Előfizetés

Lukasenko nem bír az IT-szektorral

Miklós Gábor írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.10.22. 09:00

Fotó: STRINGER / AFP
Belarusz már a harmadik hónapja forrong. A rezsim a rendőri erőszakra támaszkodik, de az informatikusok lázadása ellen ez sem segít.
Belarusz informatikusok, miként nemrég mi is megírtuk, mesterséges intelligencia módszerével olyan programot alkottak, amely képes virtuálisan lerántani a símaszkokat az ártatlan embereket ütlegelő rohamrendőrökről. A különböző rendőri alakulatok verőemberei rendkívül érzékenyek az anonimitásukra, hiszen ők is a lakótelepeken vagy a falvakban élnek. A szomszédok általában nem is sejtik, hogy a másik lakó mivel foglalkozik, pedig a gyerekeik együtt játszanak az udvaron, az óvodában. Informatikusoknak azonban sikerült megszerezniük szinte a teljes rendőri személyi adatbázist, s ennek egy részét nyilvánossá is tették. A tüntetéseken készült felvételeket azután egybevetik a szociális hálókon közzétett fotókkal és az adatbázisban szereplő nevekkel. Demonstrálták is a világhálón, hogyan lepleződik le egy brutális verőember – civilben kedves lakótelepi apuka. A fehéroroszországi népmozgalomnak láthatóan nincs vezérkara, vezető személyisége. Szvetlana Tyihanovszkaja is sokkal inkább jelkép, mint vezető. Az emberek mégis kimennek az utcára, a tüntetések és a tiltakozó akciók megszerveződnek. Ha például egy kávézót, vagy virágboltot szétvernek a rohamrendőrök, a nép tudja, hogy hová kell mennie, ha ki akarja fejezni az együttérzését. Mindez nem működne így magas szintű informatikai kultúra nélkül, de az alternatív politikai gondolat és kultúra otthonra lelt a kibertérben. Az addig politikailag nem túl aktív IT-sek sokak szerint akkor fordultak a diktátor ellen, amikor Alekszandr Lukasenko elnök az év elején kiszolgáltatta a társadalmat a koronavírus-járványnak. A Covid-19-et egyszerű pszichózisnak minősítette és nem vezette be a máshol eredménnyel alkalmazott védekező intézkedéseket. A tüntetések kezdete óta aztán Lukasenko  az ország IT-szektorával is hadban áll, pedig korábban azzal hencegett, hogy azt ő hozta létre. Amikor kiderült, hogy az ágazat nem függ tőle, megáll a maga lábán, ellene fordult. A tiltakozások kezdetén újgazdag burzsujokként bélyegezte meg az IT-világot. Az informatikusok már a választási kampány alatt is tömegével álltak az ellenzék oldalára. Aláírásgyűjtő és a választások ellenőrzésére szolgáló felületeket hoztak létre. Ezekből ország-világ értesült az égbekiáltó csalásról. A PandaDoc nevű, San Francisco-i székhelyű, de belarusz eredetű cég anyagi támogatást, átképzést is ajánlott az erőszakszervezetektől leszerelőknek. Több százan jelentkeztek, s néhány nap alatt egymillió dollárt gyűjtöttek össze önkéntes felajánlásokból e célra. Ezt követően a cég teljes belarusz vezérkarát több, mint egy hónapra börtönbe vetették. Más vezető fejlesztőket is lecsuktak, mire megindult a tömeges IT-exodus. Több szomszéd ország, különösen Ukrajna boldogan fogadja be a magasan képzett szakembereket, akik több, globálisan népszerű szolgáltatás fejlesztői voltak. Az informatika a Lukasenko-éra utolsó évtizedének sikerágazata volt, a több tízezer, viszonylag jól fizetett IT-szakember megdobta a nagyvárosi fejlődést, fogyasztást. A bizonytalanság, az internet kikapcsolása, a politikai klíma eldurvulása azokat a cégeket is költözésre kényszeríti, amelyek nem kerültek konfliktusba a zsarnoksággal, mert ez az iparág és kultúra ilyen közegben nem működőképes. A szakemberek közül egyesek arra készülnek, hogy tudásukat aktívan felhasználják a rezsim ellen. Talán rájuk, az ő akcióikra is gondolt Szvetlana Tyihanovszkaja, amikor ultimátumot intézett Lukasenkóhoz: távozzon, egyébként a tömegmozgalom kergeti el.   

