Előfizetés

Több minisztériumot, meg mást is

Dehogy akarnék több bürokráciát. Csak hát, ami van, az tarthatatlan. Nem működő szuperminisztériumok ezer államtitkárral, szuperminiszterek, hol ilyen, hol olyan hatalommal. A mai állapotok szerint nem az ő hatalmuk, befolyásuk érvényesül, az a miniszterelnöki akarat visszfénye: ha közelebb van a főhatalomhoz, jobbak a szuperminiszter esélyei, ha távolabb kerültek tőle, lehet Mátyás király csontjai között bogarászni. Szakmaibb alapokon működő, jobban látható és számonkérhető államigazgatáshoz valódi minisztériumok kellenek. De vajon egy önálló szakmai minisztérium megoldja-e a gondokat? Vagy megoldja, vagy nem, ám ha önálló, befolyása jobban függ a felügyelt területen végzett munkájától (láthatóság), mint a politikai látványpékségben végzett tevékenységétől. Az Emmi: emlékeimmel összevetve ez a legcinikusabb összeállítás az iróniát és a politikai önzést sem nélkülöző államigazgatási kreatúrák közül. Igazi reneszánsz szervezet. Kiindulópontja az ember, akit tanítani kell mindenféle szinteken, aki kultúrálódik, aztán beteg lesz, és intézményekben gyógyít és gyógyul, családot alapít, de már előtte is sportol, templomba és civil helyekre jár, végül, ha társadalmilag lemaradt, felzárkózik egy erre szakosodott államtitkárság segítségével. Testi és eszmeügyi főbiztosság. Full contact. Miniszterei sohasem bírtak vele. A legutóbbi láthatóan otthagyta harcálláspontját, és ezoterikus, magyarságtörténeti tévelygésekkel borzolja a rendes jobboldali politikát különben kedvelő szakmai közvéleményt. Nem adok tippeket, az ellenzéki pártok már nyilván gondolkodtak rajta, de vajon hányféle minisztériumot kellene kikerekíteni ebből a szörnyetegből? Csak ismétlésképpen, ilyen területek zsúfolódtak össze: oktatás, kultúra, egészségügy, sport, szociális és családügyek, egyházi és civil szervezetek. A Covid-történet újabb hungarikummal lepett meg bennünket: másutt a felelős miniszter órákat töltött a kamera előtt, nálunk mások beszélnek helyette. Az egészségügyi reformnak nevezett intézkedéssorozat a belügyminiszter felügyelete alatt zajlott, amit akár a régi világ visszatéréseként is értékelhetnénk, midőn még Johan Béla felügyelte a közegészségügyet a BM-ben. De nem: arról van szó, a miniszterelnök tapintatosan megengedte, hogy egészségügyért felelő minisztere a kaotikus mindennapok gyötrelme helyett Hunyadi DNS-ével, továbbá a pozsonyi csata újragondolásával töltse idejét. Aztán ott van az Innovációs és Technológiai Minisztérium. Hosszú, itt most nem ismertetendő múltja van ennek is. Neve alapján bárki a nyolcvanas évek Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságára gondolhat, de ez csak kis része az eredetnek. Immáron van benne felsőoktatás és szakképzés (ld. még Emmi), foglalkoztatás (korábbi munkaügyi struktúrák), kereskedelempolitika és fogyasztóvédelem (persze csak hazai, a külső egy másik minisztériumban van), gazdaságstratégia és szabályozás (ennek gyökerei látszólag ismertek, valójában áthajló terület a PM és az MNB vizeire). Ide tartozik a szebb időket megélt közlekedés, továbbá a klíma- és energiapolitika. Igazi kisgömböc, MTA intézetek, felsőoktatás, korábban EU-pénzek. Most úgy tűnik, hogy a kormányzaton belül némileg visszaszorult, emésztési problémák léptek fel. Vajon hány minisztérium kanyarítható ki belőle anélkül, hogy a szakmai kompetencia sérülne? A nyolcvanas évek második felének slágertémája volt a külföldön működő képviseleti hálózatok párhuzamosságának megszüntetése, ami lépésről-lépésre, hosszabb folyamat eredményeként vezetett a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium kialakulásához. Vele a magyar diplomácia és külkereskedelem új korszakához érkezett, aminek jeleit a médiábanl vehetjük szemügyre. Példák az elmúlt évekből: a nyugati világ folyamatos számonkérése, méreteinkhez képest szakszerűtlen, konfrontatív, túlzó külügyi narratíva, amelyet az apparátus csak részben ellensúlyoz. Elképesztő külkereskedelmi kalandozásokat láthattunk, kezdve a kereskedőházaktól egészen a szakszerűtlen, gyakran drága beszerzésekig (lélegeztetőgép, vakcina), amelyekben a miniszter és csapata ügyintézőként is szívesen fellép, bár a kereskedőkre korábban jellemző költségérzékenységet valahol félúton elvesztették. Szervezeti és morális restitúcióra lenne hát szükség, kezdve az OGYÉI-től a környezetvédelmen át az építési és örökségvédelmi területekig, vagy éppen az egészségügyi hálózatokig. Szervezeti önállóságra, felhatalmazásra, a vezetők morális tartására. A szerző közgazdász 

Böngésszünk horoszkópot!

