Előfizetés

Mellékhatások

Győzelem: az Orbán-kormány és különösen Szijjártó Péter nem hiába fáradozott, Magyarországnak hamarosan lesz kínai koronavírus-vakcinája. Akiket eddig csak az tartott vissza tőle, hogy beoltassák magukat, hogy (a kormányzati intelmekre hallgatva) nem bíztak az EU-ban, most siethetnek regisztrálni. Tényleg kár, hogy az online felületen nincs mód a vágyott vakcinafajta megjelölésére, mert végre kiderülhetne, kik az igazi, bátor hazafiak, és kik a sodródó, Nyugat-imádó kozmopoliták. Eggyel komolyabbra fordítva a szót, a keleti nyitás legújabb gyümölcsének vannak azért kellemetlen mellékhatásai is. Egyrészt eddig az volt a központi mondás, hogy azért halad a kelleténél lassabban az oltóprogram, mert az uniós szabályok tiltják a párhuzamos oltóanyag-beszerzést, azaz Brüsszel a hibás. (Tiltanak azok sok mindent, az egyetemek elüldözésétől a tender nélküli atomerőmű-építésig, aztán a kormány mégis megtesz bármit, ha úri kedve vagy a pillanatnyi érdeke úgy diktálja.) Mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem igaz: egyrészt a németek is vettek kéz alatt, privátban saját készletet a Pfizertől, másrészt mi is bevásárolunk Kínától – vennénk, azaz vennének Orbánék az oroszoktól is, de ott nem csak az ellenőrizhető teszteredmények sora hiányzik, hanem a gyártókapacitás is. Mégsem küldött csapatokat egyik ország ellen sem az új Moszkva. Azaz épp Szijjártó fürkészei bizonyították be, hogy nagyon is lehetséges az Európai Bizottságot kikerülve vakcinát szerezni – más kérdés, hogy mire megyünk vele, meg hogy hogyan fognak kedvet csinálni hozzá. Minden tiszteletünk a kínai tudomány nagy ugrásáé, de az ázsiai országban az elmúlt évek mindegyikére jutott egy vagy több nagy oltási botrány, tehát nem a vakcinaszektor Kína legjobb hírű gazdasági ágazata. Másrészt ki fog derülni, hogy a kínai biznisz sem gyorsítja meg a nemzet átoltásának folyamatát – ugyanúgy egyébként, ahogy nem gyorsította meg az orosz sem. Továbbra is azt hallani, hogy még a tesztalanyok verbuválása sem nagyon megy, mert hiányzik a bizalom az orosz oltóanyag iránt (nem csak nálunk, Oroszországban is). Ezen a ponton érdemes talán megint az Európában a leggyorsabban oltó dánok példáját elővenni. Dániában nem regisztráció van, hanem az állam felhívja, azaz megkéri az állampolgárokat – életkor és egészségi állapot szerint – a vakcinázásra. A dán lakosság bő egy hónapja tudja, hogy mi a teendője, ha oltást akar, ki melyik csoportba tartozik, és melyik oltópontot kell fölkeresnie. Mi Magyarországon ehhez képest ott tartunk, hogy a kormány egyik nap a választókörzetekben akar oltani (nagy részük iskola, ahova jelenleg még a szülők sem mehetnek be), majd a háziorvosokat kérdezi, hogy alkalmas oltóhely-e a rendelőjük (többnyire nem), miközben a csoportokba soroláshoz szükséges adatokat eddig senki sem kérte be azoktól, akik a legtöbbet tudják az egészségünkről. A kínai figura mindezzel együtt is hasznos volt: ha a beoltásunkról nem is, a kormányunkról megint megtudtunk általa valamit. 

