Megszavazta a parlament a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítását

Publikálás dátuma
2020.07.03. 12:41
Demonstráció a Parlament előtt, míg odabennt döntenek az egyetem sorsáról
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
A törvénymódosításról 135 igen, 60 nem szavazattal döntöttek.
Péntek délelőtt megszavazta az Országgyűlés „A Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítványról, a Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány és a Színház- és Filmművészeti Egyetem részére történő vagyonjuttatásról” szóló törvényt. Az erről szóló törvénymódosítást 135 igen, 60 nem szavazattal fogadta el az Országgyűlés. A parlament felhívta a kormányt, hogy az állam nevében tegye meg a szükséges intézkedéseket a Színház- és Filmművészetért Alapítvány közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában történő létrehozására. A változtatás kitér az alapítvány részére juttatandó vagyonelemekre is.

Módosult a nemzeti felsőoktatási törvény

További felsőoktatási intézményeknél valósulhat meg a fenntartóváltás a nemzeti felsőoktatási törvény módosítása értelmében, amelyet 134 igen, 60 nem szavazattal és egy tartózkodás mellett fogadott el az Országgyűlés. A módosítás tartalmazza a győri Széchenyi István Egyetemért Alapítványról, a Neumann János Egyetemért Alapítványról, és a kapcsolódó vagyonjuttatásokról szóló szabályozásokat. Kitér a Marek József Alapítvány létrehozására, és ezzel összefüggésben az Állatorvostudományi Egyetem részére történő vagyonjuttatásra. A soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt., amely 100 százalékban az állam tulajdona volt eddig, a Soproni Egyetemért Alapítvány tulajdonába kerül. A Neumann János Egyetem Pedagógusképző Kara az egyetemből kiválik, és a Károli Gáspár Református Egyetembe olvad be 2020. július 31-től. A változtatás megteremti a jogszabályi alapjait annak, hogy az érintett vagyonkezelő alapítványok megszerezhessék az állami tulajdonú, Nemzeti Földalapba tartozó, de jelenleg is az intézmények vagyonkezelésében lévő földek vagyonkezelői jogát.

A szavazás közben az egyetem hallgatói a Parlament előtt tiltakoztak.

Nyílt levélben tiltakoztak

Pénteken újabb aláírók csatlakoztak a nyílt levélhez, melyben magyar színészek, rendezők, operatőrök, forgatókönyvírók, dramaturgok tiltakoznak a Színház- és Filmművészeti Egyetem tervezett átalakítása ellen. Levelükben, melyet Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek, Palkovics László miniszternek és az országgyűlési képviselőknek címeztek, így fogalmaztak: „A Színház-és Filmművészeti Egyetemen százötvenöt éve generációk adják egymásnak tovább a tudást és a szakma szeretetét. Nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy nem támogatunk, sőt, veszélyesnek tartunk minden olyan átalakítást, mely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot semmibe véve történik. Az elmúlt hetek történései azt bizonyítják, hogy a tervezett, minden hatástanulmányt nélkülöző, indokolatlanul felgyorsított ütemű modellváltást az SZFE vezetése, oktatói, volt és jelenlegi hallgatói és felelős szakmai szervezetek meggondolatlannak és előkészítetlennek tartják.” A levél aláírói azt kérték Semjén Zsolttól, hogy vonja vissza az általa benyújtott törvényjavaslatot, Palkovics Lászlótól pedig azt, hogy kezdjen érdemi tárgyalásokat az egyetemi közösség képviselőivel. A képviselőktől azt kérték, hogy jelenlegi formájában ne szavazzák meg a törvényt. Csütörtök délután kormánypárti művészek válaszoltak: az Origón közöl nyílt levél egyebek között úgy fogalmaz, „nemzeti kultúránk védelmében kinyilvánítjuk, hogy támogatunk minden olyan átalakítást, amely az egyetemen felhalmozott hatalmas tapasztalatot – továbbfejlesztve azt – nemzeti örökségünk megőrzésének és gyarapításának szolgálatába állítja.”
A színművészeti helyzetéről a Népszava is részletesen beszámolt, a témában írt cikkeinket ide kattintva olvashatják.
Szerző

