Előfizetés

Elmarad februárban a mohácsi busójárás

MTI
Publikálás dátuma
2020.11.05. 14:58

Fotó: Béres Márton / Népszava
Mohács vezetése úgy ítéli meg, hogy egy ilyen, több tízezernyi résztvevőt vonzó tömegrendezvény igen komoly egészségügyi kockázatot jelentene.
A súlyosbodó járványhelyzet miatt nem tartják meg a februárra tervezett busójárást Mohácson – közölte a Duna-parti város polgármestere az MTI-vel. Pávkovics Gábor (Fidesz-KDNP) közleményében azt írta, a rendezvény törlésével kapcsolatos döntését azt követően hozta meg, hogy egyeztetett a város képviselő-testületével és a busócsoportok vezetőivel. Mint fogalmazott, 
a mindenkori szereplőkért, résztvevőkért, és a mohácsi farsangi tradíciók után érdeklődő közönségért érzett felelősségtől áthatva határozott úgy, hogy a télűző-tavaszköszöntő népszokással összefüggésben semmilyen program nem lesz a településen.

Kitért rá: Mohács vezetése úgy ítéli meg, hogy egy ilyen, több tízezernyi résztvevőt vonzó tömegrendezvény igen komoly egészségügyi kockázatot jelentene mind a város lakosságára, mind az ide érkezőkre nézve, emellett a fertőzés esetleges, nagyobb arányú elterjedése beláthatatlan következményekkel járhat. 
– Ilyen veszélyeknek kitenni emberek százait, ezreit pedig igen komoly felelőtlenség lenne

– írta.

A polgármester arra kérte az érintetteket, érdeklődőket, hogy a busójárás idejére városukba ne szervezzenek kirándulásokat, turistautakat. Hozzátette: a város vezetése reméli, hogy a világjárványt belátható időn belül sikerül megfékezni, és a 2022. évi busójárás megrendezése elől már elhárulnak az akadályok. Kedvező időjárás esetén a busójárás az elmúlt években napi 50-60 ezer embert vonzott a városba. Az UNESCO által az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára 2009-ben felvett, a helyiek által sokacnak, a köznyelvben sokácnak nevezett népcsoport által meghonosított farsangi eseményt egy 1783-as feljegyzés említi először. A balkáni térségből a török hódoltság idején Mohács környékén megtelepedő etnikum körében élő legenda szerint furfangos őseik a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. A sokacok álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból. A busójárás tradicionális elemei változatlanok: borzas busóbundákat öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel, öles kereplőkkel, kolompokkal felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt. A sokacok hagyományait, népművészetét, mindennapjait tavaly nyár óta egy tájház is bemutatja Mohácson.

