Előfizetés

"Nem akarunk központosítani" - mondja Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.06.27. 06:40

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Hazugság, hogy az oktatásirányítás nem támogatta eléggé a tanárokat a digitális távoktatás lebonyolításában – állítja a Klebelsberg Központ elnöke, aki beszélt az új Nemzeti alaptanterv és az iskolaőrség bevezetéséről is.
Miért dobták a lovak közé a gyeplőt? Mire gondol pontosan? Szakmai és érdekvédelmi szervezetek, pedagógusok részéről gyakran lehetett hallani az utóbbi hetekben, hogy az oktatásirányítástól alig kaptak érdemi segítséget a digitális távoktatás lebonyolításához. Úgy érezték, magukra maradtak. Lehetett ilyen véleményeket is hallani, de ezek egyáltalán nem tekinthetők általánosnak. Engem ezek az állítások felháborítanak: egyrészt az oktatásirányítás folyamatosan kézben tartotta és támogatta az eseményeket. Másrészt, akik ezt mondják, és esetleg pontosan tudták előre, hogy ez a vírus jön, akkor jó lett volna, ha szólnak.  A járványra, és annak pontos lefolyására senki sem tudott előre készülni, ugyanakkor rövid idő alatt meg kellett oldani a gyermekek, tanulók oktatását. A tantermen kívüli digitális munkarend volt az egyetlen járható út, de ebben a formában, ilyen méretekben ezt még senki sem próbálta ki korábban. Nagyon sok előrelépés történt ebben a 3-4 hónapban, ami nagyban köszönhető a pedagógusoknak, ezt senki nem vitatja. De azt mondani, hogy az oktatásirányítás, a tankerületek vagy a Klebelsberg Központ nem állt be mögéjük, az egyszerűen hazugság. Hogyan segítettek? Az Oktatási Hivatal részletes, valamennyi célcsoportnak szóló módszertani útmutatót tett közzé, amely folyamatosan frissült, és amint mi értesültünk egy újabb lehetőségről – például hogy melyik cég ajánlotta fel ingyenesen a programjait, alkalmazásait – értesítettük az iskolákat. Éjjel-nappal fejlesztettük a KRÉTA-rendszert, ami nem oktatási, hanem egy tanügyigazgatási platform, de látva, hogy segítséget kell nyújtani, bővítettük a tárhelyet, illetve a KRÉTA Tudásbázisát. Szerintem megtettük, amit lehetett, aki kérte, annak segítettünk legjobb tudásunk szerint. Több mint 80 okostankönyvet lehetett elérni a Nemzeti Köznevelési Portálon, ezeket a Tankönyvkatalógussal és a Sulinettel együtt napi szinten 200-300 ezer diák és tanár használta. Mintegy 8 ezer új vagy jó minőségű használt eszközt szereztünk be és juttattunk el a rászorulókhoz. Mégis sokan elveszettnek érezték magukat, előfordult, hogy a diákok és a tanárok is 5-6 platformot használtak egyszerre, ami nehezítette a tanulást és a tanítást is. A mi visszajelzéseink alapján ez így nem igaz. Ez a helyzet mindenkit váratlanul ért, ezért olyan megoldásokra volt szükség, amelyeket az egyes iskolákban azonnal be lehetett vezetni. Meghagytuk azt a szabadságot a kollégáknak, hogy nézzék meg, mi történik, hogyan lehet a leghatékonyabban dolgozni. Ha április elején azt mondtuk volna, van 2-3 olyan platform, ami jó, és azt kell használni, akkor most arról vitatkoznánk, miért ezeket tettük kötelezővé. Váratlanul vagy inkább felkészületlenül érte az oktatást a világjárvány? Hogyan lehet egy olyan helyzetre felkészülni egy óriási ellátórendszernek, amely korábban még sohasem volt a mi életünkben, sőt az elmúlt 100 évben? Például a 2016-ban elfogadott Digitális Oktatási Stratégiával. Klasszikus tévedésben van Ön is: a digitális oktatás és a tantermen kívüli, digitális munkarend nem azonos fogalom. A digitális oktatás egy módszertani megközelítés, amely folyamatosan nyer teret a mindennapi pedagógiában, köszönhetően többek között az erre irányuló kormányzati stratégiai irányok következetes megvalósításának. A járvány miatt kialakított oktatásszervezési forma pedig egy munkarend, amely önmagában nem határozza meg az alkalmazandó módszertanokat. Az biztos, hogy az infrastruktúra bővült: az iskolákban mintegy 350 ezer digitális eszköz van, amelyekből sokat