Előfizetés

Barátok közt

Valamit nagyon elronthatott szegény Putyin, amikor csak félmunkát végezve mérgezte meg ellenzéki ellenlábasát, Navalnijt. A számára veszélyes politikus életben maradt, bár elfogadhatónak látszik az orosz elnök védekező támadása; csak nem képzelik, mondta magabiztosan, hogy ha ő végezni akart volna Navalnijjal, akkor az nem sikerül. Lássuk be: van ebben valami, de ha mást nem is, azt levonhatjuk ebből a mondatból, hogy a gyilkosságok terén rendelkezik némi rutinnal. Akárhogy is: Navalnij életben van, és lehetősége nyílt arra, hogy dokumentumfilmet készítsen Vlagyimir mesés krími birtokáról, amely szintén – ha tudják, mire utalok – majd’ angyalföldnyi területen terül el. A film bemutatása jó kis indulatokat váltott ki Oroszországban; jó pár nap eltelt, mire előállt egy barát, bizonyos Arkagyij Rotenburg, hogy az a birtok bizony az övé, és nem Putyiné. Szóval van ennek a Putyin fiúnak még tanulnivalója, akár magyar kollégájától is. Magyarország első számú emberének barátai már a hivatalba lépésének kezdetétől az üzleti élet szerves részeivé váltak, és miközben miniszterelnökük híres puritanizmusával épp hogy csendesen megélt a jövedelméből, ők - mert hát itt nem egy Rotenburg van – egyre gazdagabbá váltak. Nem állítom, hogy mindegyiküknek 400 milliárd forintnyi vagyona van, ilyen magasságokba csak a legbarát, Mészáros Lőrinc jutott el, még a „volt idő, amikor nem volt barát” Csányi Sándor OTP vezért is magasan veri (393 milliárd), de azért az nyugodtan elmondható: megéri a miniszterelnök közelében lenni. Vagy olyan politikus közelségében, akit megbecsül Orbán Viktor. Ilyen például a Duna aszfaltos Szíjj László, aki Szijjártó Péternek nyújtott biztos menedéket adriai kirándulása idején, de nem panaszkodhat a „kötélbarát” Garancsi István sem: 68 milliárdnyi vagyonával ő is ott van a Forbes listáján. Nyilván folytathatnánk a sort egyéb Orbán-ismerősökkel, vagy éppen a család tagjaival, bár róluk inkább csak azt tudjuk, hogy mikor mivel mennyi uniós és hazai pénzt nyertek. Most például azt nem tudjuk, hogy Tiborcz István hol kapott földterületet erdő telepítésére, csupán annak híre került nyilvánosságra, hogy pályázott és nyert. Hasonlóan szerencsésen mozog az üzleti életben Orbán Győző vagy Orbán Ráhel is. Nincs kétségem afelől, hogy tehetségesek, érzik, tudják, miben nyílik számukra lehetőség. Csak maga a kormányfő az, aki nem foglalkozik üzleti kérdésekkel, ami mellesleg egy országot irányító embertől elvárható magatartás. Ő már első miniszterelnöki ciklusában megmondta: ne mi nyerjük a legtöbbet, és bár nem tudom, hogy mit jelent – mekkora körre terjed ki – a többes szám első személy, az biztos, hogy Mészáros Lőrinc akkoriban még egyszerű gázszerelőként tengette életét. De azóta nagyot fordult vele a világ, tényleg a legjobb baráttá lépett elő, így itt nem érhet senkit olyan meglepetés, mint Oroszországban; nem egy buta dokumentumfilmben húznak rá valami hazugságot az első emberre. Bár a hatvanpusztai majorságról azért nagyon keveset tudunk.  

Ellenálltatok a kísértésnek?

