Előfizetés

Áder János aláírta a törvényt, ami megszünteti a nem- és névváltoztatás lehetőségét

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.05.28. 22:32
Képünk illusztráció
Fotó: Mateusz Wlodarczyk / AFP
Civil jogvédők az Alkotmánybíróságtól kérik a jogszabály megsemmisítését.
Aláírta Áder János köztársasági elnök a transzneműek nemének jogi elismerését ellehetetlenítő törvényt, annak ellenére, hogy az sérti a transzneműek és interszex emberek alkotmányos alapjogait - közölték civil jogvédők szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményükben. A Háttér Társaság, a Magyar LMBT Szövetség, a Budapest Pride és Prizma Közösség álláspontja szerint Áder János köztársasági elnökként elhíresült arról, hogy az alkotmányosság fenntartása helyett hajlamos a Fidesz–KDNP-s többség által megszavazott törvények aláírására, hiába tiltakozik az ellenzék, hiába tüntetnek az állampolgárok, illetve szólalnak fel hazai és nemzetközi szervek. 
„A jogszabály annak ellenére nyíltan diszkriminatív a transznemű emberekkel szemben, hogy az Alaptörvény XV. cikke szerint „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés szerinti különbségtétel nélkül biztosítja”, továbbá ellentmond az Alkotmánybíróság korábbi (2001-es, 2005-ös, 2007-es, és 2018-as) döntéseinek is, amelyek szerint a transznemű emberek számára a nem- és névváltoztatás alapvető emberi jog”

- hívták fel a figyelmet.

Hozzátették, hogy a törvény nyíltan szembemegy az Emberi Jogok Európai Bíróságának következetes joggyakorlatával is. Emlékeztettek arra, hogy március 31-én Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyújtotta be azt a 27 oldalas salátatörvény-javaslatot, amelynek 33. §-a úgy rendelkezik, hogy az anyakönyvi nyilvántartás kizárólag a születési nemet tartalmazza, amely adat nem változtatható meg. Május 18-án a parlament 133 igen, 57 nem és 4 tartózkodás szavazattal elfogadta a salátatörvényt. Az ellenzéki pártok több módosító javaslatot is benyújtottak, amit a zárószavazás előtt egytől egyig leszavazott a Fidesz–KDNP-s többség. Számos hazai és nemzetközi civil, valamint jogvédő szervezet tiltakozott a módosítás ellen. Emellett az Európai Parlament elsöprő többséggel (395 igen, 171 nem, 128 tartózkodás) ítélte el a magyar kormány transznemű és interszex emberek jogfosztását. A civilek közleményükben felszólították Kozma Ákost, az alapvető jogok biztosát, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a törvény megsemmisítését. A Transvanilla Transznemű Egyesület eközben arra hívta fel a figyelmet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében, hogy az Alkotmánybíróság maradt az utolsó hazai fórum, „ami a kormány ámokfutását megállíthatja”. 
Az egyesület ezért két érintett transz ember képviseletében a hatályba lépés napján alkotmányjogi panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz, és kéri a törvény Alaptörvény ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

A Transvanilla képviseletében egyébként 23 egyedi kérelmező ügyét már vizsgálja az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is vizsgálja. Korábban mindkét szerv, az Ab és az EJEB is kimondta döntéseiben, hogy a nem és névváltoztatás joga (nem jogi elismerése) az emberi méltósághoz tartozó alapvető jog.
A Transvanilla jelezte azt is, hogy folytatja a nem- és névváltoztatás lehetőségének megnyitásáért folytatott kampányát. Ennek keretében jogi képviseletet nyújt minden olyan transz és interszex ember számára, aki a törvény hatályba lépését követően szeretné elindítani a nem és névváltoztatásának folyamatát. Mivel erre Magyarországon mától nincs lehetőség, a leendő kérelmezők ügyeit is az Emberi Jogok Európai Bírósága elé viszik. Petíciójukat több mint 26 ezren írták alá, amelyben Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét kérték, hogy ítélje el a magyar kormány lépését, és vessen be minden rendelkezésére álló eszközt annak érdekében, hogy a magyar transz és interszex emberek alapvető jogai ne sérüljenek.
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

