Előfizetés

Elnémítják a Klubrádiót

Batka Zoltán
Publikálás dátuma
2020.09.12. 07:20

Fotó: Népszava
A baloldali értékrendjét vállaló adónak valamiért nem járt a törvény adta szerződés-hosszabbítási lehetőség.
Alig öt hónap múlva, 2021. február 14-én megszűnhet az adás a 92,5-ös hullámhosszon, miután a Médiatanács pénteken úgy döntött, nem hosszabbítja meg a Klubrádió frekvenciaszerződését, pedig erre a médiaszabályozás lehetőséget ad. A formális indoklás szerint az adó „több alkalommal megsértette a médiatörvény rendelkezéseit”. A frekvenciára pályázatot írnak ki, amin akár indulhat a Klubrádió is, persze kérdés: nyerhet-e egy olyan adó, amit a kizárólag fideszes delegáltakból álló testület az elmúlt években többször próbált elhallgattatni. A médiahatóság péntek délutáni válaszai szerint a Klubrádió az elmúlt 7 év alatt 6 jogsértést követett el. Feltehetően azokról a határozatokról van szó, amelyek fellelhetők a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) honlapján, ezek pedig azt mutatják: a médiatestület a kákán is csomót keresett.    A hatóság 2016-ban és 2017-ben több alkalommal is azon akadt fenn, hogy az adó nem mindig vagy nem időben teljesítette az adatszolgáltatási kötelezettségét. A médiatörvény ugyanis előírja a rádióadóknak, hogy milyen arányban sugározzanak hazai és külföldi zenét, és ennek teljesítéséről jelentéseket kell leadni. Mulasztásai miatt a NMHH honlapja szerint néhány tízezer forintos bírsággal sújtották a rádiót, amit az befizetett. 
„Nem hittem el, amit olvasok” – mondta lapunknak Arató András, a rádió elnöke nem sokkal a döntés nyilvánosságra kerülése után. Később a Klubrádió azt közölte, nem igaz, hogy megsértették volna a médiatörvényt, és minden jogi eszközt igénybe vesznek, hogy bizonyítsák igazukat. Polyák Gábor médiajogász szerint meglehetősen kilátástalan küzdelemnek néznek elébe. Emlékezettet arra, hogy Civil Rádió elnémításakor is a kvótákkal kapcsolatos „súlytalan” jogsértésbe kapaszkodott a hatóság. Polyák azt mondta lapunknak, a Klubrádió az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ám a testület az utóbbi időben kifejezetten a kormánypártnak tetsző döntéseket hoz, vagy EU-s jogi fórumon kereshet jogorvoslatot. Ha az utóbbit választja, Polyák szerint „simán nyerhető az ügy”, de egy ilyen eljárás éveket vesz igénybe és mire döntés születik, a rádiónak már csak az emléke marad, esetleg addig internetes rádióként folytatja. Ezzel próbálkozott a Simicska Lajos lázadása után elnémított Class FM is, de mára végleg bedobta a törölközőt. A Klubrádió a Fidesz kormányra kerülése került célkeresztbe. „A rádió a 2010 és 2012 közötti időszakban 15 pályázatot adott be korábbi piaci pozícióinak megtartására. Ekkor egy pályázaton sem nyert, a később pedig a részvételével zajló összes pályázati eljárást eredménytelennek nyilvánította a Médiatanács” – olvasható a Mérték Médiaelemző Műhely 2015-ös tanulmányában, hogyan számolták fel a Klubrádió vidéki hálózatát. Az egyetlen fővárosi frekvenciáját sem akarta biztosítani a Médiatanács, ám a rádió bírósághoz fordult és 2013-ra kikényszerítette, hogy az NMHH kössön szerződést velük egy másik frekvenciára, a jelenleg is használ 92,5-ösre. Ekkoriban úgy tűnt, a rádiót bekebelezi a kormányhoz több szállal kötődő zsidó felekezethez, az EMIH-hez közel álló Brit Média nevű csoport, ám nem sokkal a 2018-as választások után ez a kapcsolat megszakadt, a cég visszaadta tulajdonrészét. Piaci források szerint nem kizárt, hogy végül ez vezetett a frekvenciavesztéshez.

