Előfizetés

Ez a praxis

A praxisközösség nem ördögtől való. Szinte bizonyos, hogy vannak olyan térségek az országban, és léteznek olyan tárgyi, személyi stb. együttállások, ahol/amikor a közös praxis lenne a legkevésbé rossz megoldás. De abból, ahogyan a kormány csinálja (előkészítetlenül, a finanszírozással zsarolva, egy világjárvány csúcspontján), nehéz valamilyen progresszív kormányzati szándékot kiolvasni. Ha csak azt nem tekintjük progressziónak, hogy a 11 év elhibázott bér- és egészségpolitikájának hibái nyomán országos válsággá növekvő háziorvoshiányt megpróbálják a megoldás helyett a kényszer-praxisközösségek létrehozásával elleplezni. A háziorvosi hivatás ma nem vonzó: az orvosszakmákon belül is alulfizetett, kiszámíthatatlanul változó (de kiszámíthatóan romló) feltételrendszerben lehet csak gyakorolni, és nincs benne perspektíva. Mivel az állam a járulékokból működteti, és a feltételeit is ő szabja meg, minden, ami rossz benne, tisztán a kormány felelőssége. A kormányzat pedig most úgy nyúl hozzá a legfájóbb ponthoz - részben az orvoslás szándékával, részben a saját politikai szempontjait követve –, hogy tesz egy tisztességtelen ajánlatot: lehet egy kicsivel több pénzért praktizálni, de az előzetesen megígért emelést csak azt kapja meg, aki praxisközösséghez csatlakozik. Aki nem, annak be kell érnie az eredeti ígéret egyharmadával. Akad néhány nehezen megválaszolható kérdés a fenti ügymenettel kapcsolatban. Miért olyan sürgős, hogy nem lehet megvárni az egyeztetéssel azt az időszakot, amikor az amúgy is extrém terhelést hozó járvány és oltókampány lezárul? Miért kell erőszakkal intézni egyeztetés és az orvosok szempontjainak figyelembe vétele nélkül? Miért nem arrafelé keresik a megoldást, ahol a focistáknál már meg is találták, hogy t.i. ha több munkaerőre van szükségük, megfizetik az adott munka piaci értékét? Hány háziorvossal lesz emiatt a minősíthetetlen eljárás miatt kevesebb? És ha az orvosokkal így próbálnak (el)bánni, mire számíthat tőlük a többi, kisebb alkuerejű dolgozó?

Ki csinálja a politikát?

