Az önbizalom hete

Azt állította Orbán Viktor (szokásos rádióinterjújában a magyarországi járványügyi intézkedéseket összehasonlítva a többi európai országgal), hogy egy-két héttel mindenkit megelőztünk, és jobban is védekeztünk, mint ők.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem előztünk meg mindenkit, és nem is védekeztünk mindenkinél jobban. Szlovákiában és Csehországban például előbb zárták be az iskolákat, mint nálunk, és jóval előbb rendelték el a maszkok használatát is, egyidejűleg pedig több tesztet is végeztek. Szlovákiában a mai napig lakosságarányosan is kevesebb fertőzés, és jóval kevesebb haláleset történt, mint Magyarországon. Bulgáriában szintén előbb reagáltak a járványra, és március végén már mindenhol elrendelték a kötelező maszk-használatot. Az eredmény ugyanolyan jó, a miénknél kisebb halálozással. A tíz és félmilliós Görögországban már az első néhány fertőzés után elkezdték bezárni az iskolákat és megtiltani a rendezvényeket. Az adataik is jobbak: kevesebb a beteg és harmadannyi a halálos áldozat. Pedig az ottani kormányok nem kaptak korlátlan időre szóló felhatalmazást. 
Azt is állította Orbán (ugyancsak a Kossuth rádióban), hogy 130 ezer migráns van a balkáni útvonalon, aki be akar jutni Európába, és ezeknek a nagy része a mi határainkra fejt majd ki nyomást.
Ezzel szemben a tény az, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint ezen az útvonalon, Észak-Macedóniától és Albániától Szerbiáig összesen 19 ezer 300 menekült volt április 30-án. Az utánpótlás pedig közben tovább csökkent, mert az év elejétől május közepéig kevesebb, mint 10 ezer ember érkezett Görögországba. De úgy látszik, a láthatatlan hadsereg, amely Orbán Viktor birodalmát fenyegeti, egyre csak nő. 
Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy Soros György migránsokat támogató politikája mögött egy nem túl bonyolult kifosztási mechanizmus áll, mert ha migránsválság van, akkor a kormányok bajba kerülnek, és hitelre van szükségük. A pénz meg náluk van, és ők hitelt szeretnek adni, jó kis kamatra.
Ezzel szemben a tény az, hogy Soros Györgynek sok mindene van, de bankja nincs. De ha Orbán összeesküvés-elméletében volna valami igazság, akkor a magyar kormány már rég Soros és hálózata kezében van, hiszen minden évben vesz föl hiteleket, néhány hete például kétmilliárd euró értékben. Csak a miniszterelnök meg ne tudja! 
Azt állította ezenkívül Orbán Viktor, hogy egyesek szerint egy összekevert, multikulturális világban jobb lesz az élet, mi, magyarok viszont azt mondjuk, hogy köszönjük szépen, minket már elégszer összekevertek, és sosem jött ki ebből semmi jó.
Ezzel szemben a tény az, hogy ebből bizony rengeteg jó jött ki, bár természetesen rossz is, mint az életben szinte mindenből. Mindenesetre a kormányfőnek remélhetőleg nem fáj, hogy összekeveredtünk szlávokkal, németekkel, románokkal, zsidókkal, cigányokkal, sőt görög vagy örmény származásúakkal is. Ha Orbán valóban büszke Magyarországra, ahogy azt gyakran hangoztatja, akkor gondoljon csak kedvenceire, a kipcsakokra.
Szerző
Bolgár György