Ká-Európa csupaszon

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2020.11.05. 11:00

Fotó: MARTIN GABRIEL PAVEL
Martin Gabriel Pavel újra ellenpontozza a filmekben, a reklámokban és a szelfiken ábrázolt ideális szépséget.
Rendhagyó módon ábrázolja a kelet-közép-európai régiót Martin Gabriel Pavel cseh fotós, akinek legfrissebb képein vadidegen emberek pózolnak anyaszült meztelenül (vagy félmeztelenül) Budapest, Bécs, Brno, és Pozsony tereiben. A cseh művész ötlete még két éve ezelőtt fogant meg, mikor is elhatározta, hogy a négy városban száz-száz képet készít kül- és beltéri helyszíneken, méghozzá mind a négy évszakban. A művész ráadásul nem válogatott a modellek között: a 2018-tól 2020-ig futó projektre bárki jelentkezhetett, aki betöltötte a tizennyolcadik életévét. A színes fotókon így nem feltétlenül csak a divatmagazinokban megszokott testalkatú és korú modellek jelennek meg, hanem változatos képet kapunk a négy város polgárairól, akik az otthonok melegében, vagy éppen a szabad ég alatt állnak pózt. Persze nemcsak a testalkatok és azok arányai, de a képek hátterei is színes képet mutatnak: a fotókon feltűnnek szocreál lakótömbök, régi és új irodaházak, polgári lakásbelsők, romos gyárak és mindenféle középületek, melyek előtt az alanyok különböző pózokban, úgymint ülve, állva, fekve, guggolva vagy más nyakatekert módon jelennek meg – hol félreeső, hol forgalmas helyeken. „A városokban egyre kevesebb és kevesebb hely van, ahol a lelkünk lazíthatna, ahol önmagunk lehetünk, pont olyanok, amilyenek vagyunk” – olvasható a könyvajánlóban. A cseh fotósnak amúgy nem a mostani az első meztelen projektje: 2014-ben már kiadott egy Prágában készített, meztelen fotókat tartalmazó dobozt Prága napi portré (Daily Portrait Prague) címmel, melyben szintén csupasz embereket állított be a cseh főváros egyes helyeire, hogy ezáltal „szakítsa ki” őket a hétköznapi valójukból. Pavel számára azonban nemcsak az élő alanyok, de a városi környezet is inspiratív, a fotókon a helyszíneket „egyedi egységekből és részletekből felépülő mentális képnek” tekinti, míg a rendhagyó portrékkal bizonyítani akarja, hogy a városlakók olyan emberi lények, akiket esetleg meg lehet ismerni. A 2015-től 2017-ig készült „folytatásban”, a Berlin napi portéban (Daily Portrait Berlin) is hasonló motiváció mozgatta, ezúttal azonban nem ő fotózott, hanem idegeneknek adta kölcsön a digitális kameráját, hogy kapjanak lencsevégre egy másik idegent meztelenül, méghozzá azok saját otthonában. A kamera így kézről kézre járt, a résztvevők először modellek, aztán fotósok lettek, míg végül a művészeti projektből egy vaskos könyv született, amelyben 381 berlini lakos pózolt kendőzetlenül az otthona melegében. Pavelnek a kísérlettel az volt célja, hogy előítéletek nélkül mutassa be a metropolisz lakóit, valamint ellenpontot képezzen a filmekben, a reklámokban és a szelfiken ábrázolt ideális szépséggel szemben. A jelen könyv pedig úgy tűnik szintén vaskos lesz a maga 500 oldalával és ugyancsak 381 fotójával, melyet bárki megrendelhet, aki ellátogat Pavel weblapjára. Persze, ha még vacillálna, szétnézhet a művész Instagram-profilján: a fotók egy része ide is felkerült, persze kitakarva.

