Előfizetés

Hazamentem az ujgurokhoz

Galgóczi István
Publikálás dátuma
2021.02.20. 18:18

Fotó: Szerző felvétele
Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842) Göttingenben hallott először arról, hogy az ujgurok a magyarok rokonai. Ugyanebben az időben, egy német nyelvész (Heinrich Julius Klaproth) bebizonyította, az ujgur nyelv a török nyelvek családjába tartozik. Tehát az ujgurok is törökök, ezért is nevezik az ujgurok földjét Kelet-Turkesztánnak. Viszont ezt az elnevezést nem szeretik a kínaiak, ők Hszincsiang(„Új terület”)-Ujgur Autonóm Területről beszélnek. Nagyjából 10-12 millió ujgur lakik Kínában, de sokan élnek a környező országokban, Amerikában, és Európában is. Bár Ujgurisztánban található a Takla-Makán sivatag, mégis a környező hegyekből érkező vizeknek köszönhetően a régió majdnem fele mezőgazdasági művelésre alkalmas. Rengeteg ásványkincset, fémet rejt a föld, itt található Kína kőszénkészletének 38, a kőolaj- és földgázkészleteknek pedig 25 százaléka. A kőolaj kitermelése 1955-ben kezdődött, és a lelőhely közelében felépült Karamaj (1958) városában jelenleg több mint 400.000 ember él. De vannak itt ősibb települések is, például a Selyemút híres városai: Turfán, Hotan, Jarkand, Kasgar. És az 1001 éjszaka meséinek világában sétálva az utazó biztosan találkozik Aladdinnal, a mesefolyam leghíresebb kínai szereplőjével.

Farkasokkal táncolók A kínai krónikás egy törzs lemészárlásával kapcsolatban azt is leírta, hogy a támadók csak egy fiúnak hagyták meg az életét. Őt viszont lassú halálra ítélték, elvágták a lábát és hagyták elvérezni. De egy nőstény farkas megtalálta és megmentette. Amikor a martalócok megtudták, hogy még él, visszamentek és megölték. De a farkas, aki idő közben teherbe esett tőle, elmenekült, és a Turfánhoz közeli Kaocsangnál tíz fiút szült. Évek múlásával az ifjak felnőttek és összeházasodtak a környékbeli lányokkal. Utódaik a török népek, akiket a történelmük kezdetén még türköknek hív a tudomány. Így lett Aszena (Asina), a nőstény farkas, aki a Szürke Farkasok emblémájában is szerepel, a török népek szimbóluma.
Az i.sz. VI. század közepén létrejött első Türk Kaganátus már a század végére egy keleti és egy nyugati türk birodalomra esett szét. A türkök földjét Kína foglalta el, majd Aszena utódai kivívták a függetlenségüket. A második Türk Kaganátust a VIII. század közepén az ujgur-baszmil-karluk törzsek szövetsége döntötte meg, majd a győzteseket az ujgurok győzték le, az Ujgur Birodalmat (744-840) pedig a kirgizek. Az ujgurok elvándoroltak, de nem olvadtak be sem a kirgiz, sem a kínai népbe, mert a buddhizmus és a manicheizmus felvételével elszakadtak a nomád élettől. Az elvándorlók egyik csoportja Turfán környékére költözött.
