Előfizetés

Papp Sándor Zsigmond: Két nap, két világ

Papp Sándor Zsigmond
Publikálás dátuma
2021.03.06. 13:13

Fotó: A szerző felvétele
Az első igazi tavaszi nap volt, és Bécs mintegy varázsütésre életre kelt. Az eddig a lakásaikban rejtőzködő emberek kitódultak az utcára. Talán a nap első bátor sugaraiban akartak megfürdeni, vagy a hirtelen jött szabadságban. Tömeg hömpölygött a sétálóutcákon, mindenféle nyelv szavai keveredtek el a nyüzsgésben, bár könnyen lehet, hogy igazából mindenki ugyanazt a nyelvet kezdte beszélni: a mámoros tavaszét. Ha korlátozott mértékben, de a boltok és a gyorséttermek is fogadták a megrészegült bécsieket, kitárták kapuikat a múzeumok és a parkok. A Múzeumi Negyed, amelynek megnyitásáról még népszabisként tudósítottam, és azt nyilatkozták annak idején, hogy igazi közösségi térnek is szánják, beváltotta a reményeket: rengetegen üldögéltek az épületek előtti padokon, és persze ment a pétanque, a gyerekek fociztak, a felnőttek söröztek vagy a kávéjukat kavargatták. Ha nem üldögélhetnek a kávéházban, akkor a szabadtéren alapítják meg a sajátjukat, pincérek nélkül, de ugyanazzal a hangulattal. Ahol pedig volt egy kis zöld terület a Volksgartenben, oda rögtön leheveredtek, plédet terítettek le a piknikezéshez, kipakolták az éttermekből rendelt vagy otthonról hozott elemózsiát, labdáztak és sportoltak. Egy új játék is feltűnt, ami főként a gimnazisták körében népszerű. A Természettudományi Múzeum előtti széles aszfaltcsíkok egyikén sorakozott fel két négy-öt fős csapat egymással szemben, mindenki előtt egy-egy megbontott sörös doboz. Egy vizes flakonnal kell eltalálni a két csapat között középen felállított flakont. Ha az egyik csapat eltalálja, a másiknak vezényszóra hörpintenie kell a lábuk előtti sörökből. Nagy vidámság, és egyre jobban csillogó szemek. Nem tudom, meddig tart a játék, és mikor hirdetnek győztest, könnyen lehet, hogy csak akkor, amikor a rosszul célzó csapat már alig bírja megfogni a célzásra használt flakont. Ahogy tán a kocsmában is véget érne, csak sokkal unalmasabban. Rá két napra, amikor csak pár fokkal süllyedt lejjebb a hőmérő higanyszála, és kicsit bágyadtabban sütött a nap, újra kihaltság ömlött el a városon. Csak néhány kósza ember sietett az utcákon, mintha nekik is sürgős dolguk lenne, és a világért se pazarolnák az idejüket céltalan sétára. Arra számítottunk, hogy most is a pénteki nyüzsgés fogad minket, fel is szerelkeztünk tollasütőkkel, hogy végképp feloldódjunk a mámoros tömegben, de a park szinte kongott. Mintha a sövényen és a formára nyírott díszbokrokon kívül soha nem lett volna más látogatója a helynek. Még a neoreneszánsz palota tekintete is olyan volt, mintha a téli álmából felrázott medve pillantana ránk. Aztán gőgösen elfordult, és szundított tovább. Úgy éreztük magunkat, mintha rossz buliba hívtak volna meg minket, és ott állunk félig felpörögve, félig becsiccsentve egy katolikus gyerekzsúron. A levegőben nyoma sem volt a korábbi szabadságérzetnek, megint az óvatosság, a