Előfizetés

Meghalt 85 beteg, 1004 új koronavírus-fertőzöttet azonosítottak

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.01.27. 09:10
Illusztráció
Fotó: Béres Márton / Népszava
3809 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 255-en vannak lélegeztetőgépen.
1004 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést, ezzel 361 881-re nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 85 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 12 198 főre emelkedett. A gyógyultak száma is folyamatosan nő, jelenleg 246 596, az aktív fertőzöttek száma 103 087-re csökkent – közölték szerdán a kormányzati tájékoztató oldalon. 3809 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 255-en vannak lélegeztetőgépen. 3793 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 254-en vannak lélegeztetőgépen. Hatósági házi karanténban 17 834-en vannak, a mintavételek száma 3 084 716-ra nőtt. Az oldal térképe szerint eddig Budapesten (67 306) és Pest megyében (44 983) regisztrálták a legtöbb fertőzöttet. Ezt követi Hajdú-Bihar (20 477), Győr-Moson-Sopron (20 291) és Borsod-Abaúj-Zemplén megye (20 209). A fertőzésben legkevésbé érintett megye Tolna (7809).   
„Eddig 152 704 fő kapott oltást, közülük 17 772 fő már a második oltását is megkapta. Az egészségügyi dolgozók kampányszerű oltása lassan lezárul, és az idősotthonokra összpontosulnak majd az oltások, amennyire azt a rendelkezésre álló vakcina lehetővé teszi” – írják, hozzátéve, a kormány mai ülésén tárgyalja a védelmi intézkedések fenntartását. „A kormány szeretne mielőbb nyitni, de ahhoz a tömeges oltásra, ahhoz pedig elég vakcinára van szükség. Az uniós beszerzésből lassan és kevés vakcina jön, ezért is keresünk más vakcinabeszerzési lehetőségeket” – áll a közleményben.