A miniszterelnök a Gazdasági- és Iparkamara évnyitóján, hű Parraghja társaságában. Az arcán kellően kikevert arányban a jövő ígéretének mosolya és a felelősség gondterhelt ráncai. Utóbbiakat az okozhatja, hogy saját bevallása szerint hihetetlen kísértéseket kellett legyőzniük. „Elhárítottuk azt a rendkívül nagy kísértést, hogy a válság alatt visszatérjünk a segélyalapú gazdasághoz” - jelenti. Nagyszerű. Ellenálltatok a kísértésnek, hogy segítsetek. Ti segélynek hívjátok szolidaritás helyett, mert így megalázóbb. Egy olyan országban, ahol minden felmérés szerint tömegeknek nincs semmilyen tartaléka, már egy mosógépjavítás vagy a befizetés a gyerek osztálykirándulására is összeomlasztja a családi költségvetést. Itt nem volt miből pótolni a járvány miatti leállást. Hihetetlen lelkierőtök van! A többi európai vezető megtört, de még a példakép Trump is, és mindenféle bőkezű támogatásokat nyújtott. De ti kitartottatok, és csak a töredékét eresztettétek ki a markotokból a védekezésre fordítható pénznek. Illetve dehogy is. A klientúrának azért bőven jutott. Előjött a régi szöveg: tőlük majd „lecsorog”. Vagy nem. Vagy nem oda. Valahogy majd a Mészáros-félék is ellenállnak a kísértésnek, a szállodáiknak jutott szép összegek ellenére sikerült is elbocsátaniuk sok munkavállalót. Pedig „iszonyú a csábítás a jóra” - írta ez az ütődött Brecht, de az is csak egy komcsi, a Vas utcai koszfészekben persze méltányolják. Tényleg csak gratulálni tudok. Ott volt ez a világméretű kísértés a segítségnyújtásra, de ti összeszorítottátok a fogatokat. Önfegyelem is van a világon. Munkaalapú gazdaság, kőalapú szív. Ha segélyt adtok, „lecsökken az aktivitási szint” - magyarázta a miniszterelnök. Másnap a rádióban körülírta annak, aki elsőre nem értette: főleg a cigányok (a szegény is annak számít, csak ő fehér cigány) hajlanak a dőzsölésre a keccsölés helyett. Bár lassan ők is formálódnak, ismerte el: „szerencsére a cigányság is támogatja, hogy munkához kössék a támogatási formákat”. (És aki most ezen a ponton elkezdené Orbánt is cigányozni, azt arra kérem, hagyja abba az olvasást, ne rontsa itt a levegőt! Nincs undorítóbb formája az eltorzult kritikai indulatnak, mint ez. Nem kérek az egyetértéséből, ilyen áron a szavazatából sem.) Senki sem vágott közbe, sem Parragh, sem a pénteki rádiós, hogy az istenért, az aktivitással most nem az a baj, hogy az emberek nem akarnak dolgozni, hanem hogy nem tudnak. Minden elismerésem a tiétek, fiúk! Kősziklaként álltatok ellen a segítségadás kísértésének. Akár a szintén leleményes Odüsszeusz a szirének énekének. Ő inkább az árbóchoz kötöztette magát, a legénység fülébe meg viaszt dugott, nehogy engedjenek a csábításnak. Nektek árbóc sem kellett (nem is tudom, mi a helyzet egy jachton az árbóccal), de a fületek bedugása most sem ártott. Így tudtátok legyűrni a kísértést akkor is, amikor jövedelem kellett volna az egyébként egészséges gyerekkel otthonra kényszerült szülőnek. Akkor is, amikor a kisnyugdíjasok képtelenek voltak lépést tartani az árakkal. Nem vettétek észre, hányan hordják hetekig az egyszer használatos maszkot, mert az is pénzbe kerül? Nem, ti heroikusan ellenálltatok az emberség kísértésének, amikor azokat az alapítványokat kellett volna békén hagyni, amelyek helyettetek gondoskodnak a járvány idején még nyomorultabb helyzetbe jutókról. Amikor a szegénytelepen is gyorsan kellett volna laptop a digitális oktatáshoz. Meg ebéd. Meg tüzelő. Amikor a pályakezdőknél kétszeresére nőtt az elhelyezkedni nem tudók száma. Amikor a pedagógusoknak az ígéretnek megfelelően külön tortúrák nélkül kellett volna a fizetéssel egyenértékű táppénz, mert különben nem mernek betegen sem otthon maradni. Bevetettétek őket a tűzvonalba, védelem nélkül, ahogy a szociális munkásokat is, akiktől a pluszpénzt is megtagadtátok. Micsoda jellemszilárdság! Legyőztétek a kísértést, amikor ezrek kérték az (Unióban legrövidebb ideg járó) álláskeresési támogatás három hónapjának meghosszabbítását. Ilyenkor jön csak jól az a viasz a fülben: ti elhiszitek a saját statisztikátokat arról, hogy alig van munkanélküli? Hát persze, ha három hónapon túl már nincs miért regisztráltatni. Tudjátok, hogy aki az álláskeresési támogatásból kiesett, az legfeljebb a havi 22.800 forintos szociális segélyből élhet? Már ha olyan szerencsés, hogy legalább arra jogosult. Meg hogy hivatalosan foglalkoztatottnak számítják azt is, aki az előző héten egy, azaz 1 órát munkával tudott eltölteni? Hogy minden harmadik munkavállaló –másfél millió ember, plusz család - csökkentett munkaidőben, csökkentett bérért dolgozik? Ha nem is bocsátották el őket, újra itt a kapun belüli munkanélküliség, kapun kívüli pénznélküliséggel. De ti, hősök azért ellenálltatok a kísértésnek. Volt már benne gyakorlatotok, hajléktalanokkal, rokkantakkal, más jogfosztottakkal szemben. A lényeg, hogy a hajó megy. A kapitány üdvözülten réved a távolba, odakötve saját mániáihoz. Követ valamilyen igézetet, amit már csak ő hall. A beosztottak füle betömve. eveznek süketen és engedelmesen. Fő a győzelem. Legalább a kísértés felett. 