A tavalyi a Fém Patkány éve volt, a kínai horoszkóp virágzó gazdaságokat, jólétet és nagy lehetőségeket ígért erre az időszakra, s bár koronavírust nem jósolt, annyit azért óvatosan előrevetített, hogy a „munkahelyi és egzisztenciális sikereket az emberi kapcsolatok és az egészség sínyli majd meg”. Vonjunk mérleget, ki-ki egzisztenciális sikerei függvényében, s persze főként azok tegyék ezt meg, akiknél ez utóbbi nem feltétlenül jár együtt az előbbivel, vagyis igazi munkahely nélkül is érnek el egzisztenciális sikereket. Van ilyen, még ha nekünk, akik átlagos esetben a munkahelyünkön való helytállásból haladunk előrébb, ez nem annyira kézzel fogható. De hát legyen ez a mi bajunk. Törődjünk bele: nem vagyunk ahhoz elég zseniálisak, hogy saját találmányunk legyen, és nincs több száz hektár földünk vagy diákkori jó pajtásunk, ami/aki helyettünk termeli a pénzt. Így jártunk. Az idei év a Fehér Fém Bivaly éve lesz, már elkezdődött februárban, csak szólok. A horoszkóp szerint „2021-ben a fő feladat, hogy álmaink megvalósítására törekedjünk, ugyanakkor tisztelnünk és védenünk kell a családunkat. Az időnket be kell osztani, méghozzá úgy, hogy fontossági sorrendet állítunk fel teendőink között, és a kevésbé lényegesekre nem szükséges időt fecsérelnünk. A nehézségek ellenére is tovább kell menni a kiválasztott úton, hogy elérhessük a céljainkat.” Lefordítva: az idei is a család éve lesz, bár azok minden bizonnyal bajba kerülnek, akiknek vannak ugyan álmaik, de azoknak épp útjában áll a család. Vannak ilyen álmok, és vannak ilyen családok. „Ugyanakkor”. Bár a horoszkóp nem fejti ki részletesen, a mondatot elemezve kiderül, hogy azoknak lesz a legkönnyebb dolguk az idén, akiknél a fontossági sorrend elején maga a család áll. Ők ugyanis úgy tudják megvalósítani az álmaikat, hogy nem kell rangsorolniuk a teendőiket, és lényegtelen dolgokra sem fogják az időt pazarolni. Én például azt tervezem, hogy a gyerekkel együtt beiratkozom egy földműves tanfolyamra, így vállvetve tanuljuk majd meg, mi a különbség a hektár és a négyszögöl között, s ha sikeresen levizsgázunk, valóra válik az álmunk: előjogainkkal élve – elvégre ő például a vásárláskor plusz pontot jelentő fiatal földműves lehet – megvesszük a szemközti dombon azt a fél hektárt, ahová kicsaphatjuk végre a birkákat meg a kecskéket legelni. De nézzünk messzebb a jövőbe: 2022 a Fekete Víz Tigris éve lesz. A horoszkóp szerint a Tigris szereti azt hinni, hogy sikereit kizárólag önmagának köszönheti, ezért aztán csak akkor fordul másokhoz segítségért, ha valóban szorul körülötte a hurok - olvassuk. Önbizalma és vezetői képessége ellenére olykor úrrá lesz rajta a határozatlanság. Érzékeny a kritikára, központi fontosságú saját hírneve, féltve igyekszik fenntartani megszerzett imázsát, jelentős személyiségként kezeli magát, akkor van elemében, ha ő állhat a középpontban. Hogy a Fekete Vízzel mi lesz, arról persze szokás szerint szót sem ejtenek. Talán a gyerekkel együtt öntik majd ki azt is a lavórból.  

És hol a terv?

Telefonon adtak időpontot, hívtunk egy taxit, az oltópontnál anyukám feltűrte a ruhaujját, kidugta a karját a kocsiból, megkapta az oltást, aztán egy parkolóban kivártuk a biztonsági negyedórát, és már mehettünk is. Az angliai Kentben élő barátom beszámolóját még két információval tudom árnyalni: édesanyja odalátogató magyar állampolgár, az oltópontokat pedig még az ősszel, a szezonális influenza elleni vakcinázás idején alakították ki, és akkor csiszolták tökéletesre a működésüket is, számítva arra, hogy pár hónapon belül a koronavírus ellen olthatnak ezekben a szabadtéri sátrakban. Ezek szerint meg lehet ezt szervezni, és bizony valami hasonló megoldásban reménykedtem, amikor Müller Cecília az ősszel eltűnt, állítólag azért, hogy kidolgozza az oltási tervet. De ami azóta történt, az minimum meghökkentő. Kezdve a regisztráción, amit kezdetben igényfelmérésnek állítottak be, most meg már az oltás feltétele. Aztán jöttek a hírek az egészségügyiek köréről, ahol helyenként lasszóval fogták a bármilyen foglalkozású arrajárókat, csak ne kelljen kidobni a vakcinát. Most meg sorra előzik be a fiatalok az időseket, vélhetően azért, mert nekik be merik adni a bizonytalan hátterű oltóanyagokat is. Az abszurdum csúcsa a héten kikézbesített levél, amelyből sokakkal együtt én is megtudhattam, hogy az egészségbiztosító szerint krónikus beteg vagyok. Február közepe van. A kormány elvesztegetett majdnem egy évet, amikor a folyamatos, vérlázító pótcselekvés helyett például az oltás megszervezésére koncentrálhatott volna. Még most is ott tart, hogy kérdezgeti a túlterhelt, alkalmatlan lukakban dolgozó háziorvosokat, szurkálnák-e hétvégén a pácienseiket. Szépen kérem, legalább átmenetileg kanyarodjanak le a szokásos piti bosszúról, és fogadják el azt a segítséget, amit Karácsony Gergely a fővárosi oltás megszervezésében felajánlott.