Előfizetés

Egy szendvics ebédre, egy vacsorára

Vas András
Publikálás dátuma
2021.03.11. 07:20

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Újvárfalván a GKI szerint átlagosan havi 83 333 forintot költenek az emberek. A fűtés kigazdálkodása a lakosság felének komoly kihívást jelent.
Eszünk vagy fűtünk. Mivel ilyen szép, napos az idő, hát eljöttem a boltba - közli rezignáltan a nadalosi Lujzi Boltja előtt várakozó maszkos, jumbósapkás férfi. Munkahelye nincs, a közfoglalkoztatásból is kiszorult már régen, alkalmi munkákból él. Főleg a téli hónapok peregnek le nehezen, amikor nem ritkán csak 30 ezer forintot sikerül összeszednie. Amit többen még így is irigyelnek a Somogy közepén, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet mellett fekvő, alig két és félszáz lakosú zsákfaluban, Újvárfalván – egyik falurésze Nadalos –, az 1848-49-es szabadságharc mártír kormánybiztosa, Noszlopy Gáspár szülőfalujában. A község azon 389 település közé tartozik, ahol a GKI becslése szerint az egy főre jutó éves vásárlóerő nem éri el az egymillió forintot. Vagyis a havi 83 333 forintot. - Mennyi?! – kérdez vissza az összeg hallatán a kerti széken napozgató Orsós Jánosné Erzsébet, aztán nagy nehezen kiszámolja, neki ez éppenséggel több, mint két és fél havi bevétele: a 68 éves asszony 31 ezer forint nyugdíjat kap. Ami havi egy nagybevásárlásra elegendő, amikor is lisztet, olajat és krumplit vesz, emellett hetente-tíz naponta egyszer egy kiló fagyasztott csirkeszárnyat. – Az jó, sok van a zacskóban, még a kutyának is jut belőle néha – teszi hozzá elképedésünkre. Emellett terem a kertben hagyma, káposzta, uborka, répa, ezekből variál főzéskor.  A fűtés neki, de legalább az újvárfalvaiak felének is kihívást jelent. Egy ház teljes kifűtése legalább 15 köbméter fát igényelne, a legnagyobb mennyiséget, ennek kétharmadát Zsuzsa vallja be. És hozzáteszi, ez arra elég, hogy az állandóan használt helyiségekben ne legyen hideg. Egy köbméter fa 26 ezer, Zsuzsa havi járandósága 51 ezer. - Év közben apránként veszem meg a fát, amikor kisebb a rezsi, kiszorítom valahogy – magyarázza. – Persze nem könnyű erre félretenni, hiszen csak a gyógyszereim több, mint húszezerbe kerülnek. A költségek másoknál sem alacsonyabbak, csak a bevételi oldalon hallott összegek változnak. Sokak számára irigylésre méltó például a tíz közfoglalkoztatott nettó 56,5 ezer forintos havi bére, amit láthatóan az érintettek is értékelnek. Más hivatalos munkalehetőség ugyanis nincs a faluban. A munkanélküliségi ráta papíron 7,2 százalék, azaz 13 fő, a helyiek állítása szerint viszont a falubeliek kétharmada állástalan, csak éppen nem regisztrálja őket a rendszer. Akik kimaradnak a programból, azoknak az alkalmi meló jut. A gyönyörű környezetben fekvő zsákfaluban legalább tucatnyi ingatlan vettek meg németek, akiknél az udvar mindig ad valami munkát, s ezzel napi 1500-200 forintot is meg lehet keresni. Még inkább felnéznek azokra, akik valódi munkahelyen dolgoznak: kevesebb, mint tíz nevet sorolnak fel a helyiek. A 35 kilométerre fekvő Kaposvárra, a húskombinátba járnak néhányan, illetve a kórházba, ki ápolónőként, a többség takarítani. - Úgysem hiszik el, de a rendszerváltásig Újvárfalva kifejezetten gazdag falunak számított – állítja Zsuzsa. – A téesz mindenkinek munkát adott, virágzott a háztáji, minden második udvarban teheneket tartottak, aki pedig nem, az az állatgondozással keresett plusz pénzt vagy gyógynövényezett. Aztán a téeszt szétverték, a háztáji is elsorvadt, aki tudott, elköltözött. Horváth Dzsenifer Kaposvárra járt középiskolába, naponta ingázott, s érettségi után sem gondolt a költözésre. Jelenleg közművelődési asszisztensnek tanul, a falvakban a törvény szerint ugyanis kötelező „az alapszintű közművelődés biztosítása”, függetlenül attól, hogy ez valószínűleg nincs az első ötven probléma között. Az asszisztensek államilag előírt fizetés, bruttó 189 ezer forint jár havonta, amivel Dzsenifer igencsak megemeli a helyi átlagot. Ennek ellenére náluk is kártyás a villanyóra, mert azzal sokkal jobban lehet spórolni. Sok helyen még a feltöltős villanyórát sem tudják kigazdálkodni, többeknél pedig a vezetékek mentek tönkre az évtizedek alatt, s kicserélésükre semmi remény.  - Négy szelet parizer, két zsemle – mutatja a hazafelé ballagó jumbósapkás a napi bevásárlását. – Az egyik szendvics az ebéd, a másik a vacsora.

