Előfizetés

Szabad szemmel - Klubrádió: az uniótól vár közbeavatkozást a Nemzetközi Sajtó Intézet

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2020.09.12. 08:01

Nemzetközi sajtószemle, 2020. szeptember 12.
Reuters Az uniótól vár közbeavatkozást a Klubrádió ügyében a Nemzetközi Sajtó Intézet. A szervezet 2. embere arra emlékeztetett Bécsben, hogy Brüsszel folyton a sajtószabadság és a tisztességes piaci verseny jelentőségét hangoztatja, ám idáig képtelen volt szavatolni ezeket az értékeket Magyarországon. A licenc megvonása újabb aggodalmakat kelt a média függetlensége miatt a nacionalista Orbán-kormány alatt. Hiszen a Klubrádiónak nagyjából olyan 200 ezer hallgatója van és az ellenzéki politikusok, illetve a beszélgető műsorok vendégei nem ritkán bírálják a hatalmat. Az adó most kénytelen versengeni eddigi, saját frekvenciájáért, de ha veszít, akkor legfeljebb az interneten folytathatja működését. Ugyanakkor a Médiatanács nem árulta le, milyen jogsértésekre alapozva döntött. Urbán Ágnes, a Mérték Médiafigyelő igazgatója úgy értékelte: ami történt, az nem más, mint hogy kivégzik a rádiót. Zajlik a szabad sajtó módszeres kiradírozása. Amit a hírügynökség megtold azzal, hogy az EU hiába próbálja rávenni Orbánt, az nem hajlandó érvényteleníteni a média, a bíróságok, az oktatás, valamint a civil szervezetek szabályozásának módosítását. Pedig Brüsszel szerint ezek az intézkedések aláássák a demokráciát.
Washington Post/AP Aggódik a Klubrádió miatt az Európa Tanács emberi jogi biztosa. Dunja Mijatovics, aki korábban az EBESZ-nél a sajtószabadság felelőse volt, azt üzente, hogy a média sokszínűségét fenn kell tartani a demokráciákban. Az előzmény az volt, hogy a Médiatanács nem hosszabbítja meg az Orbán-kormányt gyakran bíráló adó URH sugárzási engedélyét. A tudósítás kiemeli, hogy éppen a sajtószabadság helyzete volt az egyik fő ok, amiért az EU jogállami eljárást folytat Magyarország ellen. Ebbe beleértendő, hogy a hatalom csak a neki engedelmes orgánumoknak juttat állami reklámokat, illetve hogy nagyjából 500 szerkesztőséget tömörítettek a KESMA égisze alatt, miközben az alapítvány a kormány ellenőrzése alatt áll. Azon felül a Médiatanács tagjait egytől egyik az Orbán-kabinet nevezte ki, és a testület az évek során sok kétes határozatot hozott. Ugyanakkor nem tett eleget annak, hogy védje a sokszínű médiát, valamint a nyitott és tisztességes piaci viszonyokat a sajtóban.
Spiegel A sajtószabadság korlátozása felcímmel adja hírül a német politikai hetilap, hogy a magyar médiahatóság leállítja az ellenzéki Klubrádiót. Azaz folytatja a nyomulást a kritikus médiával szemben. Most éppen az utolsó, valamirevaló független rádió van soron, amelynek nem hosszabbítják meg a frekvenciahasználati jogát. Dehát a Médiatanács kizárólag a jobboldali-nacionalista Orbán Viktor híveiből áll. Azaz közeleg, hogy lekapcsolják a Klubrádiót, de a szabad sajtó visszaszorításának és a kritikus szerkesztőségek elnémításának már hosszú a sora. A közmédiát vagy 10 éve a hatalom szócsövévé tették, és a magánkézben lévő orgánumok nagy többségét nemrégiben bevitték egy Orbán-közeli alapítványba. A legfontosabb független hírportált, az Indexet júliusban „idegen átvétel” folytán hidegre tették, a Népszabadsággal pedig úgy bántak el, hogy előbb a miniszterelnök osztrák embere megvette vagy becsukta.