Minszki motor

Az utóbbi években a belarusz nemzeti össztermék növekedésének 50 százalékát az IT-szektor adja. A GDP 6,1 százaléka az informatikai szolgáltatásokból jön. 2017-2019-ben ötven százalékkal nőtt a IT-szolgáltatások értéke és elérte a 2 milliárd dollárt. A minszki Technológiai Parkhoz kapcsolódva 886 cég működik 63 ezer alkalmazottal. A parkot Valerij Cepkalo volt nagykövet, Lukasenko egykori munkatársa szervezte meg. Ő is a próbálkozott az elnökjelöltséggel, ám már a választás előtt emigrációba kényszerült.   

Büntethetővé teszik a homofób jellegű bűncselekményeket Itáliában

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.10.22. 08:30

Fotó: TIZIANA FABI / AFP
Most sokan nem merik jelenteni a rendőrségnek a nemi identitásuk miatti támadásokat.
Napokon belül szavazhat az olasz parlament arról a törvényről, amelynek a célja a melegekkel szembeni diszkrimináció megszüntetése. A javaslat értelmében akár négyéves börtönbüntetésre és 6 ezer eurós bírságra ítélhetik azokat, akik az áldozat nemi irányultsága miatt alkalmaznak erőszakot, vagy tüzelnek fel másokat erőszakos cselekményekre. A jelenlegi törvényeknek nincs eléggé elrettentő erejük, most jóval enyhébb büntetésre számíthat az, aki melegekre támad, mint az, aki vallási vagy etnikai hovatartozás miatt hajt végre erőszakos cselekményt. Ez utóbbi jogszabályt még 1993-ban fogadta el a parlament. A mostani tervezet az úgynevezett Mancino-törvény kiterjesztését jelenti. (Az akkori jogszabályt a kereszténydemokrata Nicola Mancino terjesztette be.) A múltban már számos kísérlet történt hasonló szabályozásra, az első ilyen tervezetet majdnem két és fél évtizeddel ezelőtt, 1996 októberében Nichi Vendola egykori kommunista honatya nyújtotta be. Itália az LMBTQ közösség elismerése tekintetében sok  nyugati országtól elmarad. A belügyminisztérium adatai szerint átlagosan minden negyedik nap ér támadás valakit a nemi irányultsága miatt. A valós helyzet azonban ennél is sokkal rosszabb lehet, állítja a diszkriminációval foglalkozó megfigyelő központ, az Oscad. Sok érintett ugyanis  repressziótól, vagy közvetlen környezetének kirekesztésétől tartva nem is jelenti támadást. „Olyanra is akad példa, hogy a támadást elszenvedő azért nem tesz feljelentést, mert úgy véli, a rendőrség úgysem indít érdemi nyomozást, illetve a privátszféráját is félti” – mondta el a La Stampának Vittorio Rizzi, a bűnügyi rendőrség igazgatója, az Oscad vezetője. Az is előfordul, hogy a rendőrség sem regisztrálja ezeket az eseteket. Elisabetta Mancini rendőrségi vezető, az Oscad egyik munkatársa is elismeri, hogy a hivatalos adatbázis nem ad hiteles képet a homofób bűncselekményekről. Egyes vélekedések szerint a támadások háromnegyedét nem jelentik. A mostani törvény Alessandro Zan demokrata párti képviselő nevéhez fűződik. Az olasz parlament igazságügyi bizottsága 2020 júliusában adta rá áldását rá kilenc hónapnyi tárgyalás után, a képviselőház elé pedig idén augusztusban került. Zan szerint a törvény az erőszaktól fenyegetett fiatalok védelmét is szolgálja. Elismeri ugyan, hogy a bíró dönti el, a tettes milyen mértékű büntetésre számíthat, vagy egyáltalán hogyan ítéli meg a cselekményt, de úgy véli, a törvény nyomán jelentősen csökkenhet a hasonló jellegű támadások száma. Az olasz társadalom rendkívül megosztott a kérdésben. Azt, hogy a téma ma is milyen indulatokat szül, jelzi: múlt hétvégén a törvény mellett és ellene is tüntettek. Matteo Salvini, a jobboldali populista Liga elnöke szerint a törvény sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és különben is, Itáliára nem jellemző a diszkrimináció. A jogszabály támogatói szerint azonban csupán az erőszakot és a gyűlöletet gerjesztőket büntetik. A katolikus egyház is ellenzi a törvényt, a püspöki konferencia szerint a jogszabály kapcsán hátrányos megkülönböztetésnek bélyegezhetik azt az egyházi tanítást, miszerint házasság csak nő és férfi között jöhet létre. Ugyanakkor a katolikus hívők is megosztottak a kérdésben. 