Tovább nőtt a különbség

A GKI Gazdaságkutató Zrt. a NAV és a KSH adatai alapján becsülte meg a települések vásárlóerejének 2012. és 2019. közötti változását. E szerint 2019-ben az egy főre jutó átlagos vásárlóerő közel 1,7 millió forint volt Magyarországon. Az összeg Budapesten 2,1 millió forint, azaz 24 százalékkal, a megyei jogú városokban pedig 5 százalékkal magasabb az országos átlagnál. A vidéki városok átlaga viszont 3, a falvaké 15 százalékkal kevesebb. A vizsgált hét év alatt az első negyedbe tartozó településeken 92 százalékkal nőtt a vásárlóerő, a legalsó negyedbe tartozóknál átlag 69 százalékkal, vagyis az ország leggazdagabb és legszegényebb területei között tovább nyílt a jövedelmi olló.

A KSH kiszolgálja a kormány manipulatív törekvéseit – mondja interjúnkban Mellár Tamás

Ungár Tamás írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2021.03.11. 07:00

Fotó: Népszava
Mellár Tamás, közgazdász, parlamenti képviselő szerint a statisztikában sok a bizonytalansági faktor, ám a KSH által megosztott adatok gyakran nem emiatt, hanem politikai megrendelésére torzítják a képet.
Honnan veszi a Központi Statisztikai Hivatal az átlagkereset-adatokat, merthogy a megadott összeg túlzottan is magasnak tűnik?  A statisztika bonyolult tudomány, hisz nehéz feladat a gazdaság és a társadalom változásait folyamatosan leképezni. Számos bizonytalansági faktor rontja a felmérések eredményét, ráadásul a politikai vezetés gyakran elvárja, megrendeli, hogy a kép kedvezően mutassa be a kormányzat teljesítményét. Ez nálunk is igaz, hisz a magyar kormány nagyon határozott és nyomás alatt tartja az általa ellenőrzött hivatalokat. Ha a KSH vezetése nem eléggé elkötelezett, akkor időnként kiszolgálja a kormány manipulatív szándékait. Például akkor, amikor kiszámítja, mekkora az átlagbér. Tavaly a KSH szerint a bruttó havi átlagjövedelem 403 616 forint volt. Ez valós szám? Nem az. A KSH ugyanis az öt embernél többet foglalkoztató vállalkozások dolgozóiról kér csak be adatokat, így nincs benne a statisztikában az ennél kisebb cégek által alkalmazottak bére. Arra hivatkozva teszik ezt, hogy ha valamennyi bérből élőt figyelembe vennének, az nagyon megnehezítené a havonkénti felmérést. Csakhogy a mikróvállalkozások dolgozói és az egyéni vállalkozók kevesebbet keresnek, mint a nagy cégek alkalmazottai. Emellett a nagyüzemek, a bankok, az állami hivatalok beosztottjainak bérét pedig felfelé viszi az átlagszámításnál a vezetők milliós