Kaocsang mellett található Bezeklik, az ujgur buddhizmus emléke. Az Ezer Buddha-barlangtemplomának képeit i. sz. 400 és 1300 között festették, de sajnos a 83 barlangból mára már csak 57 maradt meg, és ezek közül sem látogatható mindegyik. A X. század végén a városban járó kínai követ buddhista szentélyeket és perzsa manicheus papokat látott, de még Marco Polo is (XIII. század) sok keresztényről írt, miközben az ujgurok között már megjelent az iszlám. Kínában az iszlám már korábban is jelen volt és nem szárazföldön, a Selyemúton érkezett, hanem a tengeren. Ennek egyik bizonyítéka, hogy Mohamed kortársának, Szaad ibn Abi Vakkásznak, az első iszlám közösség megalapítójának a sírja Kanton kikötővárosában van. A tengeri selyemút (fűszerút) következtében arab és perzsa kolóniák születtek a nagy kikötőkben, a kereskedők pedig összeházasodtak a helyi lányokkal. A vegyes házasságokból kialakult a huj muszlimok közössége. Tehát a hujok olyan kínai muszlimok, akiknek az ősei arabok vagy perzsák. Természetesen hujok kisebbségként az ujgurok földjén is élnek, mint a kirgizek, a kazahok, vagy a tádzsikok. A Tang-dinasztia idejében (618-907) az Abbászida kalifátus szövetkezve az ujgurokkal, a karlukokkal és a tibetiekkel, a mai Kirgizisztánban lévő Talasz folyó mentén legyőzte Kínát (751). Bár a csodálatos mandarin befolyása a Selyemúton csökkent, mégis sokkal súlyosabb következménye lett a török anyától született kínai hadvezér, An Lusan vezette lázadásnak. An Lusan a seregeivel végigdúlta Kínát, és önálló dinasztiát alapított (Jan dinasztia, 756-763). Szorult helyzetében a kínai császár az araboktól és az ujguroktól kért és kapott segítséget, a felkelés leverték.
Mao és Kurban bácsi Az ujgurok között, Kasgart kivéve, mindig egyedül voltam európai, és mindig úgy éreztem, mintha Közép-Ázsiában lennék. Turfán híres, XVIII. században épült Emin minaretje a perzsa-afgán építészet stílusát őrzi, a különböző geometriai formákat agyagtéglákból rakták ki, arrafelé agyagból sincs hiány. A Takla-Makán sivatag északi peremén fekvő, alig negyedmilliós városban 21 nemzetiség él. A közeli kis falu, Tojuk temetője muzulmán zarándokhely, ahová csak muszlimok mehetnek be. Itt nyugszanak azok a kereszténységből jól ismert epheszoszi hétalvók, akikről még a Korán is ír. A helyi történet szerint amíg az ifjak aludtak, egy kutya őrizte az álmukat. Etnográfusok megállapították, ez a kutya természetesen nem más, mint a már említett farkas (Aszena). De nem csak a (farkas)kutya őrzi az ősök emlékét, hanem a kutya gazdájának, a pásztornak a botja is, mert az ujgur történetben egy pásztor is szerepel. A bot még ma is megvan, a temető őre vigyázza, én is láttam, a népi gyógyászat pedig mágikus erőt tulajdonít neki. Akit ezzel a bottal megbotoznak, majd a szent helyen imádkozással és böjtöléssel eltölt egy kis időt, biztosan meggyógyul. Így szövődött be az iszlámba az ujgurok sámánizmusa. A kínai kulturális forradalom idejében (1966–1976) rengeteg sírt leromboltak, de ezt a helyet nem bántották, mert a kutya láthatatlanul, de még mindig vigyázza a fiatalok álmát. A temetőben láttam egy három nyelvű – ujgur, kínai, angol – feliratú táblát, az utóbbit én is el tudtam olvasni: a kommunista párt működtet egy nem korrupt kormányt, aminek az emberek élvezik az előnyeit. Turfán nagyon híres a sárgadinnyéjéről, a szőlőjéről és a mazsolájáról, mivel a muszlimok nem isznak bort. Ugyanakkor az ujgurok közt élő kínaiak alkoholt isznak, disznóhúst esznek, és a kínai lányok a legutolsó nyugati divat szerint öltözködnek. Természetesen az ujgurok között is van különbség. Amíg Turfánban, Jarkandban és Kasgarban a legtöbb nő szabadon hagyta az arcát, vagy csak a haját kötötte be kendővel, addig Hotanban sok muszlim nőnek csak a szemeit láttam. Hotan városától nem messze található egy újabb zarándokhely, Ászim imám sírja. A sír