Horror

Rémfilm-forgatókönyvíró legyen a talpán, aki borzalmasabb bűnt talál ki annál, amit Lisa Montgomery követett el. Megfojtott egy terhes nőt és kivágta a hasából az élő magzatot, aztán megpróbálta elhitetni, hogy az ő újszülöttje. Hát normális az ilyen? No ez az… Montgomery anyja ivott a terhessége alatt, ezért lánya csökkent értelmi képességekkel született. Ütötték-verték, ha sírt, leragasztották a száját. Még tízéves sem volt, amikor anyja soros élettársa elkezdte szexuálisan is bántalmazni. A mama később nemcsak a változó élettársaknak és azok barátainak engedte meg, hogy megerőszakolják a lányát, de előfordult, hogy a villanyszerelőt is ezzel „fizette ki”. Lisa tizennyolc évesen férjhez ment az egyik mostohafivéréhez, de hiába szült neki négy gyereket, a házasságban is folyamatosan bántalmazták, szerető hitvese még filmre is vette, amint megverte és megerőszakolta. Aztán a nő egyszer csak ismét terhesnek képzelte magát… A közvélemény a világon mindenhol bosszúszomjas, „jogászkodásnak” tartja, ha a védőügyvédek mentő körülményeket keresnek. Ez esetben például azt, hogy a halálos ítéletet megelőzően nem foglalkoztak a tetthez vezető harmincnyolc szörnyű évvel. Nem arról van szó, hogy az Egyesült Államokban mindennapos lenne az ilyesmi. A szerdára virradóra méreginjekcióval kivégzett Montgomery 67 éve az első nő, akin végrehajtották a szövetségi halálos ítéletet (az előző, 1953-as eset is gyermekgyilkosságról szólt). A halálbüntetés persze leginkább érzelmi kérdés, és sokan még mindig hisznek az elrettentő hatásában. Csak hát normális ember nem a bíróságtól való félelmében nem vágja fel egy terhes nő hasát, a szegény elmeháborodottat pedig kivégezhetik, de jön a következő, kezében késsel. Montgomery „családja” végeredményben két embert ölt meg: Lisát és az áldozatát. De ellenük nem emeltek vádat.

Tükörország

Karácsony előtt két nappal a jegybank hirtelen kíváncsi lett a biztosításokat kötő alkuszcégek összeférhetetlenségi és érdekkonfliktus-kezelési szabályzatára. Ezenfelül kért egy részletes táblázatot is arról, hogy mennyi jutalékot fizetnek a biztosítók egy-egy megkötött szerződés után. Mondván, védeni kell a fogyasztók érdekeit. Mindezt az év végi zárási pánik közepén, két, illetve nyolc napos határidővel. Az alkuszok ajándék- és pulykavásárlás helyett táblázatot gyártottak tehát. De ezen még átlendült volna mindenki, ha nem kapnak ugyanazon a napon egy ajánlatot is a Hungarikum Alkusz cégcsoporttól, amely „erős érdekképviseletet” kínál a hozzá csatlakozó ügynököknek. Márpedig a cégcsoport alapító-tulajdonosát már azelőtt a biztosítási szakma Mészáros Lőrinceként emlegettek, hogy az említett gázszerelő bevásárolta volna magát a vállalkozásba. Egy másik világban, ahol a demokrácia létező valóság, vélhetőleg egyszerűen félredobták volna a Hungarikum levelét és a vele érkezett reklámkiadványt. Esetleg beleolvasnak, hogy érdemes-e a megfontolásra. Nálunk viszont megindult a találgatás: mire megy ki ez az egész? Mészárosék új frontot nyitottak? Őket is utoléri a bekebelezési hullám? Van még idő eladni a céget egy tisztes árat fizető külföldi befektetői csoportnak? Elindultak a körtelefonok, a pánikroham végigsöpört a szakmán. Mert egy olyan országban, ahol állami szerveket használnak furkósbotként, már senki sem hisz a véletlenekben. A túléléshez olvasni kell a sorok között, meg kell találni a hatalmi mozgatórugót, mielőtt elsodornának az események. Mert már nem hiszünk senkinek. Akár üzleti ajánlatról van szó, akár önkormányzatokat sújtó intézkedésről, akár vakcináról. A bizalomvesztés társadalmi szintre emelkedett. A hatalom morális hitelvesztése átírja a racionális döntéseket. Olyan tényezőket emel be a döntési folyamatba, amelyek a normál ügymenetben fel sem merülnének. Mintha az egész ország belépett volna Alice Tükörországába. A visszatükrözött képek torzított valóságában egyre nehezebb józan ítéleteket alkotni.