Előfizetés

Terror Bécsben: régóta tervezték az akciót

Árpási Bence
Publikálás dátuma
2020.11.04. 07:45

Fotó: JOE KLAMAR / AFP
A szakértő szerint az elkövető helyi támogatást is igényelt, már csak azért is, mert az országban nehéz fegyverekhez hozzájutni.
Váratlan helyen, az osztrák fővárosban csaptak le terroristák. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő lapunknak elmondta, felmerül az esetleges összefüggés a hétfői és az elmúlt hetek franciaországi eseményei között. A bécsi támadás előkészítettsége arra utal, hogy régóta tervezték azt – mutatott rá. Gyarmati István szerint az elkövető helyi támogatást is igényelt, már csak azért is, mert az országban nehéz fegyverekhez hozzájutni. Noha könnyen lehet, Emmanuel Macron francia elnök bejelentésére adtak választ – aki meghirdette a radikális iszlám elleni harcát – ugyanakkor a szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy a szélsőséges iszlamisták mindig találnak okot a gyilkolásra.
Arra a kérdésre, miért pont Ausztriát szemelték ki célpontnak a terroristák, Gyarmati István azt mondta, könnyebb lehet olyan országokban merényletet elkövetni, ahol kisebb a médiafigyelem, mert ezek az államok rendszerint kevésbé vannak felkészülve egy ilyen támadásra. Riasztó, hogy Magyarországhoz ilyen közel hajtottak végre iszlamista támadást. Ennek ellenére Gyarmati István szerint nem vagyunk könnyű célpont a terroristáknak. Már csak azért is jobb helyzetben van az ország, mert nincsenek jelen olyan agresszív muzulmán közösségek, amelyek hátteret nyújthatnának egy efféle merényletsorozathoz. „Magyarország nehéz terep ilyen szempontból, de nem szabad elaludni, mert sosem lehet kizárni ezt a lehetőséget” – fogalmazott Gyarmati István.
Ausztria eddig nem keltette fel a radikális iszlamisták figyelmét, bár előjelek azért akadtak. Pár éve osztrák lapok arról írtak, a stájerországi Graz lett a szélsőségesek új központja. Péntek este pedig Bécsben történt egy nagyobb, muszlim közösség gyülekezett a város egyik terén, és szélsőséges jelszavakat skandáltak. Később betörtek egy templomba, ahol az „Allah akbar!” kifejezéseket kiabálva felborogatták a berendezést, törtek-zúztak.
Kérdés, milyen irányt vesz a történtek után Ausztria, mennyire marad nyitott, multikulturális város. Közvetlen pártpolitikai hatása ugyanakkor vélhetően nem lesz a történteknek – magyarázta a Népszavának Kiss J. László. A Corvinus Egyetem tanára elmondta, Sebastian Kurz számára az események felhasználhatók arra, hogy bizonyítsa, a néppárti-konzervatív migrációs politika helyes és megerősítheti pozícióját a vele koalícióban kormányzó zöldekkel szemben. Utóbbi tömörülés pedig rábízhatja a kancellárra a probléma kezelését, még akkor is, ha nem feltétlenül ért vele egyet. Európai szintéren szintén csak megerősödhet Sebastian Kurz. A szakértő úgy véli, Bécs nem fog alapvetően megváltozni a történtek miatt, továbbra is megőrzi nyitottságát.

Trump győztesnek nyilvánította magát és le akarja állíttatni a szavazatszámlálást