félelem, az ostromlott vár hangulata lengte be a díszletként szolgáló utcákat. Mintha egy regény eleje és zárlata lenne ez a két nap, morfondíroztam magamban. És annak függvényében sötét dráma vagy reményteli családregény, hogy melyik hova kerül. A minap nyilatkozta az osztrák miniszterelnök, hogy nincs értelme olyan korlátozásokat fenntartani, amelyeket az emberek úgysem tartanak be. Lassan egy éve húzódik már ez a hol szigorúbb, hol enyhébb szobafogság, és láthatóan fárad a fegyelem, pattanásig feszül minden ideg. (A fogyasztástól elbűvölt társadalom nem a lemondó aszketizmusról híres.) Tudom, hogy miről beszél. Velem is a múlt héten esett meg, hogy végképp elegem lett. Abból, hogy a korábban egyszerű dolgok most háromszor annyi szervezéssel valósíthatók meg, és akkor is csak félig. Hogy igazából senki nem tud semmit. A külügyminisztérium, határőrség, bécsi magyar nagykövetség – ezeket szokta hívogatni a nejem, hogy kiderítse, most épp milyen feltételekkel lehet átlépni a határt – jó szándékú ügyfélszolgálatosai is csak annyit képesek felelni, hogy ők csupán a rendeletek szövegeit értelmezik. Az, hogy a gyakorlatban, az adott átkelőnél, az adott vámosnál, az adott napszakban épp mi lesz a helyzet, hogyan kelt fel aznap a rend ottani őre, milyen utasítást kapnak valahonnan, azt megsaccolni sem lehet. Az a biztos, hogy semmi sem biztos. Ebből lett elegem, meg abból is, hogy még egy közelgő ünnep, amikor nem tud együtt lenni a család, mert épp az nem kapta még meg az oltást, akinek a legnagyobb szüksége lenne rá. Szóval, olyan tehetetlen dühöt éreztem, hogy ha hirtelen ott terem egy illetékes, lehet, hogy szó nélkül felpofozom. Ehelyett szidtam a vírust, a világot, az egész hülye helyzetet. Aztán majdnem az szaladt ki a számon, hogy ez az egész úgy is csak összeesküvés. (Lám, mondtam magamnak másnap, már higgadtan, milyen jól ágyaz meg a frusztráció a hülyeségnek.) Ezért lehetett a péntek amolyan önvédelem, a szabályok pillanatnyi lazítása, hogy vasárnapra megint fegyelmezettebb arcát mutathassa a város. El kellett hitetnünk magunkkal, hogy tudunk még élni, ahogy egykor. Mert ezzel a tudattal sokkal jobb érzés magunkra zárni kényelmes cellánk ajtaját.

Gurul a dinár, gurul a forint

Végel László
Publikálás dátuma
2021.03.06. 12:00

Fotó: FK TSC Facebook-oldala
Szerbia az ellentmondások országa, erről szól a koronavírus története is. A környező országokban szigorú intézkedéseket vezettek be, Szerbiában viszont igen laza a védekezés. A kávéházak este 8-ig, az áruházak este 10-ig nyitva tartanak. A szabályokat azonban nemigen tartják be. Privát bulik nyakra-főre. Ana Brnabić kormányfő a zlatibori sítelep gondoláját felavatva magabiztosan közölte: síelés közben nem terjed a vírus. A síelők egymás hegyén-hátán tolongtak, a legtöbben arcmaszk nélkül. A gondolára alig lehetett feljutni. Az államalapítási ünnepeknek köszönhető hosszú hétvégén a sítelepi szállodákban nem volt szabad hely. Mindezek ellenére a vírus nem követel annyi halálos