mellett egy mecset is volt, de a The Guardian cikke szerint már nincs meg. Egyik nap a városban lefényképeztem egy szobrot, ami Mao Ce-tungot ábrázolja egy ujgur villanyszerelővel, Kurban Tulummal (1883–1975). A Kínai Népköztársaság megszületése után, Kurban Tulum szamáron vagy szamaras kocsin (az eszközt illetően nincs konszenzus) majdnem 1000 km-t utazott Ürümcsibe, az Ujgur Autonóm Terület székhelyére, majd a kommunista párt szervezésében eljutott Pekingbe, ahol találkozott Mao Ce-tunggal. A két férfi 1958. június 28-án kezet fogott, így ez a kézfogás lett az ujgur–kínai barátság és a békés egymás mellett élés szimbóluma. Ha jól tudom, Kurban Tulum az egyetlen ember, akit Maóval együtt köztéri szobron ábrázolnak, nem számítva ide a mauzóleuma előtti szobrot. Később „Hova mész, Kurban bácsi?” címmel megszületett a rendszer egyik legnagyobb slágere, és a legendás találkozóról 2002-ben filmet is készítettek. Hotan a jádekereskedelem központja, én az üzletekben csak kínai eladókat láttam, és ujgur férfiakat, akik a legnehezebben megmunkálható köveket csiszolták
Az illatos ágyas Afak hodzsa Kasgarban található sírjához a férfiúi kíváncsiság is vonzott. A hodzsa többször is kritizálta az uralkodót az erkölcstelen életmódja miatt, ezért kiutasították a kánságból. Az elűzött puritán muszlim az 5. dalai lámától kért, és kapott segítséget - elfoglalták a Tarim-medencét (1678-1680), Afak hodzsából pedig uralkodó lett. Az ő és családja mauzóleumát, „az illatos ágyas sírjának” is nevezik. A hagyomány szerint ugyanis itt van eltemetve a legendás szépségű, illatszerekért rajongó lányunokája, Iparhán (Hsziang Fej), Csien-lung császár (1735-1796) ágyasa. Egy másik történet szerint, amikor Iparhán meghalt, a császár titokban, hogy senki meg ne tudja a családjából, az ujgur szerelmét a császári temetőben temettette el, és itt csak a ruhája van a földben. Kettejük szerelméről a kínaiak egy 3D-s rajzfilmet készítettek, és Iparhán több romantikus regénynek a hősnője, szépsége a nyugati művészeket is megragadta. A név hallatán nekem mindig Madina Memet ujgur színésznő jut az eszembe. Kasgarba péntek délután érkeztem, ezért nem tudtam elmenni a pénteki imára az iszlám világ 12. legnagyobb mecsetébe, az Id Kah mecsetbe. De ha akkor ott vagyok, talán még találkozom az alig egy hónappal később (2014. júliusában), 74 éves korában terroristák által meggyilkolt Dzsuha Tahir imámmal. Ugyanis a terrorizmus az ujgurok közt is jelen van, de természetesen nem minden ujgur terrorista. Az egyik szervezet nevében a „Kelet-Turkesztán Felszabadítása” szerepel. Bár a „Turkesztáni Iszlám Párt” Szíriában harcol, mégis ők vállalták magukra az imám meggyilkolását. Amikor az Id Kah mecsetnél jártam, egy ujgur fiú megkérdezte tőlem: „Tudsz arról, hogy a magyarok és az ujgurok rokonok?”

A viktoriánus mondakör

Márton László (Montpellier)
Publikálás dátuma
2021.02.20. 17:39

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
"És ha eltűnnek a kommunisták, jönnek majd a félművelt sunyi parasztok." (Márai Sándor)
Az emberminisztérium húsz-egynéhány millió forintot költ az ősmagyarok "csillagvallásának" feltárására. A cél: zenés játékot (musicalt?) készíteni a kutatás eredményeiből. Ez valóban újítás. Igaz, gyakran előfordul, hogy valós vagy képzelt történelmi eseményekből operát, vagy operettet írnak – de, azt hiszem, ez az első eset, hogy operett-témából barkácsolnak történelmet. És finom, latinos fogalmazással mítoszrekonstrukciónak nevezik. A mítosz az úton hever… Elég felszedni és rekonstruálni. Én is beszállok. Nem a csillagvallás rekonstrukciójába, hagynám ezt inkább sumerológusoknak és maja-inka szakembereknek, de a viktoriánus korszak néhány mítoszát re-és dekonstruálom. A művelethez szükség van: 1. hősre; 2. hőstettekre; 3. a köré kanyarított, többé-kevésbé valós, vagy ezek híján, képzelt történetekre.