Az emberiesség hete

Azt állította Orbán Viktor (szokásos interjújában a Kossuth rádióban), hogy „nem szabad az egészségügyet, meg az emberek egészségét politikai ügynek tekinteni, (…) és a baloldal itt túlságosan messzire ment, átlépett olyan határokat, amelyeket emberiességi okokból nem szabadna átlépni”. Ezzel szemben a tény az, hogy az ellenzék semmilyen határt nem lépett túl, egyszerűen a kormány zavaros, kapkodó és az információkat titkoló járványpolitikáját bírálja. Az orosz és a kínai vakcinák importját sem azért kritizálja, mert azt akarja, hogy az emberek ne jussanak oltáshoz, hanem azért, mert éppen az emberek védelmében szeretné, ha megnyugtató, független vizsgálat – például az Európai Gyógyszerügynökség – bizonyítaná ezeknek a vakcináknak a veszélytelenségét és hatásosságát. Úgy is lehet mondani: emberiességi okokból. Azt állította a miniszterelnök (a német Stern magazinnak adott interjújában), hogy „nálunk elképzelhetetlen, hogy egy budapesti zsidó létesítményt fegyverekkel kelljen védeni”. Ezzel szemben a tény az, hogy 2017 februárjában Budapest rendőrfőkapitánya ünnepélyes keretek között adta át a BRFK Őrszolgálati Alosztályának felújított objektumát, amelynek helye a Síp utca, a Mazsihisz székháza, az ott dolgozó rendőrök alapvető feladatai közé tartozik pedig – az akkori közlemény szerint – a Dohány utcai Zsinagóga folyamatos őrzés-védelme. Tegyük hozzá: nagyon helyesen. Talán a miniszterelnököt sem ártana róla tájékoztatni. Azt is állította Orbán (ugyanott a médiaszabadságról), hogy „ha egy magyar az interneten a hírportálokat nézegeti, a legtöbb orgánum brutálisan bírálja a kormányt. Aztán bekapcsolja a televíziót: a legmagasabb nézettséggel rendelkező, a Bertelsmann tulajdonában lévő RTL Klub a legkritikusabb a kormánnyal szemben. (…) A nagyon kormánykritikus médiumok piaci részesedése jóval meghaladja az 50 százalékot, és ezek az ellenzékhez köthetők”. Ezzel szemben a tény az, hogy az RTL Klub maximum napi tíz perces híradórészben foglalkozik politikai eseményekkel, és azokat kiegyensúlyozottan tálalja, miközben az összes többi tévécsatorna – egy kivétellel – kormánypropagandát ad. A rádiók közül az egyetlen kormánykritikus állomást, a Klubrádiót éppen most hallgattatja el a kormány. A nyomtatott sajtóban a kormányközeli lapok száma és példányszáma többszöröse az ellenzékieknek, az interneten pedig a három legnagyobb látogatottságú közéleti hírportál közül kettő a kormányhoz áll közel. Tényleg brutális. Azt állította ezenkívül Orbán Viktor (a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évadnyitóján mondott beszédében a magyar gazdaságvédelmi intézkedések sikerességét illusztrálva), hogy „az elmúlt évben globálisan a beruházások 42 százalékkal estek vissza, miközben Magyarországon 140 százalékkal nőttek”. Ezzel szemben a tény az, hogy semennyivel nem nőttek (pláne nem két és félszeresére, ami teljes abszurdum), hanem csökkentek. A KSH szerint a múlt év első negyedében 1,8, a másodikban 9,9, a harmadikban pedig 12 százalékkal. A számok nem hazudnak. Ellenben...