Fél kézzel

Százötven évvel ezelőtt, éppen ezen a napon az állam „minden jogokkal, szabadalmakkal, jövedelmekkel és tartozékokkal” átvette a Lánchidat az azt húsz évvel korábban felépítő részvénytársaságtól. Ízlelgessük egy kicsit ezt a mondatot. Átvette tehát, nem pedig elvette, méghozzá akkor, amikor az építés költségei már megtérültek a hídvámból; és azért akarta magának, mert a város fejlődése nagyon kívánta újabb hidak építését, márpedig az eredeti szerződés értelmében erre nyolc kilométeren belül nem volt lehetőség. Meglehet, kettőt sem alszunk, és azt fogjuk látni, hogy az állam „minden jogokkal” satöbbi, megint csak átveszi a Lánchidat. Egyrészt, mert megteheti: így vonta saját hatáskörébe a Városligetet, a volt királyi palotát, erre készült a budai Várban és a Citadella esetében is. Mindezeken a területeken érdekütközés van a főváros és az Orbán-kormány között, amit az utóbbi az ortodox tárgyalásos, érdekösszecsiszolós módszer helyett a maga huszáros módján, einstanddal oldott fel. Igazán könnyen elképzelhető tehát, hogy amikor kellően kimerítette a Lánchídról potyogó betondarabokban rejlő összes pr-lehetőséget, a kormány egyszerűen elveszi Budapesttől az átkelőt. Esetleg az összes többi híddal együtt, ha már. Amivel el is jutottunk a „másrészt”-ig: a híd marketing-értékéig. Mert mi lenne frappánsabb demonstrációja Budapest al-kal-mat-lan vezetésének, mely el-her-dál-ta a hídpénzt, mint egy csillogó-villogó Lánchíd, mondjuk 2022 tavaszára. Tudjuk, Tarlós fél év alatt, fél kezét a zsebében tartva is felújította volna, Karácsony meg tán még be is dugná az Alagútba, csak hogy nehezítse a nemzeti együttműködést. Akkor hát miért ne érkezhetne alkonyat után egy KDNP-s módosító? Elvesszük, felújítjuk, felavatjuk, aztán csak nézzenek szomorúan a szemüvegesek. Amiben leginkább az a borzasztó, hogy ez még a jobbik megoldás. Ha az elhúzódó vegzálásnak az a célja, hogy végül előálljanak ezzel az erőszakos és végtelenül aljas megoldással, akkor Budapest belátható időn belül legalább visszakapja a Lánchidat. 
Szerző
N. Kósa Judit
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Azt beszélik

Alapvicc. Hallotta? A Kohnék válnak. A Kohnék? De hát Kohn sosem volt nős. És együtt látták Grünfeld Sárával a szigeten. Ne mondja, a Grünfeld Sára egy elvált férfival? Ez csak arról jutott eszembe, hogy a héten Krekó Péter pert nyert a Fővárosi Törvényszéken a Figyelő, a 888.hu és az Origo ellen. Az említett orgánumok azt állították ugyanis, hogy a Political Capital nevű elemző intézet igazgatója részt vett a brit titkosszolgálat pszichológiai hadviselési akciójában. Az eredeti „leleplező” írást egy kollégája, Kiszelly Zoltán jegyezte, akinek a nevét később sürgősséggel vették le a cikkek alól, ki tudja, miért. Ámde az egészben mégsem ez a legszebb, hanem az ítélet indoklásának egy mondata. „A bíróság felhívására az alperes képviselője úgy nyilatkozott, hogy nem tud nyilatkozatot tenni arra vonatkozóan, hogy az általa csatolt bizonyítékoknak mi a forrása.” Belegondolva, elég nehéz kenyér lehet a Figyelőnél (Origónál, 888-nál…) dolgozni. Már ép ésszel. Egyébként a Ripostnál sem egyszerű a kollégák élete. Ők írták meg még tavaly, hogy Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője a Sziget Fesztivál után „takarítás közben rátámadt egy 18. életévét akkor még be nem töltő diáklányra, és szexuális ajánlatot tett neki”. Információjukat egy „névtelen levélíró” közlésére alapozták, akivel az „újságíró” személyesen is beszélt – amint azt a perben megtudtuk -, de „a története valóságtartalmának semmilyen módon nem járt utána”. Az utóbbi időkben nagy a kereslet a névtelen bejelentők iránt. Legutóbb, az önkormányzati választások előtt egy arcát eltakaró, névtelen nő beszélt eltorzított hangon az Origónak és a TV2-nek arról, hogy a DK polgármester-jelöltje, László Imre zaklatta, amiről ő jelentést is tett a kórház vezetésénél. (Később kiderült, hogy nem volt ilyen feljelentés.) Nem sokkal korábban a Pesti Srácok próbálta lejáratni a hódmezővásárhelyi polgármestert oly módon, hogy feleségéről, Vincze Felíciáról azt terjesztette, hogy engedély és képesítés nélkül vezetett le otthonszüléseket. Mint kiderült, ebből egy szó sem volt igaz. Mondják, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. És tényleg. A fideszes sajtógépezet óramű pontossággal teszi a dolgát, már évek óta. Az Átlátszó még az év elején kérte ki a helyreigazítási perek adatait a Fővárosi Törvényszéktől. Ebből kiderül, hogy idehaza tavaly összesen 65 elmarasztaló ítéletet hoztak sajtóperekben, ebből 61 kormánypárti, 4 nem kormánypárti orgánum ellen született. (A legtöbb pert szokás szerint az Origo bukta, hiába, no, a szorgalom.) A reggeli kutyasétáltatás közben szoktam találkozni Gézával, akinek egy gyönyörű vizslája van, és Fidesz szavazó. Ezt onnan tudom, hogy egyszer – bocsánatkérőleg – megemlítette. Géza úgy tartja távol magát a valóságtól, hogy nem olvas újságot, és – saját bevallása szerint – napi tíz percnél többet nem időzik a híreknél. Azt mondja, megcsömörlött ettől a posványtól, úgyhogy neki bőven elég, ha a főcímeket elolvassa. „De most tényleg, mondd meg, hát ezek jobbak? Itt van ez a Krekó. A briteknek kémkedett.”  
Tavaly összesen 65 elmarasztaló ítéletet hoztak sajtóperekben, ebből 61 kormánypárti, 4 nem kormánypárti orgánum ellen született