A mítosz kezdete

A hős születését, megjelenését általában rendkívüli, csodás események előzik meg. Viktor hős például abban a faluban érkezik a földre, ahol ezer évvel korábban Szent István király felajánlotta Szűz Máriának Magyarországot. A tranzakció lefolyását a tudomány nem részletezi, például nem tér ki arra, hogy miért éppen a Felcsút nevű poros faluban jött létre, amikor onnan nem túl messze, Székesfehérváron az alkalomhoz illő kellékek és díszletek rendelkezésre álltak. A hős családjának, felmenőinek fontos szerep jut a mítoszteremtésben. Hősünk felmenői falun éltek, de nem földművesként. Kemény alkatra vall, hogy a paraszti társadalom szélén megkapaszkodtak. A nagyapa negyvenöt éves korában érettségizett, az apa üzemmérnöki képesítést szerzett. A család férfitagjai közül hárman viselték a Viktor-Győző nevet. A falusi családmodellben az apa egyeduralkodó, akaratával szembeszegülni súlyos megtorlással jár. Hősünket kamaszkorában nadrágszíjjal verte, annak is a csatjával, mert az jobban fáj. A földre esett fiút esetenként úgy megrugdalta, hogy másnap reggel nehezen állt lábra. (Dr. Kende Péter: A Viktor). A falun élők láthatára alacsony, a legtöbb hatalom gondoskodik arról, hogy így is maradjon. Az idegen, az ismeretlen félelmet kelt, a magára hagyott falu a túlélésre rendezkedik be, mindent ennek rendel alá. Hősünk karaktere az otthonról és a környezetből hozott vonásokkal már zsenge gyermekkorában megnyilvánult. Öröksége nem hagyott más választást, mint győzni, a győzelemhez megfelelő csatateret és ellenfelet szerezni. Amire a valóságban nem volt módja, megvalósította képzeletében, mítoszának elemeit ő maga alkotta. "A mai kormánypárt vezetői azok, akik Magyarországon kiharcolták a jogállamot a kommunista diktatúrával szemben" - leckéztette meg hősünk a Brüsszelnek nevezett ős-ellenfelet. Ami a tényeket illeti: 1989-90-ben a mai kormánytagok közül csak a miniszterelnök és a belügyminiszter harcolhatta ki a jogállamot, a többiek legfeljebb bölcsőjükben, vagy még abban sem vehették fel a harcot a kommunista diktatúrával. Elképzelhető, hogy Pintér Sándor rendőrkapitányként lelke mélyén szívesen részt vett volna a harcban, de nem volt abban a helyzetben. Hősünk maga gimnáziumi KISZ-titkárként se mutathatta ki ellenszenvét. Kollégista korában a rendőrség két alkalommal "elbeszélgetett" vele, eltanácsolta az alternatív ifjúsági szervezet alapításától, ez kellemetlen lehetett, de a jogállam kiharcolásának a folyamat egészét tekintve, elég szerény mozzanata. Újabban "utcai harcosként" ragozza múltját, ami erős túlzás. Nagy Imre és társainak temetésén a magyar ifjúság nevében mondott beszéde alapozta meg a szovjet csapatok kivonulását kiharcoló hős mítoszát. Fegyverhordozói két, nem jelentéktelen részletről azonban szeretnek megfeledkezni. Az első: a temetést rendező Történelmi Igazságtevő Bizottság tagjai azzal a feltétellel engedték Orbán Viktort mikrofonhoz, hogy beszédében nem említi a szovjet csapatok kivonását. A második: ezt nem a megszállók iránti rokonszenvből tették, hanem azért, mert a (részleges) csapatkivonásról szóló szerződést már három hónappal korábban a magyar és a szovjet kormány megkötötte. Úgy is mondhatnánk, hogy hősünk halált megvető bátorsággal döngette a nyitott kaput.
A mítosz kiteljesedik
Bizonyára az oxfordi Pembroke College-ben ismerkedett meg a bonapartizmussal, brumaire 18 végrehajtásának körülményeivel, és a hatalomgyakorlás feltételeivel: pénz, pénz, pénz…, valamint a párton belül egyetlen akarat érvényesítése. A tanulmányúton elsajátított technikák alkalmazása magyarázza a "fiúk a bányában", majd az ezt követő "fiúk a szőlőben" hadművelet sikerét. A törvényesen megszerzett hatalom megszilárdítását a "hosszú bájtok éjszakáján" Simicska Lajos "pénzügyi zseni" biztosította, a törvénytelenségek nyomának eltüntetésével.
