Előfizetés

Szoftverrel a rezsim ellen: hackerek indítottak háborút Lukasenkóval szemben

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.10.07. 08:30

Fotó: AFP
Fel akarják tárni, kik felelősek a tüntetők brutális megveréséért.
Belaruszban igen erős az IT-szektor. Az ország diktátora, Alekszandr Lukasenko ugyan nem arról ismert, hogy a számítógépes világ nagy guruja lenne, de eddig nem szólt bele a netes szakemberek munkájába, békén hagyta őket, mostanra azonban célkeresztjébe kerültek, hiszen elsők között csatlakoztak az ellenzék megmozdulásaihoz. Ugyan a tüntetések ideje alatt rendre korlátozzák az internet használatát, ezzel sem tudják megállítani a hatalom ellen fellépő hackereket. A tiltakozások hatására jött létre a Kiberpartizánok nevű csoport, amely rendkívül fontos háttérmunkát végez, s talán az egyedüli hatékonynak mondható eszköz a rezsim ellen tüntetők kezében, hiszen komoly nyomást tudnak gyakorolni az elnököt kiszolgáló karhatalmisták egy részére. A belarusz Kiberpartizánok tevékenységét más országokban is elismeréssel figyelik, hiszen valóban látványos eredményeket értek el. Szeptember végén két állami csatorna, a Belarusz 1 és az ONT megszakította adását és a tüntetők brutális megverését bemutató felvételeket tettek közzé. Természetesen nem a felülről irányított csatornák lázadásáról volt szó, hanem a hackereknek sikerült becsempészni a videót. A távközlési vállalat, a Belteleradiokompanyija holnapján is felbukkantak a drámai képsorok. A Kiberpartizánok Telegram oldalán ezután azt írták, „a távközlési vállalat nem akarja megmutatni az igazságot az embereknek, hát megmutatjuk mi”. A rejtelmes szervezet szeptember elején hirdetett háborút Lukasenko ellen, s tíz nap alatt három kormányzati oldalt is sikerült meghackelnie. Szeptember 3-án a tüntetők legnépszerűbb csatornáján, a Nextán tették közzé három követelésüket: távozzon a hatalomból Lukasenko, bocsássa szabadon a politikai okokból bebörtönzötteket és indítsanak pert azokkal szemben, akik részt vettek a tüntetőkkel szembeni brutális fellépésben. Mivel a feltételekből – amint az várható is volt – egyet sem teljesített a hatalom, a kiberhadsereg akcióba lépett. Lukasenko adminisztrációjának holnapján a belarusz állami zászló helyett a függetlenség lobogóját helyezték el. Ezt követően támadást intéztek a belarusz belügyminisztérium honlapja ellen és a körözött bűnözők közé tették Lukasenko és Jurij Karajev belügyminiszter fényképét. Később a rendőrség portálján helyeztek el a Hitlerjugendet ábrázoló fotókat. A kisebb-nagyobb hackertámadásoknál azonban jóval nagyobb visszhangja volt annak az listának, amelyen a belügyi erők tagjainak nevét tüntették fel. Később azonban le kellett venni a világhálóról az adatbázist, mert – a Google indoklása szerint – az személyiségi jogokat sértett. A hackerek azonban új támadást indítottak, a narushitel.org című honlapon azok fényképét és nevét jelenítették meg, akiknek szerepük volt az ellenzékiekkel szembeni kegyetlen fellépésben, vagy az augusztus 9-én megrendezett elnökválasztás elcsalásában. Időnként olyan aprólékos adatokat, személyes információkat is közölnek, hogy azok nyilvánvalóan az illető közvetlen környezetéből származhatnak. A tüntetők egyik legfontosabb követelése a brutálisan fellépő belbiztonságiak felelősségre vonása. Bár amíg a jelenlegi rezsim van hatalmon, erre vajmi kevés az esély, a kiberharcosok segítségével mégis megpróbálják feltárni a bűnelkövetőket azzal a céllal, hogy kirekessze őket a társadalom. A honlap mögött egy Minszkben született, de évek óta Kaliforniában élő videojáték-fejlesztő, Andrej Maximov áll, aki azt reméli, hogy a kiszivárogtatásokkal sikerül lefékezni a belbiztonságiakat. Ez egyelőre csak igen csekély mértékben sikerült, bár augusztus 9. óta több rendőr, milicista tett közzé felvételeket, amint a kukába dobják egyenruhájukat. Egyelőre azonban a karhatalom hű Lukasenkóhoz, kivált a rohamrendőrség, az ONON tagjai. Maximov a Frankfurter Allgemeine Zeitungban azt állította, mesterséges intelligencia segítségével sikerül felfedni a sisak mögé rejtőző karhatalmisták kilétét. Kérdés, hogy ez mennyire ad hitelt érdemlő eredményt, mivel a repülőtereken elhelyezett arcfelismerő szoftverek algoritmusa a tapasztalat szerint még nem tökéletes. Az is talány, mennyire pontos Maximovék programja. Szakértők szerint ez több tényezőtől függ. Például arról, mennyi látható az arcból, vagy mekkora adatbázisból kell kiválasztani a megfelelő személyt. Maximov szerint ugyan mindenkit azonosítani tudnak, szavaiból azonban az is kiderült, hogy a rendőrség tagjainak csak egy részéről vannak pontos információik. Maximov a FAZ-ban elismerte, akadt olyan rendőr, akit már rosszul azonosítottak. Ugyanakkor tény: ez az egyedüli eszköz, amivel a tüntetők maguk is befolyásolhatják az események alakulását.