Pápa: a melegeknek joguk van családban élni

Olaszországban a társadalom egy része továbbra is ellenérzésekkel tekint a melegekre, akiknek törvényi védelme nem jutott el odáig, mint Francia- vagy Spanyolországban. Szerepe van ebben a katolikus egyház befolyásának. 1998 januárjában egy palermói, nemi irányultságát nyíltan vállaló író, Alfredo Ormando felgyújtotta magát a Szent Péter bazilika előtt, így tiltakozva az egyház melegekkel kapcsolatos tanítása ellen. Tizenegy nappal akciója után halt bele súlyos égési sérüléseibe. Az egyházi tanítás szerint önmagában a homoszexualitás nem bűn, de a homoszexuális tett már az. Viszont pozitív visszhangra talált, amit Ferenc pápa 2013-ban, Rio de Janeiróból hazatérve a repülőgép fedélzetén mondott: „Ha egy meleg Istent keresi, ki vagyok én, hogy megítéljem őt?”. Egy tegnap bemutatott dokumentumfilmben azt közölte, törvényekkel kell védeni a melegeket és joguk van arra, hogy családban éljenek. Megrázta az olasz közvéleményt egy 2005-ös római gyilkosság: Paolo Segantit szexuális beállítottsága miatt ölták meg. Sokan ekkor szembesültek azzal, hogy az olasz társadalom továbbra is milyen kirekesztő a melegekkel szemben. Ez egyes politikusok bűne is. Elsők között lehet említeni Silvio Berlusconi volt kormányfőt, akinek 2001-es hatalomra kerülése után dokumentálhatóan nőtt a melegek szembeni támadások száma és aki megszüntette a melegek jogait vizsgáló bizottságot. Ma is számos példa van a melegekkel szembeni erőszakos fellépésre. Míg 2016-ban 38 ilyen esetet jegyeztek fel, 2018-ban már százat (ekkor lett belügyminiszter a jobboldali populista Matteo Salvini), 2019-ben 82-őt.

Hatalmas bírságot kapott a gyógyszercég, amely tömegeket szoktatott rá az ópiáttartalmú fájdalomcsillapítóra

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.10.22. 08:03

Fotó: TIMOTHY A. CLARY / AFP
A cég elnöke bocsánatot kért a múltban elkövetett hibákért, és azt mondta, már megváltoztak.
Több mint nyolcmilliárd dollárra büntették a Purdue gyógyszergyárat az opiátválságban játszott szerepéért – jelentette be az amerikai igazságügyi minisztérium. A Sackler-család többségi tulajdonában lévő Purdue Pharma gyártotta az OxyContin nevű, opiáttartalmú erős fájdalomcsillapítót, amely kábítószer-függőséget okozhat. 
A gyártó eltitkolta a szer kártékony mellékhatásait, az orvosok pedig indokolatlan esetekben is felírták e gyógyszert. Sőt, mint a tavalyi büntető perekből is kiderült, egyes orvosok kábítószer-kereskedőkkel összejátszva írtak recepteket.

