzte Olaszországot. Pedig ezek az államok egy éve még jól álltak, ám mostanra az egészségügyük roskadozik a csapás súlya alatt és a vezetők arra figyelmeztetnek, hogy a java még hátra van. Ez pedig veszélyezteti a gazdasági kilábalást, mert egyre újabb és újabb korlátozások jönnek. Bírálók szerint a négy kormány túl későn reagált az újabb bajra, csak némi habozás után záratta be az üzleteket és vendéglőket. Hogy a fizetőeszközök árfolyama gyengül, az azt jelzi, hogy a befektetők már beárazták a rengeteg rossz hír gazdasági hatását. De ettől még lehetséges, hogy a 2. negyedévtől megindul a fellendülés. Csak még odáig el kell jutni. Hiszen a fertőzés a cseheknél, magyaroknál és lengyeleknél több áldozatot szed, mint az USÁ-ban. És az előrejelzések igen kedvezőtlenek. Az Orbán-kabinet tegnap jó 8 ezer új megbetegedést jelentett, ami csaknem 50 %-kal több, mint egy nappal korábban. A lengyel egészségügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy a legrosszabb forgatókönyv válik valóra. Mert nem elég, hogy egyre több a fertőzött, emellett a hullám várhatóan sokáig elhúzódik.
Guardian Az Európai Parlament a diszkriminatív magyar és a lengyel politika elleni jelképes tiltakozásként az LMBTIQ-jogok övezetévé nyilvánította az uniót. Vagyis a szabadságzóna kikiáltása válasz arra, hogy a két országban egyes települések és régiók meghirdették: náluk nincs helye a nemi kisebbségek ideológiájának. A strasbourgi testület határozata ezzel szemben kimondja, hogy hogy bárkinek joga van a nyilvánosság elé tárni szexuális irányultságát, nemi identitását, félelem, hátrányos megkülönböztetés és üldöztetés nélkül. A végrehajtó hatalomnak pedig mindenütt védenie és segítenie kell az egyenlőséget, illetve az alapvető jogokat. Lengyelországban idáig már több mint 100 település és körzet jelentette be, hogy LMBTIQ-mentes régiónak tekinti magát. Magyarországon tavaly novemberben Nagykáta fogadott el hasonló határozatot. A most jóváhagyott EP-döntés egyébként felszólítja a Bizottságot, hogy szerződésszegési eljárás keretében keresse meg az Európai Bíróságot, illetve vonja meg a támogatást az érintett kormányoktól. A közvetlen előzmény az volt, hogy a lengyel vezetés megakadályozta a francia EU-államminisztert, aki hivatalos útja során fel akarta keresni az egyik szóban forgó városkát.

Identitásválság német módra, avagy merre tovább szocdemek?

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.03.12. 07:30

Fotó: CHRISTOPH SOEDER / AFP
Ideológiai vita bontakozott ki Németországban Wolfgang Thierse vendégkommentárja kapcsán a szociáldemokraták identitásáról. A felvetett kérdések azonban nem csak Németországban aktuálisak.
Indulatoktól sem mentes reakciók születtek a német Bundestag korábbi elnökének, Wolfgang Thiersének a Frankfurter Allgemeine Zeitungban február végén megjelent vendégkommentárjára. A szociáldemokrata politikus élesen bírálta az SPD irányvonalát. A politikus úgy vélte, az SPD identitásválságba került. Az egykori keletnémet ellenzék vezető alakja úgy vélte, megosztóak a rasszizmussal, a gyarmati örökséggel és a genderrel kapcsolatos baloldali nézetek és összeegyeztethetetlenek a szociáldemokrácia alapértékeivel. Bár az etnikai homogenitás elvétől elhatárolódott, szerinte hibás az a baloldali nézet, miszerint a sokszínűség egyenesen cél. Utalt arra, hogy a Németországot is jellemző etnikai, kulturális és vallási identitás komoly társadalmi viták forrása. A politikus úgy vélte, a haza, a hazafiság, a nemzeti kultúra és a kultúrnemzet fogalmait a baloldal nem engedhetné át a jobboldalnak. „A pandémia ismét azt bizonyította, szükséges egy szolidaritási közösség, nevezetesen a szociális nemzetállam” – fogalmazott. Thierse az elbizakodottság jelének nevezte, hogy a baloldal „konzervatívnak, reakciósnak vagy egyenesen rasszistának” bélyegzett mindenkit, aki felkarolta a hazaszeretet témakörét. A nagy társadalmi átalakulások esetén igény mutatkozik a szociális és kulturális biztonságra, s az erre adott lehetséges válasz lehet a nemzet. Mint fogalmazott, ezt nem elismerni elitista arrogáns ostobasággal ér fel. Utalt arra, hogy a kisebbségek egyenjogúsága is a nemzetállami kereteknek köszönhetően valósulhatott meg. A befogadó nemzeti kultúra párbeszéd révén jöhet létre, már ha a kisebbségek is tiszteletben tartják a többség érdekeit. Szerinte a transznemű személyes névmások használata révén lehetetlenné válik a normális párbeszéd és úgy vélte, a múlttal való szakítás is helytelen politika, mert a múltat nem tagadni, hanem értelmezni kell. A 77 éves Thierse később a Deutschlandfunk rádióban a jobb- és a baloldali identitáspolitikáját bírálta. „A jobboldalé kirekesztéshez, gyűlölethez, sőt erőszakhoz vezet, a baloldalé pedig ha ilyen egyoldalú és radikális marad, akkor eltörléskultúrává (cancel culture) válik”. 
Mint fogalmazott, a baloldali politikai korrektség eltörléskultúrája ellentétes a felvilágosult racionalista gondolkodással.