Az első miniszterelnöki mandátuma alatti korona-sétáltatás, korona-úsztatás, zászlóosztogatás, a márciusi 15-e után viselt kokárda, mint a hazafiasság jelképe, ártatlan csínynek tűntek a későbbiekhez képest. Annyi azonban kiderült, hogy a kormányfő a múltat képzeli el az ország jövőjeként, ennek is erősen sminkelt változatát. A nemzet, a polgár, a kereszténység fogalmai a pálinkafőzés és kolbásztöltés színvonalára süllyedtek. A kockás inghez és farmerhez szokott kormányfő félszegen bukdácsolt az öltönyös-nyakkendős nemzetközi térben, a hazai pályán aratott győzelemhez azonban harcképes és megfelelően harcias ellenfeleket kellett találni. Amint a hadviselés első teoretikusa, Szun-ce mester említi, ha az ellenség udvariatlanul elhagyja a csatateret, nincs ütközet. Az új helyzetet két együttható alakította ki. Az első a Közel-Keletről és Afrikából Észak-Európába özönlő tömegek megjelenése. Noha az érkezőknek eszük ágában sem volt bármelyik közép-kelet-európai országban maradni, a magyar kormányszervek inkább nehezítették, mint elősegítették gyors távozásukat. A sötét bőrű, parkokban, utcákon heverő embereket a népességváltás, a nemzethalál jelképeként mutatták fel, a spontán segítséget ajánló magyar polgárokat cinkosnak bélyegezték. Az első, kéznél lévő célpontnak a Brüsszelnek nevezett Európai Unió kínálkozott, amely euró-milliárdok mannáját hintette Magyarországra. A második hatás a Finkelstein-Birnbaum páros megjelenése volt. Arthur Finkelstein Amerikából jött, mestersége címere a gyűlöletkeltés volt. A bezárkózásra hajlamos, idegenektől rettegő falvak népe kedvezően rezonált a kormánypropagandára. Jellemző, hogy míg Ferenc pápa a templomok megnyitását kérte a menekülők számára. Budapest-Esztergom érseke bezáratta ezeket. A migránsokra zúdított indulatokat a déli határ lezárása követte. Hősünk ekkor a hon védelmezőjeként mutatkozhatott. Az idegenek ellen felkorbácsolt indulatok az idegenek távozásával lanyhultak. A feszültség fenntartásához a Finkelstein-Birnbaum páros a külföldről szervezett és irányított összeesküvés újrahasznosított legendáját vetette be. A kormány diskurzusában a beáramló pénz a háttérhatalom mérgezett ajándéka, a büszke magyarok megalázásának eszköze. A pénz nem volt elég – a kormánypropaganda ráadásul tiszteletet követelt Brüsszeltől. Ez teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen üres frázis, bár jól hangzik. A menekültek ellen felkorbácsolt indulat és az EU - bürokratáknak gúnyolt - vezetőinek szidalmazása sem bizonyult elegendőnek, a katasztrófát, amelytől a Vezér megvédhette volna alattvalóit, nem sikerült eléggé ijesztően megeleveníteni.