Nem látni, mi gátolja meg, hogy egyre több iskolát kelljen bezárni – állítja Miklós György, a Szülői Hang alapítója

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.09.12. 06:40

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Nemcsak a pedagógusokban, hanem a szülőkben is nagy a bizonytalanság a mostani tanévet illetően – mondja Miklós György. A Szülői Hang Közösség képviselője szerint a rendszer korruptsága már a gyerekek szintjéig hatol.
Önöknél hogyan indult a tanév? Azt látom, a gyerekeknek – főleg a kisebbeknek – tényleg szükségük van arra, hogy bent lehessenek az iskolában, meglegyen a társaság, a rendszeresség. Tapasztalataim szerint a szülők többsége is az iskolai oktatást részesíti előnyben a távoktatással szemben. A tanévkezdéskor azt tapasztaltam, többekben van egyfajta nem megalapozott biztonságérzet. Persze van egyfajta félelem is, de úgy tűnik, tanévkezdésre sem erősödött fel a korábbi óvatosság, ami szerintem nehezíti az iskolai védekezést. Pedig, ha hinni lehet a Semmelweis Egyetem rektorának, és valóban akár 100 ezerre is tehető a fertőzöttek száma, az azt jelenti, hogy lényegében minden iskola közelében, a gyerekek vagy a közvetlen családtagok között valószínűleg van legalább egy fertőzött. Ön fél iskolába küldeni a gyermekeit? Nem mondom, hogy napi szinten, de azért olykor én is aggódom. Szerencsére több lehetőség is van, hogy ezeket az aggodalmakat „levezessük”: a szülők egymás közt is megbeszélhetik, ki mit tud tenni, hogy nagyobb biztonságban tudja a gyermekét. Jó esetben az iskolával, a pedagógusokkal is meg lehet vitatni az aggodalmakat. Egyébként a járványhelyzetnek lehetne egyfajta pozitív hozománya: a szülők és az iskolák közötti kapcsolat erősödik. Még az előző félévből arra is hallottam példákat, hogy a tanárok jobban kikérték a szülők véleményét, akár személyesen, akár kérdőíves formában. Viszont egy szigorítás miatt a szülők már az iskolákba sem léphetnek be csak külön engedéllyel. Ez nem feltétlen gond, valóban segíthet a járvány terjedésének fékezésében. Egyébként ez már több intézményben így volt, azzal a kivétellel, hogy az elsősöket azért bekísérhették a szüleik. Ennyi rugalmasság talán még belefér. De ha ezt sem lehet, figyelni kell arra, hogy az iskola valahogy kezelje a kis elsősök érzelmi megrázkódtatásait. Ez alatt persze nem azt értem, hogy minden tanár legyen „pótanyuka” is egyben, de próbálják kellő empátiával kezelni az olyan helyzeteket, amikor például egy elsős kisgyermek sír: legyen valaki, aki kikíséri az anyukájához. Sajnos hallottam már olyan esetről, ahol ez nem így történt. Mit tudnak tenni azok a szülők, akik félnek iskolába engedni gyerekeiket? Nem sokat. Felhívhatják a gyerekek figyelmét a járványügyi előírások betartására, de például azt nem tehetik meg, hogy nem engedik iskolába őket. Legfeljebb valamilyen speciális orvosi probléma miatt, orvosi igazolással lehet otthon maradni, ezen túl a szülő csak pár napot igazolhat. Csak úgy, a járványra hivatkozva nem lehet igazolást kérni, kivéve persze az említett speciális eseteket, például ha valaki valamilyen immunbetegségben szenved. Persze akár az is előfordulhat, hogy egyes iskolákban a korábbinál több napot is elfogadnak szülői igazolással, de ez függ az adott intézménytől: van, ahol rugalmasabbak, van, ahol kevésbé. A kormányzat számos ajánlást kiadott az iskolai védekezéshez, ezek csak jelentenek valami segítséget. Nekem elsősorban azzal van problémám, hogy nem látom, mi a pontos kormányzati terv. Miben kellene bíznunk? A fertőzések száma egyre magasabb, és nem látszik, mi fogja ezt megállítani. A szabályok szerintem jóval lazábbak, mint tavasszal, nem világos, mi gátolná meg, hogy egyre több fertőzött legyen és egyre több iskolát kelljen bezárni. Nem tudom, miért kellene bíznom abban, hogy a jelenlegi rendszer működni fog. Ha karanténba kerül egy alsós osztály, mit tegyen a szülő, aki már nem tud több szabadságot kivenni, hogy otthon maradjon a gyerekkel? