Előfizetés

Mehr licht!

Három magyar tanult állami ösztöndíjjal a világ egyik (ha nem A ) legjobb katonai akadémiáján Nagy-Britanniában – olvasható lapunkban. A Honvédelmi Minisztérium azt is közölte a megkeresésünkre, hogy a képzés költségei fejenként akár a 34 millió forintot is elérhették. Az, hogy magyarok jutnak el ilyen neves intézményekbe, természetesen pozitív, sőt jó lenne, ha minél több magyar tanulhatna minél több olyan egyetemen, főiskolán, akadémián, amely a maga nemében a legjobbak között van a világon. Még jobb lenne, ha más ösztöndíjakra is jutna legalább hasonló nagyságú állami pénz, minél nagyobb számban. Erre ne sajnáljuk. Azt pedig nagyon reméljük, hogy a tudás jól hasznosul majd – legalább olyan jól, mint a legelső magyar esetében, aki Sandhurstben tanulhatott. Porkoláb Imre utóbb Afganisztántól Washingtonig igazolta szakértelmével és felkészültségével, hogy megérte kiküldeni. Mégis, kicsit jobb érzésünk lenne, ha a mostani ösztöndíjasokkal kapcsolatban esetleg többet is tudhatnánk: ennyi pénzért pontosan mit tanultak, hogyan tervezi a HM hasznosítani azt a tudást, amit hazahoztak magukkal. Nyilván nem volt olcsóbb az sem, amikor a frissen vásárolt Gripen vadászgépek pilótáit képezték ki (még akkor sem, ha ez benne volt a beszerzés árában), mégis, ők nyilatkozhattak annak idején a sajtónak. Lapunk is többször közölt exkluzív információkat a Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program fegyverbeszerzéseiről. Sok száz milliárd forintért érkeznek páncélosok, helikopterek, repülőgépek, komplett légvédelmi rendszer. Azt sem vitatja senki, hogy NATO-kötelezettséget teljesítünk ezzel, és a lerobbant, szovjet technikára épülő magyar honvédelemnek régóta kellett már egy ilyen program. Jobban csak annak örülnénk, ha pontosabban is tudhatnánk majd, mire mennyi pénz, milyen döntések alapján megy el az adóforintjainkból.

A Washington-szindróma

Megmozgatta a fantáziát a múlt héten Washington. Trump híveinek betöréséről a Capitoliumba a magyar kormányfő is beszélt. Mi nem szólunk bele más országok dolgába, mondta. Arról megfeledkezett, hányszor próbálta befolyásolni a környező országok választásait, elfelejtette Trump melletti nyílt propagandáját, megfeledkezett külügyminiszteréről, aki a még elnökjelölt Biden fiának “zavaros korrupciós ügyeiben" követelt magyarázatot a diplomáciában szokatlanul pokróc módon. A kormányfő emlékezete szelektív. Akkor is, amikor azt mondja, ismeri a problémát, "a baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal". Most akkor vagy Trump hívei baloldaliak, vagy a kormányfő akarja a magyar ellenzék erőszakosságára ráhúzni saját választási propagandáját. Mert csak arra akar emlékezni, hogy rendőrsorfallal védték a Parlamentet 2018-ban, s volt olyan politikus, aki füstgránátot dobott az épület felé. 2006 őszét nem említi a kormányfő, még a "szemkilövetős Gyurcsányt" is mellőzi, aki amúgy az ellenzéket gyűri épp maga alá. Ám ha Gyurcsány rászolgált a jobboldal állandó jelzőjére, akkor miért nem kapja meg kordonbontó jelzőt az ősbűnt elkövető Orbán? S vajon 2006-ban fideszes szónokok asszisztálásával ki csinált közvécét a Kossuth térből? Az akkor kormányzó baloldal, vagy a felheccelt Fidesz-hívők? Ki fejezte be a "hírtévés forradalmat" a köztévé felgyújtott székházának italautomatáinál? A baloldal? De mindez csak a kormányzati propaganda fecsegése, amely a Wahington-szindrómával jövő tavaszi választási félelmeit vetíti előre. Bele akarják égetni a közgondolkodásba a lehetetlent: miért az - esetleg győztes - ellenzék lesz a felelős, ha a jobboldal akár bizonyos baloldali zavargásokra hivatkozva nem akarná átadni a hatalmat. Ezért feledkeznek meg 2006 őszéről, a jobboldali utcai puccskísérletről, amely aztán a 2010-es alkotmányos puccsban teljesedett ki az utólag Orbán által letagadott fülkeforradalom után. Akadnak aztán itt a "Covid-párti, oltásellenes ellenzék"-féle hülyeségnél mélyebb rétegekből előbukkanó aggodalmak is, hogy a NER talán mégsem ágyazódott be elég alaposan a társadalomba. A rendszerpárti sajtó újra és úja nekimegy az "egyre gátlástalanabbul fenyegetőző baloldal jogszociológusának", Fleck Zoltánnak. Mert ő szerintük arról beszél: győzelme esetén a baloldal "felrúgná a demokratikus normákat, a jogot, s törvénytelenül is kész lebontani az alaptörvényt és az intézményrendszert". Járatlan ember csodálkozhat csak azon a magyar sajátosságon, hogy az illiberális jobboldal félti a demokráciát a szabad választásoktól és az autoriter rendszer lebontását hirdető ellenzéktől. Ez a félelem valódi oka, a bebetonozott NER közjogi felszámolásának lehetősége. Hogy a polgároknak lesz elég akaratuk kimondani, nem akarnak a NER-ben élni. Ha ez az akarat elég hangos lesz, utána kiderül, átveheti-e békésen a kormányzást az ellenzék, vagy jön a Washington-szindróma, és a jobboldal megszállja azt az utcát, amiről a baloldal lemondott, amikor visszavonult a szavazófülkékbe.  