Le Figaro Egy független magyar rádió elveszti a licencét – jelenti a konzervatív francia újság, hozzátéve, hogy a Médiatanács az EBESZ és a Freedom House egybehangzó véleménye szerint a kormányt segíti a sajtó ellenőrzésében. Az ország 10 év alatt a 23-ikról a 89. helyre esett vissza Riporterek Határok Nélkül médiaszabadság rangsorában és a SZER magyar adása 36 év után a héten felújította működését, mert úgy ítéli meg, hogy erősen romlott a sajtó helyzete Magyarországon. A Klubrádió a leghallgatottabbak közé tartozik, de rendszeresen kizárják az állami hirdetésekből. 4 éve 300 ezer eurós jóvátételt ítélt meg neki a bíróság, mert a Nemzeti Médiahatóság megtagadta tőle az állandó sugárzás jogát. De a vidéki hullámhosszokat azóta sem kapta vissza. Az ellenzék úgy értékelte, hogy a kormány már megint támadja a vele szemben álló erőket. Cseh Katalin azt üzente a Twitteren, hogy minden egyes nap kemény csapást jelent a médiapluralizmus számára.
FT A világlap vezércikke Orbán Viktort hozza fel példaként arra, hogy a populisták leginkább akkor tudnak hosszabb időn át hatalmon maradni, ha az üres ígéreteken túl adnak is valamit az embereknek. Hiszen a magyar miniszterelnök sosem veszélyeztette az uniós támogatásokat, vagy az ország helyét a schengeni rendszerben. A lengyel PiS pedig érdemi szociális támogatást nyújtott a szegényeknek. Ily módon mindkettő bebetonozta hatalmát, szemben azokkal a demagógokkal, akik azt hiszik, hogy elegendőek a leegyszerűsített ígéretek, és hogy a kormányzás nem más, mint a kampány folytatása. Azaz a hozzáértésen múlik a populisták sorsa, mert különben a valóság hamar utoléri őket. Lásd Johnsont, Trumpot és Bolsonarót. Újabb és újabb dolgokat ígérnek meg, még mielőtt az előzőt egyáltalán teljesítenék. Nekik a hatalom megszerzése volt a fontos, és úgy gondolják, hogy a továbbiak miatt ráérnek aggódni. Ám hamar szembesülnek a tényekkel, különösen az olyan válságok során, mint a Brexit vagy a koronajárvány. Hiszen éppen a fertőzés mutatta meg: tömegek élete múlhat azon, hogy képes-e érdemi kormányzásra a megválasztott vezető. De ugyanez igaz az éghajlatváltozásra is, aminek amúgy gyakran még a létezését is tagadják a populisták. Szóval pont akkora különbség van a választási hadjárat sikere, illetve a hatalomban elszenvedett fiaskó között, mint amikor a látszatot és a valóságot, vagy a szónoklatot és a valós tettet állítjuk szembe egymással. És minél inkább adós marad egy hatalom az érdemi eredményekkel, annál inkább hajlamos a ténylegesnél jobbnak feltüntetni a dolgokat. Minél kétbalkezesebb, annál inkább igyekszik elterelni a figyelmet valós vagy kitalált ellenfelekre hivatkozva. Az persze érthető, hogy a populisták hajlamosak a szüntelen kampányolásra, mert egy vezetőnek segítenie kell, hogy az emberek jó része valamennyire eligazodjon egy igencsak változó és kiszámíthatatlan világban. Ez az, amit a fő áramlat politikusai csak lassan értenek meg, pedig érdemes megszívlelniük. A hozzáértés ugyanis kiderül a válságban, amikor nagyon nagy teljesítmény jó döntéseket hozni és végigvinni azokat.
FT A kulturkampf részeként Orbán hívei az SZFE lázadásával kénytelenek szembenézni. Diákok és tanárok közösen tiltakoznak az ideológiai megfontolások alapján kinevezett kuratórium ellen. A testület elnöke azonban már meg is adta az irányt: többet kell tenni a nemzeti identitás és a keresztény értékek erősítésére. Az egyetem épülete ily módon a kulturális háborúskodás epicentruma lett. A küzdelem azóta tart, hogy a nacionalista miniszterelnök 2010-ben visszatért a hatalomba. Kormánybarát hangok szerint a miniszterelnök a liberálisok által uralt terepet igyekszik visszaszerezni, megfigyelők viszont inkább úgy látják, hogy a kormány már így is túl nagy befolyásra tett szert. A lap megszólaltatja Enyedi Ildikót, aki arra figyelmeztet, hogy a kurzus kiszolgálása nem eredményez valamirevaló teljesítményt, sem a művészetekben, sem a tudományban. És hogy a 20. században bőven lehetett látni, hová vezetett ez, amikor mégis megpróbálták. Meg egyébként is: honnan veszi a bátorságot bármely hatalom, hogy megszabja, ki