Horváth Gábor
Publikálás dátuma
2020.11.04. 06:41

Fotó: MANDEL NGAN / AFP
Biden szerint a választók dolga eldönteni, ki nyert, azt mondta, jól áll és minden voksot össze kell számolni.
Donald Trump helyi idő szerint éjjel fél 3-kor a Fehér Házban bejelentette, hogy megnyerte a választást. Azt várja a legfelsőbb bíróságtól, hogy hajnali 4-kor – magyar idő szerint délelőtt 10-kor – állítsa le a szavazatszámlálást, és a maradékot ne számítsák be a végeredménybe. Egy korábbi internetes bejegyzésében az elnök máris választási csalásra panaszkodott – a Twitter ezt megjelölte, mint potenciálisan félrevezetőt. A szavazatszámlálás Arizonában, Georgiában, Wisconsinban, Michiganben és Pennsylvaniában is tart – illetve van, ahol most éppen nem, mert a számlálók hazamentek aludni és csak reggel kezdik újra a munkát. Mindenesetre ezekben az államokban teljesen bizonytalan, ki nyert. Joe Biden Trumpot megelőzően rövid beszédben szögezte le, hogy szerinte győzelemre áll és minden voksot össze kell számolni. Később, de még Trump beszéde előtt a Twitteren azt tette közzé, hogy nem az ő vagy Trump dolga eldönteni, ki nyer, hanem a választóké. Az előzetes találgatások három lehetőséggel számoltak, Joe Biden vagy Donald Trump kis különbségű, illetve Biden nagyarányú győzelmével. A magyar idő szerint reggeli állás szerint ez utóbbi már kizárható és könnyen elképzelhető, hogy csak hosszas számolgatás és jogászkodás után fog kiderülni, ki lesz az Egyesült Államok elnöke a következő négy évben. A részadatok alapján a négy évvel ezelőtti eredményekhez képest Biden elhódíthatta Trumptól Arizonát, viszont sem Floridában, sem Ohióban nem jött be a kihívó minimális előnyét mutató előrejelzés. A két, elektorokban gazdag államot Trump végül biztosan nyerte, és ezzel előállt a 2016-os helyzet, minden Wisconsin, Michigan és Pennsylvania szavazóin múlik. A részeredmények mindháromban Trumpnak kedveznek, de még sok szavazatot nem számoltak össze. Az amerikai politológia ezt a három államot nevezte a Demokrata Párt "kék falának" - egészen 2016-ig, amikor Trump meglepetés szerűen bevette a régiót. Különösen Pennsylvaniában érdekes a helyzet, ahol hét megyében eleve csak szerda reggel – magyar idő szerint délután – kezdenek hozzá az előre leadott szavazatokhoz.
A kedden az urnákba dobott szavazatoknál a jelek szerint érvényesült a Republikánus Párt választásnapi mozgósítása. Az előre leadott vagy levélben beküldött voksok terén viszont a legtöbb helyen a Demokrata Párt hívei vannak jelentős többségben. A választási matematika még a döntetlent sem zárja ki az elektori testületben, ahol 270 szavazat kell a győzelemhez. 269:269 esetén a képviselőház dönt – de nem abszolút többséggel, hanem minden állam képviselőcsoportjának egy-egy szavazatával. Ez a jelenlegi állás szerint alighanem Trumpnak kedvezne, de még ez sem végleges. Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a Demokrata Pártnak sikerül-e megszerezni a szenátusi többséget, bár azt már el lehet könyvelni, hogy a képviselőházban megőrizték ezt a pozíciót.