áldozatot, mint a környező országokban, bár küldött egynéhány komoly figyelmeztetést. A montenegrói püspök nem vigyázott kellőképpen és koronavírusban hunyt el. Temetésén az egyházatyák nem voltak eléggé körültekintőek, úgyhogy a jelenlevő Irinej pátriárka a temetés idején megfertőződött, s rövid idő múlva ő is áldozatul esett. Az egyház pár hónap múlva új pátriárkát választott, akinek a felavatásán szintén nem történtek kellő óvintézkedések. A válságtörzs orvos tagjai rosszat sejtve erélyes intézkedéseket követelnek, miközben arra panaszkodnak, hogy a polgárok nem tartják be a meglevő laza előírásokat sem. Belgrád haladó párti alpolgármestere azonban további lazítást követel. Micsoda rend ez, nyilatkozta a tévében, egy csoport a kopaoniki síközpontban lebzsel, otthonukba szállítják a vírust, aminek a szegény kávéház-tulajdonosok isszák meg a levét. Az orvosok rendőrségi órákat követelnek. A haladó párti miniszter asszony nagy általánosságban ismételgeti, hogy nem a rendeletektől, hanem a polgároktól függ a vírus terjedése. A gondola ünnepélyes felavatásáról egy szót sem ejt. A válságtörzs orvos tagjai legalább annyit elértek, hogy a múlt hétvégén a kávéházak nem este nyolcig, hanem délután kettőig tartottak nyitva. Ezek után logikus lenne, hogy az oltásban is nagy lazaság uralkodjon. Nem! Szerbiában mintaszerűen vakcináznak, ezt még az ellenzék sem cáfolja. Vučić köztársasági elnök naponta bejelenti, hogy személyes kapcsolatainak és Szerbia nemzetközi tekintélyének köszönve fennakadás nélkül oltják az embereket. Beszélt a kínai elnökkel, aki önzetlenül Szerbia segítségére sietett, úgyhogy Szerbia lett az első európai ország, amely Sinopharm vakcinákkal oltott. Választani ugyan lehet a keleti és a nyugati vakcinák között, de a polgárok nagy többsége nem válogatós, nincs kifogásuk az orosz és a kínai oltóanyag ellen. Az oroszbarátságnak mély történelmi gyökerei vannak, a kínai rokonszenvet pedig még Milošević alapozta meg. Oroszország és Kína a Biztonsági Tanácsban rendíthetetlenül védelmezik Szerbia koszovói érdekeit. Ennek köszönhetően Szerbia a lakosságarányos számítások alapján beoltottságban a második helyen áll Európában. Csak Anglia előzi meg. A belgrádi orosz nagykövet a kormány egyik koalíciós partnerének rendezvényén, a szerbiai füstölt-hús ünnepen bejelentette, hogy az orosz vakcina a legjobb a világon, legfeljebb a szerb füstölt hús biztosít nagyobb védelmet a vírus ellen. A bejelentést lelkes tapsvihar követte. A gazdaság dübörög, fellendítésében és az oltásban is európai éllovasok vagyunk, állítja a kormány. Nagyobb gondot csupán a maffiaellenes harc jelent. Nem múlik el nap, hogy bizonyítékokat keresve ne jelenjenek meg állig felfegyverzett rendőrök valamely étteremben. A küzdelem nyitányaként Vučić elnök elpanaszolta, hogy lehallgatják a telefonbeszélgetéseit, mégpedig a saját titkosrendőrsége. Az ellenzék arra gyanakodott, hogy a Szerb Haladó Párton belüli leszámolásról van szó, de ezt főleg a bulvársajtó taglalja. Hivatalos