használtak most a tanárok és diákok, illetve be is mehettek az érintettek az intézményekbe, hogy használják ezeket. Csak az elmúlt két évben mintegy 40 ezer pedagógus továbbképzését biztosítottuk digitális módszertanokból, ennek most kiváló hasznát vehették. Új gépeket is beszereztünk, 47 ezer laptop és 30 ezer tablet ment ki az iskolákba a konvergencia régiókban, 28 ezer pedig a Közép-Magyarországi Régióba az elmúlt két évben. Mégis hallani olyan tanárokról, akiknek maguknak kellett beszerezni a munkájukhoz szükséges eszközöket, új számítógépet és más kiegészítőket. Egyetlen kollégával sem történhetett meg, hogy kért és nem kapott számítógépet. Ha saját maga vásárolt újat, azt biztosan nem azért tette, mert az iskola megtagadta, hogy hazavihesse a benti gépet. Sok helyen a gyerekek is kaptak laptopot, főleg azokban az osztályokban, ahol 1-2 diáknak hiányzott a felszerelés. Nyilván voltak olyan helyek is, ahova nem jutott el a digitális oktatás. Ott az iskolák maguk küldték ki a feladatokat a gyerekeknek, visszaszedték, leellenőrizték, véleményezték. Tartották a kapcsolatot a diákokkal. Készülnek arra, hogy idén esetleg újból távoktatásra kerül sor? A tapasztalatokból tanulni kell és fel kell készülni, de remélem, hogy nem egy újabb vírushelyzetre, hanem arra, hogyan lehet a normál iskolai menetrendbe beépíteni a digitális munkarend tapasztalatait. Vizsgáljuk, melyik platformot, alkalmazást lehet differenciált oktatásra, számonkérésre, „frontális” órák megtartására használni, milyen lehetőségek vannak például arra, hogy egy tartósan beteg gyermeket otthonról akár az osztály munkájába is be lehessen vonni. Abban nem vagyok biztos, hogy egy iskolának el kellene-e köteleződnie egy-egy digitális platform vagy online oktatási forma mellett. Mert akkor meg az lesz a baj, hogy központosítunk. Nem akarunk központosítani, hiszen a pedagógiai munka az iskola feladata, nem a fenntartóé. A járványhelyzeten kívül több online platform már nem biztos, hogy ingyenesen elérhető lesz. Elő is fizetnének a tankerületek? Ezt végig kell gondolni. Azt is meg kell nézni, országos szinten mennyibe kerül egy jó platform vagy program és mennyire hatékony. De ezt csak a mérések után látjuk majd. Azt is elkezdtük vizsgálni, milyenek lettek az év végi bizonyítványok: örömteli, hogy a helyzetre való tekintettel, nagyon korrekten értékeltek a pedagógusok. Azt is megnézzük, hogyan sikerültek az írásbeli érettségik a korábbiakhoz képest. Ezt már lehet látni? Az adatokat még elemezzük, de úgy tűnik, hogy kevesebb a sikertelen vizsga. Ezt onnan tudjuk, hogy kevesebb diák jelentkezett szóbelire azért, mert az írásbelin nem érte el a megfeleléshez szükséges százalékos arányt. Egyébként az érettségi lebonyolítását is sokan kritizálták, ellenezték, sőt a tanárokat ellenállásra is buzdították, de köszönhetően a szervezésnek, a pedagógusok és a diákok fegyelmezettségének, probléma nélkül lezajlott, a helyzethez képest sikertörténetnek is lehet nevezni. Az új Nemzeti alaptantervhez (NAT) kapcsolódó helyi tantervek elkészítéséről mik a tapasztalatok? Lehetett hallani, hogy a járvány és a távoktatás hátráltatta ezt a munkát. Nincs szoros kapcsolat a helyi tanterv megírása és a digitális munkarend között. Fontos tisztázni, hogy szeptemberben felmenő rendszerben első, ötödik és kilencedik évfolyamon vezetjük be a NAT-ot. Ezen évfolyamok esetében kell a helyi tanterveket átírni. Nem kellenek teljesen új tantervek. Szerintem a kilencedik évfolyam estében legnagyobb a munka, hiszen vannak olyan tantárgyak, amelyeknek teljesen más lett a struktúrája: biológiát, fizikát például csak két évig kell tanulni három helyett. Elsőben és ötödikben nincs akkora változás. Az elsősöknél hosszabb lett az óvoda utáni felkészülési idő, hogy ráhangolódhassanak az iskolai munkára. Az ötödikeseknél egyes tananyagrészek a felsőbb évfolyamokba kerültek át. Szerintem van elég idő, különösen, hogy nem szabtunk