Szabad szemmel – Az SZFE megvédésre szólítanak fel francia tudósok

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.11.04. 06:17

Nemzetközi sajtószemle, 2020. november 4.
Der Standard Ausztriát a ragály és a merénylet miatt kettős válság sújtja, ám ebben a helyzetben olyan politikusokra van szükség, akik egyesítik az országot, nem kenik a gondokat a kisebbségekre és nem populizmussal, illetve uszítással akarnak szavazatokat szerezni. Ezt hangsúlyozza kommentárjában Martin Kotynek, a Der Standard főszerkesztője, hozzátéve, hogy amit a kancellár idáig mondott, az a jó irányba mutat. Merthogy Kurz rámutatott, hogy itt nem a keresztények és muzulmánok ellentétéről van szó. A harc egyfelől a béke mellett hitet tevő tömegek, másfelől a háborúra szomjazó elenyésző kisebbség között zajlik. Azaz mindenáron le kell gyűrni a szélsőséget – a jogállam segítségével. A társadalomnak azonban nem szabad megengednie, hogy megosszák, hiszen a támadásnak pont ez volt a célja. Félelmet kelteni, gyűlöletet terjeszteni, egymás ellen fordítani az embereket. A gyalázatos rajtaütés azonban nem változtathatja meg a mindennapi életet, az országot, különben a terroristák nyernek. Itt a célpont a társadalom, az értékrend volt. De hogy célt ér-e, az attól függ, mi a válasz. A terroristák polarizálni és radikalizálni akarnak. Bizonytalanságot előidézni, hogy rámenjen az összetartás. Ám ha engedményeket tudnak kicsikarni, az azt jelentené, hogy a társadalom meggyengíti saját értékeit – liberális, nyugati társadalomként, merthogy az az Iszlám Állam ellensége. Ebbe a csapdába azonban nem szabad besétálni – emeli ki Martin Kotynek. 
FAZ Egy demokráciának meg kell követelnie, egyben pedig támogatnia kell az országban élő idegenek beilleszkedését – ezt kell közvetítenie az óvodától kezdve, az iskolán át, egészen a hatóságokig, mert ha nem, akkor olyan jobboldaliaknak engedi át a terepet, mint Orbán, Le Pen, vagy éppen az AfD, illetve az olasz Liga. Erre figyelmeztet egy Izraelben született arab pszichológus, aki egyaránt oktat a tel avivi, valamint a berlini Humboldt egyetemen.    Ahmad Mansour a kommentárban megállapítja, hogy a terrorra csak lehet a megfelelő válasz, ha megerősítjük a világi államba demokráciába vetett hitünket, ideértve a vélemény- és vallásszabadságot. Kizárólag felvilágosítással, világos kommunikációval és következetes jogállamisággal lehet térdre kényszeríteni a politikai iszlámot, és kiirtani a terrorizmus gyökereit. Az elemzés a legújabb viszály látszólagos forrására, a Charlie Hebdo karikatúráira rátérve kiemeli, hogy semmiképpen sem szabad korlátozni a szólásszabadságot, mivel a dzsihadizmus éppen az európai játékszabályokat igyekszik megváltoztatni. Ráadásul a követelések listája csak egyre hosszabb lesz, így a kompromisszumok és engedmények csak a demokráciának ártanának, gyengítenék azt. Annak elárulását jelentenék, ami Európa lényege. Itt nem Bécsről, nem Párizsról van szó, a politikai iszlám az egész földrészt ellenségnek tekinti. A demokráciát. A szélsőségesek a szólás- és vallásszabadság örve alatt demokrácia előtti normákat akarnak felvetetni napjaink értékkánonjába. Ám azt meg kell védeni. Az arab országok többségében a bajok nagy része abból ered, hogy nem tudnak túljutni a 67-es háború okozta megaláztatáson. Hiszen negyedmilliárd muzulmán alulmaradt 9 millió izraelivel szemben. Ebbe a politikai légüres térbe hatolt be a radikális iszlám. Amely végül nem tudta teljesíteni az ígéreteit, de ezért a Nyugatot és Izraelt tette felelőssé. Így jelent meg a mindent átható kisebbségi érzés a külvilághoz való viszonyban. Elmaradt a gazdasági fellendülés, hatalmas a munkanélküliség - főleg a fiatalság soraiban, a korrupció viszont mindennapos. Kudarcot vallottak a korszerűsítési próbálkozások is a társadalmakban. A kilátástalanság, a szegénység és a sok helyütt dúló háború sokakat arra késztet, hogy kivándoroljanak – mégpedig az annyira gyűlölt nyugatra. Ez pedig újabb megaláztatást jelent, ami ellen sokszor a muzulmán identitást mozgósítják. Az viszont nem enged meg semmiféle kételyt, ugyanakkor erőt és öntudatot szuggerál a Nyugattal folytatott versenyben, miközben ezek az emberek a fejlett országokban élnek. Ám ez a legtöbbször vakhitbe, a hívők kiskorúsításába torkollik. Vakon kell követni a szülők, az iskola, a mecsetek szavát. Kérdések nem kívánatosak.