Szerző
Kövesdi Péter
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Elválnak útjaink?

Tavaly év vége felé egy lengyel újságíróval beszélgettem, aki igen nagy érdeklődést mutatott a magyarországi viszonyok iránt. Bár a nemzetközi sajtóban, érthető okokból, egy lapon szokták emlegetni a két illiberális főhadiszállást, Varsót és Budapestet, mégis az volt az érzésem, hogy a lengyel kolléga sajnálkozva pillant rám. Bár neki is nagyon lesújtó véleménye volt a Jog és Igazságosság (PiS) kormányzásának éveiről, Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét diktátornak, Andrzej Duda elnököt a bábjának nevezte, mégis arra következtetett mindabból, ami a lengyel sajtóban eljutott hozzá Magyarországról, hogy nálunk bizony rosszabb a helyzet. Bár a ottani, úgynevezett igazságügyi reform is azt a célt szolgálta, hogy véget lehessen vetni a hatalmi ágak szétválasztásának, az, amit itthon például a sajtóval műveltek, ott elképzelhetetlen lenne: egy sor médium, így több magántelevízió külföldi kézben maradt ugyanis. Hogy tényleg mi állunk a legrosszabbul a demokráciát illetően az Európai Unióban, azt a lengyel elnökválasztás körüli hercehurca is megmutatta. Itthon már mindig az történik, amit a kormány akar, s ezt oly mértékű cinizmussal teszi, hogy az ember csak hüledezik: hol itt a sokat emlegetett kereszténység? Nem mintha stílus tekintetében jobb lenne a PiS a Fidesznél, de ott mégiscsak előállt a kormánykoalícióból egy kis párt vezetője, Jaroslaw Gowin, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a járvány miatt halasszák el az eredetileg május elejére kiírt voksolást. Ha erre nem hajlandó a PiS, megbuktatja a kormányt - mondta. Kaczynski pártja minden trükköt bevetett azért, hogy a lengyelek a tervezett időpontban járuljanak az urnákhoz, de Gowin szembement a PiS elnökével, vállalva akár azt is, hogy az bosszúból véget vet politikai karrierjének. Itthon lenne bárki olyan merész a KDNP-ből, hogy szembe merjen szállni Orbán Viktorral, mert az elveit fontosabbnak tartja a frakciófegyelemnél? Tudjuk a választ. A PiS azért szerette volna, hogy mielőbb lebonyolítsák a voksolást, mert tavasszal még érvényesült a járványnak a kormánypártra gyakorolt kedvező hatása, így Andrzej Dudát a felmérések szerint már az első körben megválasztották volna. A korábban legesélyesebbnek tartott ellenzéki jelölt, Malgorzata Kidawa-Blonska addigra teljesen kiesett a versenyből. A halasztás azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Duda kampányszerepléseiből hamar kitűnt: tényleg csak egy báb, akinek önálló gondolata alig van. A melegekkel szembeni fellépésén túl semmi mondanivalója sem volt. A legnagyobb ellenzéki erő, a Polgári Platform ugyanakkor kiválót húzott azzal, hogy a népszerű varsói polgármestert, Rafal Trzaskowskit tette meg jelöltnek: hamar kiderült róla, hogy karizmatikus személyiség, és bátran szembeszáll a kormánypárttal. Ők ketten kerültek a második fordulóba. Duda ugyan az exit pollhoz képest jobban szerepelt, ám az újraválasztása így sem biztos, mert nincs annyi tartaléka, mint ellenfelének. A második fordulóban Lengyelország elkezdhet eltávolodni Kaczynski illiberalizmusától. 
Szerző
Rónay Tamás
Frissítve: 2020.06.30. 06:09