Előfizetés

ENSZ: „szándékosan destruktívak vagyunk”

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.13. 09:52

Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
„A Covid-19 rossz, a klímavészhelyzet még rosszabb lehet” – figyelmeztetett a nemzetközi szervezet katasztrófakockázat-csökkentési irodájának főtitkára, miután a legfrissebb jelentés szerint a klímaváltozás következtében az elmúlt húsz évben duplájára nőtt a természeti katasztrófák száma.
Főleg a klímaváltozás számlájára írható a természeti katasztrófák számának csaknem megduplázódása az elmúlt húsz évben – figyelmeztetett az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési irodája (UNSDIR) hétfőn. 
A friss értékelés szerint a 2000 és 2019 között regisztrált 7348 természeti katasztrófa több mint 1,2 millió ember halálát okozta, valamint 3000 milliárd dollár anyagi kár is keletkezett. Utóbbi szám azonban jóval magasabb lehet, mivel számos – főleg ázsiai és afrikai – ország nem hozza nyilvánosságra az erről szóló adatokat.
A legtöbb természeti katasztrófát Kínában (577), az Egyesült Államokban (467), Indiában (321), a Fülöp-szigeteken (304) és Indonéziában (278) jegyezték fel.
A halálos áldozatok száma nem emelkedett számottevően az 1980 és 1999 közötti időszakhoz képest, amikor nagyjából 3700 természeti katasztrófát regisztráltak. Az ezek által érintett emberek száma ugyanakkor 3,25-ről 4,2 milliárdra nőtt.
Leggyakoribbnak az áradások és a viharok számítottak a vizsgált időszakban. A világszervezet szakértői úgy látják, hogy a következő évtizedben majd a hőhullámok jelentik a legsúlyosabb problémát, különösen a szegény országokban.
„A koronavírus-járvány ráirányította a kormányok és a közvélemény figyelmét a kockázatokra. Látható, hogy noha a Covid-19 rossz, a klímavészhelyzet még rosszabb lehet” – mondta az UNSDIR főtitkára.
A Dorian hurrikán utáni pusztítás a Bahama-szigeteken
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
„Szándékosan destruktívak vagyunk.

Ez az egyetlen következtetés, amelyet levonhatunk az elmúlt húsz évet vizsgálva” – tette hozzá Mami Mizutori, egyebek mellett a korai előrejelző rendszerek fejlesztésére szólítva fel a nemzetközi közösséget.

