Előfizetés

A vaskos bírságok miatt odaveszhet az újságírók megélhetése, sőt a lakása is

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.08.26. 08:03
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
A jelek szerint durván félrement az uniós adatvédelmi szabályozás.
Négy különböző nemzetiségű újságíró arra hívja fel a figyelmet a Politico hírportálon, hogy új veszély leselkedik a sajtószabadságra: legújabban bírósági ítéletekkel némítják el az oknyomozó újságírókat, miután a vaskos bírság miatt oda lehet a megélhetésük, de még a lakásuk is, írja a hvg.hu. A Prágában működő Szerkesztőségi Függetlenség Bizottság tagjai rámutatnak, a média az EU-ban is, leginkább Magyarországon és Lengyelországban. Ráadásul gazdag felperesek itt a GDPR-t (az újsütetű uniós adatvédelmi szabályozást) használják fegyverként a média megfélemlítésére.  Példa erre, hogy a Hell energiaital gyártó pár hónapja visszavonatta az újságosstandokról a Forbes listáját a leggazdagabb magyarokról, mondván, hogy a kiadvány megsértette a magánszférájukat, megszegte az unió adatvédelmi szabályait. Pedig amikor a szabályozás megszületett, bizonyosan nem ez volt a jogalkotók célja. Mégis újabb támadási lehetőség kínálkozik a kritikus sajtó ellen, pedig azok anyagilag már így sincsenek könnyű helyzetben. A cikk itt említi meg, hogy a múlt hónapban kirúgták az Index főszerkesztőjét, majd tiltakozásként távozott szinte a teljes szerkesztői gárda. Remélhető volt, hogy ezek után az EU elítéli a média elnyomását, de nem történt semmi. És ha az unió nem áll ki az újságírók jogaiért, akkor kell találni helyette valakit, aki ezt megteszi. Az állásfoglalás kiemeli, hogy pont ezt a célt szolgálja a már említett Szerkesztőségi Függetlenségi Bizottság, amelyet a legnagyobb cseh sajtócsoport alapított, és amely modellül szolgálhat a földrészen.

A közpénz nem számít: így vásárolta túl magát lélegeztetőgépekből Szijjártó tárcája

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.08.26. 07:54
A Kínából érkezett újabb egészségügyi védőfelszerelés-szállítmányt pakolják ki a Liszt Ferenc-repülőtéren 2020. április 13-án
Fotó: Botár Gergely/ kormany.hu / MTI
Több ezer berendezést sosem fognak használni a egészségügyben, a külügy kétszer annyi gépet vett, mint amennyire a legrosszabb esetben szükség lenne.
Több mint 20 ezer lélegeztetőgép elérhető jelenleg Magyarországon, ám ezek közül több ezer berendezést valószínűleg ki sem csomagolnak majd itthon, és arra sincs sok esély, hogy azokat jó áron tovább lehetne adni. A jelenlegi gépkapacitásra akkor lenne szükség, ha a tavaszinál 250-szer erősebb járványhullám érkezik – ez azonban nem láthatóan nem volt szempont a gépek állami beszerzésénél, írja a 444.hu. A hírportál közérdekű adatigényléssel kikérte, két hónap múlva pedig meg is kapta azokat a szerződéseket, amiket a Külgazdasági és Külügyminisztérium márciustól kötött a lélegeztetőgépek beszerzésére.
Mint írják, csak a külügy 16 ezer gépet vásárolt, 302 milliárd forintért: ez azért is óriási mennyiség, mert bár a járvány előtt valóban nem volt elég lélegeztetőgép itthon, szakemberek szerint a legrosszabb esetben is elég lett volna 7500-8000 ezer darab ezekből a berendezésekből. Április 19-én még Orbán Viktor is így vélekedett (nyilván tanácsadóira hallgatva) és egy ajkai kórházlátogatás során azt mondta, mindenki nyugodtan aludhat, ez a mennyiség már háború esetén is elég lenne.
A szerződéslista alapján látszik – írja a portál – hogy a külügy a legtöbb lélegeztetőgépet, több mint 6000 darabot egy maláj cégtől vásárolt, 170 milliárd forintért. A beszerzés ráadásul ellentmondott a piac szabályainak is, hiszen
a külügy emelte a beszerzés mennyiségét – a kezdeti ötezer darab helyett hatezer darabot kértek – a nagyobb tétellel együtt azonban gépek árai is nőttek, 73 500 dolláros átlagárról 79 ezer dollárra, ahelyett hogy kedvezményt adtak volna rájuk.