fizetése. Ráadásul az átlagjövedelem-statisztika nem veszi figyelembe a közmunkásokat sem. Mindez felfelé torzítja a béradatokat. Valóban olyan bonyolult a kisvállalkozások adatait begyűjteni, hisz miután minden digitalizált már, az adóhivatal az összes kereső bérét gombnyomásra produkálni tudná… Még erre sincs szükség. Az éves GDP adatból és a foglalkoztatottak létszámából ki lehet mutatni, hogy egy emberre átlagosan mennyi bér jut havonta. Ezt két éve magam is kiszámoltam és publikáltam. Kiderült, hogy az átlagbér legalább 25 százalékkal a KSH által megadott átlagjövedelem alatt van. Ezt a számítást senki sem vitatta. Legmeglepőbb tavalyi adat az volt, hogy decemberre 449 442 forintos átlagbért számolt a KSH. Ebben volt valami trükk? Feltétlenül, hisz az év végén adnak különféle jutalmakat a nagyobb cégeknél, hivataloknál és intézményeknél. Ezért decemberben mindig jóval magasabb az átlagbér. Így ez az adat végképp nagyon megtévesztő. Teljesen értelmetlen a decemberi béradat közlése, ha nem tesszük hozzá, hogy mitől nőtt meg kiugróan az átlagjövedelem. Amúgy mi lenne az a mérőszám, ami pontosabban megmutatná az aktívkorú lakosság havi jövedelemtermelő képességét? Semmiképp sem az átlagbér, hanem az úgynevezett mediánbér. Ez azt mutatja meg, hogy a magyarországi, hozzávetőleg négymillió munkavállaló mezőnyében a középen levők, tehát azok, akik a bérlistán nagyjából a kétmilliomodikak, mennyit keresnek. Hisz épp annyian keresnek náluk többet, mint amennyien kevesebbet. Így a jövedelem szempontjából valóban ők vannak középen. Az ő bérük ad hiteles információt arról, hogy mennyit is keres az, aki a havi jövedelem alapján a középmezőnyében helyezkedik el. A statisztikusok ma már világszerte beszédesebbnek tartják az átlagbérnél a mediánjövedelmet. Egyébként van ilyen adat nálunk is, és ez alapján a KSH számolta átlagbérnél jóval alacsonyabb a magyarok bére, hisz a tavalyi bruttó mediánjövedelem 320 ezer forint. A kézhez kapott pénz a bruttó kereset 70-80 százaléka, ez is szerepet játszik abban, hogy az emberek sokkal kevesebbnek érzik a keresetüket, mint amennyit a KSH átlagbérként közöl. Ez így van, ám ebben nincs manipuláció, azt, hogy a bruttó és a nettó bér között jelentős a különbség, illik tudni. Nekem azzal van bajom, hogy a KSH miképp számolja a bruttó átlagkeresetet, és azzal, hogy miért nem a mediánbér nagyságát közli a lakossággal. Ha azt tenné, tisztábban látnánk, így viszont az adatok félrevezetők.   