A festő álma – Egyéni világ, ahol nem kell mindent komolyan venni

Publikálás dátuma
2020.07.03. 12:00

Fotó: PÖLÖSKE ZSÓFIA / COLLEGIUM HUNGARICUM BERLIN
Milorad Krstić műveiből nyílt kiállítás a berlini Collegium Hungaricumban.
Arimateai János és Nikodémus széles létrán állva, óvatos mozdulatokkal veszik le az óriási, csontsovány, sápadt testet a keresztről. Szájuk, szemük nagyra tárva. Az ég fekete a Koponyák hegye mögött. A három alak meglepően kevésnek hat ahhoz a tömeghez képest, amely a „keresztről levételt” ábrázoló híres festményeken össze szokott gyűlni. A vádcímtáblára vésett rövidítés rendesen kiírva, teljes szélességében elfoglalja a keresztfát: Jézus, a zsidók királya. Lecsupaszított ábrázolása az emberiség legnagyobb csodájának: nincsen mítosz, sem megváltás. Ám az expresszionista Max Beckmann „Descent from the Cross” képét újragondoló festményhez egy másik létra is oda van támasztva: rajta egy fekete baseballsapkás fiú áll. Árnyéka hosszúra nyúlik. Mintha csak mellesleg: varjat fest a kereszt mellé a fekete háttérre. Amint az ember szeme hozzászokott Milorad Krstić alakjaihoz és formavilágához, a Collegium Hungaricum Berlin (CHB) RUBENSremBRANDT-kiállításának képeit nézve álmot lát: réteges utalásrendszereket, melyeknek egy-egy eleme ismerősnek tűnik, mégsem biztos benne, hogy látta-e már valahol (arra viszont mérget vehet, hogy ha igen, akkor sem így). S mint az éjjeli műszakban dolgozó agy teremtményei, a képek zavarosnak tűnő motívumai is teljességgel magától értetődőnek tűnnek a maguk környezetében: Hiszen miért ne függhetne a falon Otto Dix kényelmesen cigarettázó Sylvia von Hardenje mögött René Magritte kétes pipájának képe? És miért gondolná bárki, hogy csak Dylan Thomasnak volt kölyökkutya kora? – A festő, amikor alkot, nem kérdezi sem a tanácsát, sem a véleményét senkinek– szögezte le Milorad Krstić a berlini kiállításának megnyitóján vetített videó-üzenetében június 19-én. Nem úgy, mint amikor a művész animációs filmet csinál, mondta, mert ott – mint egy óceánjáró hajó legénységében – az összes munkatársának fontos szerepe van. A CHB tárlatának megszervezése szintén csapatjáték volt, emelte ki, remélve, hogy minél többen el tudnak menni élőben is megnézni a képeit, melyek augusztus 19-éig láthatók a kultúrház első emeleti kiállítótermének fehér falain. Hogy a RUBENSremBRANDT-tárlat megnyitó beszédeit online is közvetítették, március közepe óta nem számít sem különlegességnek, sem szentségtörésnek. Ám a CHB figyelemreméltóan tettre készen ébred a korona-álomból: a június közepi maszkos nyitórendezvény után Krstić Ezüst Medve-nyertes My Baby Left Me-rövidfilmje várta a ház homlokzatára vetítve az óvatos duhajokat, akik még nem merészkedtek be az épületbe; július 2-án – aznap, amikor a berlini mozik is nyitnak – pedig bent, a ház termeiben, a Ruben Brandt, a gyűjtőt mutatták be. Nem baj, hogy a kiállításhoz kapcsolódó animációs film levetítése csak kiegészítő program volt: a RUBENSremBRANDT képei tökéletesen megvannak eredettörténet nélkül is; a 2018-as alkotás nem értelmezi, hanem kontextusba helyezi a festményeket.
A Ruben Brandt, a gyűjtő című film is megjelenik, mintegy montázs
Fotó: COLLEGIUM HUNGARICUM BERLIN
És amint az ember hiúsága hozzászokott, hogy nem fogja egy-két szemlélődő látogatás alatt kibogozni Krstić festményeinek jelképrendszereit (akkor sem, ha szinte végig kíséri az a roppant bosszantó „ott van a nyelvén, csak nem jut eszébe”-érzés), az a kényelmetlen gondolata támadhat, hogy gúnyt űznek belőle. Nem rosszból, nem támadóan. Egyszerű, szerethető formákba öntött joviális mosollyal. Éreztetve, hogy nem kell mindent túl komolyan venni. Ahogyan a kígyót legyőző, „ügyes” Mihály arkangyalt sem. És azt a cirkuszt sem, mely Lajka, a jó, magányos kutya körül volt. Chagallt, De Chiricót, da Vincit sem. És a zsidók királyát is csak akkor, ha a fekete baseballsapkás fiú is úgy gondolja.