Kötéltánc, háló nélkül - A járvány szomorú következménye

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.01.27. 08:00

Fotó: Bernáth Dániel / Népszava
A járvány okozta magasabb élelmiszerárak és egy fogászati beavatkozás miatt eladósodott, ezért a közösségi oldalán kért adományokat egy nyugdíjas egri pedagógus, művelődésszervező.
- Mindig tudtam, hogy a nyugdíjam nem valami sok, de próbáltam beosztani, és eddig nagyjából sikerült is. A lelkem mélyén azonban folyvást rettegtem, hogy jön egy váratlan kiadás, elromlik valami, s ettől a víz alá kerülök, onnan pedig már nem tudok önerőből még egyszer a felszínre úszni. Nem egy jött, hanem kettő: a koronavírus miatt megdrágult az élet, ezzel egy időben pedig nem halaszthattam tovább egy korábban megkezdett, de hosszan elhúzódó fogtechnikai beavatkozást. Ez pedig épp elég volt arra, hogy rövid időn belül nyolcvanezer forintos tartozást halmozzak fel, amit a nyugdíjamból esélyem sincs visszafizetni, és ez nagyon nyomaszt. A hatvankilenc éves egri Bajzát Mária így összegzi annak hátterét, miért fordult kétségbeesve segítségért tágabb környezetéhez a napokban saját közösségi oldalán. Vállalkozókat és adózó állampolgárokat kért arra, támogassák őt olyanok, akik az adományként felajánlott összeget esetleg le tudják írni az adójukból, illetve azt is közreadta: ha megkapja végre a koronavírus elleni védőoltást, szívesen vállalna alkalmanként bébiszitteri munkát, hogy így is kiegészítse a jövedelmét. Egerben, annak falusias felnémeti lakóövezetében egy régi családi házban ülünk, ahol édesanyja halála óta egyedül, azaz a macskájával, Picurkával él. A ház az egyik ok, amiért képtelen takarékoskodni: kora ősztől késő tavaszig fűteni kell, nincs szigetelés, a nyílászárók régiek, havonta harmincezer forintot fizet a melegért, mégis, szinte hűvös a nappali, ahol a hetvenes évekbeli fotelban leülünk. Eladni nem tudja, mert az ingatlant jelzálog terheli, de amúgy is kötődik hozzá érzelmileg, hisz itt élte le az egész életét. A berendezés praktikus, semmi luxus. A hálószobában Latinovits Zoltán fényképe lóg a falon, a polc verseskötetekkel és lexikonokkal teli. Köszörűsként kezdett hajdan az egri Finomszerelvény-gyárban, de többre vágyott, ezért esti tagozaton elvégezte a gépésztechnikusi képzést, aztán műszaki rajzoló, majd beosztott gyártásvezető lett. Az irodalom azonban már akkor is jobban vonzotta a technikai tudományoknál, előbb a gyárban szervezett műsorokat, később állást változtatott, és az akkori SZOT-üdülőknél lett programszervező. Közben előbb pedagógia-közművelődés majd andragógia szakon szerezett diplomát, s dolgozott hol nevelőtanárként, hol szabadidő-szervezőként. Két tüdőembólia után öregségi nyugdíjba ment, betegségei miatt máig vérhígítót szed, orvosságokra havonta 30-35 ezer forintot költ. Ha ehhez hozzáadjuk a rezsiköltséget, s a tévé-telefon-internet díját, alig marad néhány tízezer forint megélhetésre a 116 ezer forintos nyugdíjból.
- Korábban mindig sorra jártam az üzleteket és csak akciósan vásároltam, de a vírus miatt nem nagyon mertem kimenni tavasszal a házból. Persze segített az unokahúgom, aki az egyetlen élő rokonom, de ők sem a közelben laknak, nem várhatom, hogy mindig hozzám szaladgáljanak, így is eleget támaszkodom rájuk – mondja. Így aztán maradt a házhoz szállítás, amit az első időszakban Egerben csak a kisebb boltok vállaltak, s ez is megemelte az élelmiszerekre fordított pénzt, az utóbbi időben pedig maguk az élelmiszerek drágultak drasztikusan. A folyószámlája ötvenezer forintos hitelkeretét már korábban kimerítette, s a barátaitól is kapott kölcsönt, azt is vissza kellene fizetni. Arról már álmodni sem mer, hogy a multifokális szemüvegét, ami régi darab, lecserélje, pedig az egyik lencse eltört, amikor éjjel rátenyerelt, így a betűket is „törve” látja csak. - Van, aki szerint macskát sem kellene tartanom, hisz az is elvisz havonta tíz-tizenkétezer forintot, de egyedül ő tartja bennem a lelket, nélküle teljesen magányos lennék, és inkább én nem eszem, de neki jusson étel – mondja. Hozzáteszi: már az is felvetődött benne, hogy igénybe vesz népkonyhát, vagy hasonló, ingyenes ebédszolgáltatást, de úgy érzi, hogy azzal a méltóságát veszítené el, ahhoz pedig a végsőkig ragaszkodik. A járvány előtt dolgozott a SZETA egri alapítványánál, roma gyerekeket segített mentorként, s olykor színházi buszokat is szervezett Miskolcra, Budapestre, s „Bródy 5” néven közéleti klubokat is szervezett – ezekből akadt havonta néhány ezer forintos plusz bevétele, de most ezek a lehetőségek bezárultak. Számára már az is sokat jelentene, ha közgyógyellátást vehetne igénybe, ehhez azonban túlságosan „magas” a nyugdíja, így marad a kötéltánc. Ám a kötélről – mint a példája mutatja - egy fogászati beavatkozás vagy egy magasabb fűtésszámla miatt is le lehet esni, még olyannak is, aki nem a nyugdíjminimumból él, s aki két diplomával ment nyugdíjba hajdanán. Segélykiáltása úgy tűnik, egyelőre nem jutott el a vállalkozókhoz. A felhívása után egy nyugdíjas házaspár és egy egyedülálló tanárnő küldött neki pénzt. Az előbbiekkel a színházi buszokon találkozott, utóbbi pedig azzal hívta fel: segít, mert szerette és hiányolja az általa szervezett közéleti klub mostani közbeszédtől eltérő, jó hangulatú vitáit.    

