Elválnak útjaink?

Tavaly év vége felé egy lengyel újságíróval beszélgettem, aki igen nagy érdeklődést mutatott a magyarországi viszonyok iránt. Bár a nemzetközi sajtóban, érthető okokból, egy lapon szokták emlegetni a két illiberális főhadiszállást, Varsót és Budapestet, mégis az volt az érzésem, hogy a lengyel kolléga sajnálkozva pillant rám. Bár neki is nagyon lesújtó véleménye volt a Jog és Igazságosság (PiS) kormányzásának éveiről, Jaroslaw Kaczynskit, a PiS elnökét diktátornak, Andrzej Duda elnököt a bábjának nevezte, mégis arra következtetett mindabból, ami a lengyel sajtóban eljutott hozzá Magyarországról, hogy nálunk bizony rosszabb a helyzet. Bár a ottani, úgynevezett igazságügyi reform is azt a célt szolgálta, hogy véget lehessen vetni a hatalmi ágak szétválasztásának, az, amit itthon például a sajtóval műveltek, ott elképzelhetetlen lenne: egy sor médium, így több magántelevízió külföldi kézben maradt ugyanis. Hogy tényleg mi állunk a legrosszabbul a demokráciát illetően az Európai Unióban, azt a lengyel elnökválasztás körüli hercehurca is megmutatta. Itthon már mindig az történik, amit a kormány akar, s ezt oly mértékű cinizmussal teszi, hogy az ember csak hüledezik: hol itt a sokat emlegetett kereszténység? Nem mintha stílus tekintetében jobb lenne a PiS a Fidesznél, de ott mégiscsak előállt a kormánykoalícióból egy kis párt vezetője, Jaroslaw Gowin, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a járvány miatt halasszák el az eredetileg május elejére kiírt voksolást. Ha erre nem hajlandó a PiS, megbuktatja a kormányt - mondta. Kaczynski pártja minden trükköt bevetett azért, hogy a lengyelek a tervezett időpontban járuljanak az urnákhoz, de Gowin szembement a PiS elnökével, vállalva akár azt is, hogy az bosszúból véget vet politikai karrierjének. Itthon lenne bárki olyan merész a KDNP-ből, hogy szembe merjen szállni Orbán Viktorral, mert az elveit fontosabbnak tartja a frakciófegyelemnél? Tudjuk a választ. A PiS azért szerette volna, hogy mielőbb lebonyolítsák a voksolást, mert tavasszal még érvényesült a járványnak a kormánypártra gyakorolt kedvező hatása, így Andrzej Dudát a felmérések szerint már az első körben megválasztották volna. A korábban legesélyesebbnek tartott ellenzéki jelölt, Malgorzata Kidawa-Blonska addigra teljesen kiesett a versenyből. A halasztás azonban megváltoztatta az erőviszonyokat. Duda kampányszerepléseiből hamar kitűnt: tényleg csak egy báb, akinek önálló gondolata alig van. A melegekkel szembeni fellépésén túl semmi mondanivalója sem volt. A legnagyobb ellenzéki erő, a Polgári Platform ugyanakkor kiválót húzott azzal, hogy a népszerű varsói polgármestert, Rafal Trzaskowskit tette meg jelöltnek: hamar kiderült róla, hogy karizmatikus személyiség, és bátran szembeszáll a kormánypárttal. Ők ketten kerültek a második fordulóba. Duda ugyan az exit pollhoz képest jobban szerepelt, ám az újraválasztása így sem biztos, mert nincs annyi tartaléka, mint ellenfelének. A második fordulóban Lengyelország elkezdhet eltávolodni Kaczynski illiberalizmusától. 
Szerző
Rónay Tamás
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Partizán turul

