Előfizetés

A harcos amazon hete

Azt állította Varga Judit igazságügyi miniszter (az Európai Parlament képviselőinek küldött levelében), hogy a járvány miatt a magyar kormánynak adott rendkívüli „felhatalmazás sem időben, sem tartalmában nem korlátlan”.
Ezzel szemben a tény az, hogy de bizony korlátlan. A törvényben ugyanis nem szerepel határidő, hanem csak az, hogy hatálya a veszélyhelyzet megszűnéséig tart. Mivel pedig a veszélyhelyzetet a kormány rendelheti el és nem a parlament, a törvény addig érvényes, ameddig a kormány akarja. Ami meg a tartalmat illeti, a rendkívüli intézkedések mindenre kiterjednek, a járvány megelőzésétől és káros hatásaitól kezdve a személyi-, vagyon- és jogbiztonságig, valamint a nemzetgazdaság stabilitásáig. Mindentől mindenig. 
Azt is állította a miniszter, hogy „az Országgyűlés a felhatalmazást bármikor, akár a veszélyhelyzet megszűnését megelőzően is visszavonhatja”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a parlament nem vonhatja vissza a felhatalmazást, legföljebb a kormány egyes rendeleteit, amelyeket azután a kormány a következő pillanatban ismét meghozhat. Mert a felhatalmazás marad. 
Azt állította továbbá Varga Judit (ugyancsak levelében), hogy „a magyar kormány intézkedései nem korlátozzák a média tevékenységét és nem érintik a véleménynyilvánítás szabadságát”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a rémhírterjesztés korábbinál súlyosabb szankcionálása látványosan korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen a rendőrség ilyen ügyekben eddig példátlan fellépése mindenképpen megfélemlítő. A média szabadságát pedig azzal korlátozzák, hogy a mindenért felelős operatív törzs napi tájékoztatóira nem engednek be újságírókat, a közérdekű adatigénylésre adandó kötelező válaszadás határidejét pedig a duplájára emelték. Kérdezni persze még lehet, csak meg se hallják. Ez nem rémhír, de rémisztő.
Azt állította ezenkívül az igazságügyi miniszter, hogy „az Európai Parlament ma nem a megoldás, hanem a probléma része… Nevezheti-e magát demokratikusnak egy olyan intézmény, ahol nem magától értetődő, hogy meghallgatják a másik felet is?” 
Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Parlament meghallgatta volna a másik felet, méghozzá a legmagasabb szinten. Orbán Viktor azonban nem élt ezzel a számára felkínált lehetőséggel, holott tudta, hogy az európai szabályok értelmében a megszólalás jogát nem adhatta volna át másnak. Hogy éppen milyen bokros teendők tartották őt itthon, azt persze nem tudhatjuk, de azt igen, hogy a budapesti korlátozások enyhítéséről csak szombat délelőtt tárgyal szakértőkkel, úgyhogy csütörtök reggel nyugodtan felülhetett volna az egyik kormánygépre, másfél óra alatt elrepülhetett volna Brüsszelbe, ott részt vehetett volna a mindössze másfél órás vitán, és délben már haza is ért volna egy szerény ebédre a kolostor panorámás teraszán. Méghozzá elégedetten, hogy jól megmondta a magáét a magyarok ellenségeinek, vagyis Európa kétharmados többségének. Ehelyett úgy küldte Brüsszelbe maga helyett a harcos amazont, hogy tudta: hiába küldi. Ki is itt a probléma része? Vagy maga a probléma?