210 ezer felett a koronavírus amerikai áldozatainak száma

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.10.07. 08:22

Fotó: KTSDESIGN/SCIENCE PHOTO LIBRARY / KTSDESIGN/SCIENCE PHOTO LIBRARY
A fertőzöttek száma világszerte 35 millió.
Mindezt a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem közép-európai idő szerint szerda reggeli adatai alapján közölte az MTI. Az állami hírügynökség azt írja, egy nappal korábban 35 414 612 fertőzöttet tartottak nyilván, a halálos áldozatok száma 1 043 061, a gyógyultaké pedig 24 668 788 volt. A fertőzés 188 országban és régióban van jelen.
  • A SARS-CoV-2 vírus okozta, Covid-19 nevű betegség az Egyesült Államokat sújtja leginkább, ahol 7 500 964 fertőzött volt eddig a napig, 210 886-an haltak meg, 2 952 390-en meggyógyultak.
  • Brazíliában 4 969 141 fertőzöttről, 147 494 halálos áldozatról és 4 430 340 gyógyultról tudni.
  • Oroszországban 1 231 277-re nőtt az igazolt fertőzöttek száma, a halálos áldozatoké 21 559-re, a gyógyultaké pedig 984 767-re emelkedett.
  • Franciaországban 675 736 fertőzöttről, 32 383 halálos áldozatról és 101 443 gyógyultról tudni.
  • Olaszországban a fertőzöttek száma 330 263, a halálos áldozatoké 36 030, és 234 099-en gyógyultak fel.
  • Németországban 307 127 a fertőzöttek száma, 9566 a halottaké, 267 747-en meggyógyultak.

Több Európával az autokraták ellen – Az EP nem akar engedni a jogállamiság ügyében