FT Varga Judit nyomatékosan azt ajánlja az EU-nak a franciaországi merényletek után, hogy az a terrorfenyegetéssel foglalkozzon és a ne a jogállamra vesztegesse az idejét. Az igazságügyi tárca vezetője a karantén miatt telefonon nyilatkozott az újság budapesti tudósítójának, kiemelve, hogy Brüsszelnek el kell kezdenie az igazán fontos gondokkal törődni. Az újságíró szerint azonban a miniszter ily módon csak elterelni igyekszik a figyelmet, miután Budapest egyre élesebb vitát folytat az unióval a közösségi jog megsértése miatt. Mindenesetre az interjúalany úgy fogalmazott, hogy a szervezetnek búcsút kell mondania a képmutatásnak, és inkább az antiszemitizmusra, a gyilkosságokra és a nyugati terrortámadásokra kell összpontosítania. A cikk magyarázatként hozzáteszi, hogy az EU mind keményebben bírálja Orbán Viktor erősödő tekintélyelvűségét, miután a miniszterelnök az eltelt 10 évben kezébe kaparintotta a demokratikus intézményeket és saját érdekeinek megfelelően újra íratta az alaptörvényt. Varga szerint azonban nem volt tisztességes húzás az európai vezetők részéről, hogy a Bizottság mögé bújtak. Mert ha pl. Merkelnek vagy bárki másnak van valami hasfájása, akkor azt nyíltan meg kellene mondaniuk a magyar kormányfőnek. A miniszter azt is előadta, hogy a jogállam védelmét az alapszerződések tartalmazzák, és ha ezen a területen bármilyen új mechanizmust vezetnek be, akkor az valójában az alapokmány módosítását jelenti, így ki kell kérni hozzá a tagországok beleegyezését. Arról is beszélt, hogy a jogállami feltételek forszírozása csupán ürügy a takarékos négyek részéről, mert igazából nem akarnak pénzt adni a járvány miatt bajban lévő kormányok megsegítésére. Továbbá hogy bizonyos országokra a demokratikus normák álcájában ideológiai nyomás nehezedik, mivel azok, mint Magyarország, nemet mondanak a migrációra, a multikulturalizmusra és másként gondolkodnak a család társadalmi szerepéről. A Bizottság első jogállami jelentése pedig elfogult a magyar vezetéssel szemben. Ugyanakkor elhatárolta kormányát a szinte teljes lengyel abortusztilalommal szemben, mondván, hogy a két állam történelmi szövetségese egymásnak, de mindkét fél saját maga dönti el, hogy mit tesz a napi politikában. 
Le Monde Az SZFE mellett állt ki főként a francia tudományos élet 150 neves személyisége, akik az egyetem megvédésére szólították fel az európai államokat, illetve az unió intézményeit. Mint a kiáltvány rámutat, az aláírók, professzorok, rendezők, alkotók és mások támogatják a diákokat és tanáraikat, akik nem akarják hagyni, hogy a kormány rátegye a kezét az iskolára. A hatalom fellépése nyomán példátlan válság állt elő. Ezt követte az épületek megszállása. A tét az, hogy fennmaradjon a tanszabadság, amit jelenleg igen nagy veszély fenyeget Magyarországon, főleg ha visszaemlékszünk, hogy mi történt a Tudományos Akadémiával. A kifejezetten nacionalista és konzervatív politika elvonta az egyetemi vezetés minden jogát, de a hallgatók nem csupán a saját intézményükért küzdenek, hanem az egész felsőoktatásért, amikor ragaszkodnak az alkotói szabadsághoz. Ezért a felhívás részvevői támogatásukról biztosítják a sztrájkoló fiatalokat és az oktatókat, akik félnek a fokozott politikai felügyelettől, és nem akarják, hogy a kormánybefolyás alatt álló kuratórium vegye át az irányítást. Ez az Orbán-kabinetnek is tiszteletben kellene tartania.
Euractiv A Bizottság igen különösen válaszokat adott, amikor a portál a magyar sajtó állapota felől érdeklődött Brüsszelben, a többi közt az Index szerkesztőinek tömeges felmondása kapcsán. A reakció az volt, hogy a kormányok a lehető legtöbbet igyekeznek kihozni a vírus miatt tető alá hozott gazdasági mentőcsomagból a média támogatására. Majd amikor az Euractiv az iránt tudakozódott, az EU miként kívánja megakadályozni, hogy az alapot Magyarországon ne a sajtóviszonyok további torzítására használják fel, az a felelet érkezett, hogy az unió iránymutatást adott ki és eszerint a pénzből támogatni kell a független és sokszínű médiát. Kérdés persze, hogy ez a fajta állásfoglalás el tudja téríteni törekvéseitől Orbán Viktort, a sajtó megzabolázásának nagy mesterét. Főleg hogy pár napja az EU versenyjogi biztosa kijelentette: nem az állami segélyekre vonatkozó európai szabályok, hanem a tagállamok dolga, hogy szavatolják a médiapluralizmust. Közép-Európában – elenyésző kivételtől eltekintve - nem fenyegeti veszély az újságírók fizikai létét, a hatalom más, sokkal alattomosabb módszereket alkalmaz, hogy hidegre tegye őket, írja a portál, amely az egykori nagy sláger kisség módosított címével illusztrálja a helyzetet: Killing them softly, azaz „Lágyan megölve őket”. A térségben folyamatosan romlik a médiaszabadság és –sokszínűség helyzete. Amikor nemrégiben a régió 16 országában megkérdezték a szakma képviselőit, 64,5 %-uk azt válaszolta, hogy már érte őket fenyegetés, illetve zaklatás. 83,3 %-uk ellen az interneten keresztül irányult támadás. Mindennapos a kirohanás politikusok és más sajtóorgánumok részéről. Ám az is éppen olyan veszélyes, amikor próbálják módszeresen elhallgattatni, a partvonalra nyomni, illetve gazdaságilag lehetetlen helyzetbe hozni a sajtómunkásokat. Merthogy szép csendben nyírják ki a pártatlan tömegtájékoztatás embereit, viszont az eljárásmód igencsak hatékony.