Megúszás

Ugrás lesz az ismeretlenbe a közoktatási rendszer következő akadálya, a középiskolai felvételik lebonyolítása. Járványügyi szempontból legalábbis biztosan. Tavaly ilyenkor még nem volt itt a vírus, vagy nem tudtunk róla, azóta volt egy – innen visszatekintve – enyhe első hullám és egy durva (még most is tartó) második. Mégis, az első hullám hozott távoktatást, a második meg az általános iskolákban legfeljebb belépéskori lázmérést, kézfertőtlenítést, szelektív maszkhasználatot (van, amelyik tanár elvárja, van, amelyik nem), időnkénti hiányzást és aggodalmat. Nem tudni, hogy a hivatalos adatokban éppen csak meghajló járványgörbére milyen hatással lesz, ha a jövő hét végén több tízezer gyereket (tavaly mintegy 97 ezer volt a jelentkezők száma) beterelnek a központi felvételikre. Az Oktatási Hivatal készült ugyan „javasoltan alkalmazandó biztonsági intézkedésekkel”, de ezek első látásra inkább egy távoli rokon intelmeire hasonlítanak. Javasolt például, hogy a vizsgázók ne csoportosuljanak (mert a gyerekek nyilván ilyenek), legfeljebb 10 gyerek lehet egy teremben legalább másfél méter távolságban, illetve „minden vizsgahelyszínen biztosítani kell a megfelelő mennyiségű kézfertőtlenítőt”, amelynek „rendszeres használatára” fel kell hívni a vizsgára felügyelők és a vizsgázók figyelmét. A maszk viselése pedig „az írásbeli vizsga alatt a felügyelő tanárok számára kötelező, a vizsgázók számára ajánlott, de nem kötelező”. Elképzelhetjük, ahogy a legalább 10 ezer felügyelő pedagógus (gyereklétszám osztva a tantermi létszámmal) - akiket az oltási tervben amúgy nem nevesítettek - maszkban, másfél méterről kerülgeti a „nem csoportosuló” diákokat, és célirányosan sétálgat a kézfertőtlenítő felé, remélve, hogy a teremben nincs tünetmentes vírushordozó. Ez így leginkább a megúszás és a vak remények terepe. Előre látni, ahogy a január 23-a utáni hétfőn az illetékesek sikeresnek minősítik majd az idei középiskolai felvételiket, a tanárok meg újra sóhajtanak egyet, hogy ezen az aknamezőn is túljutottak.