Fordított Oidipusz

Ekkor támadt a Finkelstein-Birnbaum párosnak a maga aljasságában zseniális ötlete: arcot, személyiséget adni az ördögnek. A Magyarországnak több száz milliós segélyt juttató Soros Györgyöt felruházni a gonosz személyiségjegyeivel. Magyar születésű amerikai állampolgár, milliárdos - és zsidó. "Soros az ideális termék” – mondotta Finkelstein, - "elég becsomagolni és piacra dobni”. A hús-vér Sorost eszközként, vetítővászon jellegű felületként használták, amelyen a legkülönbözőbb, a hadműveletnek taktikai céljainak kedvező vonásokat, történeteket vetíthettek. Ezek szerint "tönkretette a Szovjetuniót(!) és Jugoszláviát, drogkereskedő és pénzügyi csaló, az eutanáziát és a terrorizmust finanszírozza, gyermekkorában a náci megszállókat szolgálta, de nem sikerült a kontinensre kiterjeszteni hatalmi rendszerét, mely liberális NGO-okból és az Európai Bizottságba bejuttatott megbízottakból áll". Az istentelen színjáték szerzői általában a kulisszák mögé, fedésbe húzódtak, bár időnként a nézőtérre kukucskáltak. Hősünk, az előadás producere maga is megszólalt: "Soros a világ legkorruptabb embere" - és a spekuláns által kifosztott emberek, családok, vállalkozások sorsán kesergett. A csata hevében azonban megfeledkezett arról, hogy a rendszerváltó 1988-89-es években a "spekuláns" által támogatott a közép-európai kutatócsoport tagjaként kereste kenyerét, majd ugyancsak Soros-ösztöndíjjal Oxfordba távozott, politikai elméleteket tanulmányozni. Azt sem említette, hogy a most bűnszervezetként jellemzett "libernyákok" internacionáléját alelnöki minőségben vezette. A politikai csatákat általában nem ministráns gyerekek vívják. Orbán viselkedése, agresszivitása, fóbiái azonban jóval meghaladják a civilizált világban elfogadható szintet. Az okokat különböző szempontokból különféleképpen, sokszor egymással ellentétes elméletek mentén lehet értelmezni, de egyetlen magyarázat sem kielégítő. Feltűnőnek tartom, hogy legdurvább támadásait hajdani szövetségeseinek tartogatja, vagy azoknak, akik valaha segítették, vagy jót tettek vele (Soros György, Iványi Gábor). A gyermekkorában súlyosan bántalmazott, megalázott férfinak jó oka lenne, hogy szenvedéseinek okozója, a zsarnok apa ismert alakja ellen forduljon. Ennek ellenkezőjét látjuk. A Fidesz nagy hangon meghirdetett családbarát politikája elsősorban az Orbán családnak kedvezett és kedvez mai is. Egy eltorzult jellem zsákutcába vitte Magyarországot, A hős bukása után a visszaút hosszúnak és keservesnek ígérkezik. Cinkos az, aki egyszerű megoldást lebegtet, könnyű jövőt ígér. Finkelstein és Birnbaum gonosztevők – de nem idióták! Épeszű és minimális erkölcsi érzékkel rendelkező politikus nem fogadhatja meg tanácsaikat. Egyet kivéve: "mindig először kell ütni, aki nem üt először, azt mások fogják megütni" (Hannes Grassegger, Das Magazin, 2019).

Zoltán Gábor, titkok tudója

Kácsor Zsolt
Publikálás dátuma
2021.02.20. 16:59

Fotó: Népszava
Kortársainkat nem választhatjuk meg, nem cserélhetjük le, de ha szerencsénk van, akkor akadnak köztük kivételes emberek is, akikért irigyelni fog minket az utókor. Egyetlen közös jellemzőjük: minden korban kevesen vannak.
 A budapesti Nyitott Műhelyben, egy irodalmi rendezvényen találkoztam vele először 2016-ban, tehát már úgy néztem rá, mint az Orgia szerzőjére, akarom mondani, Szerzőjére. Ha valaki nem olvasta volna: ebben a könyvben Zoltán Gábor a saját lakhelyének, a XII. kerületnek a nyilasgyilkos múltját mondja el. Az Orgiában szabatos, visszafogott és érzelemmentes hangon elbeszéli, hogy a néven nevezett nyilasgyilkosok miképpen kínozták meg és mészárolták halomra ártatlan áldozataikat. Zoltán Gábor dokumentumregényt írt tehát, nem fikciót, az olvasó azonban mégis úgy érzi magát, mintha egy horrorfilm forgatókönyvébe tévedt volna, amelyben csupa egyszerű és látszólag ártalmatlan kisemberek gyilkolásznak. A nagy Sz betű sok szerző esetében indokolt, Zoltán Gábornál azonban halmozottan, mert kevés írót ismerek, aki