a része a nemzeti kultúrának és ki nem az? Az előzmények része a CEU elűzetése, az MTA feldarabolása, valamint az, hogy a kormány igyekszik kiterjeszteni befolyását a független színházakra, főként Budapesten. Tompa Andrea, író és kritikus azt mondja, ez már nem is kulturkampf, hanem szőnyegbombázás, hiszen a két fél nem egyenlő erőkkel küzd. Ám a próbálkozásban van politikai kockázat Orbán szemszögéből, mivel a színi egyetemen ugyan csak nem egészen 500-an tanulnak, ám mozgalmukat sokan támogatják. Lásd a vasárnapi élő láncot. A tiltakozás egyben megmutatta, hogy a miniszterelnöknek viszonylag kevés híve van a fiatalok soraiban. Csáky Zselyke, a Freedom House-tól azt mondja, a Fidesznek szüksége lesz az ifjúságra, ha két év múlva meg akarja őrizni a kétharmadot, de az ilyen incidensek nem teszik vonzóbbá a pártot a fiatal nemzedék szemében. Sőt, népszerűsége egy ideje már esik a generáció soraiban. Orbán egy időben megpróbált nyitni feléjük, amikor tavaly napirendre tűzte a klímaváltozást, de úgy néz ki, hogy azután lemondott róluk.
Le Monde Az ultrakonzervatív, tekintélyelvű Vidnyánszky Attila kinevezése tömeges tiltakozást váltott ki a magyar művészeti életben. Neve félelmet, illetve dühöt kelt az egyetemet elfoglaló diákok között. Ő maga nem is titkolja, hogy közel áll a miniszterelnökhöz, ennélfogva halmozza a tisztségeket. Alföldi Róbert úgy nyilatkozott, hogy az állami társulatok sorsa csakis tőle függ: a finanszírozás, az igazgatók kinevezése, a két színi egyetem. Vidnyánszky krédója: a jobboldali és keresztény érdekek védelme a színpadon. Upor László, az SZFE távozó ügyvezető rektora azt mondja róla: igazi tehetség, absztrakt esztétikával, de sajnos, ez összeegyeztethetetlen az által képviselt politikai és szociális tábor ízlésével. Maga a rendező egyre epésebben rohan ki a „liberális közeg”, a sötét hatalmak, a nemzetközi hálózatok ellen, amelyek szerinte a bukásán dolgoznak. Csak a megbízható újságírókkal áll szóba. Upor ezt úgy fogalmazza meg, hogy mint minden paranoid, Vidnyánszky is úgy állítja be, mintha folyamatosan támadnák, mert így játszhatja az áldozatot. Szabó Kimmel Tamás erre megjegyzi, hogy ő is vidékről érkezett, mégsem az a nünükéje, hogy bosszút álljon Budapesten. A színészt egyébként Vidnyánszky eltávolította a Nemzetiből.
Die Presse A magyar kormány tovább enyhített a határzáron: ezúttal azt a tilalmat törölte el, hogy az ingázók csak akkor járhatnak át egyik országból a másikba, ha a határtól számított 30 kilométeres övezeten belül laknak és hogy haza kell térniük 24 órán belül. Ezt az osztrák belügyminiszter jelentette be, miután tájékoztatást kapott a magyar társszervektől. Az azonban továbbra is érvényes, hogy az érintetteknek igazolniuk kell a munkaviszonyukat. Az Osztrák Gazdasági Kamara főtitkára üdvözölte a lazítást, mert az lényegesen könnyít a cégek és munkatársaik helyzetén. Arról is beszámolt, hogy pár napja már olyanok is akadálytalanul utazhatnak szolgálati ügyben, akiknek a vállalata mindkét országban jelen van.
Die Welt A luxemburgi külügyminiszter a görögországi Moria menekülttábort megsemmisítő tűz után az osztrák kancellárt tette a fő felelőssé, amiért ennyire nyomorúságos a menedékkérők sorsa az EU külső határain. Asselborn gonosztevőnek nevezte Kurzot, aki igen kemény álláspontot képvisel a migráció kapcsán. Kifejtette, hogy Európa mindaddig beteg marad, amíg nem talál kiutat a menekültválságból. Megjegyezte, hogy az EU beugrott az osztrák politikusnak, miután azt bizonygatta, hogy elég csak lezárni a határokat és onnantól kezdve nincs probléma. Szerinte ezek után elsősorban a Bizottság elnökének kell cselekednie, azaz meg kell győznie a tagállamok kétharmadát, amelyek még mindig úgy tesznek, mintha rájuk nem tartoznának az unió bejáratánál veszteglő migránsok. Von der Leyennek rá kell vennie őket a szolidaritásra. 