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.10.07. 07:30

Fotó: Dursun Aydemir / AFP / Anadolu Agency
Az unió parlamentje egyre önállóbbá válik, amit a jogállamisággal kapcsolatos vita is igazol. Mivel az EP tagjait demokratikusan választják meg, így őket azzal sem lehet vádolni, hogy idegen hatalmat szolgálnának.
Az Európai Parlament nem akar engedni a jogállamiság ügyében, s ragaszkodik ahhoz, hogy az egyes tagállamok csak akkor részesüljenek az uniós támogatásokban, legyen szó akár a járvány negatív gazdasági hatásait csökkenteni hivatott helyreállítási alapról, vagy a következő hétéves költségvetés kifizetéseiről, ha az adott tagország tartja magát a demokratikus alapszabályokhoz. Az EP nem tartja elrettentő erejűnek azt az ezzel kapcsolatban született német kompromisszumos javaslatot sem, amelyet Magyarország és Lengyelország túl szigorúnak, a nettóbefizetők nagy része pedig túl enyhének talál. Amíg a július közepén megrendezett uniós csúcstalálkozón, amelyen a helyreállítási alapról, illetve a következő büdzséről tárgyaltak az EU állam- és kormányfői, azt állapíthattuk meg, hogy a közös Európa többszörösen is megosztottá vált, hiszen – az Egyesült Királyság kiválásával – minden korábbinál élesebbé váltak az ellentétek a Finnországgal kiegészült takarékos ötös, vagy éppen a visegrádi államok között, az uniós döntéshozatal rendszerében egyre fontosabb szerepet kap az Európai Parlament. Ez azért fontos fejlemény, mert demokratikusabbá válhat az intézményrendszer, ezáltal az EU is közelebb kerülhet az uniós polgárokhoz, amit szakértők már évek óta hiányolnak. Az EP mind öntudatosabbá válik, amit az is jelez, hogy egyes frakciói mind jobban megtalálják a saját hangjukat és egyre önállóbbakká válnak az anyaország azonos pártjainak frakcióival szemben. Mindezek pedig azt jelzik, az Európai Parlament megerősödésének folyamata nemhogy áll meg, hanem még inkább felerősödhet. Bár itthon folyvást azt halljuk, hogy az Európai Unió felett áll a tagállamok szuverenitása és egy sor kérdésben a nemzeti kormánynak vagy parlamentnek elsőbbséget kell élveznie az európaival szemben, az Unió elmúlt évtizedekben tapasztalt fejlődése éppen azt támasztja alá, hogy az egyensúly a brüsszeli intézményrendszer felé mozdul el. Mindez akkor is tény, ha manapság számos tényező – a magyar és a lengyel kormány, illetve a jobboldali populisták – éppen a „kevesebb Európa” megvalósulásában érdekelt. Ám újra és újra bebizonyosodik, hogy az európai országok számára az Unión kívül nincs élet, ezért előbb vagy utóbb kénytelenek elfogadni Brüsszel játékszabályait, mégha azok a reméltnél jóval kevésbé szigorúak is és mindent megtesznek az unió tekintélyének csorbításáért. S itt jön a képbe az Európai Parlament, amely a demokratikus intézményrendszer garanciájává válhat. Nem arról van szó, hogy az Európai Tanács ellenpólusává kell válnia, s nem is a renitenskedő tagországoknak rendre engedményeket tévő Európai Bizottságot kell rendre utasítania, hanem a egyfajta katalizátornak kell lennie, s idővel akár arról is gondoskodhat, hogy az EU az alapító atyák által elképzelt mederben folyjék tovább. Mint említettük, a döntéshozatal folyamatában sosem volt ennyire jelentős az Európai Parlament szerepe. Ebben pedig döntő szerepet játszott a tavaly májusban megrendezett európai parlamenti választás után, amely után új helyzet állt elő. Mindez azért is érdekes, mert a csúcsjelölti rendszer hamar megbukott, aminek a német keresztényszociális politikus, Manfred Weber, az Európai Néppárt (EPP) listavezetője látta kárát: hiába az EPP szerezte meg a legtöbb mandátumot, nem lett jelölt az Európai Bizottság elnöki tisztségére. S nem azért, mert a budapesti kormány folyamatosan támadta őt, mivel Weber sokszor bírálta a magyar kabinetet demokráciaellenes intézkedései miatt, hanem mert a választás után kulcsszerepbe került Emmanuel Macron francia elnök nem támogatta a csúcsjelölti rendszert. A voksolást követően előállt új helyzetből végül az EP egyértelműen profitált. Az Európai Néppárt (EPP) és a szociáldemokraták hagyományos nagykoalíciójának már nem volt meg a kellő többsége, így harmadik partnerként be kellett venniük a jogállamiság kérdésében az EPP-nél jóval határozottabb álláspontot képviselő liberálisokat is. Ezzel nemcsak színesebbé vált az EP, minden korábbinál nagyobb beleszólást is követelt a döntéshozatalba. Bár a koalícióba nem kerültek be a zöldek, frakciójuk jelentősen megerősödött, s a környezetvédők közismertek arról, hogy szívükön viselik a demokratikus intézményrendszer sorsát. Három olyan erős frakció jött tehát létre (a szociáldemokratáké, a liberálisoké és a zöldeké), amelyek számára a jogállamiság a legfontosabb uniós értékek közé tartozik. Bár az Európai Néppárt időnként igyekszik szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést (a Fidesz máig nem tisztázott EPP tagsága mellett megemlíthetjük, hogy a pártcsalád szemet huny a bulgáriai korrupció felett, mivel Bojko Boriszov pártja, a GERB szintén a néppárt tagja), a három frakció határozott fellépése miatt komoly nyomás nehezedett rá. Ezzel pedig elérték azt, hogy már az EPP sem burkolódzhat mély hallgatásba a jogsértések láttán, s a konzervatív pártcsalád is csatlakozott a szigorú jogállamisági feltételrendszert követelőkhöz. Bár az EP kritikus megjegyzéseit, határozatait itthon azzal a már igen unalmassá vált és kreatívnak aligha nevezhető, nyilvánvalóan hamis állítással zárják le, miszerint az EP mögött Soros György áll (2017-ben az Origó írt cikket, „Az EP harmada Soros zsebében van” címmel), ezzel a kijelentéssel az uniós állampolgárok jelentős részét sértik meg, hiszen az EP tagjait az EU szavazói választják meg. Nem túl valószínű, hogy a Dublintól Szófiáig a szavazóurnáknál a magyar származású milliárdos emberei strázsálnának, csak hogy megvegyék mondjuk 4 kiló krumplival a szavazni készülő uniós polgárt. Igaz, nem egyéni jelöltekre adják le a voksokat, hanem listákra, de ettől még tény: demokratikus voksoláson dől el, kik is alkotják az EP-t. Az EP tehát egyre önállóbbá válik, ami reményt keltő a mostani helyzetben, amikor a demokráciára fittyet kormányok mindent megtesznek az uniós intézményrendszer szétzilálásáért. 