Hónapok óta megy a vita a hegyvidéki önkormányzat által 2006-ban felállított II. világháborús emlékmű, a hírhedtté vált turul miatt. A botrányt az robbantotta ki, hogy Pokorni Zoltán polgármester nagypapája is mint áldozat szerepelt az emlékművön, miközben sajnálatos módon éppen ő és nyilas elvtársai gyilkolták szakmányban a zsidónak bélyegzett honfitársaikat. Azóta kiderült, Pokorni Józsefén túl még vagy tucatnyi tömeggyilkos neve szerepel az áldozataiké mellett. Az önkormányzat felkért egy történészekből álló bizottságot, mondjon véleményt az emlékműről. A tudósok azt tanácsolták, bontsák el a turult. A fideszes testület ehelyett, kreatív gondolkodásról tanúságot téve, I. világháborús emlékműként gyönyörködne tovább a turulban. Inkább a Városmajorban építtetnének egy másik II. világháborús emlékművet, amin becsszóra nem lesznek már egy táblára vésve a legyilkoltak és a gyilkosok nevei. Ezzel a megoldással nemcsak az a baj, hogy a XII. kerület a múlt századelőn még nem létezett mint önálló közigazgatási egység, tehát első világháborús hősi halottai sem igen lehettek. A nagyobb baj, hogy arról igen kevés szó esik: maga ez a szörnyszülött „kompozíció” eleve partizán akcióval tottyant az Istenhegyi út-Böszörményi út kereszteződésében egy kis tér közepére, az egykori nyilas pártház tőszomszédságába. Pokorni akkor ellenzéki fideszes polgármesterként a "szoclib” nyomulással szemben, afféle ellenállóként szentesítette a törvénytelenséget, ami a mai napig tart. Egyébként sokkal idő- és pénztakarékosabb megoldás lenne, ha a szoborra olyan emléktábla megoldást találnának ki, amely igény szerint változtatná a feliratait. Így egy füst alatt lehetne akár 1848-49-es, I. és II. világháborús emlékmű is. De talán a legjobb mégis az lenne, ha szárnyra kapna, és meg sem állna a szabadtéri szoborpark múzeumig.   
Szerző
Bihari Tamás
Frissítve: 2020.06.30. 06:09

Rizikós állás Washingtonban

Washingtoni nagykövetnek lenni a legrangosabb diplomáciai cím világszerte. Magyarországon azonban egyúttal a legrizikósabb vezető külügyi állás, amely jelenleg nincs is betöltve. Az utolsó öt amerikai nagykövetünk közül négyen a szokásos négyéves ciklus lejárta előtt elbúcsúztak Washingtontól. Az első kettő még két évet se tudott kitölteni. Az amerikai fővárosban dolgozván mindegyiküket jól ismertem, s volt, akiről - Szemerkényi Rékáról - még megemlékező cikket is írtam az akkori Magyar Nemzetben, megkérdőjelezve a visszahívását. A korai távozások okai mindig mások voltak, de amerikai barátaimtól tudom, hogy a State Department fölöttébb értetlenül szemlélte a szokatlanul nagy cserélődést. Dr. Szabó László, a legutóbbi nagykövet április közepi, idő előtti (bár nem teljesen váratlan) távozása óta nincs magyar nagykövet a legfontosabb szövetségesünknél. Ráadásul Budapesten és Washingtonban még találgatások sincsenek arról, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kit fog kinevezni első számú washingtoni képviselőjének. (A korábban komoly esélyesnek tartott Magyar Levente külügyi államtitkárt maga a magyar külügyminiszter húzta ki a hírmalomból hónapokkal ezelőtt mint Budapesten nélkülözhetetlen "jobbkezét".) Mire vár a Bem rakpart? Netán olyan komoly bajok vannak a merítési bázissal, hogy nem találnak alkalmas jelöltet? Miért nagy gond a késlekedés most? Azért, mert alig több mint négy hónap múlva elnökválasztás lesz Amerikában. Ebben a kritikus időszakban az egész világ washingtoni vezérképviselői már lázasan keresik és építik a kapcsolatokat az ellenzéki elnökjelölt külpolitikai kampánystábjával és a várható új külügyi politikacsinálókkal. Igaz, még korántsem dőlt el az elnökválasztási játszma a Potomac partján, de Joe Biden demokrata elnökjelölt esélyei napról napra javulnak. A külpolitikában Joe Biden szöges ellentéte Donald Trumpnak, s vele - eddigi megnyilatkozásai szerint - minden bizonnyal visszajön az értékalapú obamai-clintoni külpolitikai vonal. Biden már belengette, hogy elnökségének legelső évében globális demokrácia-csúcstalálkozót hívna össze Washingtonban, ahol "nyíltan szembesítenénk azokat az országokat, amelyekben a demokrácia visszaesése tapasztalható." Tény, hogy a világpolitikában rendkívül járatos volt alelnökhöz közeli, demokrata külpolitikai elit Magyarországot mindinkább egy lapon említi például Szaúd-Arábiával, Egyiptommal és Törökországgal. Nem azért aggódom, hogy Trump elnöktől eltérően a Magyarországot ismerő Biden nem fogja Orbán Viktort "ikertestvérének" nevezni, ami borítékolható, hanem azért, hogy ne legyen hazánk ismét páriaország a világpolitika központjában. A nemzeti érdek washingtoni képviseletéért aggódom.
Szerző
Dobozi István
Frissítve: 2020.06.30. 06:09