Rémhírterjesztés 6-ig

Ha Önök rémhírt kívánnak terjeszteni, szükségük lesz bizonyos módszerességre. Nem ajánlom, hogy csak úgy Hűbele Balázs módjára vágjanak bele. A felkészülés nem merülhet ki a törvény ismeretében. Azt szegény rendőrök is ismerték, mégsem bírták eltalálni, hogyan tegyenek eleget úgy a felső elvárásoknak, hogy azért annyira mégse. 
A különböző jogok, az mind csak elmélet, ezzel szemben zöld az élet aranyfája, miként Goethe mondá, valamint Orbán Viktor. Ő kicsit később, most pénteken, de annál érzékletesebben. Karácsony pl. „születetten elméleti ember”. Világos, hogy ez az „alkalmatlan hülye” (még lopni se tud) kampányterminus újrahasznosítása, úgy, hogy – mint elhangzott – „a vidékiek is értsenek”. Helyes cél, hiszen ott laknak többen: már Pest megyét is rehabilitálták, visszasorolván a vidékhez. Csak a tápos pestiek maradtak a sötét sarokban. Kivéve közülük talán az egy Németh Szilárdot. A mafla elméletieskedőknek két ismérve van: egyrészt ők felelnek a Pesti útért, másrészt lekésik a disznóölés legjobb részét. Csak a vacsorára mennek oda, fejtette ki a miniszterelnök, így lemaradnak a disznó halálsikolyának és kivérzésének élményéről, enélkül pedig csak fele élvezet.
A sikeres rémhírterjesztésnek is gyakorlatias módon kell történnie. Először is időzítsék úgy, hogy reggel 6 előtt mindenképpen befejeződjön. Az már t.i. a rendőrök idősávja: akkor kell megérkezniük, és felverni a családot. Nehezíti a tervezést, hogy a rémhírterjesztés lappangási ideje hosszabb, mint a koronavírusé: eltart három hétig is. Kb. ennyi idő telt el a facebook-posztok és a hajnali felcsengetés között. Jobb, ha a kritikus bejegyzésüket követő három hétben minden reggel felkelnek 6 előtt 10 perccel, és bekészítik a kávét a vendégeknek. Előre szólok: nekem csak neszkávém van itthon, és hat kávéscsészém, a gyulai delikvens helyében, akihez 10-11 rendőr szállt ki, már az elején zavarba jöttem volna.
Ha nem akarnak szégyenkezni, a veszélyes időszakban ne aludjanak egy szál gatyában vagy ócska pólóban, én pl. már előkészítettem a szebbik pongyolámat, amin nincsenek kávéfoltok. Lehet, hogy lefekvés előtt sminkelni is fogok, enélkül álomittas szemmel reggelente pocsékul festek. Az okos telefonomat is hiába állította be az unokám arcfelismerésre, felkelés után a készülék egyszerűen nem hajlandó megismerni, írogathatom be a jelszót. És ez nem poén, hanem isten bizony szó szerint igaz.
Hogy miért 6-kor jönnek, az érthető. A rémhírterjesztő tudvalevőleg sötétben bujkál, ezért meg kell várni a napfelkeltét a megtalálásához. Nálunk a kukásautó is ilyenkor jön. A szomszédok már úgyis felriadtak a zörgésre, tehát teljes pompájában végigélvezhetnék az ablakból az akciót (aki lekéste, az általában megnézheti a felvételt a rendőrség honlapján, illetve a mostani esetekben a készséges királyi tévé híradójában „Rémhírterjesztőt fogtak” felirattal).
De még ezelőtt van a házkutatás. Azt minden áldozat kiemelte, hogy a muszájból eljáró rendőrök korrektek voltak. Talán meg is kérhetném őket, hogy nézzenek utána a jobbik ollómnak, valamint a nappali krémem zárókupakjának is, ezeket hónapok óta nem lelem. Ha bármit meg akarnak ott találni, akkor sajnos a kamrában is rendet kell teremteniük, azt én még nagytakarításkor is ellazsálom. És honnan tudhatnák különben, hogy nem a lisztes dobozban vagy a biztonsági okokból felhalmozott villanykörték és bevásárló zacskók között dugdosom a rémhíreket? 
A rabosítás után jön a kihallgatás. Ebben kevésbé tudok tanácsot adni, mert képtelen vagyok eligazodni: az ismert esetekben mi volt a rémhír. Én ennél cifrábbakat is szoktam nemhogy a fb-ra, de a lapokba is írni. A szerencsi úr szerint szándékosan időzítették úgy a lazításokat, hogy azok a járvány bejelentett tetőzésével essenek egybe. De hát azt mégsem írhatta, hogy szándék nélkül, tudatzavaros állapotban szabályozgatnak! Félek, ezért is bevinnék. Ha az a baj, hogy nem túl kíméletesen zsarnoknak nevezte Orbánt (na, ezt legalább én nem szoktam), akkor ajánlanám, hogy állapodjunk meg a „minek nevezzelek” kérdésre adandó jogszerű válaszban. Petőfi hasoncímű versében pl. a „boldogságomnak édesanyja” megoldást választja, ezt mi is alkalmazhatnánk a miniszterelnökre és társaira. A versben szintén szereplő „egy égberontott képzelet tündérleánya” vagy „a legvakmerőbb reményimet megszégyenítő valóság” talán túlzás volna. 
Arra tehát nincs biztos válasz, mi is a rémhír, az ügyészség az egyik esetben már ki is mondta ennek hiányát. Gulyás miniszter szerint mivel jogállam van, a meghurcoltak majd kártérítést kapnak. Attól tartok, karrierjének itt a vége. Hogy-hogy kártérítés? Munka, azaz keccsölés nélkül? A miniszterelnök egy percig nem figyel oda, és a beosztottjai máris Gyöngyöspatát csinálnak az egész országból!
Azt nem tudom, folytatják-e a reggel 6 órai hadműveleteket – nem igazán jól sültek el. Lehet, hogy a főpróba megvolt, de a… szóval „boldogságunknak édesanyja” az előadást lefújja. Lehet, hogy nem. Azért tartsák a fejükben a fentebb ismertetett rémhírterjesztési etikettet! Elvégre rémhírezni is csak pontosan, szépen… A szerző volt országgyűlési képviselő 

