Előfizetés

Olyan titkos volt Lukasenko eskütétele, hogy több minisztere sem tudott róla

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.09.23. 13:57

Fotó: ANDREI STASEVICH / AFP
Még törvényt is sértett a diktátor, amikor beszédét nem adták élő adásban.
Letette a hivatali esküt szerdán Minszkben a vitatott körülmények között újraválasztott Alexandr Lukasenko fehérorosz elnök

- közölte a BelTA fehérorosz hírügynökség híradására hivatkozva az MTI.  Az állami hírügynökség szerint a szertartást néhány száz ember - felső állami vezetők, a törvényhozás tagjai, valamint a tudomány, a kultúra és a sport képviselői - jelenlétében a Függetlenség Palotájában, vagyis az államfői rezidencián rendezték meg. Az eskütételt nem jelentették be előre, és noha ezt a törvény előírja, nem közvetítették a televízióban. Lukasenko az alkotmánynak megfelelően belorusz nyelven tette le az esküt. A Tut.by hírportál szerint 
a szerdai szertartásról több miniszternek sem volt tudomása, és nem kapott rá meghívót Dmitrij Mezencev minszki orosz nagykövet sem.

Az előző, 2015-ös eskütételi szertartáson mintegy ezer vendég volt jelen: a kormánytagok, a parlamenti képviselők és külföldi vendégek. Az utóbbiak között jelen volt Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunista párt vezetője és Leonyid Kucsma volt ukrán elnök. Az eskütételt az elnökválasztás után két hónapon belül, vagyis október 9-ig kellett volna megrendezni. Lukasenka mandátuma november 5-én járt volna le. A hivatalos adatok szerint Lukasenka a szavazatok több mint 80 százalékával nyerte meg az elnökválasztást, amit az ellenzék csalásra hivatkozva nem fogadott el, és közölte, hogy Szvjatlana Cihanouszkaja volt elnökjelöltet fogadja el államfőnek. Az országban rendszeresek a tüntetések, amelyek nagyságrendje sajtójelentések szerint vasárnaponként százezres. Mint ahogy a Népszava is beszámolt róla, most hétvégén sem maradt el a tömeggyűlés Minszkben, amely már hatodik ilyen esemény volt.

Navalnij elhagyhatta a kórházat

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.23. 13:13

Fotó: HANDOUT / AFP
Az orosz ellenzéki politikus több mint egy hónapot töltött a német intézményben.
Elhagyhatta a berlini Charité Egyetemi Kórházat Alekszej Navalnij. A kórház szerdán jelentette be, hogy az orosz ellenzéki politikus állapota eleget javult ahhoz, hogy elhagyhassa az akut fekvőbeteg-ellátást.
Navalnij 32 napig volt a német kórházban, amelyből 24 napot intenzív osztályon töltött.

Jelenlegi állapota alapján orvosai úgy vélik, hogy a politikus teljesen felépülhet, de egyelőre túl korai lenne megítélni, hogy a mérgezés hosszú távon mit okozhatott a szervezetében.  A politikus közösségi oldalán reagált arra a sajtóértesülésre, miszerint Vlagyimir Putyin azt mondta Emmanuel Macron francia elnöknek, hogy lehetséges, hogy Navalnij önmagát mérgezte meg. 
„Jó verzió, megérdemli, hogy megvizsgáljuk. A konyhában kotyvasztottam a novicsokot, majd belekortyoltam az üvegbe a repülőgépen. Aztán kómába estem. De előtte még megbeszéltem a feleségemmel, a barátaimmal és kollégáimmal, hogy még ha az egészségügyi minisztérium ragaszkodna hozzá, akkor se hagyják, hogy Németországba vigyenek gyógyulni. Inkább meghalnék az omszki kórházban és egy omszki hullaházban kötnék ki, ahol a halál okaként azt állapítanák meg, hogy eleget éltem. Ez volt a ravasz tervem célja, de Putyin átlátott rajta. Nem lehet csak úgy átverni. Emiatt aztán, mint egy hülye, kómában feküdtem 18 napon át, de nem értem célt. Nem sikerült a provokáció”

– írta a politikus, aki a mellékelt fénykép szerint igen sokat fogyhatott az elmúlt hetekben.

Alekszej Navalnij Vlagyimir Putyin elnök egyik legismertebb bírálója, augusztus 20-án annyira rosszul lett, hogy kómába esett a Tomszk-Moszkva repülőjáraton, a gép pedig egészségügyi kényszerleszállást hajtott végre Omszkban. Augusztus 22-én szállították a németországi kórházba egy omszki intézményből. Német közlés szerint három ország laborjaiban – egymástól teljesen függetlenül – is kimutatták, hogy Novicsok idegméreg került a 44 éves politikus szervezetébe. Moszkva váltig tagadja, hogy bármi köze lenne a történtekhez. (A hvg.hu nyomán.) 