Thierse megnyilvánulásai nagy visszhangot keltettek a baloldalon, akadtak támogatói is, de egyesek nagy felháborodással fogadták. Saskia Esken társelnök és helyettese, Kevin Kühnert a párt egyes tagjainak elmondta, „szégyellik magukat" az SPD egyes politikusainak megnyilvánulásai kapcsán, akik elmaradott világképpel vádolják a szociáldemokratákat. Minden jel szerint Thiersére gondoltak. Aziz Bozkurt, az SPD bevándorlással és sokszínűséggel foglalkozó munkacsoportjának (AG Migration unf Vielfalt) elnöke a Twitteren megjegyezte: „Ah, Wolfgang, szomorú, hová jutnak egyesek, egyszerűen csak a múlt századhoz ragaszkodnak”. Thiersét egyes kommentelők „fasisztoidnak” minősítették, miközben létező problémákat vetett fel. Politikai pályafutása során egyébként rendre a haladók oldalán állt. Ellenállást tanúsított az NDK rezsimjével szemben, később keményen szembeszállt a jobboldali populizmussal. Az SPD-ben a balszányhoz tartozik. Most mégis reakciósnak tartják. Különösen a fiatalabb generáció bírálta hevesen, amint a közösségi oldalakon megtalálható bejegyzések is bizonyítják. A Spiegel szerint az SPD-ben előtérbe kerültek a generációs konfliktusok. Miközben Thierse és Gesine Schwan, a párt korábbi államfőjelöltje a véleménynyilvánítás szabadságát féltik, a fiatalabbak úgy vélik, azzal kellene foglalkozni, hogy a társadalmi egyenlőség és az esélyegyenlőség mind a mai napig nem valósult meg. Számukra a rasszizmus, illetve az etnikai és szexuális kisebbségek diszkriminációja jelenti a szociáldemokrácia legfontosabb kérdéseit. Nem véletlen, hogy épp az SPD LMBTQ mozgalmában érték a leghevesebb bírálatok Thiersét, aki egykor védelmébe vette a melegházasságot ellenzőket. A szociáldemokrácia identitásproblémái jóval korábban kezdődtek. Ralf Dahrendorf néhai brit-német szociológus, filozófus már 1983-ban úgy vélte, eljárt az idő a szociáldemokrácia felett, mert céljait nagyrészt elérte. A rendszerváltás után változtak a kihívások, több országban a szociáldemokrata pártok a centrum felé mozdultak el, sokan követték Tony Blair egykori brit és Gerhard Schröder akkori német kancellár harmadik utas politikáját.  
Ez utóbbi korlátai a 2007-2008-as pénzügyi krízis idején kerültek előtérbe.