Az elmúlt húsz évben az opiáttartalmú szerek túlzott fogyasztása, vagy túladagolása miatt mintegy 470 ezer amerikai halt meg. A szövetségi igazságügyi tárca három rendben emelt vádat a Purdue Pharma ellen, és szerdán vádalku született a tárca és a gyógyszergyár, illetve a Sackler-család között. Ennek értelmében a gyógyszergyár elismeri bűnösségét a szövetségi bíróságon abban, hogy megkárosította az Egyesült Államokat, hamisan reklámozta az OxyContint, és becsapta az amerikai élelmiszer- és gyógyszerfelügyeletet (FDA) is 2007 és 2017 között. A Sackler-családnak a saját vagyonából 225 millió dollár büntetést kell befizetnie a szövetségi államkasszába, továbbá a gyárnak több mint 2,8 milliárd dollárt kell elkülönítenie a polgári peres eljárásokra. Több tagállamban ugyanis ezerszámra indítottak kártérítési pereket a gyár és tulajdonosai ellen. Az összesen 8,3 milliárd dollárra rúgó büntetés többi részét a gyárnak kell majd kifizetnie, bár csődeljárás alatt áll.
A vádalku értelmében a Sackler-család elveszít minden ellenőrzést a cég felett, amely a vállalat elleni csődeljárás miatt lényegében már folyamatban van, és a vállalat úgynevezett közprofit-szervezetté alakul, amelynek ingyenesen vagy nagyon alacsony áron biztosítania kell a kábítószer-túladagolás ellen, vagy a kábítószerfüggés kezelésére alkalmazott gyógyszereket. A vállalatnak hozzá kell járulnia az egyes tagállamokban szervezett kábítószer-ellenes programok finanszírozásához is.

A megállapodást még jóvá kell hagynia a csődbíróságnak is, a Purdue Pharma ellen ugyanis 2019-ben megindult a csődeljárás.
– A Purdue mély sajnálatát fejezi ki és vállalja a felelősséget a múltban elkövetett hibáiért

– írta közleményében Steve Miller, a cég elnöke.

Leszögezte: „a Purdue mára már teljesen megváltozott (...), lecseréltük a teljes vezetőséget, megváltoztattuk gyártásunkat és ellenőrzési mechanizmusainkat is”. A megállapodás ugyanakkor nem mentesíti a Sackler-család tagjait és a vállalat korábbi vezetőit a büntetőjogi felelősség alól. Az ellenük folyó bűnügyi vizsgálat jelenleg is folyamatban van.  – A mai megállapodás alapvető fontosságú a minisztérium azon erőfeszítéseinek sorában, amelyekkel elszámoltat mindenkit, akinek része volt az opiátválságban – jelentette ki Jeffrey Bossert Clark, a szövetségi igazságügyi tárca munkatársa, aki az opiátválsággal kapcsolatos ügyekkel foglalkozik. A Purdue „praktikáit” 2016-ban a Los Angeles Times című lap oknyomozó riportja tárta fel. A lap munkatársai kiderítették azt is, hogy a gyógyszergyár tudott az OxyContin nagyon káros mellékhatásairól, de az óriási profit miatt hallgatott róluk. A szerdán nyilvánosságra hozott döntést az elemzők nagy jelentőségűnek értékelik, mert a szövetségi kormány először tett felelőssé nagy gyógyszergyárat az opiátválságért. A Sackler-család, amely az Egyesült Államok egyik legtehetősebb famíliája, híres a jótékonykodásáról, ám az opiátválság botránya miatt többen - köztük a párizsi Louvre, vagy a New York-i Metropolitan Múzeum is – közölték, hogy többé nem kívánnak együttműködni velük, támogatásukat pedig visszautasítják.