Süddeutsche Zeitung A vezető német lap úgy ítéli meg, hogy a menedékreform ügyében évek óta reménytelenül körben járnak az európai kormányok. A megoldáshoz bátorságra és jó idegekre volna szükség Berlin részéről. De az biztos, hogy Leszbosz szigetéről el kell vinni a végképp földönfutóvá vált embereket. Ám amikor a helyzet kapcsán sokan európai megoldásról papolnak, az olyan, mintha Godot-ra várnának, aki tudvalevőleg sosem érkezik meg. A tagállamok beásták magukat a menedékpolitikába, nehogy rontsák a saját tárgyalási pozícióikat, és gyengítsék a többiekre nehezedő nyomást. De ettől még marad a nagy kérdés, mi legyen a befogadott menekültekkel? Az ügy már rég lekerült volna az asztalról, ha mindenki elfogadja a Bizottság kezdeményezését, hogy osszák el őket a tagok között, lehetőleg igazságosan. Az világos, hogy az EU tévedett, amikor rá akarta kényszeríteni Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot a menedékkérők átvételére. Úgy hogy marad az önkéntes befogadás. Alighanem ezt célozza meg a Bizottság új javaslata is, amelyet a hónap végén mutatnak be. Ám úgy tudni, hogy a németek mellett csak a finnek, a portugálok, a luxemburgiak, esetleg a franciák, a belgák és hollandok hajlandók segíteni. Ez magyarázza, hogy Berlinnek nemigen fűlik a foga, mármint hogy az élre álljon és egyedül vegyen át szerencsétlen sorsú embereket. Pedig példát mutathatna. A taktikázás helyett azt kellene tennie, ami egyedül helyes, függetlenül a populisták által keltett ellenszéltől: be kellene fogadnia a reménytelen helyzetben lévő migránsok egy részét. Csak éppen az a valószínű, hogy mindenki továbbra is kivár, úgy hogy folytatódnak a menekültek szenvedései és változatlanul emberek fulladnak bele a Földközi-tengerbe. Kőkemény tárgyalásokra kell készülni az ősszel.
Der Standard A lap mulatságosnak tartja, hogy a kormány közeli Magyar Nemzet több részes cikkben vette tűz alá az Európai Stabilitási Kezdeményezés nevű berlini agytrösztöt és főként annak igazgatóját, az osztrák Gerald Knaust, mondván, hogy az Soros kottájából játszik, és ő vezényli a felforgató kampányt Magyarország ellen. Azon kívül mozgatja az EU vezető politikusait, és pénzadó gazdája útmutatásának megfelelően befolyásolja a világsajtót a korlátozás nélküli migráció érdekében. Csak éppen a dagályos leleplező hang sajátos, ha éppen nem zavaros viszonyban van a konkrétumokkal. Hiszen az ESI csupán azt csinálja, amit az ilyen intézetek: a tényekre alapozva elemzéseket, jelentéseket készít olyan kérdésekről, mint a bevándorlás és ezeket az ismereteket igyekszik a politikai döntéshozók, illetve a sajtó tudomására hozni. A nagy dobás az az ötlet volt a részéről 5 éve, hogy az uniónak menekültügyi megállapodást kell kötnie Törökországgal. Nem kérdés, hogy Knaus bejáratos az EU legfelső köreibe, de az intézet be is jegyeztette magát lobbistaként. Azt is pontosan lehet tudni, hogy kap pénzt a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványtól. Meg más szervezetektől. A magyar vezetés már megint úgy állítja be, hogy dárdahegy az uniós bürokratákkal vívott permanens háborúban. Az ellenfél a hazai szóhasználatban migráns simogató, illetve hazátlan kozmopolita, aki a nagy lakosságcserét szorgalmazza. Ám egy ilyen hadviselésben szükség van megszemélyesített ellenségre, ez pedig Soros. Az újabb és újabb „leleplezések” célja, hogy állandó izgalomban tartsa a híveket. Egyben segítenek elvonni a közfigyelmet a hatalom korrupciós ügyeiről, valamint a bíráló hangok elfojtásáról. Éppen most jelentette be a Médiatanács, hogy februárban lehúzhatja a rolót a Klubrádió.