Véget ért minden idők legjelentősebb sarkvidéki expedíciója

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.13. 08:53

Fotó: PATRIK STOLLARZ / AFP
Mindenki megőrizte az ujját az egy év után visszatért Polarstern kutatóhajón, amelynek fedélzetén egymást váltva összesen 450, a világ minden tájáról érkezett ember dolgozott.
Egy évig tartó útja végén hétfőn visszaérkezett az Északi-sarkról kiindulási pontjára a Polarstern német kutatóhajó, amely minden idők legjelentősebb expedícióján kutatta a sarkvidék klímáját.
A bremerhaveni Lloyd hajógyárban számos érdeklődő mellett Anja Karliczek tudományos kutatásokért felelős német miniszter és az Alfred Wegener Intézet igazgatója, Antje Boetius várta a visszatérő nemzetközi kutatócsoportot és a hajó legénységét.
A Mosaic nevet viselő expedícióra a Polarstern 2019. szeptember 20-án indult útnak Norvégia irányába. Az expedíció vezetője, Markus Rex a megérkezést követően elmondta, útjuk teljes siker volt, rengeteg adatot gyűjtöttek, amelyek évekre, sőt akár évtizedekre adnak kutatási alapot. Mint mondta, annak is nagyon örül, hogy a fedélzeten senki sem veszítette el egyetlen ujját sem, holott egyiküket fenyegette ez a veszély. Az Arktiszon ugyanis télen mínusz 65 Celsius-fok alá is süllyedt a hőmérséklet.
A jégtörő csaknem tíz hónapon keresztül sodródott a Jeges-tengeren egy jégtáblába fagyva, csakúgy, mint 125 éve a Fram nevű hajó a norvég Fridtjof Nansen vezetésével. Az útvonalat és a sebességet így a szél és az áramlatok által hajtott jégtábla sodródása határozta meg. A 20 ország 80 kutatója így mérni és dokumentálni tudta a jég teljes ciklusát fagyástól az olvadásig. Az Északi-sarkvidék télen másképp megközelíthetetlen lenne. A jégből és hóból vett minták a tudósoknak új, az óceánokra és a légkörre vonatkozó információkat jelenthetnek. A méréseknek jelentős hatásuk van a sarkvidék kutatására – mondta Rex.
Az Északi-sarkvidék a klíma változásait korábban jelzi, az elmúlt évtizedekben ez a terület melegedett legerőteljesebb a Föld régiói közül. Nansen idejében a telek még tíz Celsius-fokkal hűvösebbek voltak.
A Mosaic 140 millió eurós (50 milliárd forintos) költségével az eddigi legdrágább és logisztikailag legösszetettebb expedíció volt, amely az Arktisz középső területeit célozta meg. Anja Karliczek bejelentette, hogy további 10 millió euróval (3,5 milliárd forinttal) finanszírozzák az adatok kiértékelését, hogy minél előbb rendelkezésre állhassanak az eredmények.
„Akkor leszünk csak abban a helyzetben, hogy nálunk, Németországban is óvintézkedéseket tegyünk a klímaváltozás ellen és hatékonyan lépjünk fel vele szemben, amikor megtudjuk, hogyan változik a klíma az Északi-sarkvidéken. Az Arktisz a klímaváltozás gócpontja” – mondta a miniszter.
Az expedíció során egymást szakaszosan váltva összesen 450, a világ minden tájáról érkezett ember dolgozott a Polarstern fedélzetén. A hajót más jégtörők látták el rendszeresen új személyzettel, élelmiszerrel, üzemanyaggal és eszközökkel.