Levetetnék a nézőkről az áltolerancia maszkját

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2020.11.05. 08:53

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
A Császi Ádám rendezte Cigány magyar című színházi előadás berlini sikere annyira megihlette az alkotókat, hogy egészestés filmben szeretnének tükröt mutatni az embereknek. A Háromezer számozott darab forgatásán jártunk.
Beugrottam minap a Corinthiába. Persze, egy ilyen ártatlanul jelentéktelen mondaton is felkaphatja manapság az ember a fejét, mondván, mégis hogyan, hiszen a legtöbb szálloda Budapesten – jelesül a Corinthia is – zárva van a nemzetközi turizmus megszűnése miatt. Elképesztően bizarr látvány a patinás épületet ilyen kihaltnak látni, de az egyik hátsó terében mégiscsak van egy kis élet. Egy filmes stáb játssza el, mintha a világ normális lenne. Vagy mégsem? Négy fiatal roma fiatalember (Pápai Rómeó, Pászik Cristopher, Varga Norbert és Oláh Edmond) wellnessbe öltözve – értsd: fürdőköpenyben és eldobható papucsban – bugizik a márványon. És még énekelnek is hozzá. Császi Ádám rendező épp leforgott, Háromezer számozott darab című, második nagyjátékfilmje az alkotók ígérete szerint tele lesz csupa nem várt szituációkkal. Céljuk pedig, hogy tükröt mutassanak: nem csak azoknak, akikről tudjuk, hogy alapkonfigurációban szélsőséges gondolatokkal élő polgárok, hanem a magukat világszerte toleránsnak gondolóknak is. Mi tagadás, ez nem kicsi és nem kicsit izgalmas vállalás. A Háromezer számozott darab a Császi Ádám rendezte, Cigány magyar című, 2018-as színházi előadásának továbbfejlesztése, mely egy edukációs program részeként valósult meg. A színpadi produkció nagy kritikai és közönségsikert aratott, a mai napig fut. Nem mellékesen az előadást korábban meghívták a berlini Deutsches Theater független színházi fesztiváljára, amely volt annyira katartikus élmény, hogy a rendező és a szereplők úgy döntöttek: filmben gondolkodnak tovább. – Önállóan fog működni – mondja Bodzsár István producer arra a kérdésemre, előfeltétel lesz-e a filmhez a színházi előadás ismerete. Hangsúlyozva: mind a színházi produkció, mind a mozgóképes verzió a szereplők élettöredékei alapján áll össze. Azaz: amit a szereplők a színpadon és kamera előtt elmondanak, megtörtént velük, nem kitaláció. A saját múltbéli alteregóikat alakítják, így – ha úgy tetszik – mindenki szövegíró. Farkas Franciska, aki szereplő és társalkotó a színházi és a mozgóképes verzióban egyaránt, úgy pontosít: amit látunk és hallunk, az részben irodalmasított, és pont azzal a kérdéssel szeretnek játszani, hogy a néző ne tudja eldönteni, amit lát, az igaz-e vagy sem. Ahogy a színésznő fogalmaz: a színházi előadás élményéből nem vesz el, de nem is ad hozzá semmit, hogy valóság-e vagy fikció, amivel szembesülünk. Ez áll majd a filmre is, amely garantáltan sokkal több és más lesz, mint az alapját adó előadás. Hangsúlyozva: az együttélés, a másság, a rasszizmus, a különböző identitások témakörében filmtörténeti mérföldkő készül, mely nem kifejezetten a romákról és a nem romákról szól, hanem például arról: a művészeti világ hogyan használja ki a szociografikus anyagok készítésekor azokat az embereket, akikből „táplálkozik”. – Nyilván provokatív lesz a film, és lesz olyan néző, aki úgy érkezik majd a vetítésre, hogy ő nem rasszista, de úgy fog távozni, hogy azzal kell szembesülnie, hogy mégis az. De olyan is lesz, aki azt gondolja magáról, hogy rasszista, és kiderül, hogy mégsem az – hangsúlyozza Farkas Franciska. A mozis változat a színházi előadáshoz képest annyival is több, illetve más lesz, hogy a berlini fesztiválon töltött egy hét tapasztalatai kerülnek a fókuszpontjába: az ott megélt élmények determinálták Császi Ádámot és Lovas Balázs társírót a forgatókönyv írása során. A producer szerint ezen felül vizuálisan a film nagyon jól kitalált, a képi megfogalmazás, a kameramozgás is különlegesen megkomponált – Balázs István Balázs operatőr munkáját Farkas Franciska is kiemeli. A cél, hogy a néző ne érezze magát a komfortzónában, feszengjen majd a moziszékben, és képletesen vegye le magáról az áltolerancia maszkját, jöjjön rá: mindenkinek van még mit dolgozni önmagán. – Egy rendezőt látunk majd a vásznon és különböző sorsokat, melyekkel sok emberhez szólunk. Olyanok vagyunk, mint az avatarok: olyan karaktereket alakítunk, akikbe bárki belebújhat – húzza alá Farkas Franciska. Arra a kérdésre, hogy sikerül majd-e átütni a magyar társadalmi dogmákon, a színésznő elmondja: művésztársaival pontosan ezért hozták létre a Tudás Hatalom (T6) közösséget. Elsősorban persze azért, hogy roma gyerekeknek teremtsenek egy olyan fórumot, ahol tanulni és fejlődni tudnak. Többek között azért hozták létre a Cigány magyar előadást is, hogy ők maguk beszéljenek magukról, ne pedig mások mondják meg, milyenek is ők. A színésznő szavai szerint a Háromezer számozott darab megmutatja majd: hogyan lehet túlélni, erősnek lenni, hogyan lehet pozitívan hozzáállni ahhoz, ha önhibánkon kívül, teljesen függetlenül önmagunktól a sorsunk egyszerűen tragikus.

Mindenhol vetíteni fogják

Császi Ádám első nagyjátékfilmje, a Viharsarok a Berlinálén debütált 2014-ben, a magyarországi premierje után mégis számos, elsősorban vidéki mozi nem vette fel a műsorára a film tematikájára hivatkozva – a Viharsarok nyíltan beszélt a homoszexualitásról. Felvetődik a kérdés: mi lesz az újabb „kényelmetlen” tematikájú Háromezer számozott darab sorsa? Bodzsár István producer biztosít, hogy a mű legjobb kezekben van: a forgalmazásról a Mozgó Mozi Kft. gondoskodik majd. A cég küldetése, hogy még olyan településeken is tartsanak vetítéseket, ahol nincsenek klasszikus filmszínházak.