Kezdődik az afgánközi békefolyamat, ám az ország sorsát az amerikai elnökválasztás határozhatja meg

Rostoványi András
Publikálás dátuma
2020.09.12. 08:00

Fotó: Sayed Khodaiberdi Sadat / AFP/Anadolu Agency
Nagyjából fél év halogatást követően a tervek szerint ma végre tárgyalóasztalhoz ül a kabuli kormány és az iszlamista tálibok delegációja Katar fővárosában, Dohában. A várakozások szerint eleinte a tartós tűzszünet kérdése lesz napirenden, majd megkezdődhet a hosszúnak ígérkező egyeztetés az évtizedek óta tartó konfliktus lezárásáról - a legfontosabb kérdések viszont csak az amerikai elnökválasztás után dőlhetnek el. Az úgynevezett afgánközi békefolyamat elindulása is bizonyos szempontból a novemberben esedékes voksnak tudható be: Donald Trump - újraválasztása érdekében - teljesíteni akarta egyik 2016-os kampányígéretét, miszerint lezárja Amerika leghosszabb háborúját, ezért Washington februárban történelminek mondott békeszerződést kötött a tálibokkal. A szóban forgó alku végül Kabul és a tálibok közti tárgyalások legnagyobb akadályának bizonyult, mivel az Egyesült Államok megállapodott egy fogolycserében az afgán kormány nevében, de annak hozzájárulása nélkül. Ásráf Gáni afgán elnök eleinte elzárkózott attól, hogy az egyezségnek megfelelően szabadon bocsásson 5000 tálib foglyot - azért cserébe, hogy az iszlamisták elengedik a kormányerők 1000 tagját. Erre válaszul a szélsőségesek felmondták az “erőszak mérséklésére” tett vállalásukat - és ezen úszott el a tárgyalások eredeti, március 10-i céldátuma. Az álláspontok a későbbiekben közeledtek egymáshoz: a kabuli kormány és az iszlamista mozgalom megegyeztek a foglyok fokozatos elengedésében, az iszlám vallás két legnagyobb ünnepén - az íd al-fitr és az íd al-adhá idején - tűzszünetet tartottak. Számos alkalommal tűnt úgy, hogy küszöbön áll a béketárgyalások kezdete, de a kölcsönös bizalmatlanság mindezidáig meghiúsította az áttörést, miközben rendszeresek voltak a véres összecsapások is - a harcoknak a biztonsági erők több ezer tagja esett áldozatul. A legutolsó akadály a legveszélyesebbnek ítélt 400 tálib harcos elengedése volt. Az afgán államfő augusztus elejére összehívta a tradicionális nagytanácsot, a Loja Dzsirgát, hogy döntsön a foglyok sorsáról. A rendkívüli nemzetgyűlés azonban hiába hagyta jóvá szabadon bocsátásukat, mégis csak ezen a héten került pont a huzavona végére. Gáni gyaníthatóan szándékosan is húzta az időt, szem előtt tartva, hogy kormánya alkupozíciója nagyban függ a közelgő amerikai elnökválasztást eredményétől: ha Donald Trump nyer, akkor a - békeszerződésnek megfelelően - minden bizonnyal teljesen kivonja az amerikai csapatokat, gyengítve Kabul helyzetét, míg (az esélyesebbnek látszó) Joe Biden győzelme esetén valószínűleg maradnak hátra katonák. A demokrata elnökjelölt felhetően nem fog szemet hunyni afelett, hogy a tálibok nem tartották be maradéktalanul az alku rájuk eső részét, például nem szakították meg a kapcsolatot az Al-Kaida terrorszervezettel. Biden vélhetően azért sem siettetné a kivonulást, nehogy megismételje az előző demokrata elnök, Barack Obama hibáját, aki 2011-ben hazahozta az amerikai katonákat Irakból, ami később hozzájárult a magát Iszlám Államnak nevező dzsihádista szervezet (Daes) felemelkedéséhez. Márpedig a Daes Afganisztánban is aktív, és könnyedén megerősítheti táborát a megbékélést ellenző tálibokkal. Mindezek alapján az afgánközi békefolyamat csak azután indulhat meg igazán, hogy kihirdetik az amerikai elnökválasztás végeredményét.