állásfoglalás nincs. A nyomok a belügyminisztérium felé vezetnek, de ezek csak feltételezések, hiszen új/régi kormány alakult: a belügyminiszter hadügyminiszter lett, a hadügyminisztert pedig belügyminiszterré nevezték ki. Hogy mit rejteget a jövő, nem tudható. Az államfő telefonjának titkos lehallgatása feledésbe merült, ellenben egyre több utalás történt arra, hogy felfegyverzett huligánok az államfő életére törnek. Rövidesen letartóztattak 16 futballhuligánt, akiket az ügyészség gyilkosság elkövetésével, drogkereskedelemmel és egyéb bűntényekkel vádolt. A kormánypárt vezetői beismerték, hogy a „futballhuligánok” jó kapcsolatot ápoltak az eddig meg nem nevezett magas rangú belügyi állami tisztviselőkkel. Jelenleg a helyzet pattanásig feszült, e sorok írásakor Vučić elnök bejelentette, hogy a napokban olyan adatok kerülnek nyilvánosságra, amely sokkolni fogja az országot, Európát és az egész világot. Időben figyelmeztette a polgárokat, hogy a gyermekek ne nézzék majd a nemzetbiztonsági tanács jelentéséról szóló híradásokat. Az apokaliptikus jóslatok háttérbe szorítják az Európa Parlament külügyi bizottságának a jelentését, mely nem csak általánosságban véleményezte a szerbiai kormányzat kudarcait és sikereit, hanem arról is szól, hogy egy, a Szerb Haladó Párthoz közelálló üzletember a föld felszínén zöldségféléket termelt, az alatta levő katakombákban pedig nagy titokban a droghoz szükséges kendert. Kiderült, Európa legnagyobb drogültetvénynek biztonságáról belügyi alkalmazottak gondoskodtak, a tulajdonosnak pedig belügyi titkosrendőrségi igazolványa is volt. A kormánypárt tagjainak ez úgy jött, mint derült égből a villámcsapás. De előtte máshol is csapkodott a villám. A Krušik nevű fegyvergyár a volt belügyminiszter apósához közelálló magáncégnek olcsón adott el fegyvereket - figyelmeztetnek Brüsszelből -, amelyeket aztán a cég drágán adott tovább külföldi megrendelőnek. A Krušik csőd előtt áll, a rendőrség perbe fogta azt a személyt, aki az adatot nyilvánosságra hozta. A kormány cáfolja, hogy a belügyminiszter időközben elhunyt apósa belekeveredett az üzérkedésbe. Az EP harmadik észrevétele a Telekomra vonatkozik. Az állami tulajdonban levő Telekom vállalat ugyanis olyan üzletet kötött a Telenor nevű cseh mobiltelefonos céggel, amelynek a bevallott célja az volt, hogy megsemmisítse a United Media céget és annak független, kormánykritikus tévéállomását. Ennek a tervezetnek írásos nyoma is maradt, ami napvilágra került, úgyhogy az EP külügyi bizottsága kifogásolja, hogy a szerb állam nemcsak beavatkozik a médiába, hanem hozzájárul a független médiumok megsemmisítéséhez. A szerb kormány felháborodva utasította el a dokumentumot. Vučić elnök dühösen kijelentette, hogy a képviselőkön számon kéri majd, hogy vagy magyarázzák meg mi a gondjuk, vagy pedig pótvizsgára visszaküldi őket Brüsszelbe. Ez az első eset, hogy az elnök ilyen erélyesen szembeszáll Brüsszellel, ami diszkréten azt jelzi, hogy csökkenőfélben van a csatlakozási vágy.