Infó:

Milorad Krstić RUBENSremBRANDT-tárlat Collegium Hungaricum Berlin Megtekinthető: augusztus 19-éig  

Felfedezők kamarazenekara

Publikálás dátuma
2020.07.03. 11:30

Fotó: THALER TAMÁS
20. századi, illetve kortárs magyar és lengyel zeneszerzők műveiből állította össze új CD-jének repertoárját Szefcsik Zsolt hegedűművész és együttese, az Erdődy Kamarazenekar. A varsói Dux Classics kiadónál megjelent album nemzetközi fogadtatása igen kedvező.
„Legújabb Dux-lemezünk műsorának gerincét a rajta szereplő két magyar mű adja. A hollywoodi filmzeneszerzőként világhírűvé vált Rózsa Miklós Concertójára néhány éve akadtam rá, és csodálkozom, hogy előttünk még egyetlen hazai együttesnek sem jutott eszébe, hogy műsorára tűzze. Jelentős és jellegzetesen magyar hangvételű műnek tartom, amelyben a hazai íz egyedülálló módon találkozik Rózsa amerikai koloritjával. Orbán Györggyel már több mint két évtizede vagyunk kapcsolatban. Sopra canti diversi című művét az Erdődy Kamarazenekarnak ajánlotta” – meséli Szefcsik Zsolt, az együttes alapítója és művészeti vezetője. „Simon Laks már nem az első emigráns lengyel szerző, akinek alkotásait bemutatjuk: ilyen volt az előző Dux-lemezünkön szereplő Alexander Tansman is. Ők a 20. század közepének olyan lengyel alkotói, akiknek jelentőségét hazájukban is csak az elmúlt években kezdték felfedezni. Wojciech Kilar műve, az Orawa viszont népszerű darabnak számít Lengyelországban. Itthon alig ismert, pedig annak a tátrai tájnak, Árva megye északi részének szépségét mutatja be zenei eszközökkel, amelyet éppen száz éve, a trianoni békediktátummal csatoltak Lengyelországhoz” – folytatja az áttekintést a hegedűművész. Az Erdődy Kamarazenekar 2003-ban került kapcsolatba a varsói Dux Classics hanglemeztársasággal, amelynek kiadványait világszerte – így az amerikai és a távol-keleti piacon is – terjesztik. A Dux-albumokon mindig arra törekednek, hogy nagyjából fele-fele arányban szerepeljenek lengyel és magyar szerzők alkotásai. Az együttesnek emellett számos CD-je jelent meg a Hungarotonnál, amelyeken főleg 18-19. századi szerzők magyar vonatkozású műveit rögzítették – világpremierként. „A 2000-es években ezek iránt jelentős érdeklődés mutatkozott világszerte. Saját kutatásaink alapján választottuk ki a darabokat, s több felfedezésünkkel sikerült megelőznünk nagy nyugat-európai kiadókat is.” Az egykor Pozsonyban élő bécsi klasszikus mester, Johann Nepomuk Hummel egyik miséjét például világelsőként, egy évvel korábban jelentették meg CD-n, mint a Richard Hickox vezette Collegium Musicum 90 régizene-együttes a brit Chandos kiadónál. Érdekes és szokatlan a 26 éve töretlenül működő, koncertező kamarazenekar névválasztása. Erdődy József gróf neve – Joseph Haydn neki ajánlott vonósnégyesei vagy a budavári Erdődy-palota révén – a komolyzene elmélyült ismerői számára sokat jelent, de a szélesebb közönség először nem tudja azonosítani. „Az Erdődy-palotában, azaz a Zenetudományi Intézetben kezdtük tevékenységünket. Innen kaptuk az első, 18. századi magyar szerzőktől származó kotta-ritkaságokat, s itt tartottuk első próbáinkat is. Az Esterházy-család neve – a hazai zeneélet nagyvonalú támogatójaként – jól ismert, ám velük együtt, ugyanebben az időszakban az Erdődyek is sokat tettek a mecenatúra területén. Nevüket mégsem viselte korábban egyetlen hazai együttes sem” – ad magyarázatot Szefcsik Zsolt. Amint lehetségessé válik a koncertezés, a zenekar számos új programot tervez, amelyek között ifjúsági sorozat és egyházzenei hangverseny is szerepel.

Névjegy

Az elsősorban a magyar zenetörténet értékeinek népszerűsítését és kortárs hazai kompozíciók bemutatását céljául kitűző Erdődy Kamarazenekart Szefcsik Zsolt hegedűművész alapította, 1994-ben. Az együttes – magyarországi kottatárak kéziratai alapján – több mint száz művet mutatott be évszázados feledés után, s ezzel mára a legkiterjedtebb magyar vonatkozású repertoárral rendelkező zenekarrá vált. Tevékenységüket a rádiófelvételek mellett 15 CD reprezentálja, amelyek hazai és nemzetközi szaklapok díjait nyerték el. 2005-ben a zenekar megkapta az Akadémiai Klub Művészeti Díját.

Infó:

Orbán György, Rózsa Miklós, Szymon Laks és Wojciech Kilar művei Erdődy Kamarazenekar Dux Classics Katalógusszám: Dux 1599

Témák
kamarazene