komoly határidőket, azt kértük, hogy tanévkezdésig legyenek készen a helyi tantervek. Több szakmai szervezet szerint a NAT bevezetését el kellene halasztani. Az lepett volna meg, ha nem lett volna olyan szervezet, amelyik kritizálja a döntést. Mi indokolja a sietséget? Nincs sietség. A tervek szerint haladunk a feladatokkal, ahogy már mondtam, nem gyökeresen új, hanem átdolgozott NAT-ról beszélünk, évek óta zajlik a munka és az egyeztetése, nincs szakmai indoka a további halasztásnak. Egyébként, akik tiltakoznak, már több ízben elismerték, hogy nem is olvasták a NAT-ot. Én viszont igen, és azt gondolom, hogy jó és előremutató. Azért jó pár kritikus szakértőről tudni, aki nemcsak olvasta, de elemezte is. Igen, de sokan közülük csak a saját szakterületéhez tartozó részt olvasták el, de az egészet nem. Sok olyan szakértő van, aki pedig egyetért a NAT-tal. Ez egy komplex anyag, aminek lehet kritizálni egy-egy részét, de egészében kellene látni. Hozzám szülőktől is eljutott több NAT-ellenes hergelő levél. Felhergelték? Nem engem hergeltek, hanem a szülők egymást, bizonyos gimnáziumokban. Körlevelet indítottak, amelyben a többi szülőt is tiltakozásra szólították fel. A levélben konkrétan oda volt írva, hogy bár ők nem olvasták, de elhiszik a tanároknak, hogy ez egy rossz NAT. Mégis mindenki úgy tett az országban, mintha a NAT szakértője lenne. Folyamatosan arról lehetett olvasni, a magyar tantervből  kihagyták ezt, kihagyták azt, a valóság ezzel szemben az, hogy a hiányzónak vélt alkotók döntő többsége benne van…  Ez is azt mutatja, hogy a tiltakozók egy jó része nem, vagy nem kellő figyelemmel olvasta a NAT-ot.  Azzal a NAT-koncepcióval, amit Csépe Valéria és csapata dolgozott ki, és amit 2018-ban sok szakmai szervezet is véleményezhetett, mi történt? Amit be fogunk vezetni, az mintegy 80 százalékban ugyanaz. Össze lehet hasonlítani. Csépe Valéria csapata, amely a kerettantervek alapjait is kidolgozta, az átdolgozásukban is részt vett, a változtatások elfogadása pedig konszenzusos volt. A NAT mellett másik újítás lesz szeptembertől az iskolaőrség. Mint pedagógus, hogy látja, rendben van, hogy gumibotos ex-rendőrök álljanak őrt az iskolákban? Itt ismét fontos tisztázni egy esetleges félreértést, vagy szándékos félremagyarázást. Az iskolaőrség feladata a pedagógusok és a gyermekek biztonságának és az iskola rendjének a védelme, nem pedig a félelemkeltés. Tehát a gyermekekért, a normális iskolai légkör garantálásáért dolgoznak majd az iskolaőrök. Sajnos rengeteg atrocitásról hallottunk az elmúlt időszakban. Ne felejtsük el, csak ott lesz iskolaőr, ahol az iskola úgy gondolja, hogy szükség van rá. Nem „erőből” fogják kivezényelni őket. Hozzá kell tennem, amikor az „Iskola rendőre” program elindult, ami arról szólt, hogy a gyerekeket védjük például reggelenként a közlekedésnél, ez nagyon jól sült el, pedig először ez is kritika tárgya volt. Az, hogy átsegítik a gyerekeket a zebrán, azért mégsem ugyanaz, mint egy kényszerítő eszközökkel felszerelt egyenruhás személy bent az iskolában. Nem csak a zebrán átsegítés az iskolarendőrök feladata, nagy szerepük van például a kábítószer-terjesztés megfékezésében is. Sajnos több iskolában ez is probléma. Az persze valóban nem mindegy, hogy milyen felkészültséggel rendelkeznek majd az iskolaőrök, éppen ezért összetett, pedagógiai, pszichológiai, rendészeti, bűnmegelőzési ismereteket egyaránt el kell sajátítaniuk, mielőtt munkába állnak. Az is nagyon fontos, milyen kapcsolatban állnak majd az iskolával, az igazgatóval, de azt gondolom, hogy ez segíteni fogja hosszú távon az iskolák működését, ami a gyerekek érdeke. Az igazgatók utasíthatják bármire az iskolaőrt? Azt még pontosan meg kell nézni, kinek milyen hatásköre lesz. De az nagyon fontos, hogy az együttműködés kialakuljon. Én abban hiszek, hogy az együttműködés, a kooperáció szolgálja a gyerekek érdekeit, hiszen végül is az egész oktatásnak ez a valódi célja.  