Az oltás nem politikai kérdés, hanem hatékonyság és megbízhatóság kérdése - mondta Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár a CNN-nek adott hét eleji interjújában. A száraz és fájdalmas tényeket szemlélve az államtitkárnak igaza van. Volna, ha errefelé nem lenne minden politikai kérdés, ha nem volna éppen a kormánypártok kényszerű érdeke, hogy a járványt politikai kérdésként kezeljék. Kényszerű, mert a járvány mögött ott lépdel a jövő tavaszi választás, amelynek kormánypárti sikere a járványnak és következményeinek a kezelésén múlik. Ebben pedig a kormány rettentő gyengén áll - mindannyiunk közös fájdalmára. A közös partra szorított ellenzék a választásokat egyetlen kérdésre szűkítette le: Orbán vagy sem. Amin nincs mit csodálkozni, mert az ország egyszemélyi vezetés alatt áll. Ám Kovács államtitkár félreérti a helyzetet: politikát nem az ellenzék csinál(t) a járványból, hanem a hatalom. A kormánypropaganda helyezte középpontba a minden bajra megváltást hozó vakcinát, a csodaszer beszerzését is. “Az elátkozott Brüsszel” valóban elkövetett hibákat, olvastunk is erről önkritikus megjegyzéseket, de még a hivatalos kormányhonlap szerint is több vakcina érkezett eddig Nyugatról, mint Keletről. "Mellékesen": Brüsszel utálata tegnap kiteljesedett azzal, hogy a Fidesz kilépett az Európai Néppárt frakciójából, és szorul mind magányosabban a szélsőjobbra. Az közben csak ócska kommunikációs trükk - a kormánypropaganda túloldala -, hogy a magyar ellenzék vakcinaellenes halálpropagandát folytatna, miközben pusztán az orosz és kínai vakcina uniós engedélyezését kéri számon. Abban sincs semmi meglepő, ha a magyar közönség a nyugati vakcinákban bízik inkább, főként a "magyar észből és amerikai pénzből kifejlesztett" (forrás: O. V.) oltásban. A kérdés inkább az: miért oltatja be magát a miniszterelnök a kínai változattal és nem a magyar-amerikaival, ha nem politikai okokból? Túl drága volt a Moderna, pedig a pénz nem számít, ha életről van szó, amúgy meg a kínai oltás drágább a Modernánál. Erre pedig nem válasz Kovács államtitkár mondása: a kínai, valamint az orosz vakcinát is sok helyen alkalmazzák a világon, és Magyarország bízik a saját tudósaiban és orvosaiban. Főként akkor nem, ha legalább az alapos gyanúja felmerül a politikai nyomásnak. Ami amúgy hisztéria volt, hiszen meglehet az orosz és a kínai oltóanyag is kiváló, "csak" papír nincs róla. A járványt nézve pokoli idők elé nézünk, amit csak tetéz a kórházakban kialakuló helyzet. Közben elfogyott a kormányba vetett bizalom. Az ősokot maga Kovács Zoltán mondja ki: "A filozófiánk nagyon egyszerű. Mi vagyunk Európa, tehát nem Brüsszel feladata, hogy megmondja, mit tegyünk. Mi döntjük el, hogy mi a legjobb a magyaroknak, és a legfontosabb visszajelzés a választók döntése, akik Orbán Viktor kormányát háromszor is megválasztották, kétharmados felhatalmazással." Nem, nem mi vagyunk Európa. S tényleg ennek a hatalomnak kell eldöntenie, mi a legjobb a magyaroknak? 

Fanatikusok

A napokban új könyv jelent meg XVI. Benedekről Németországban. A szerzők, Doris Reisinger teológus és Christoph Röhl filmrendező igen negatívan értékelik a bajor egyházfő pápaságát. Úgy vélik, túl későn lépett válsághelyzetekben, s szerintük sosem a papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozatai, hanem „az egyház tisztasága” miatt aggódott. Tagadhatatlan azonban: XVI. Benedek legnagyobb cselekedetének éppen azt tekinthetjük, hogy nyolc éve lemondott. Nem kis bátorság kellett hozzá, oly sok elődje sosem lett volna hajlandó erre. Ő azonban belátta: nincs elég ereje ahhoz, hogy rendet tegyen az egyházban. S azzal sem lehet vádolni, hogy emeritus pápaként korlátozná Ferenc működését. Ezt akkor sem vetheti senki a szemére, ha az ultrakonzervatív papok még mindig őt tartják a katolikus egyház szellemi vezetőjének és az ő munkásságára hivatkoznak, ha Ferenc pápát eretnekséggel vagy liberalizmussal vádolják. Ezért is figyelemreméltó az emeritus pápának a Corriere della Serában megjelent interjúja, amelyben fanatikusoknak nevezte azokat a katolikusokat, akik mind a mai napig nem fogadják el a lemondásával kapcsolatos döntését és továbbra is őt tekintik pápának. Reméljük, Benedek pápa üzenete elér minden érintetthez. Itthon is akadtak olyan kormánypárti véleményvezérek, akik azután, hogy - mély vallási meggyőződésről tanúságot téve - egyházat váltottak, katolizálásuk után azt is közölték, Benedeket tekintik pápájuknak. Ezzel ugyan azonnal deklarálták, hogy nem fogadják el a katolikus egyház alapelvét, de itthon ez úgysem számít. Magyarországon csak azt minősíthetik jó és mélyen hívő katolikusnak, aki megfelel a kormány elvárásainak. Aki nem, az csak keresztényellenes lehet. Pedig a „jó katolikusoknak” is ismerniük kell Krisztus szavait: „Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni.”