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. Egyelőre azt érzem, hogy mindenki csak túlélni próbál. Ha jól tudom, szülőként tapasztalta, milyen az, amikor állami, s milyen ha magániskolába járnak a gyerekei. A járvány elleni védekezésben lát különbséget a két intézménytípus között? Vannak különbségek az iskolák között, de nem feltétlen azért, mert az egyik magán, a másik meg állami fenntartású. Szerintem a védekezés hatékonysága, komolysága inkább a helyi viszonyoktól és az intézményvezetéstől függ. Például a nagyvárosi, úgynevezett „elit" gimnáziumokban, mondhatni maximális profizmust látok, de egy „átlagos” általános iskolában ez már nem annyira jellemző. Míg az egyikben több helyen van érintésmentes kézfertőtlenítő, a másikban jó, ha a mosdóban van szappan. Sok minden függ az igazgatótól, pedagógusoktól is. Ahogy a szülők, úgy a tanárok is sokfélék: vannak, akik komolyabban veszik, mások mindent úgy csinálnak, ahogy eddig. Okoz-e gondot, hogy idén több első osztályos lépett be az iskolákba a kötelező beiskolázás és az iskolaérettségi szabályok szigorítása miatt? Igen, a 80-90 ezres „normál” létszámhoz képest idén mintegy 11 ezerrel többen. Sok helyen megnőttek az osztálylétszámok, van, ahol eggyel több osztályt is indítani kellett. Pedig a gyerekek között sokan vannak, akik még nem iskolaérettek. Érkezett hozzánk olyan visszajelzés, hogy a pedagógus szemrehányást tett a szülőnek, amiért éretlenül iskolába küldte a gyerekét. Pedig ez nem a szülőn múlt. Korábban az óvodában figyeltek erre, most már csak az Oktatási Hivatal dönthet. A szülők kérvényezhették az iskolakezdés elhalasztását. Ezek hogyan sikerültek? A kérvények többségét – a hivatalos statisztika szerint mintegy 89 százalékát – elfogadták. Az érintett gyerekek több mint felét elküldték szakszolgálati felülvizsgálatra. Az elutasított kérvények száma valamivel ezer fölött volt. A hozzánk eljutott szülői visszajelzések alapján úgy tűnik, nem vált egységessé a rendszer, pedig – legalábbis a hivatalos indoklás szerint – a jogszabály-módosításokkal ez volt a cél. A hivatal hol így döntött, hol úgy, a járási szakszolgálatok is különböző gyakorlatokat valósítottak meg. Volt, ahol a felülvizsgálatok során meghallgatták a szülőket, máshol be sem hívták őket. Előfordult, hogy öt szempont szerint vizsgáltak egy gyereket, és olyanokat is iskolaérettnek nyilvánítottak, akik kettő vagy három pontban gyengén teljesítettek. Aztán voltak peres ügyek is, amik általában azzal végződtek, hogy a szülők kérelmét a bíróságon is elutasították, mert az általuk bemutatott dokumentumokat – óvodapedagógusi, pszichológusi, fejlesztő- vagy gyógypedagógusi véleményeket – nem, csak a szakszolgálati álláspontot tekintették hivatalosnak. Pont azok véleményét nem vették figyelembe, akik valóban ismerik az adott gyermeket? Így van. Nagy általánosságban azt lehet mondani, ezek az eljárások az egész oktatási rendszer korruptságát érzékeltetik. Még a gyerek is azt látja, hogy nem azok döntenek róla, akik őt ismerik és szeretik, mint a szüleik vagy az óvónénik, hanem olyanok, akikkel soha életében nem találkozott. Ennek szerintem nagyon rossz hatása van, kifejezetten káros. És ha folyamatában nézzük a dolgokat, azt látjuk, hogy ezeknek a káros változtatásoknak még nincs vége. Mire gondol? Szerintem a tavaly megkezdett intézkedések folytatása az az augusztusi rendeletmódosítás, amely egyebek mellett kimondja, hogy reggel nyolc óra előtt, illetve délután már nem szükséges, hogy az óvodákban diplomás óvodapedagógus foglalkozzon a gyerekekkel. Eddig ugye az volt a norma, hogy egy óvodai csoportba két óvodapedagógus és egy dajka kell. Az új rendelkezéssel lehet, hogy elég lesz egy óvodapedagógus is, ami nemcsak visszalépés, de súlyos minőségromláshoz is vezethet. Egy óvoda nem gyermekmegőrző, ott egész nap fejlesztőmunka folyik, nemcsak délelőtt, hanem délután is. A fő probléma természetesen az óvónőhiány, amit ilyen szükségmegoldásokkal akarnak orvosolni ahelyett, hogy vonzóbbá tennék a pályát. A munkakörülmények javításáról, a fizetések rendezéséről nem esik szó. Miközben a felelősség óriási: a minőségi óvodai nevelés ugyanannyira fontos, mint az iskolai.  