Az óriás kerti törpe

Egy régi vicc szólt a szovjet kertitörpéről, amelyik természetesen a legnagyobb kertitörpe a világon. 
A szovjet kertitörpe volt a legnagyobb, most meg a magyar tűzijáték lesz. Igazi gigamega. „Európa legnagyobb fény- és tűzijátéka” – ígérik. Az EU beledöglik az irigységbe, az tuti. Fényes visszavágás lesz az uniós bíróság ítéletéért meg a sok frocliért. Jó, a rendkívüli jogrendet visszavonjuk, a határzónát megszüntetjük a nagyobb balhé elkerülése kedvéért, de ez csak taktikai visszavonulás. Milyen dolog az, hogy az ember a saját hazájában még csak ne is éheztethessen kedvére pár menekülőt! Már ezt a kis szórakozást is sajnálják tőlünk. De most jön a revans, ezért meg az egész ezeréves szívatásért. 3 nap rendezvény, 4 kilométer tűzijáték. Tudják, mint a 3 gyerek, 4 kerék.
Már ha meglesz, mert a kormánytájékoztatón azt mondták, még nem egészen biztos. A vírustól függ. Szerintem inkább tőlünk, mert ha túl nagy marad a tiltakozás, eszükbe juthat a 2000-es diósbejglizés. A Happy End és az Ezüsthajó által szervezett tűzijáték, a nagy biznisz, amelynek botrányát később a 2002-es bukta egyik látványos okaként is emlegették. Az Országimázs Központ (akkor még volt ilyen, ma az egész kormány dolgozik az országimázson, a siker szemmel látható) azzal akart megkímélni minket a költségek ismeretétől, hogy az ünnepi diós bejglinél is csak a tahók tudakolják a dió árát. Mivel állítólag a McDonald’s elfekvő ünnepi készletét vették meg bagóért, egy ország gyönyörködhetett az égre lődözött hamburger-alakzatokban. Az Országimázs Központ főmuftija viszont elmagyarázta. hogy „csak bizonyos szögből” látszottak a fények hamburgernek.
Épp ez a lényeg. Hogy ne bizonyos szögből nézzük a dolgokat. Az nem helyes szög, hogy szörnyülködünk a tízmilliárdon, amit a sajtóhírek szerint az egész rendezvénysorozatra elkülönítettek. A jó szög az, hogy méltó módon (értsd: egy vagon pénzért, amelyből majd csurran-cseppen ide meg oda) ünnepeljünk. Egyrészt az ezerévet, másrészt a tízet. A több, mint ezeréves államiság egyre inkább aktuálpolitikai fegyverré vált: Szijjártó ezzel iskolázta le egész Észak-Európát, amikor kormányaik kritizálni merték a magyar rezsimet. De legalább ennyire fontos a tíz év, a NER által bearanyozott kerek évtized 2010 óta. 
A Fidesz mindig is adott a szimbolikus politizálásra: a sok levegőbe lőtt petárda érzékelteti, hogy sem a koronavírus, sem a 300 ezer, érdemi segítség nélkül maradó munkanélküli, sem az ellenzék nem ingatja meg dicsőségét. Afféle égi diadalmenet, győzelmi ünnep volna ez. Pótolja a régi május elsejei felvonulásokat – hagyományteremtő vonulást is terveznek az Andrássy úton. „Szeretettel üdvözöljük a felvonuló közmunkásokat” – hangozhat a tribünről. Az első számú vezető kissé fáradt mosollyal integet majd, érzi a karjában az izomlázat, de kitart. Épp most mondta a Kossuthon, hogy a nehezén túljutva „fickósabb, ha úgy tetszik, macsósabb”, mint valaha. Boldog az az ország, amelynek fickós a miniszterelnöke. Igaz, azt is mondta, hogy „Kásler miniszter úr érdemei történelmiek”, így aztán lehet, hogy a fickósság is csak vicc volt. 
Díszszemle egyelőre nincs, talán jövőre. Fegyver éppen volna, folyton vásárolunk, sőt: az új elit hobbija a régi harci járművek beszerzése, Mészáros Lőrinc portáján is fényképeztek páncélos szállítót meg szovjet harckocsit. Miért, az én kisfiam matchboxot gyűjtött, az sem volt olcsó mulatság! De egy pofás díszszemléhez egyrészt előbb vissza kellene hívni a cégek vezetésébe ültetett főkatonákat, másrészt betanítani az egyszerre lépésre azt a 3000 állásvesztőt, akit a hadseregbe várnak. 
A szimbolikus politizálás még mindig olcsóbb, mint az igazi. Már Baudelaire is megírta: „Jelképek erdején át visz az ember útja”. A politikában meg gyakran azzal viszik az erdőbe. Bár Baudelaire gyanús, valaha perbe fogták istenkáromlásért és erkölcsgyalázásért, úgyhogy inkább Wass Albert írta. Ahhoz képest nem is sok a tízmilliárd, hogy mondjuk a Vadászkiállítás egészében talán ötven milliárdot is kóstálhat. Legközelebb kormányalakításnál azért nézzünk körül: kevesebbe kerül, aki gyerekkorában kicsit piromán volt, mint aki lövöldözni szeretett. Bár a kisvasút és a foci is veszélyes. De talán összevonhatnánk a vadászatot a tűzijátékkal. Nem lehetne, hogy Semjén a petárdákkal lődözzön? A szarvasok is hogy megnyugodnának.
Fontos nekem a nemzeti ünnep, csakhogy ez az egész nem erről szól. Hanem arról, hogy ne a szolidaritás fűzzön össze nehéz helyzetben egy nemzetet, hanem a NER hamis történelmi giccse, a folytonos győzelmi jelentésekkel magát óriásnak mutató kertitörpeség. De azért segítek. A szilveszteri lapok szerint egy szlovák cég „Védelmező” néven forgalmazott tűzijáték-készletet, a dobozon maga Orbán Viktor látható. Daliásan, övében kézigránátokkal áll a határkerítés előtt, mellette őrbódé és a magyar trikolór. 
Érzésem szerint maradhatott raktáron valamennyi. Azonnal csapjunk le rá! 30 ezer forint körül van egy doboz, ha mind a 3000 magyar település kap egyet-egyet, még mindig kijövünk 90 millióból.
Igaz, akkor hogy mutatjuk be Európának a világ legnagyobb kerti törpéjét? A szerző volt országgyűlési képviselő
Szerző
Lendvai Ildikó