A gazdaságpolitika tekintetében a szociáldemokrata pártok ugyan a baloldali és a piacorientált nézetek között őrlődtek, mivel azonban a modern szellemiségnek megfelelően ez utóbbi nézet kerekedett felül, s az európai „szocdemek” is kiálltak a bankok megmentése, illetve a szigorú költsévetési politika mellett, a baloldalon ezt egyesek az alapértékek elárulásának tartották. Újabb kihívást jelentett a menekültválság, amelynek kapcsán felmerült a kérdés, milyen álláspontot képviseljenek a szociáldemokrata pártok? A jobboldalhoz hasonlóan szigorú menekültpolitikát kövessenek, vagy egyértelműen a menekültek pártjára helyezkedjenek? A baloldali identitásvitákat Donald Trumpnak a 2016-os amerikai elnökválasztáson aratott győzelme is felerősítette. Mark Lilla amerikai politológus, a New York-i Columbia Egyetem professzora úgy vélte, Hillary Clinton akkori vereségét az idézhette elő, hogy túl sokat foglalkozott a kisebbségekkel és túl keveset „a fehér férfiakkal”. Az SPD volt vezetője, Sigmar Gabriel 2017-ben, a Spiegelnek adott interjújában pedig arra mutatott rá, hogy a baloldal végzetes hibája a munkások elvesztése. Thierse tehát olyan kérdéseket feszegetett, amelyek messze túlmutatnak az SPD-n és más európai baloldali pártoknál is felvetődnek. Nem kultúrharc ez, hanem az irányzat jövőjét is befolyásoló ideológiai vita. Az eltelt bő egy évtized alatt a szociáldemokrata pártok főleg azokban az országokban gyarapították táborukat, ahol bizonyos programpontokat átvettek a jobboldaltól. Dániában például a szociáldemokrata Mette Frederiksen annak köszönhette nagy győzelmét 2019-ben, hogy – amint ezt baloldali bírálói a szemére vetették – túlságosan jobbra vitte a pártot és bevándorlásellenes húrokat pengetett. A kormányfő menekültpolitikája nem volt engedékenyebb az előző jobboldali kormányénál. Tavaly egyébként a dán kabinet migrációs nagykövetet nevezett ki, akinek az a feladata, hogy egy vagy akár több befogadóközpontot hozzon létre a menekültek számára az Európai Unió területén kívül. Svédország sokáig igen liberális, befogadáspráti menekültpolitikát folytatott, a svéd társadalom a tolerancia és a nyitottság példaképe volt, hiszen három évtized alatt 700 ezer menekültet fogadott be, s a „csúcs évben”, 2015-en 163 ezret. 2017-ben azonban a szélsőségesek megerősödésével a kormány több ajtót bezárt, megszigorította az állampolgársági és letelepedési kritériumokat. Ennek is köszönhető, hogy a szociáldemokraták 8,4 százalékos előnnyel nyerték meg a 2018-as választást. Szintén sikeres a szociáldemokrácia portugáliai modellje. A szocialista párt a 2019-es választáson kilenc százalékkal utasította maga mögé a jobboldali szociáldemokratákat, így a 2015 óta hivatalban lévő António Costa maradt a miniszterelnök. Itt nem a menekültkérdés jelentette a baloldali párt sikerét, hanem az, hogy kissé felvizezte a hitelezők szigorú költségvetési előírásait, ami az életszínvonal javulását eredményezte. A pandémia elvben a szociáldemokrata eszmének is új erőt kell, hogy adjon. A jobboldali pártok szociáldemokrata programmal lépnek fel, amint ez a holland választási hadjárat is mutatja: a liberális Mark Rutte a jövő szerdai parlamenti választást megelőző kampányában a pandémia után a gazdaság élénkítését, munkahelyteremtést, magasabb minimálbért és több beruházást ígért az oktatásba és az infrastruktúrába. Kérdés persze, hogy a szociáldemokrata ideák erősödése mennyire tükröződik majd a választásokon. 

Thierse támogatói

Kiállt Thierse mellett Gesine Schwan, az SPD egykori államfőjelöltje, az Alapértékek Bizottságának elnöke a Süddeutsche Zeitungban megjelent kommentárjában. A politikus szintén bírálta az identitáspolitikát felkaroló baloldali politikát, amelyet fordított rasszizmusnak nevezett. A ZDF televízióban úgy vélte, az egyén nem azonosíthatja magát teljesen egy csoporttal. „Nem azonosítom magam teljességgel a férjemmel, pedig mindennél jobban szeretem” – emelte ki. Szerinte az identitáspolitika a lobbitevékenységgel is összefügg. Nagy figyelmet keltett, hogy éles bírálatokkal illette az SPD vezetését Peter Brandt, a legendás szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt fia. A történész szerint csődöt mondott a párt vezetése, nevezetesen Saskia Esken és Kevin Kühnert. Mint mondta, ahelyett, hogy a programmal foglalkoznának, a választóvonalakra koncentrálnak egy olyan pártnál, amely amúgy is válsággal küzd. „Ez elkerülhető lett volna, de a vezetés így akarta" - fogalmazott.

