Előfizetés

Kései sirató

A NER-univerzumban szokatlan módon a sokszor, sokféleképpen megalázott civilek segítségét kéri Csopak kormánypárti polgármestere, hogy megmentse települése kikötőjét, melyet a tavaly egy tőkeemelésnek köszönhetően állami többségi tulajdonba került Balatoni Hajózási Zrt. ötvenkét millió forintért hirdetett meg eladásra. Az észak-balatoni település vezetőjének kérése legalább annyira meglepő, mint reménytelen: mire a tóparti önkormányzatok vezetői ráébredtek, hogy hallgatásuk nem jövedelmező, s a politikai hűséget minden esetben felülírja a NER-gazdasági érdek, már rekvirálták tőlük a magyar tengert. Akkor ugyanis látványosan csendben voltak, amikor a miniszterelnök veje a kormánypárti vezetésű Keszthely hathatós alájátszásával megszerezte a kisváros jachtkikötőjét, és akkor is csak a vállukat vonogatták, amikor az állam egyik zsebéből a másikba áttéve egy számára jelentéktelen summát elértéktelenítette a Bahart-részvényeiket. Tavasszal ugyan már nem szavazták meg a Bahart legértékesebb részeinek privatizálásáról szóló reorganizációs tervet, de izmozásuk ekkor már mit sem ért. A kormányzati terv átment, a Bahart vagyon pedig átmegy – hogy hová, egyelőre nem tudni, hiszen a kemping, a jachtkikötők és a csopaki kikötő értékesítése még csak a pályázati kiírásnál tart. De nincs kétség senkiben, hogy a tendergyőztesek kihirdetésekor ugyanazok nevét lehet majd hallani, akik az elmúlt fél évtizedben módszeresen felvásárolták-megszerezték a tópart legértékesebb területeit, melyek fejlesztéséhez súlyos tízmilliárdokat testált rájuk az államkassza. Mészáros, Tiborcz és a többi NER-lovag gátlástalan nyomulását eddig jellemzően megannyi Néma Levente nézte tétlenül, bízva benne, a járvány ellen elegendő ősi szokás szerint leszúrni a kaszát a falu határába. Csakhogy a polip karjai előbb-utóbb mindenhová elérnek, így most hiába eszmélnek, segélykiáltásukat elnyomja a gépek dübörgése, az építkezések zaja, s érdemeik elismeréseként talán majd ott lehetnek a hátsó sorokban a pezsgőbontáskor. Proszit! 