NÉVJEGY

 Hajnal Gabriella matematika–fizika szakos tanár, a Klebelsberg Központ elnöke. Harminchárom éve – jelenleg is – dolgozik pedagógusként, tizenhét éven keresztül a budapesti Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tanítási Nyelvű Nemzetiségi Gimnázium igazgatója volt. Munkáját 2009-ben Németh László-díjjal, 2011-ben Bárczy István-díjjal ismerték el.   

„Olyan volt, mintha családban élnénk”

Vas András
Publikálás dátuma
2020.06.27. 06:20

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
Hetvenhét napig tartott a szentbalázsi idősotthon dolgozóinak önkéntes, teljes bezárkózása, amelynek köszönhetően az idős gondozottak közül senki sem betegedett meg.
- Hetvenhét, illetve nekem, mivel én vállaltam az utolsó éjszakát, hetvennyolc – számolja Tóth-Fónai Györgyné, hány napra zárkóztak be kollégáival a szentbalázsi idősotthonba. Sokatmondó, hogy amikor legutóbb a Zselici Rózsakert Idősek Otthonának kapujában beszélgettünk az intézményvezetővel, éppen szakadt a hó, most pedig csaknem harminc fokban keressük az árnyékot az udvaron. Mint arról korábban beszámoltunk, a koronavírus-járvány hazai kitörésekor a somogyi falu idősotthonának hat dolgozója úgy döntött, a fertőzésveszély minimalizálása érdekében végleg beköltöznek harminc gondozottjuk közé. Mindannyian ingáztak az apró, egyutcás faluba, ezért biztosak voltak benne, hogy a buszon vagy a családjuktól előbb-utóbb összeszednék a fertőzést. Márpedig ez a csupa nyolcvan év feletti ellátottra nézve végzetes lett volna, ezért civil életüket hátrahagyva önkéntes karanténba vonultak.