Természetesen Brüsszellel lesz még mit megvitatni. Szerbia EU csatlakozásának próbaköve a Koszovóval való viszony rendezése, amire a közeljövőben nincs kilátás, hiszen Vučić elnök bejelentette: amíg ő az államfő, addig szóba sem kerülhet Koszovó függetlenségének bármifajta elismerése. Eközben a kormányzat mindent megtesz azért, hogy maradásra és kitartásra buzdítsa a Koszovóban élő szerbeket. Vučić a maradás-politika szellemében minap bejelentette: Szerbia óriási infrastrukturális befektetéseket tervez Koszovó szerbek lakta városaiban és városkáiban. Kiemelt fontosságú az egészségügy, ami érthető, hiszen a gyengélkedő egészségügyi rendszer felpörgeti az elvándorlást. Kosovska Mitrovicában és Gračanicán klinikai központ épít, ezenkívül külön projektek születnek a városszépítésre. Természetesen a szerb kormány továbbra is segíti a koszovói sajtót és a kultúrát. De szem előtt tartja a személyre szóló támogatást: minden munkanélküli, Koszovó területén élő szerb polgárnak 200 eurót ajándékoz, a szerb gyermekek pedig 100-100 eurót kapnak. A kormány, amelynek tagja a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is, rövidesen folyósítani fogja a fenti összegeket. A VMSZ természetesen rábólint, hiszen a magyar kormány is kiadósan támogatja a vajdasági magyar közösség kiemelt intézményeit, amit Szerbia kormánya nem kifogásol, hiszen nemcsak a koszovói szerbeket kell segítenie, hanem a Boszniai Szerb Köztársaságot is. Vučić elnök éppen a napokban hozta nyilvánosságra, hogy Szerbia repteret épít a Boszniai Szerb Köztársaságban. Ezek után érthető, hogy Szerbiában nem idézett elő felháborodást a Szerbiai Oknyomozó Újságíró Központ (CINS) jelentése arról, hogy miként támogatja a magyar kormány a vajdasági magyarokat. Az ellenzék mindenekelőtt a Belgrád és Budapest között épülő kínai vasút miatt háborog, de ez nem érinti a vajdasági magyarokat. Érdekes a hasonlóság és a különbség a két támogatási stratégia között. A CINS adatai szerint 2011-2019 között a vajdasági katolikus és az evangélikus egyháznak több mint 70 millió euró jutott. A tervek szerint a topolyai fociakadémia 32 millió euróban részesül, ebből 4,2 millió máris a számlájára került. Az összeget a Magyar Labdarúgó Szövetség 9,5 millió euróval toldotta meg. Ugyanebben az időszakban a Magyar Nemzeti Tanács kb. 20 millió eurónyi támogatást élvezett. Ehhez hozzá kell adni a kanizsai birkózó akadémiára szánt pénzt és a Prosperitati Alapítvány által kiosztott gazdasági jellegű támogatásokat. A magyarországi adófizetők pénzével rendelkező, a szülőföldön maradást szolgáló Prosperitate Alapítvány egymillió euróval támogatja az óbecsei szálloda építését, amelyhez egyébként egy magyar vállalkozó kétmillió euróval járul hozzá. A szállodának 25 szobája, 2-3 lakosztálya és a vajdasági magyarság nagy örömére wellnessrészlege is lesz. A beruházó a budapesti Arthur Bergmann Hungary Zrt. szerbiai leányvállalata. Mindezt nem kifogásolja a szerb kormánypárti média, az ellenzéki is csak azt rója fel, hogy a vajdasági magyar sajtónak nyújtott, 2011-19 közötti 12 millió eurót kitevő támogatás feltétele a Fidesz egyoldalú népszerűsítése, illetve, hogy a papok a templomokban a Fidesz mellett agitálnak. Az adatokból kiderül, hogy Szerbia a művelődés és az oktatás mellett az egészségügyre, a munkanélküliek és a gyermekek személyes támogatására, Magyarország pedig a kultúra és az oktatás mellett a sportra, az egyházakra és a vállalkozók megsegítésére helyezi a hangsúlyt. Az együttműködés időközben egyre inkább gazdasági jelleget ölt. A tervek szerint a jövőben több mint 100 millió eurós magyar befektetés várható. Szerbia Koszovóban autóutakat épít, Magyarország pedig luxusszállodákat és sportlétesítményeket Szerbiában. A Szerbiában befektető magyar cégeket a magyar állam 50 millió euróval támogatja. Ennek keretében épül fel a palicsi 125 szobás luxusszálloda, amely felemészti a 100 millió euró majdnem felét, vagyis 40 millió eurót.