Hosszú út vezetett el idáig

Ha végigtekintünk az EP történelmén, az unió parlamentje szerepének megerősödése logikus következmény volt. Igaz, ez a folyamat nem egyik napról a másikra zajlott le. Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) 1952 szeptemberében állította fel a Közgyűlést, amely az EP elődjének tekinthető. Ennek 78 tagját még a nemzeti parlamentek választották meg. 1958-ban aztán a grémiumot kiterjesztették az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom képviselőire, ekkor kapta az Európai Parlamentáris Gyűlés nevet. Az EGK-t létrehozó római szerződés 138-as paragrafusa ki is mondta az EP létrehozását. Tagjait azonban jóval később, csak 1979-ben választották meg közvetlenül. Azért telt el ennyi idő, mert a hatvanas évek elején komoly vita zajlott arról, mennyire vonják be az EGK polgárait a közösség döntéshozatalának mechanizmusába. Másszóval mennyire építsék be a demokrácia intézményeit az európai integráció folyamatába. A kérdéssel foglalkozó belga szocialista miniszterelnök, Fernand Dehousse munkacsoportja egy transznacionális parlamenti választást képzelt el, Charles de Gaulle francia elnök azonban nem támogatta az elképzelést, szerinte nemzeti referendumok erősíthetik a demokratikus döntéshozatalt. Ez a dilemma a mai több vagy kevesebb Európát-vita előfutárának tekinthető. Ugyanakkor Dehousse sem kívánt nagyobb beleszólást adni az EP-nek a döntéshozatal folyamatába, hiszen törvényeket az általa felvázolt elképzelés szerint sem alkothatott, így előre nyilvánvalóvá vált: bármelyik elképzelés kerekedik is felül, az Európai Parlament a demokratikus intézményrendszer leggyengébb egysége marad. Akkor ugyan Dehousse terve kudarcot vallott Párizs ellenállása miatt, de 1979-ben első ízben mégis közvetlenül választották meg az EP képviselőit. Az EP jogköreit többször is kiterjesztették, e tekintetben különösen fontos volt az 1992-es maastrichti szerződés, majd az európai állam- és kormányfők által 2007 decemberében aláírt lisszaboni szerződés.
A lisszaboni szerződés tovább növelte az EP jogköreit
Fotó: ERIC FEFERBERG / AFP
A képviselők számát rendre megnövelték, amikor új tagállamok csatlakoztak az EU-hoz. Az Európai Parlament létszámát a római szerződés szabályozza, a dokumentum ezt 751 főben határozta meg. Ezt a britek kiválása miatt 705-re csökkentették. Törvényeket továbbra sem kezdeményezhet az EP, ez az Európai Bizottság hatásköre. Ugyanakkor az EP-nek is meg kell szavaznia a brüsszeli testület javaslatait ahhoz, hogy azok törvényerőre emelkedjenek. Az EP egyik legfontosabb feladatköre, hogy demokratikus felügyeletet gyakorol az EU tevékenysége, különösképpen az Európai Bizottság felett. Amennyiben az EP elfogad egy bizalmatlansági indítványt, akkor az egész Bizottságnak le kell mondania. Ehhez legalább kétharmados többségre van szükség.