Valahol Magyarországon

Óvatosan kell bánnunk a magyar kormány bejelentéseivel, ezt az elmúlt tíz esztendő alatt alaposan megtanulhattuk. Mégis, sokszor előfordul, hogy készpénznek vesszük állításait, noha csak cseleknek, nyelvi trükközésnek dőlünk be. Igaz, gyakran akkor is kételkedünk a szavakban, ha azok mögött valódi tartalom húzódik meg. Nem a kötelező nagyotmondásokra utalok, mint például a száz év legsikeresebb tíz éve, vagy a vírus ellen legeredményesebben védekező kormány címének odaítélése, saját maguknak persze. Inkább a támogatást vagy védelmet ígérő kijelentésekre. Emlékezzünk csak a „megvédjük a nyugdíjakat” lózungra, vagy most a ki tudja miként kiszámolt majd’ háromszázezer munkahelyre. 
Azért hozom most elő ezeket, mert a bocsánatkérést követelő sorozatos megszólalások után (Orbán, Varga Judit, Kovács Zoltán, stb.) most azt hallhattuk több szólamban, hogy a kormány a járvány nagy veszélyeket hordozó szakasza, a csúcspont (Orbán Viktor szerint ez május 3-án volt) elmúltával visszaadja a rendkívüli felhatalmazást, vagyis a rendeleti kormányzást a parlamentnek. Először ennek időpontját június végére tették, de volt szó június közepéről is, mígnem a miniszterelnök május végére helyezte át. 
Orbán ezt az elképzelést Belgrádban, a szerb miniszterelnökkel történt találkozóját követően ismertette a nyilvánossággal. Hogy miért pont ott, miért nem Magyarországon, miért tartozik ez inkább a szerb újságírókra, mint a hazai nyilvánosságra, erre nem kaptunk magyarázatot. Ezért aztán el kell, vagy el lehet fogadnunk azt az indoklást, hogy a magyar kormányfő olyan fórumot keresett, amelynek a nemzetközi hatása nagyobb, jelentősebb, mintha itthon a Kossuth rádióban adja elő. Erre pedig azért volt szüksége, mert hihetetlen nagy nyomás helyeződött rá az időkorlát nélküli felhatalmazás miatt az Unió meghatározó politikai vezetői részéről, és ha nem lép, kockáztatja a következő hétéves költségvetés magyar szempontból pozitív végeredményét. Szóval ez a lépés egyfajta beismerése a vereségnek, épp úgy, mint a tranzitzónák azonnali felszámolása. 
Igen ám, de Orbán Viktor nem szokott, illetve nem tud vereségeket szenvedni. És ha odafigyeltünk Gulyás Gergely csütörtöki szavaira, érzékelhettük, hogy a rendkívüli felhatalmazás visszaadását sem teljesen úgy értelmezi a magyar kormány, ahogy azt nyelvtanilag kellene. Merthogy úgy adja vissza ezt a jogosítványt a kabinet, hogy a járvány miatti rendkívüli jogrend felfüggesztését kéri. Ráadásul azzal a megszorítással, hogy néhány rendeletet nem megszüntetnek – mint ahogy a paragrafusok erre köteleznék őket -, hanem majd a parlament elé viszik, törvénnyé alakítják őket. Hogy melyek ezek, arról nem szólt a miniszter, de mindegy is: a kétharmadnak az sem okoz problémát, hogy néhány nap alatt törvénnyé formáljanak egy rendeletet. 
Legyünk tehát óvatosak: a járvány elgyengülni látszik, a kormány kreativitása azonban egy cseppet sem. Igazából csak a figyelmünket, vagy a nemzetközi megfigyelők figyelmét akarják felfüggeszteni. Itt, valahol Magyarországon…
Szerző
Németh Péter