Egészen kis miniatúrák

Tömpe István
Publikálás dátuma
2021.03.06. 11:11

Fotó: Népszava
HAGYOMÁNYOK A térség korrupcióját és autokrata hajlamait a segélyezett nemzeti államnak közvetlenül nyújtott támogatásával az EU maga is felerősítette. Nemcsak pénzt ad hozzá, hanem rendszerszerűen el is néz a jelenségek felett. A szereplők saját hagyományaiknak megfelelően, vagyis kiszámíthatóan cselekedtek. A nyugatiak szabályozták a pénzhez vezető folyamatot, monitoring-rendszereket állítottak fel, hogy rendben fizethessenek. A kelet-európaiak nagyjából a megkövetelt illemszabályok szerint viselkedtek. Európának szóló terveket készítettek, ám ahogy lehetett, túlárazták a projekteket, megdézsmálták a fejlesztési pénzeket.  KOMP ÉS SEGÉLY Magyarország kompországgá és segélyországgá vált. Pénzügyei a Nyugathoz, az új elit sajátos szabadságharca Kelethez köti. Jó egy évtizede főként az épül, amihez az EU pénzt ad. Az intézményi homlokzat épségére mindenki vigyázott, és így lehetővé vált, hogy a támogatások gond nélkül érkezzenek. Célszerűen idomított, Brüsszel-képes bürokrácia intézi a pénzügyeket, a megszerzett pénzt a hatalom által üzemeltetett, az EU által certifikált csatornákon közvetítik önmaguk számára. BRAVE NEW WORLD A NER nem retteg az értelmiségtől, hanem tojik a fejére. Csenevész szolidaritás mellett folyamatosan üzemel az értelmiségi spanyolcsizma: pénzügyi szorongattatás, karaktergyilkosság bátortalanítja el. A civilek néha erősödnek, sok szervezetük haldoklik. Aki pénzhez jut, kussol, aki pedig nem kap pénzt, belefárad. A JEL Egy reformgondolat komolysága azon mérhető le, hogy elegen támadják-e, és hogy dolgozik-e a törvényszövegek gyártásához értő jogász a csapatban. LUSTA A média által használatba vett arcok száma korlátozott. Szakértők, professzorok, tévék körüli bal- és jobboldali megmondók vagy éppen fiatal politológusok, akik az ellustult szerkesztők helyett szövegelnek. MEGHALNI ROSSZ OKBÓL, ROSSZ HELYEN Megrendülve gondolok arra, hogy kalandos sorsú nagybátyám, Tömpe András (1913–1971) egy rossz formájú irodaház felső szintjén dobta el az életét. Holott keresztes vitézként is odaveszhetett volna Aleppo ostrománál. Vagy egy dél-amerikai őserdőben a felszabadító harc közben. Lehetett volna rabbi is Maszadánál, aki miután elvégzi szörnyű munkáját, megöli magát is. Rágyújthatta volna a Központi Bizottságra a házat, ahogy Kohlhaas Mihály felégette a gróf várát. Igazságtétel? Dehogy, de a lángok gyönyörűen lobognak. Aczél György próbált segíteni neki, Kádárra hivatkozott, odaszólok, mondta. Ő visszautasította – a deus ex machina elcsúfítja az önpusztítás esztétikáját. 1990-ES OKOSSÁG, AVAGY FIZESSENEK A NYUGATIAK Csődbe menni, az jó. A németek kiengedéséért igazán kaphatunk vastagabb borítékot, nem? Állítólag csak kérni kell. Persze ezt nem úgy kell érteni, dehogy. Magyar ember nem pénzért teszi. De miért ragaszkodtak a kommunisták annyira a pontos fizetéshez? Amúgy is rendszervége van. Akkortájt láttuk, hova vezet a csőd Lengyelországban, és ettől a tapasztalattól, véltük, érdemes lesz megkímélni honfitársainkat. Vagy majd a csontig hatoló áruhiány felrázza a népet, s akkor hajrá, forradalom, hajrá, szép új világ? Ám a forradalomban csak a vér biztos, ami a győztesek perspektívájából