„Abszurd ötlet” a történészek kamarája

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2021.01.27. 07:00

Fotó: MKI.GOV.HU
Szeretné kiszűrni a kóklereket a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadója. Ungváry Krisztián szerint kóklereket éppen a nevezett intézmény környékén kell keresni.
A Magyarságkutató Intézet egyik tudományos tanácsadója szükségét látná történészkamara megalakításának, erről szóló nézeteit egy történészek – és a történelem iránt érdeklődők – számára létrehozott levelezőlistán fejtette ki. A lapunkhoz eljutott, tavaly ősszel született okfejtés szerint a kamara feladata egyebek mellett az lenne, hogy meghatározza a történész definícióját, távol tartsa a kontárokat a szakmától, etikai normákat állapítson meg – és őrködjön azok betartása felett –, fellépjen a szakmai normákat megsértők ellen.
Példaként hozott fel egy szerzőt, aki néhány témába vágó könyv elolvasása után trilógiát írt Trianonról. A tanácsadó úgy vélte, hogy a történészkamara segíthet a „mainstream” meghatározásában, egyúttal hozzájárulhat az „ex cathedra” (megfellebbezhetetlen) kijelentések gyakorlatának felszámolásához. A maga részéről Ungváry Krisztiánnak tulajdonított ilyen megnyilvánulásokat.
Kerestük a tudományos tanácsadót, aki azonban már önmagában azt „provokációnak” minősítette, hogy felhívják egy „baloldali laptól”, olyan témában, ami szerinte kizárólag a történészekre tartozik. Becsmérlő kifejezésekkel illette a Népszavát, majd feljelentést helyezett kilátásba arra az esetre, ha nevét összefüggésbe hozzuk a levelezőlistán közzétett javaslatával.
Mivel a tudományos tanácsadóval folytatott beszélgetésünk terméketlennek bizonyult, kérdéseket küldtünk Horváth-Lugossy Gábornak, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának. Szerettük volna feltérképezni, hogy a történészkamara létrehozásának szándéka csupán kósza ötlet, vagy olyan terv, amit érdemes komolyan venni. Megkérdeztük a főigazgatót, hogy akár ő, akár a Magyarságkutató Intézet egyetért-e javaslattal, és van-e tudomása arról, hogy az elképzelés élvezi a kormányzat támogatását.
Némi meglepetésünkre a főigazgatónak címzett kérdéseinkre a szóban forgó tudományos tanácsadó reagált. Levélváltásunk során megtiltotta, hogy e-mailjeiből „egyetlen sort is” idézzünk. Ugyanakkor felhívta rá a figyelmünket, hogy az említett levelezőlistán rajta kívül mások is a történészkamara létrehozása mellett foglaltak állást. Az ötlet eredetileg nem is tőle, hanem egy jobboldalisággal nem vádolható történésztől, Pritz Páltól származik.
„Valóban, és nem csupán felvetettem, hanem egyik jogász végzettségű munkatársammal a kilencvenes évek elején ki is dolgoztattam a kamara tervezetét. Hiszen 1989-től az MTA Titkársága Társadalomtudományi Főosztályának helyettes vezetője voltam, majd 1993-tól 2006-ig vezettem ezt a hivatali egységet” – számolt be lapunknak Pritz Pál.
Tisztultabb körülmények között szerinte egyszer majd valóban sort kell keríteni a történészkamara létrehozására. A mai viszonyok között ellenben „nem lenne helyes a régi terv megvalósítása mellett kardoskodni” – hangsúlyozta Pritz Pál. A viszonyok érzékeltetésére elmondta, hogy tavaly még Romsics Ignácot is „nem lebecsülendő politikai hátszelű helyekről nemtelen, egészen elképesztő, semmiféle szakmai minimummal nem indokolható támadások érték”.
Pritz Pál felidézte, hogy a rendszerváltás után kezdtek megjelenni azok a figurák, akik politikai-ideológiai indulataikat nem tudták kellő szakmai kontroll alá helyezni. Mivel nem is rendelkeztek komolyabb szakmai tudással. Ha valaki nem tagja az ügyvédi kamarának, mégis ügyvédnek adja ki magát, annak súlyos következményei vannak. Pritz Pál ebből indult ki annak idején, amikor arra gondolt, hogy a történész szakma becsülete érdekében hasonló szakmai-érdekvédelmi szervezetet kellene alakítani – így megvédenék a szakmát a pártpolitikai csatározások rongáló hatásától.
„Ha ma létezne ilyen kamara, akkor, bár az MTA doktora megtisztelő cím birtokosa vagyok, lehetnének kételyeim az én kamarai tagságommal szemben is” – ironizált a magát elkötelezett baloldalinak valló történész. Véleményét részletesebben nem fejtegette. Ezzel ugyanis óhatatlanul aktuálpolitikai terepre tévedne, amit viszont mindenképpen szeretne elkerülni: „a történészi tudásommal mindig keményen politizálok, ám annak szintje jóval felette van a mai elvadult pártpolitikai összecsapásoknak”.
„Most hallok erről először” – közölte a kamara létrehozását firtató kérdésünkre Szakály Sándor, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója. Szakály Sándor úgy tapasztalja, a hivatásuk iránt elkötelezett történészek szakmai vitákban sok esetben képesek közös nevezőre jutni, függetlenül attól, hogy máskülönben a jobb- vagy a baloldalhoz sorolják-e őket.
Történészkamara alakításának Szakály Sándor nem látná értelmét. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületébe való felvétel szerinte megfelelő szakmai szűrőt jelent.
Ungváry Krisztián történész lapunknak elmondta, hogy korábban már írt a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadójának, visszautasította a személyére vonatkozó vádat. „Nem szoktam ex cathedra kijelentéseket tenni, ezzel szemben többször előfordult, hogy nagy nyilvánosság előtt beláttam tévedésemet” – jegyezte meg. Vitára hívta az illetőt, aki erre nem vállalkozott. A történészkamarát Ungváry „abszurd ötletnek” tartja. Annak ellenére, hogy kóklerek szerinte is léteznek: például pont a Magyarságkutató Intézetnél. A megszólalástól és a publikálástól azonban a kóklereket sem lehet eltiltani. Ungváry Krisztián nem lát más lehetőséget, meg kell tanulni együtt élni velük. Azzal viszont – állapította meg – „egyáltalán nem vagyok hajlandó együtt élni, hogy a Magyarságkutató Intézet kóklerei erőből kívánják megsemmisíteni azok egzisztenciáját, akik tőlük eltérően képzelik el a történetírást”