Volt, aki a férjét hagyta magára, más az idős szüleit bízta ismerősökre, de akadt, aki három gyermekétől köszönt el. Az otthon folyamatos működéséhez szükséges ápolók, szociális gondozók és takarítók hermetikusan elzárták magukat a külvilágtól, az ellátást is csak zsilipelve, többszöri fertőtlenítés után vették át. A nyugdíjakat, mielőtt kiosztották volna, egy dobozban, a forró sütőben fertőtlenítették, az újságokat pedig csak három nap elteltével kaphatták meg a lakók. Az ellátottak közül természetesen senki még csak el sem köhintette magát a járvány ideje alatt. - Egy idő után elveszett az időérzékünk, nem létezett hétköznap, hétvége vagy ünnepnap – mondja Tóth-Fónai Györgyné. – Egyedül a húsvétot tartottuk meg, tojást festettünk a gondozottakkal, majd feldíszítettük velük a bokrokat. Amúgy hamar kialakult egy napirend, az ébredés után tisztába tettük a lakókat, aztán következett a reggeliztetés, a fürdetés, az ágyneműcsere, s szépen sorban minden, egészen estig. Mindig csak azt vettük észre, hogy megint eltelt egy nap. Összesen tehát hetvenhét, ami az amúgy is kiváló kollegiális kapcsolatokat előbb szoros barátivá, majd már-már családivá kovácsolta. - Sokat segített, hogy az elején megbeszéltük, akinek problémája van, szól, mert ha nyeli, előbb-utóbb visszafordíthatatlanul elmérgesedik a helyzet – magyarázza az intézményvezető. – Igazi veszekedés nem is volt, viszont az többször is előfordult, hogy leültünk és átbeszéltünk bizonyos szituációkat. Jellemzően valamelyik étkezés alatt, máskor ugyanis nem jutott idő magunkra. Külön nehézséget jelentett, hogy megszűnt az ember intim szférája, helyhiány miatt nem volt hová elvonulni, így tényleg rengeteget számított, ki, mennyire toleráns és alkalmazkodó. Nehéz például elképzelni, hogyan lehet normálisan élni alig 25 négyzetméteren négy asszonynak, osztozni egy zuhanytálcán, egy nagyobbacska szekrényen és két fotelen, ami a gondozók hálóját, s egyben magánszféráját jelentette. A főnővér pedig előbb tíz napig az egészségügyi szoba vizsgálóasztalán aludt, majd egy katonai tábori priccsen, amire azért ráraktak egy matracot. - Amikor beköltöztünk, úgy terveztük, a lyukas órákban majd főzőcskézünk, társasjátékozunk, ám hamar kiderült, nincsenek üres pillanatok – neveti el magát Tóth-Fónai Györgyné. – A harminc gondozott minden percünket lekötötte. Az idősek ugyanis kifejezetten élvezték a bezárkózást, bárkivel is beszéltünk, mindenki állította, sajnálják, hogy vége a karanténnak. Sokkal több idő jutott ugyanis rájuk, reggeltől-estig hatan lesték minden kívánságukat, panaszukat. Illetve április elejétől már csak öten, majd négyen, mert előbb a háromgyerekes anyuka ment haza, miután belázasodott a hároméves kislánya – ő május közepén aztán visszatért -, majd április végén ketten költöztek ki, s jött a helyükre egy másik kollegina. - Ilyen jó dolgunk még sohasem volt – jelenti ki a 89 éves Magdi néni. – Biztonságban voltunk a járvány idején, s mindig akadt, aki odaült az ágy szélére beszélgetni, karon fogott sétálni, sőt, egyszer még a lábkörmömet is kifestették. - Megszoktuk, hogy itt vannak, hogy este is nagy a nyüzsgés – bólogat a 92 éves Éva néni is. – Olyan volt, mintha megint családban élnénk. Amikor végül feloldották a karantént, sírtak: az étkezéseket udvari kolomppal jelző bácsi is zokogva hívta vacsorára a lakókat az utolsó este. De nemcsak az idős emberek érzékenyültek el, az otthon dolgozói is furcsa érzésekkel léptek ki a kapun 77 nap után, sírva ölelgették egymást, s kissé félve indultak haza. - Beültem az autóba, ami végig itt állt az épület mellett – emlékszik vissza az intézményvezető. – Már az csoda volt, hogy ennyi idő után beindult, azután, amikor kikanyarodtam a főútra, idegen érzés fogott el. Otthon pedig megállt bennem az ütő, amikor megláttam, milyen állapotok uralkodnak. A férjem szerint persze rend volt a lakásban. A családi kapcsolatok szerencsére senkinél sem sínylették meg az asszonyok hosszú távollétét, a telefon, a Skype sokat segített, a büszke férjek pedig folyamatosan küldözgették be az általuk készített ételek fotóit. Ennek ellenére, bár mindenkinek különleges kapcsolata alakult ki a munkatársakkal és a gondozottakkal, s a fenntartó és a szakma is elismerte erőfeszítéseket, egyöntetűen állították: még egyszer nem vállalnák a bezártságot. - Rettenetesen elfáradtunk, a végén már mindenkinek fájt mindene, s csak az tartotta bennünk a lelket, hogy nevettünk a saját nyomorúságunkon – ismeri el Tóth-Fónai Györgyné.
Az első nap, amikor végre ismét kinyitották az otthon kapuit, nemcsak látogatók érkeztek, de a fodrász is. A hetvennyolcadik napon helyreállt a világ rendje.