annyi munkát, alaposságot, gondosságot, történeti hitelességet, egyszóval felelősséget fektetne bele egy kéziratba, mint ő. A felelősség az ő személye és munkássága kapcsán különösen fontos kifejezés: ez a fogalom elválaszthatatlan tőle, az írói működésének (az olvasói, befogadói oldal felől nézve) ez az alapja. Milyen érdekes, hogy ez a felelősségteljesség már az első pillantásra, ismeretlenül is látszik rajta! A tekintete éppen olyan, mint ő maga: nyílt, komoly és becsületes. Nem szikár, nem szigorú, nem vádló arc az övé. A szeme azt üzeni, hogy megbízhatsz benne, a Zoltán Gábor nevű író által nem leszel átverve, kibeszélve, kiröhögve és lesajnálva a hátad mögött. Ráadásul amikor saját magadról makogsz, olyan érdeklődéssel néz rád, mint aki valóban figyel, mint aki száz százalékban jelen van – igen, az ő esetében a figyelem is fontos és jellemző szó. A társaságban hallgatag megfigyelő, és ha megszólal, akkor sem fecseg, nem sztorizgat, s nem feledkezik bele önmagába. Szabatosan, visszafogottan és érzelemmentesen beszél, mintha éppen mikrofon előtt volna – ami talán szakmai ártalom nála, elvégre sokáig rádiós volt, sőt, elsősorban rádiós volt, nem pedig író, holott jelentek meg könyvei. Én sem íróként gondoltam rá 2016-ig, hanem rádiós irodalmárként, aztán 2016-ban a Kalligramnál kijött a már említett Orgia, amely mindent megváltoztatott: ez a könyv a Szerzőt fölrepítette az irodalom magas (vagy mély?) égboltozatára, az olvasó orrát pedig beledugta a saját, nagyon is mélységes mocskába. Éppen az Orgia megjelenése után, 2017-ben hordtam az akkor még óvodás kislányomat a Városmajor utcai uszodába úszni taníttatni, s miközben ő az oktatók felügyelete alatt önfeledten lubickolt, én a környéket jártam, s Zoltán Gábor könyve alapján a helyszínt nézegettem célzatosan és tudatosan. Belém égett kitörölhetetlenül a Városmajor és a Maros utca képe, megcsapott a nyilasgyilkosok vérfürdőjének máig érezhető szaga. Szinte hihetetlen, de egyszer Zoltán Gáborral is összefutottam. Váltottunk pár szót, aztán sietett tovább, de a Maros utcába befordulva olyan érzésem volt, mintha velem maradt volna. Az ő tárgyilagos, hűvös hangján hallottam beszélni a gyilkosokat és az áldozatokat, akik azóta is az ő hangján beszélnek. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de 2020 elején mintha azon a Maros utcai kórházban tartott megemlékezésen is ott lett volna, ahol Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere elsírta magát nyilasgyilkos nagyapja miatt. Ott szorongtunk abban az alagsori helyiségben, ahol a nyilasgyilkosok idős és beteg embereket öltek, és aminek a kijárata éppen arra az udvarra nyílik, ahol a testeket földbe hányták. Ez volt az az alagsori helyiség, ahonnan az áldozatokat kiterelték a haláluk helyszínére. A megemlékezésen ott álltam két méterre Pokornitól, és a könnyeivel küszködő polgármestert látva biztos voltam benne, hogy a nyilasgyilkosok emlékműve hamarosan eltűnik a szemünk elől. Milyen naiv voltam! Nem így lett. Úgy emlékszem, mintha Zoltán Gábor is ott lett volna abban az alagsori helyiségben, s azt a mindig nyílt, komoly és becsületes tekintetét a polgármesternek szögezte. Vagy ha Zoltán Gábor nem is volt ott személyesen, de a Szerző, aki az Orgiát megírta, ott volt. Rémlik, hogy a Szerző kétkedőn és töprengve nézett, mint akire rá van bízva a jövő, de nem árulhatja el a titkot, mert tiszteletben tartja a felfedezéshez való jogunkat. Ó, még mindig milyen naivak vagytok, tehát még mindig nem olvastatok eleget, állapítja meg a Szerző, s a hangja szabatos, visszafogott, érzelemmentes. Nem olvastatok eleget és nem tanulmányoztátok a kisembert alaposan, teszi hozzá. Hiszen tán az a legrettenetesebb tanulsága az Orgiának, hogy a rémtettekhez nem is kellenek látványos rémek! Az igazi szörnyetegek ott lapulnak az egyszerű és látszólag ártalmatlan kisemberekben, a tömegben, a járókelőkben, a saját szomszédainkban, akik szembejönnek a lépcsőn és magukban üvöltve elmorognak egy jónapotot.