megengedhető – különösen, ha mások vére folyik. ÁTHÚZÓDÓ GONDOLAT A rendszerszerű átalakításokat kerülgető politikai opportunizmus mindig visszatalál a kisszerű formulák, megoldások tudomásulvételéhez. A kommunisták immár sehol, a baloldal is csak sírásó versenyekre jár, ámde virul a számlán kívüli élet, a kórházi eszközök magáncélú felhasználása, a doktor a paraszolvenciát normális bér híján fizetésnek látja. Az pedig a legrosszabb visszarendeződés, ahogy a bizalmatlan hivatalok, bankok és temetkezési vállalatok igazolások ezreivel, engedélyező pecsétek beteges mértékű szaporításával próbálják a maguk széteső rendjét fenntartani. Tehetik, az állampolgár szavazóelemmé, zsákmányállattá vált üzlet és hivatal számára egyaránt. APPARÁT Az adminisztráció a tömeges privatizációhoz értett, korábbi igazgatási tapasztalatait felülnézeti pozícióból szerezte. Emiatt néha olyan vevőjelöltekkel is lekezelően beszélt, akik egy évtizeddel később már a cselédlépcsőn sem engedték őket magukhoz. Ahogy a falon függő puska elsül a darabban, az aránytalan hatalommal bíró kishivatalnok is galibát okozhat. Kivételes helyzete néha saját magát is gondolkodóba ejti. És innen nézve talán emberinek tűnhet, hogy magának is lop, nemcsak másnak. ÖRDÖG AZ ÉRTELMISÉGI TÖRTÉNETEKBEN Bizony, mondom néktek, az ördög befurakodott közétek. Ahogy felkel a nap, fúj a szél, oly természetességgel kísérti Mefisztó a magát illegető Faustot. MENHELY Kezdeti tündöklése után a rendszerváltó értelmiség varázsa megtört, miniszteri előszobákban már nem ülnek atlantista konzervatívok vagy liberálisok. Résmentes uralomhoz nem kellenek oktatók. Megmondóemberek nagy csoportja egy Facebook nevű menhelyen tengeti az életét. ÉS MÉG Az egymást körkörös alakzatban hiszterizáló értelmiséget roppant fárasztónak találom, mégis, szerepük fontos az ellenállás szellemének táplálásában. DALVERSENY A várható Armageddonról dalverseny folyik. De a végzet érzékletes leírása, a nép alantas tulajdonságai miatti szenvelgés nem helyettesíti a politikai cselekvést. És még ez is: a népnek nem lehet olyan hosszú mondatokat írni, amelyben az „illetve” szó kétszer is szerepel. PRÓFÉTÁK A médiafelületet néhány tucat sztárértelmiségi uralja, ezrek követik őket. Az értelmiség hatása persze viszonylagos, az események annak idején is mentek a maguk rendszerváltó útján. A pillanat prófétái számára azonban minden világos, a következményeket akkor is előre tudták. S ha végül más lett a folytatás, mindig volt egy alkalmas magyarázó elmélet a kezük ügyében. Évtizedek után idegesítővé váltak. Lenin, megkockáztatom, hozzájuk képest önbizalom-hiányos kamasznak tűnhet. VÁDLOTT SZEREPÉBEN Ne bánkódj, ha a sors mindig rád talál, vádlottként szerephez juthatsz. Érdemes tudnod, hogy a kézre eső bűnösök hasznot hajtanak, mert szerepeltetésükkel a mindig változó múlt igény szerint, könnyebben magyarázható. ÚJ GENERÁCIÓT Az újrakezdés a tisztaság jele, új generációt hát ide az elhasznált után! Mi pedig köteles szimpátiával fogadjuk az újrakezdőket, véleményünket ráérünk akkor árnyalni, ha a hatalom közelébe kerülnek. MÉG HASZNOS LEHET Végül megosztom nagyváradi nagyanyám tanácsát, hogyan lehet egyenesen a Félix Fürdőhöz eljutni. Utazz villamossal, és az utolsó előtti megállónál szállj le!