Kádár koponyája

Sajátos humora van Szijjártó Péternek. Még csak pár hete, hogy a futsalpályák ördöge és minden sorosista norvég nagykövet ostora bekamuzta a facebookján, hogy éppen egy fülledt pesti irodában szorgoskodik, majd lebukott egy NER-milliárdos luxusjachtján. Mire pókerarccal  közölte, hogy bizony ő ott is, a jacht fedélzetéről is értünk dolgozott. Égtek a vonalak a Kornati-szigeteknél. Nem sokkal később kiderült, hogy a száguldó nagykövetünk két megyével odébb is rendőrségi helikopterrel viteti magát. Mire Szijjártónk megint csak rezzenéstelen arccal közölte, hogy azért jár nyakra-főre helikopterrel, mivel rendkívül elfoglalt, így viszont több helyre tud eljutni, következtetésképpen több munkahelyet tud megmenteni. A külügy azt nem részletezte, hogy milyen gazdasági válságtanács lehetett a szekszárdi Bodri pincészetnél, ahol Szijjártó parkoló helikopterét fotózták, Szijjártó viszont részletes kimutatással is szolgált, miszerint az idei röpködéseivel pont 4769 munkahelyet mentett meg. Kár, hogy az útvonalakat nem közölte, mivel így ki lehetne számolni, hogy egy repült kilométerre hány munkahely esik; netán munkahely számlálót is be lehetne építeni a süppedős bőrfotelekkel, kárpitozott utastérrel szerelt VIP járgányba. Amit a hasonlóan humoros rendőrség közleménye szerint a légi járőröknek vettek. Egyébként Szijjártó volt az, aki anno, ellenzékből dörgő hangon puritán, plebejus kormányzást követelt, és a jó munkásember osztályöntudatával támadta a baloldali kormányt, amiért azok nyolcezer forintért (!) hozattak ebédet maguknak a söjtöri kormányülésre, illetve Gyurcsányt ekézte, amiért a villájában úszómedence is található, majd hatalomra kerülve előbb „családi összefogásból” vett egy úszómedencés luxusvillát, majd a szemétbe dobott egy százezreket érő luxusöltönyt. Önmagában az ilyen röpködés - a múltban Kóka János, most Rogán, Semjén helikopteres kalandozása - inkább a lelkileg mélynövésű ember örök kompenzációs kényszeréből fakadó, megmosolyogtató kivagyiság. És persze Mészáros Lőrinc futtatója minden reggelire ennek a sokszorosát fogyasztja el a közösből. A probléma az, hogy ezek a figurák nem a saját erkölcsi tőkéjüket élik már fel – a táborukon kívül már régen nincs nekik –, hanem a következő kormányzatét. Annak kell majd megküzdenie a fideszes fiúk örökségével. Azzal, hogy volt Magyarországon volt egy politikai generáció, amely fiatal demokrataként indult, a kádári múlt meghaladását tűzte ki célul, ám hatalomra kerülve csak a kádári múlt jóléti örökségének a lebontására futotta, egyebekben Kádár ellopott koponyájának árnyékában vegetáló, végtelenségig elaljasodott, cinikus, korrupt keleti posvány lett belőlük. Kádár öröksége az, hogy a rendszer minden bűnével, hibájával együtt, ám a nép felemelésével, taníttatásával lerakta egy polgári, európai Magyarország alapjait. Az emberek pedig tudtak hinni abban, hogy vezet tovább út, és el tudtak indulni rajta. A fideszes fiúk öröksége lesz, hogy alig lesz itt élő ember, aki őszintén tud majd hinni bármiben is.

Műsor

Azt nyilatkozta a minap a Politicónak Viviane Reding, az Európai Bizottság volt alelnöke, hogy mindent megtettek a demokratikus államrendet szétverő magyar miniszterelnök megállítása érdekében, de sajnos nem voltak eszközeik a probléma kezelésére. Ez azonban a nyilvánosságra, a média igába hajtására biztosan nem áll. A politikai ügyekben olykor fogatlan oroszlánnak tűnő EB versenyjogi kérdésekben igazi alfahím, amely a Microsoftot és Google-t is térdre tudta kényszeríteni: az Orbán-kormány megregulázásához sem a képesség hiányzott eddig, hanem az akarat. Legújabban a Klubrádió esete világított rá, mennyit számítanak Magyarországon az európai jogi normák. Ha ugyanis a frekvenciaosztó médiatestület mindenkivel szemben betartatná a lex Klubrádiót, akkor az összes hazai adónak el kellene hallgatnia, mert mindegyiknek volt már legalább két olyan kategóriájú adminisztratív bakija, ami miatt az utolsó kormányfüggetlen csatornát némaságra ítélték. A mindig azonos irányú diszkrimináció nemcsak az európai versenyszabályokat sérti (a „köztévé” egymaga többet költ a migránshíradók közé ékelt ráhordó műsorokra, mint az összes piaci szereplő együttes költségvetése, a KESMA-t pedig eleve kivették a versenytörvény hatálya alól), hanem az Alapjogi Chartának a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát előíró passzusát is: azaz ok és jogalap is lenne a közbeavatkozásra. A napokban a korábbi kettő mellé egy harmadik magyar média-panaszbeadvány is megérkezett Brüsszelbe, amivel Bizottság ismét döntési helyzetbe került. Ha a médiahatóság függetlenségét előíró irányelv semmibevételét ugyanúgy szó nélkül hagyják, mint azt, hogy a kormányszócső MTVA és KESMA agyonnyomja a piacot, nehéz lesz megcáfolni, hogy a sajnálkozás csak olyan műsor, amit az uniós jog érvényesítése helyett vetítenek nekünk.