A beszerzés túlárazottságát a az állami kórházellátó példája is jelzi. A G7 írta meg korábban, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) 2481 darab lélegeztetőt vett, 26,7 milliárd forintért. Vagyis, a a kórházellátó 10,8 millió forintos átlagáron vette meg a gépeket, a külügy viszont közel 20 milliós átlagáron vett – ötször ennyi darabot. A Külügyminisztérium a túlrendelést azzal indokolta, hogy biztosak akartak lenni abban, hogy meg is érkeznek a megrendelt eszközök. Valóban volt olyan cég, amelyik nem tudta teljesíteni a vállalását, de messze nem akkora arányban, mint amennyire túlrendelte magát a minisztérium – írja a lap. Aggódniuk ugyanakkor nem kell, hiszen az áprilisban még 8000 ezer lélegeztetőgépet is elegendőnek tartó Orbán Viktor a közrádióban, augusztus 21-én megvédte Szijjártó Péterék túlköltekezését: „„ha háromszor ennyit kellett volna fizetni, akkor háromszor ennyit fizettünk volna lélegeztetőkészülékekért és védekezőeszközökért, mert amikor a magyar emberek életéről van szó, akkor persze nem szabad a józan eszünket magunk mögé hajítani, de akkor mindent meg kell tenni” – mondta a miniszterelnök. Orbán arra is kitért, hogy beindult a hazai lélegeztetőgép-gyártás is, a cél pedig, hogy a területen a piacvezető cégek közé kerüljünk, és ne függjünk külső tényezőktől. Kérdés, hogy akkor mi lesz a túlárazottan, feleslegesen nagy mennyiségben megvásárolt jelenlegi gépparkkal – a berendezések eladására nincs garancia, tekintve, hogy más államokban törekednek a saját gyártásra. 

„Ez a mi riviéránk!” – állítják Duna-partjukról a bécsiek

Markotay Csaba
Publikálás dátuma
2020.08.26. 07:30

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Sportolás, fürdés, kikapcsolódás – Bécs belvárosától alig öt metrómegállóra több tíz kilométernyi, közvetlenül elérhető partszakasz csábítja a folyóhoz az osztrák főváros lakóit.
„Mint Ibiza, csak oligarchák nélkül” – így buzdít belföldi, Duna-parti nyaralásra a bécsi városközpont közelében az óriásposzter, amelyen vonzó strandot, kényelmes napágyakat, homokos fövenyt látni. Az üzenetet a bécsiek nem kell magyarázni: a spanyol szigeten készült titkos videófelvétel miatt bukott meg az Osztrák Szabadságpárt egykori elnöke, Heinz-Cristian Strache, a plakáton látható ibizai hangulatú kép azonban nem ott, hanem itt, a belvárostól csak öt metrómegállóra lévő Duna-szigeten készült.
– Minek mennénk máshová úszni, ha itt a Duna? – lepődik meg a sziget egyik kis stégén napozó osztrák férfi, amikor rácsodálkozik a "budapesti ember", hogy még egy nagyvárosban sem feltétlenül csak nézni lehet a folyót.
A 21 kilométer hosszú mesterséges szigetet, a Donauinselt eredetileg árvízvédelmi okokból hozták létre úgy, hogy a folyómederrel párhuzamosan kiástak egy csatornát. A kettő között létrejött szigetet pedig – néhány part menti étteremtől eltekintve – nem építették be, ezért maradt a többnyire fás, bokros, a part mentén füves terület, ami kiváló terep a fürdőzésre. A szigeten lehet kenut bérelni, sőt, kicsit arrébb vitorlázni is, de azok is megtalálják a számításukat, aki elvonulásra vágynak. A 21 kilométerbe – a túlpartot vagy a sziget másik oldalát beleszámítva 42-be – sok minden belefér. Amikor pedig éppen nincs vírus-járvány, a szabadtéri fesztiváloké a terep errefelé.
Ha valaki még így is keresné a vadregényes természetet, de nem akarja kitenni a lábát Bécsből, akkor a szigettől légvonalban alig 500-600 méterre, az öreg-Duna holtágában ezt is megtalálhatja: csónakházak, stégek sorakoznak a náddal benőtt parton. A Duna itt mindenkinek elérhető, akinek van igénye erre. És sok bécsinek van.
– Népszerű hely ez, több kilométer hosszan lehet itt biztonságosan fürdeni, a sodrás nem veszélyes, kényelmesen lehet akár árral szemben is úszni.  Ez a mi riviéránk! – mondja az itt időző, ötvenes évei elején járó Goran, aki szerbiai származású ugyan,de húsz éve már az osztrák fővárosban él, és a turizmusban dolgozik.
Szavai szerint sokan vannak olyanok is, akik nem strandolni, fürdeni akarnak, hanem egyszerűen csak egy kis nyugalomra vágynak. És itt azt is megtalálják – különösen mostanában.
– A járvány miatt most sokkal kevesebb a turista, így most még nagyobb a nyugalom – állapítja meg Goran, majd hozzáfűzi: – Szeretem, hogy közvetlenül elérhető a vízpart, bárki le tud sétálni a folyóhoz.
Egy pillanattal később pedig már dobálja is tovább a kenyérdarabokat a hattyúknak, akik a jó falat reményében egészen közel merészkednek hozzá.
A fürdőzők és nyugalmat keresők mellett a kerékpárosoké is a sziget, de bőven látni itt rollereseket, gördeszkásokat is. Utóbbiaknak a Reichsbrücke alatt külön pályát építettek ki. A bicikliutak pedig gyakorlatilag behálózzák az egész szigetet.  Ez persze kevéssé meglepő az osztrák fővárosban: Bécsben már nagy múltja és hagyománya van a biciklis közlekedésnek, a belvárosi utcákat kivéve szinten mindenütt van kiépített kerékpárút. S bár olykor nehezen átláthatónak tűnik a gyalogosok, autósok, kerékpárosok, rolleresek sűrű forgalma, valójában szó sincs káoszról: mindenkinek pontosan kijelölik a helyét az utakon, mindenki tudja, hol kell haladnia, a bécsiek zöme pedig fegyelmezetten igazodik is mindehhez.
– A várost igazságosan kell felosztani a közlekedők között, erre korábban kampányt is építettünk – idézi fel Gregor Stratil-Sauer, a városháza mobilitási stratégiákért felelős osztályának helyettes vezetője. Mint azt tőle megtudjuk, a bécsiek 30 százaléka gyalog jár, a tavalyi adatok szerint nagyjából 8 ezer roller van és rengeteg bicikli. Ebből a Duna-szigeten is kapunk ízelítőt.
Gyaloghídon érünk át a túlpartra, ahol feltűnik a plakátról ismert föveny és a napozóágyak, igaz, a kissé borult délelőttön nem tapossák egymást az emberek. Lejjebb a folyóra épített trambulin áll; a Danube Jumping elnevezésű helyen tíz percig lehet lifteztetni a gyomrot három euróért. – Azért kár, hogy nem lehet onnan egyből a Dunába ugrani – jegyezte meg csalódottan egy arra járó fiatal, amikor a hálóval körbevett építményt nézte.
– Mivel a Duna nem a város központján folyik át, mint Budapesten, és az árvízvédelem miatt nagyobb szabad területet hagytak a szigeten, a belvárosi közlekedésben nem tudják használni a folyót úgy, mint más európai nagyvárosokban az ottani vizeket. Így viszont előtérbe kerül a másik fontos funkció: a pihenés, a kikapcsolódás – mondja Gregor Stratil-Sauer. A tapasztalatok pedig azt mutatják, a bécsiek élnek is ezzel az adottsággal.