Ruhán "utazó" magokkal is terjednek az új növényfajok

MTI
Publikálás dátuma
2020.10.12. 18:01
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mosás után is megőrizhetik csíraképességüket, és "potyautasként" akár messzire is eljuthatnak.
Az emberek nagy számban és messzire terjeszthetnek növényi magokat a ruházatukon, amelyek még a gépi mosást követően is megőrizhetik csíraképességüket, így tudtunkon kívül szerepünk lehet a növényfajok terjesztésében – állapították meg az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai legújabb kutatásukban.
Az ökológusok szerint kirándulás, terepmunka, szabadtéri sport után ruházatunkra, cipőnkre és zokninkra számos növényi mag tapad. A magok egy része annyira alkalmazkodott az állatok kültakaróján való terjedéshez (epizoochoriához), hogy horgokkal, tüskékkel, szálkákkal vagy ragadós felület segítségével hosszú ideig is képes a terjesztő vektor kültakaróján utazni, így igen nagy távolságokat is megtehet. Ezek a magok az emberi ruházatra is hatékonyan tapadnak és potyautasként utaznak velünk – olvasható az Ökológiai Kutatóközpont közleményében. A beszámoló szerint az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai azt vizsgálták, mi történik a ruhára tapadt magokkal a mosást követően.
A kutatók fontos különbségnek nevezik az emberi és az állati terjesztők ökológiai szerepében, hogy az ember egymástól merőben különböző élőhelyek között mozog: például egy zsúfolt nagyvárosból eljuthat egy messzi, akár másik kontinensen fekvő természetvédelmi területre is. A globális népességnövekedés és az egyre nagyobb léptékű mobilitás miatt az emberek potenciálisan nagy számban és messzire terjeszthetnek magokat a ruházatukon.
A kutatók a vizsgálat során arra voltak kíváncsiak, vajon megőrzik-e a csíraképességüket a magok gépi mosást követően. Hogyan hat a mosási intenzitás és a mosószer a magok csírázására? Különbözik-e a mosás után a csíranövények fejlődési dinamikája a nem mosott magokból fejlődött csíranövényekétől? Az ökológusok olyan fajokat választottak a vizsgálathoz, amelyek Közép-Európában elterjedtek, és túrák, kültéri programok során jó eséllyel tapadhatnak a ruházatra. A kísérletsorozatban 18 fajt vizsgáltak. A csíráztatásos vizsgálat során két mosási intenzitás (kímélő mosás 30 Celsius-fokon és intenzív mosás 60 Celsius-fokon), illetve három mosószer (víz, mosódió és klasszikus folyékony mosószer) hatásait vizsgálták összesen hatféle kombinációban, illetve kontrollként a száraz, kezeletlen magok csírázását is.
Eredményeik alapján a kímélő mosás egyik vizsgált fajnak sem csökkentette a csíraképességét a kontrollhoz képest. A 60 Celsius-fokos intenzív mosás a fajok felénél csökkentette a csíraképességet, azonban 9 faj esetében nem volt negatív hatása. "Mivel napjainkban egyre inkább a kímélő, alacsony hőfokú mosási programokat választjuk, ez a trend azt jelzi, hogy a kimosott magok jelentős része megőrizheti a csíraképességét" – állapítják meg az összefoglalóban.
Az eredmények szerint a mosás nemcsak a csíraképességre, hanem a csírázás időbeli dinamikájára is hatással volt. A kísérlet egyik legérdekesebb eredménye, hogy az intenzív mosás 8 faj csírázását deszinkronizálta. Ez azt jelenti, hogy egy új környezetbe kerülve ezek a fajok sikeresebben megtelepedhetnek.
A kísérletsorozat azt is vizsgálta, hogy a fajok érett magjai mennyi ideig tapadnak a ruházathoz, illetve hogy a kimosott magok milyen arányban maradnak rajta a ruhadarabokon. A tapasztalat azt mutatta, hogy a legtovább a polárszöveten és a pamutzoknin maradtak fenn a magok, és a legjobban a függelékekkel rendelkezők tapadtak. A kutatók azt találták, hogy a gépi mosást és szárítást követően a magok erőteljesebben tapadnak a ruhadarabokhoz, mint a száraz magok.
Az eredmények arra utalnak, hogy a mosást követően a ruházatunkra tapadt magok egy része a száradás során lehullik. Így vagy a csírázás szempontjából kedvezőtlen környezetben (például lakáson belül) kötnek ki, vagy esélyük van valamilyen városi élőhelytípusban megtelepedni. Ennek ökológiai jelentősége abban rejlik, hogy nagyon sok inváziós folyamat pont az ilyen antropogén, városi élőhelyekről indul, az idegenhonos növényfajok ugyanis sokszor épp ezekre az élőhelyekre jutnak el először. Később aztán ezekről az élőhelyekről kiindulva eljuthatnak távolabbi, természetes élőhelyekre is. A kimosott magok egy része ugyanis a mosást és szárítást követően is a ruhákon marad. Így többféle természetes élőhelyre is eljuthatnak, úti céljainktól függően, így tudtunkon kívül szerepünk lehet a növényfajok terjesztésében. Ez a terjedési mód azonban jelentősen felboríthatja az adott környezeti viszonyokat – figyelmeztetnek a kutatók.
"Mindezek miatt nagyon fontos, hogy a kiemelten értékes természeti területek látogatása során lehető legjobban csökkentsük az idegenhonos fajok terjedésének esélyét. Tehetjük ezt a ruházat megválasztásával: a zárt, vízlepergető anyagból készült ruházaton kisebb eséllyel tapadnak a magok" – mutatnak rá az ökológusok.
A kutatók eredményeiről beszámoló cikk a NeoBiota című folyóiratban jelent meg októberben.