Zavarba ejtő áttörés Líbiában

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.09.23. 09:00

Fotó: AFP
A miniszterelnök-helyettes önállósította magát és kiegyezett a felkelők hadvezérével az olajblokád feloldásáról, ám lépésével inkább csak összekuszálta a szálakat.
Ahmed Maitík, a nemzetközileg elismert líbiai kormány második embere, vélhetően azt várta, hogy hősként fogják ünnepelni, amiért kiegyezett a felkelőkkel az olajblokád megszüntetéséről. A több mint nyolc hónapig tartó zárlat elvégre nemcsak a lakossági áramellátás akadozást és üzemanyaghiányt okozott, hanem súlyos - mintegy 9,6 milliárd dolláros (nagyjából 3 ezer milliárd forintos) - jelentett a polgárháború sújtotta Líbia államkasszájának, amelynek az olajeladások biztosították az egyetlen jelentős bevételi forrását. A kormányfő-helyettes alkuját mégsem fogadta üdvrivalgás, sőt a politikus még az egyezség részleteit sem ismertette múlt pénteken a nyugat-líbiai Misztrátában, mivel a kormányerők harcosainak családtagjai megakadályozták abban, hogy megtartsa a meghirdetett sajtótájékoztatót.  A keleti és déli országrészeket uraló lázadók hadvezére, a blokádot januárban elrendelő Halifa Haftár viszont minden további nélkül bejelenthette egy tévébeszédben, hogy véget ér a zárlat. A hadúr jelezte, hogy mindezért cserébe elvárja a bevételek arányos szétosztását, illetve garanciát kér arra, hogy a pénzt nem fordítják a “terrorizmus támogatására" - ezalatt vélhetően a kormányhoz hű milíciák finanszírozását értette. A Nemzeti Olajtársaság (NOC) kihasználta a lehetőséget: újraindította a termelést a biztonságosnak ítélt olajmezőkön és csütörtöktől újrakezdi a “fekete arany” exportját is. A Fájjez Esz-Szarrádzs vezette líbiai kormányt viszont kellemetlen helyzetbe hozták a fejlemények, mivel Ahmed Maitík a kabinet felhatalmazása nélkül állapodott meg a blokád feloldásáról. A miniszterelnök-helyettes két hete önállosította magát, és kötött alkut a felkelőkkel az oroszországi Szocsiban. Az egyezség tartalma nem feltétlenül tükrözte a kormány érdekeit, de a magánakciónak két további szépséghibája is volt. Az egyik, hogy Maitík az olajblokád feloldásáról szóló, Egyesült Államok közvetítette tárgyalásokat kerülte meg az oroszországi találkozóval, mely lépésével a lázadókat támogató Moszkva befolyását növelte a líbiai kormányhoz közeledő Washington rovására. A másik, ennél is komolyabb baki, hogy közvetve Haftárral állapodott meg, gyengítve a hadúr háttérbe szorítására irányuló törekvéseket.  A líbiai polgárháborút a lezárás felé terelő országok - beleértve az Egyesült Államokat - azon munkálkodnak, hogy a felkelők politikai vezetőjét, Aguila Száleh képviselőházi elnököt hozzák helyzetbe Haftár ellenében. Száleh alkuképes partnernek bizonyult, mivel ő elfogadta a líbiai kormány által ajánlott augusztus végi tűzszünetetet és hajlandó a párbeszédre. Utóbbit bizonyítja, hogy a képviselőházi elnök másfél hete Marokkóban egy tényleges egységkormány létrehozatáláról tárgyalt Hálid Al-Misrivel, a Legfelsőbb Államtanácsnak (a nemzetközileg elismert kormány törvényhozó testületének) az elnökével, A beszámolók szerint az egyeztetéseken komoly előrelépések is történtek, az EU hétfőn ezért le is vette Szálehet a szankciós listáról. A megbékéléstől elzárkozó Haftárnak viszont rossz a renoméja, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a nemzetközi közösség (Oroszország kivételével) ignorálta az olajblokád feloldásáról szóló bejelentését. A lázadók hadvezére hazájában mindenesetre pozitív szereplőként tűnhetett fel a Maitík-féle megállapodás révén, súlyos dilemma elé állítva Szarrádzs-kormányt: ha hitelesítik az egyezséget, akkor Haftár politikai tőkéjét növelik, ha viszont nyilvánosan elutasítanák azt, akkor kompromisszumképtelennek mutatkozhatnak az olajblokád következményeitől szenvedő lakosság szemében.  A közvélemény egyre nehezebben tűri a közszolgáltatások akadozását. Az emberek a rossz életkörülményekért nem a Líbiát többé-kevés kilenc éve sújtó fegyveres konfliktust, vagy az olajlétesítmények lezárását okolják, hanem elsősorban az alkalmatlannak és korruptnak tartott vezetőket teszik felelőssé. Mindezt az is mutatja, hogy a közelmúltban befagyott frontvonal mindkét oldalán fellobbant a népharag. Az erőszakba torkolló tüntetések a kormányban is belviszályokhoz vezettek, de Szarrádzs végül kiegyezett a vele szembehelyezkedő Fathi Basaga belügyminiszterrel, majd másfél héttel később bejelentette, hogy október végéig biztosan leköszön a miniszterelnöki posztról. A tiltakozások a másik oldalon sem maradtak következmények nélkül, a lázadók "kormányfője", Abdulla al-Táni is lemondott. A látványos politikai mozgolódás háttérében részben az áll, hogy a konfliktus kulcsszereplői helyezkednek, igyekeznek megnyerni a külföldi hatalmak jóindulatát - készülve az esetleges békefolyamatra. A politikai rendezésnek adottak a feltételei, hiszen a polgárháború szünetel, már hetek óta nem voltak jelentős csaták. A békefolyamat akár már október 5-én megindulhat, amikor a januári berlini konferenciához hasonló formátumú csúcstalálkozót tartanak a líbiai konfliktusban érintett összes ország részvételével. Az ENSZ égisze alatt rendezett békekonferencia a világjárvány miatt virtuális formátumú lesz, ám abban lehet reménykedni, hogy olyan megállapodás születik, amely - a januárival ellentétben - a valóságban is előre mozdítja a béke ügyét.