Tájba illő buszmegállókra is költöttek a Miniszterelnökségnél

Koncz Tamás
Publikálás dátuma
2021.03.11. 06:40

Fotó: GULYÁS GERGELY FACEBOOK-OLDALA
Csak úgy röpködnek a különös célokra osztogatott tízmilliók.
A Gulyás Gergely vezette tárca a kormány honlapján akkurátusan, havi listákon mutatja be a visszterhes szerződéseket, a 2020-as dokumentumok között pedig több érdekes tételt és visszatérő céget is találtunk. A tavaly szeptemberi listáról derül ki például, hogy Miniszterelnökség újabb keretszerződést kötött az antalljozsef25.hu oldalt működtető ICD 2000 Kft.-vel. Mint arról a Népszava elsőként írt, az Antall József néhai miniszterelnök emlékére létrehozott honlap közpénzből és meglehetősen borsos áron működik: a Miniszterelnökség már 2018 és 2019 között is tízmilliót adott az oldal fejlesztésére, bővítésére. Gulyás tárcájától most megtudtuk, hogy 2020-ban kilencmillió forintot küldtek ugyanerre a célra, az oldal üzemeltetői pedig több mint száz tartalmat – cikket, visszaemlékezést – töltöttek fel az oldalra. Az antalljozsef25.hu-nál ugyanis nem saját tartalmakat készítenek, csupán átvesznek Antallról szóló cikkeket, visszaemlékezéseket. A fejlesztésekből ugyanakkor semmi sem látszik, az internet időgépének számító Wayback Machine képernyőfelvételei szerint az Antall-honlap létrehozása óta gyakorlatilag ugyanúgy néz ki. A honlapot az ingyenes Joomla tartalomkezelő rendszer segítségével készítették. Az oldalt fenntartó ICD 2000 Kft. a Kónya-család érdekeltségébe tartozik: a cégben évekig tulajdonos volt Kónya Imre, a Gulyás Gergelyt barátjának valló MDF-es politikus és volt belügyminiszter, jelenleg azonban fia, Kónya Zoltán viszi a boltot. Szerettük volna megtudni, hogy a Kónya-féle vállalkozás tavaly milyen fejlesztői-bővítési munkákat végzett el a honlapon, de nem jutottunk sokra: 2019-ben még szóba álltak velünk, de újabb leveleinkre nem válaszoltak. A céges számon elért férfi pedig a „Népszava” szó hallatán lecsapta a telefont. Szintén egy szeptemberi szerződésből derült ki, hogy a Miniszterelnökség bruttó 18,4 millió forintot fizetett „diagnosztikai vizsgálatokért” a Complex Medical Centernek (CMC). Mint megtudtuk, a vizsgálat PCR-tesztet jelent, és a Miniszterelnökség munkatársait ellenőrizték így. Hogy hány tesztet rendeltek, azt a minisztérium nem közölte, de ha a maximalizált hatósági árral számolunk, az is több mint 940 tesztet jelentene. Arról már korábban is írtunk, hogy Gulyás hivatala a járvány idején sem hagyja az út szélén a dolgozókat: a tárcánál közpénzből tartottak fent VIP-gyermekmegőrzőt az első hullám idején, négy óvónő és két tanítónő foglalkozott soron kívül a munkatársak gyermekeinek felügyeletével. Ha épp nem egy emlékoldal életben tartása köti le, a Miniszterelnökség buszmegállókról álmodozik. Tavaly októberi szerződéslistájuk szerint legalábbis négy céget és egy építészt bíztak meg 140-140 ezer forint +áfa értékben, hogy „két mintaterületre, három kategóriában egy-egy autóbusz-megállót” tervezzenek. A tárca válasza alapján egy gigantikus nemzeti buszmegálló-projekt első lépéseiről lehet szó: a Miniszterelnökség területi államtitkársága a Magyar Művészeti Akadémia szakértőivel fogott össze, hogy „elősegítse az autóbusz-megállók tájkaraktert figyelembe vevő, funkcionálisan és formailag is összehangolt közterületi megjelenését, és (...) egységes szempontrendszert biztosítson a későbbiekben tervezett fejlesztésekhez”.  A keresztényüldözés ügye sem maradt forrás nélkül: a Miniszterelnökség tavaly bruttó 9,3 millió forintot küldött a témában készülő tanulmánykötetre, és bruttó 7,2 milliót a nyomtatás költségeire.