Egy hétre csökkentik a karantén idejét Franciaországban

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2020.09.11. 20:58

Fotó: Oscar Gonzalez / Oscar Gonzalez/NurPhoto
Egy nappal azután jelentették be a döntést, hogy rekordot döntött a napi új fertőzések száma az országban.
Egy hétre csökken az elkülönülés ideje a koronavírusos fertőzöttek és a velük kapcsolatba kerültek számára Franciaországban az eddigi két hétről – jelentette be pénteken Jean Castex miniszterelnök, egy nappal azután, hogy csaknem 10 ezer új fertőzöttel megdőlt a koronavírus-járvány regisztrált napi esetszáma. Az úgynevezett egészségügyi védelmi tanács ülése után – amelyet Emmanuel Macron államfő vezetett – a miniszterelnök elismerte, hogy „a helyzet látványosan romlott”, de kizárta a tavaszihoz hasonló általános karantén bevezetését.
– A vírus intenzitása nem csökken, és még néhány hónapig itt lesz velünk, muszáj megtanulnunk vele élni anélkül, hogy egy általános karantén logikája felé haladnánk

– hangsúlyozta Jean Castex.

A miniszterelnök szerint nem szabad „a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életet zárójelbe tenni” az esetszámok emelkedése miatt.
– A tudományos tanács javaslatára, az elkülönülés idejét hét napra csökkentjük, azaz annyi időre, amennyi a tényleges fertőzésveszély ideje

– mondta a miniszterelnök.

Hozzátette, hogy fontos, hogy mindenki szigorúan tartsa be az elkülönülési időt, amelyet ellenőrizni fognak. Franciaországban eddig nem létezett hatósági karantén, és az orvosilag ajánlott házi karantént sem ellenőrizték. A társadalombiztosítás regionális hivatalai mintegy 2 ezer embert vesznek fel a következő napokban a fertőzöttek kapcsolati láncai feltárásnak megerősítésére. Az egyre nagyobb esetszámok és a létszámhiány miatt egyre lassabban tudják a hatóságok feltárni egy-egy fertőzött kapcsolatait. A kormányfő jelezte, hogy a szűrési politikát is megerősítik és differenciálni fogják az egészségügyi hatóságok azért, hogy a tünetet produkálók előnyben részesüljenek, és ne keveredjenek a tesztelőhelyeken a tünetmentes emberekkel. Amióta ugyanis ingyenessé és tömegessé vált a tesztelés mindenki számára, kígyózó sorokban várakoznak az emberek a rendelőintézetek előtt, és sok helyen napokat kell várni a tesztelés eredményére. A kormány a száz megyéből pénteken 42-t nyilvánított a vírus intenzív terjedése miatt vörös övezetnek az eddigi 28 helyett. Ezekben a megyékben 100 ezer lakosra több mint ötven fertőzött jut, s ezért a prefektusok korlátozó intézkedéseket rendelhetnek el. A miniszterelnök jelezte, hogy a már jelenleg is kötelező maszkviselésen túl a déli Bordeaux-ban, Marseille-ben és Francia Guyanán további korlátozásokra lehet számítani, amelyekről helyi szinten fognak dönteni. A járványmutatók elsősorban a déli országrészben romlottak az elmúlt napokban, a francia Riviéria területén a kórházi ápoltak száma is jelentős emelkedésnek indult, és a Covid-19-betegeknek fenntartott intenzív ágyak Marseille-ben már beteltek. A pozitív tesztek aránya napról napra emelkedik, csütörtökön elérte az 5,4 százalékot. A kórházakban jelenleg 5096 fertőzöttet ápolnak. Lélegeztetőgépre naponta átlagosan nyolcvan beteg kerül, míg a múlt héten ötven volt a napi átlag. Jelenleg 615 súlyos beteget ápolnak intenzív osztályokon. A járvány tetőzésekor áprilisban több mint hétezer súlyos beteg volt lélegeztetőgépen, számuk június 30. óta először emelkedett hatszáz felé. Az áldozatok száma a járványügyi korlátozások feloldása óta napi húsz körül mozog: csütörtökön 19-en vesztették életüket, ezzel 30 813-ra emelkedett a Covid-19-fertőzésben elhunytak száma. A coronavirus.app adatai szerint Franciaország jelenleg a 14. legfertőzöttebb ország a világon azon államok közül, ahol megjelent a koronavírus.