Festett partok

A Duna másik, a főágból jobbra leágazó csatornája a bécsi városközpont felé kerül. Itt hamisítatlan rakparti a hangulat. A városkép underground formára vált: egymást érik a graffitik, színes üzenőfallá téve a partot, alig pár lépésnyire az üveggel borított toronyházaktól. Fürdőzésre itt nincs lehetőség, hiszen a szűk csatornában felgyorsul a folyó, de a kiépített parton az emberek ugyanolyan nyugalommal üldögélnek és beszélgetnek, mintha egy kávézó teraszára ültek volna ki vagy épp az ibizai fövenyen lennének.

Csobbanás a kereszteződésben

Mit lehet kezdeni egy nagyjából 400 négyzetméteres kereszteződéssel Bécs egyik legforgalmasabb pontján, a nyugati pályaudvar,a Westbahnhof szomszédságában, ahol kétszer három sávon mennek az autók és még villamos is jár? A bécsi városháza szerint a válasz egyszerű: plázst kell építeni. A 7. és 15. kerület határán zöldterület, úszómedence és "busz-labornak" nevezett kisebb művészeti központ várja az arra járókat. A hivatalos magyarázat szerint Bécs városa ezzel a „kísérleti projekttel szeretné enyhíteni a forró nyári napokat, egyúttal pedig egy szokatlanul érdekes élményben részesíteni a városlakókat”. Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a kereszteződés helyén egy elkerített, pihenésre alkalmas műfüves területet húztak fel, többnyire raklapokból készítettek ülő alkalmatosságokat, kitettek néhány pálmát, pár leandert, a bónusz pedig a medence.
– Naponta általában négyszázan fürdenek itt, főleg este jönnek, de ennél jóval többen vannak, akik csak ücsörögnek a medence mellett – mondja a helyi úszómester, aki papucsban, fehér pólóban és rövidnadrágban üldögél a medencéhez vezető lépcsősor alján. Nagyon készséges, de a rend szigorú: a koronavírus miatt egyszerre csak 6-an lehetnek a medencében, amit az úszómester gyakori számolással ellenőriz. Egy fürdőző 10 percet lubickolhat, hogy másoknak is jusson hely. Andreas, egy szalmakalapos, vékony férfi arról beszél, hogy két fiával érkezett és jó ötletnek tartja a belvárosi helyszínt. Arra a kérdésre, hogy nem zavarja-e, amikor néhány méterre az arra haladó autóktól kell fürödnie, azt válaszolta: nem ideges típus és az emberek többsége teljesen természetesnek veszi, ha valaki a kereszteződésben fürdik. – A víz nem mély, nincs másfél méter – tájékoztat egy középkorú nő, aki éppen lányával hagyja el felfrissülve a medencét. A kereszteződésben egy „busz-labor” is helyet kapott, ahol művészeti workshopokat és különféle rendezvényeket tartanak. A járműben van – szintén raklapokból épített – fekvőhely, egy gitár, a gyerekeknek színezősarok és egy kis konyha is van. A medence mellett, a busszal szemben pedig frissítőket és jégkrémet árulnak.