Több százan emlékeztek a Deák téri késelés áldozataira - képgaléria

A „Deák téri lincselés” áldozatainak emlékére hirdetett felvonulást és „kegyeleti megemlékezést” Toroczkai László pártja, a Mi Hazánk Mozgalom. A két halálra késelt fiatal egyike Újpest-szurkoló volt: a demonstráció szervezésében szurkolói csoportok is részt vettek. Amíg pártrendezvényen, az ORÖ székháznál alig 200-an voltak, a késelés helyszínén már százak gyújtottak mécsest. Fotók: Erdős Dénes

Szerző

Megosztás

Elhunyt Oplatka András

Martin József
Publikálás dátuma
2020.05.28. 20:13
Oplatka András 1942-2020
Fotó: Máthé Zoltán / MTI
Hetvennyolc éves korában, hosszú, súlyos betegség után zollikoni otthonában, Zürich mellett, szerda reggel elhunyt Oplatka András, újságíró, történész, műfordító.
A gyász inkább elnémít, mint szóra bír, pedig most megkerülhetetlenek a szavak, hiszen Oplatka András élettörténete, személyisége és újságírói munkássága komoly méltatást érdemel. Tizennégy éves volt, amikor szüleivel 1956-ban elhagyta Magyarországot; művelt családja külföldi eredetű volt, apai ágon cseh, anyai ágon német gyökerű. A budapesti magyar nyelvű általános iskola után Zürichben németül érettségizett, az egyetemen germanisztikát, pedagógiát és történelmet tanult. Noha Grillparzerből doktorált, mégsem lett belőle irodalmár, mert vonzotta a közép-európaiság, az 56-os forradalom emléke, a kettéosztott Európa jelene és jövője. A végzés után röviddel, 1968-ban belépett a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőségébe, s két hónap után máris Stockholmban találta magát a lap skandináviai tudósítójaként. Egymás után következtek az állomáshelyek: Stockholm után Párizs, Moszkva, majd a kilencvenes évek második felétől Budapest: nagyon szerette Pestet, tudósítói ideje már rég letelt, de rendszeresen visszajárt, ismert szereplője lett a rendszerváltozást kísérő és követő fölpezsdült szellemi találkozóknak és vitáknak. Ragyogóan megőrizte magyar nyelvtudását, anyanyelvi szinten írt és olvasott németül, s ezen kívül folyékonyan beszélt vagy fél tucat nyelven. Ez a kiterjedt nyelvtudás és soha nem lankadó törekvése a kiegyensúlyozottságra, a pártatlan mérlegelésre tette őt kiemelkedő elemző újságíróvá és maradandó könyvek sorozatának szerzőjévé. Munkásságát a múlandó – vagy mégsem olyan múlandó? – napilap cikkei őrzik, A. O. szignójú pontos és szilárd logikájú eszmefuttatásaival; de őrzik könyvei is: a magyarországi határnyitás történetét nála jobban kevesen ismerték (Der eiserne Vorhang reisst, Egy döntés története), megírta németül a „gróf” – vagyis Széchenyi István - élettörténetét, Németh Miklósról és Fischer Ádámról szóló portrékötetei a szakma csúcsai, s egyben lebilincselő kortörténetek; Bánffy Miklós lenyűgöző trilógiáját lefordította németre, s fordított németre Mikszáthot – akit különösen szeretett -, Jókait, Karinthyt. Sem műveinek, sem kitüntetéseinek teljes fölsorolására nincs hely, ezért a Nagy Imre-emlékplakett mellett csak a 2016-os Prima Primissa Díját említem, amelyet nem mellesleg jótékonysági célra ajánlott föl. Évtizedeken át megtapasztalhattam, hogy a Rózsalovagtól Metternichig, Thomas Manntól Gorbacsovon át a rendszerváltozásokig bámulatos jártasságra tett szert újságírói és tudományos (MTA külső tagja, az Andrássy Egyetem professzora) pályája során. Aki közelebbről ismerte, nem feledheti sem műveltségét, sem emberségét.