Félpénzen a szociális ágazat

A szociális szféra dolgozóinak nem jár az a bruttó félmillió forintos elismerés, amelyet az egészségügyi alkalmazottak kapnak majd a koronavírus-járvány elleni erőfeszítéseikért. Pedig az ágazat szinte valamennyi szakszervezete levelekben hívta fel a miniszterelnök és Kásler Miklós humánminiszter figyelmét arra, hogy a járvány idején nagyon sok otthon lakó idősnek, tanyán élő embernek, családon belüli erőszakot elszenvedőnek ők jelentették az egyetlen kapcsolatot a külvilággal. Migács Tibor, a Szociális Területen Dolgozók Szakszervezetének elnöke lapunknak erős elégedetlenségről számolt be, van olyan vidéki alapszervezetük, ahol félpályás útlezárást fontolgatnak a felháborodott alkalmazottak, mert most telt be náluk a pohár az évek óta tartó mellőzés miatt. Egy ágazati belső elemzés kimutatta, hogy a nemzetgazdasági átlagbérhez mérve a szociális területen dolgozók anyagi elismerése 2008-2009 után kezdett drámaian romlani. Azt megelőzően az átlagbér 70-80 százalékát keresték, 2010-2012 között ez 60 százalékra, 2013 után pedig 50 százalék alá csökkent, ma már sokszor csak a 40 százalékát kapják meg. Ezzel még az általában az átlagbér alatti humán szolgáltatások, óvodai, iskolai pedagógusok vagy az egészségügyi dolgozók béreihez viszonyítva is nagy lemaradásban vannak. A KSH ágazati bérviszonyokat összehasonlító rangsorában évek óta ők az utolsók. Mindez annak ellenére így van, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma kérdésünkre azt hangsúlyozta: „2010-hez képest a szociális átlagbér 137 ezer forintról 296 ezer forintra nőtt, a kormány tehát tíz év alatt 115 százalékkal növelte a szociális ágazatban dolgozók bérét. 2020. január 1-től összesen 14 százalékos béremelésben részesültek az ágazati összevont pótlékra jogosult kollégák. Az intézkedés 84.000 állami, önkormányzati, egyházi és civil fenntartású intézményben dolgozót érint, átlagosan 30 ezer forinttal nőtt a bruttó bérük. A területen dolgozók ezeket az emeléseket természetesen nem vitatják, de arra emlékeztetik a kormányt, hogy más ágazatok bérei menet közben viharos sebességgel nőttek, a szociális területről viszont menekülnek a szakemberek a kevés pénz miatt. - Gulyás Erika

Kúria: törvénysértő kizárni a parkolóőr-bizniszből a magáncégeket

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.06.26. 21:53
Illusztráció
Fotó: Népszava
A Fővárosi Közgyűlés ellenében döntött a legfőbb bírói testület, meghallgatták a kormányhivatal panaszát.
Törvénysértő az a nemrég, már az új közgyűlés által hozott rendelet, amely szerint „a parkolási közszolgáltatás igénybevétele jogszerűségének ellenőrzését” kizárólag önkormányzat, általa létrehozott intézmény, cég vagy a közterület-felügyelet láthatja el – mondta ki a Kúria.  A hvg.hu által idézett állásfoglalás azt jelenti, hogy 
ez a jogszabály nem is léphet hatályba.

A parkolási szabályozás ügyében Sára Botond volt (a tavalyi választáson vesztes) józsefvárosi polgármester által vezetett Fővárosi Kormányhivatal fordult a legfőbb bírói testülethez, mert úgy ítélte meg: a fővárosi közgyűlésnek nincs joga beleszólni abba, kinek az alkalmazottai lehetnek a parkolóőrök. Az önkormányzati törvény ugyanis azt mondja ki, hogy a parkolásüzemeltetés a kerületek hatásköre. Igaz, ugyanezen törvény szerint „a parkolás feltételrendszerének kialakítása” a főváros feladata, de ezt a közlekedési törvény úgy pontosítja, hogy ez a fizetős parkolási területek kijelölését, a várakozási idő, a díj és a kedvezmények megállapítását jelenti, nem az ellenőrzést. Vagyis a főváros törvénybe ütköző módon megsértette a kerületek jogkörét.
A Kúria önkormányzati tanácsa, amelyet Patyi András, a Nemzeti Választási Bizottság volt elnöke vezetett, teljesen egyetértett ezzel az érveléssel, ezért megtiltotta, hogy a rendelet júliusban hatályba lépjen - írja a portál.