Névjegy

Miklós György, a Szülői Hang Közösség egyik alapítója, három gyermek édesapja. A civil szerveződést önkéntes szülők hozták létre annak érdekében, hogy képviseljék a szülői szempontokat a közoktatást érintő témákban. A Civil Közoktatási Platform tagszervezeteként számos országos kampányt indítottak már: többek között a szabad tankönyvválasztás vagy az iskolaérettség témájában.  

Félelmekre és vágyakra épít a Fidesz

Kósa András
Publikálás dátuma
2020.09.12. 06:20

Fotó: ORBÁN VIKTOR FACEBOOK-OLDALA
Először mér, utána hoz döntéseket – így fogalmazható meg az a stratégia, amelyet a kormánypárt követ még a járványkezelésben is.
Ha teheti, kerül minden olyan intézkedést a kormánypárt, amelyek érdemben csökkentené népszerűségét, s ezáltal a 2022-es választási esélyeit. Így zajlik forrásaink szerint a járvány kezelése is: bár a Magyar Orvosi Kamara, a kabinetnek is dolgozó matematikusok, virológusok, a baloldali pártszimpátiával egyáltalán nem vádolható Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora is szigorításokat szorgalmaz már hetek óta, a kormány sokáig a határzár bevezetésével, majd lazításával volt elfoglalva. Sőt, Gulyás Gergely miniszter pénteki bejelentése szerint azt mérlegelik éppen, hogy 14-ről 10 napra csökkentsék a hatósági karantén idejét. Orbán Viktor a szokásos pénteki rádiónyilatkozatában pedig arról beszélt, a második hullám idején „az emberek azt akarják, hogy Magyarország működjön”. Oka van annak, hogy a kabinet nem vállalja a korlátozások visszahozatalát. Úgy tudjuk, a kormánypárt számára készült nem nyilvános felmérések szerint a magyarok nagy többsége ma már sokkal jobban fél a járvány gazdasági következményeitől, munkája elveszítésétől, családja egzisztenciájának megrendülésétől, mint attól, hogy megbetegszik – erről beszélt több forrásunk is. Egy informátorunk szerint a méréseikben nagyságrendileg kétharmad-egyharmad a két csoport nagysága. Több fideszes politikustól is azt hallottuk, „majd' minden nap mérik, hogy állnak az emberek járványhelyzethez”. – Mindig egy lépéssel az emberek mögött: figyelni a reakcióikat, nézni, hogy milyen intézkedéseket várnak és aszerint cselekedni – mondta forrásunk. A kormány stratégiája tetten érhető a mindennapi működésében is. Szeptember 1-én például arra hivatkozva zárták le a határokat, hogy a vírust külföldről hurcolják be, csakhogy az Információs és Technológiai Minisztérium saját számai mást mutattak: a nyár végére már csak a fertőzések tizedét „importáltuk”, alapvetően idehaza terjedt a kór. Ám a közvélemény-kutatások azt mutatták, a tavaszi bezárkózás után az emberek a szabadba vágynak, így aztán a kormány megvárta, hogy kinyaralják magukat. – A Fideszt nemcsak a népszerűségi, hanem a gazdaság életben tartásának szempontja is vezényli: ebben nem igazán különbözik más európai országoktól, amelyekben a kormányok szintén nem akarnak olyan nagy leállást, mint amilyen a tavaszi időszakban volt – mondta a Népszavának Nagy Attila Tibor, A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa. Ezt egyébként nemcsak a Fidesz két nagy közvélemény-kutatója, a milliárdos állami megrendelésekkel kitömött Századvég és Nézőpont látja így. A Publicus Népszava számára készített friss mérése szerint a lakosság 78 százaléka tart attól, hogy a második hullám jelentős mértékben érintheti a családjuk egzisztenciáját. És még csak nem is a kormánypárti választók félnek a legjobban: míg körükben "csak" 69 százalékos azok aránya, akik tartanak a pandémia gazdasági következményeitől, az ellenzéki táborban 84 százalék ez a szám. 

Padlófék a fal előtt

A stratégia nem új, a Fidesz 2010 óta jelentős erőkkel szondázza a közvéleményt és csak akkor változtat a politikáján, ha a vezetőség azt látja, ellenkező esetben a falnak mennek – mint ismeretes, a kutatásokba amerikai kampányszakembereket is bevontak. 2012-ben például az utolsó percig védték a plágiumbotrányba keveredett Schmitt Pál államfőt, ám amikor a felmérések azt mutatták, hogy az ügy rájuk ég, egyetlen hétvége alatt elengedték a kezét. Nyolc évvel ezelőtt Kósa Lajos bejelentette, hogy a választójogot előzetes regisztrációhoz kötnék, de ezt az ötletet még a saját szavazóiknál sem tudták átvinni, így ejtették. A vasárnapi boltzárat 2015. március 15-én vezették be, de mivel az intézkedés tartósan népszerűtlen maradt, bő egy év múlva már vissza is vonták. Mindössze fél nap kellett Orbánnak idén márciusban, hogy belássa, a járványtól pánikoló szülők nem akarják iskolába vinni a gyerekeket: bár reggel egy interjúban még elvetette az ötletet, este már be is jelentette a távoktatásra való átállást.