A "szelíd nagypapa" csomagja felpörgeti Amerika gazdaságát

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2021.03.11. 22:00

Fotó: MANDEL NGAN / AFP
Biden országa reformjára használja fel a választási győzelmet, a jobboldalnak pedig máris bekészített egy ketyegő bombát.
Fellélegezhet az American Airlines 13 ezer dolgozója, összetéphetik a közelgő elbocsájtásukról kapott februári levelet. Az amerikai kongresszus elfogadta Joe Biden 1 856 milliárd dolláros kárenyhítő és gazdaságélénkítő tervezetét, amely 15 milliárd dollárt irányoz elő a légitársaságok és alvállalkozóik megsegítésére. Ez a pénz szeptemberig elég a fizetésekre, addig pedig a legtöbb becslés szerint fellendülésnek indul az iparág. A törvény már csak az elnök aláírására vár és pont időben érkezik, hogy felváltsa az eddigi, vasárnap lejáró rendkívüli juttatásokat. A csomag részeként az amerikaiak többsége a tavalyi csekkek után még egyszer 1400 dollárt (430 ezer forintot) kap a járvány okozta károk enyhítésére, a munkanélküliek szeptemberig heti(!) 300 dollár (92 ezer forint) pótlékot a szokásos segély fölött. Jelentős összegek jutnak az oltási kampányra, az iskolák megnyitására, a kis- és közepes vállalkozásoknak, az államoknak és a városi önkormányzatoknak. Ez azonban nem minden. Biden és a Demokrata Párt kihasználta, hogy a lakosságnak közvetlen pénzt juttató tervezetet a felmérések szerint az amerikaiak 70 százaléka támogatja és „eldugott” benne néhány, a társadalmat megreformáló, hosszú távúnak szánt intézkedést. A gyermekek után járó havi 250-300 dollár például szinte forradalmi változás, amitől a 16 százalékos gyermekszegénység megfelezését várják. Az Obamacare becenevű állami egészségbiztosítási rendszer díjcsökkentéseinek és a többi kedvezménynek köszönhetően a becslések szerint egyharmadával kevesebben élnek majd a szegénységi küszöb alatt - ez most a lakosság 9 százaléka. A lépések összességükben filozófiai változást jelentenek és félévszázados trendet törnek meg. A jobboldal a 70-es évek óta a Ronald Reagan közgazdasági nézeteire utaló „reaganomics” bűvöletében él. Ennek fő tétele szerint a nagy cégeknek és a tehetős rétegeknek adott adókedvezmények élénkítik a gazdaságot és hatásuk „lecsurog” az utca szintjére is, amivel mindenki jól jár. A valóság azonban más. Az elmúlt ötven évben a gazdagok sokkal gazdagabbak, a szegények sokkal szegényebbek lettek, a középosztály pedig maradt, ahol volt. Biden és a Demokrata Párt most szakítani próbál a gyakorlattal és alulról, a szegények és a középosztály fogyasztásának növelése révén kívánja fűteni a gazdaságot – mellesleg pedig 60 milliárd dollárral megemelte a legtehetősebbek és a legnagyobb cégek adóját. Reagan híres tétele szerint az állam maga is a probléma része, az angol nyelv legijesztőbb mondata pedig így hangzik: „A kormánytól vagyok, és azért jöttem, hogy segítsek.” Ezzel leszámolt Franklin D. Roosevelt elnök az állami közmunkákra és infrastrukturális beruházásokra alapozó „new dealjének” örökségével. Azóta sem volt olyan liberális elnök, aki meg merte volna támadni ezt a felfogást – egészen mostanáig. Az 1856 milliárd dollár pedig átszámítva a roosevelti program nagyjából háromszorosa. A szelíd nagypapának gondolt Biden még egy trükköt tartogat ellenfeleinek. Mivel úgysem akadt se a képviselőházban, se a szenátusban egyetlen konzervatív politikus, aki támogatta volna a tervezetet, elrejtett benne egy időzített bombát: a mostani egészségbiztosítási kedvezmények 2022-ben lejárnak, vagyis a következő, félidős választások előtt a republikánusoknak majd újra nyilatkozniuk kell arról, el akarják-e venni az amerikaiak millióitól az elérhető árú egészségügyi ellátást. A törvény elfogadtatása nem rossz eredmény az elnök első ötven napjára. Biden következő, infrastruktúra-fejlesztési csomagja pedig a hírek szerint még ennél is sokkal nagyobb lesz.