Kenyeret és cirkuszt

Megint Moldova H. Kovácsa jut eszembe, aki rácsodálkozva a számítógép negyvenmilliós árára, azt kérdezte: miért, mekkora golyói vannak annak a számológépnek? Hát most én is azt kérdezem, olvasva a hírt, miszerint tízmilliárdot fog a kormány az augusztus 20-i tűzijátékra költeni, hogy mekkora csillagszórókat fognak bevetni, hogy ennyibe kerül? 
Jó, persze tudom, hogy nagyszabású ünnepekre, a koronavírus sikeres legyőzésére is inni fogunk, de akkor is: tízmilliárd, az már nagyon szép summa. Hogy mást ne mondjak, ezt még Mészáros Lőrinc éves jövedelme sem fedezné; neki is csak két és fél évente telne arra, hogy a napi 11 milliós keresetét összekuporgatva ilyen tűzijátékot rendeljen magának. Pedig róla, ugye, úgy gondolkodunk, mint akinek minden nap tűzijáték az élete. Noha egyáltalán nem biztos, hogy ebből a napi 11 millióból olyan sok marad neki; ki tudja, kinek és mennyit kell áldoznia másokra, másoknak ebből. Még az is lehet, hogy nagyon sokat, hisz az országgyűlés fideszes képviselői sietve elvetették azt a javaslatot, hogy az ország leggazdagabb embere és a hozzá hasonló, mostanában sok pénzt felhalmozó milliárdosok különadóval segítsék a koronavírus miatt nehéz helyzetbe jutottakat. 
Mészáros Lőrinc éppen csak eszembe jutott erről a tízmilliárdról meg a tűzijátékról. Demagóg gondolatok tolultak fel bennem: vajon miért ilyenekre kell költeni a járvánnyal terhelt időkben, miért kell elvenni pénzt ellenzéki önkormányzatoktól, miért nem lehet többet fordítani a munkavállalók megsegítésére? De ez tényleg ostobaság, hiszen az elvenné a forrásokat a kommunikációtól, nem lehetne tizenötmilliárdból értesíteni a lakosságot a kormány jóságáról, nem jutna pénz olyan fontos területekre, ahova pénteken is irányítottak milliárdokat, például az atlétikai világbajnokság előkészítésére vagy a kézilabda sportág megsegítésére. 
A magyar kormány szigorúan az ókori Róma elvei szerint működik: kenyeret és cirkuszt kínál a népnek. Nehéz, járványos időkben természetesen spórolni kell, távolodni a hedonista élettől, vagy ahogy Domokos László ÁSZ elnök (havi fizetése négymillió forint), meg kell húzni a nadrágszíjat. (Tudják, az ő javaslata volt, hogy a családok csak a szükségleteikre költsenek, a többletet pedig spórolják meg, a nehéz időkre gondolva.) A nadrágszíj meghúzása értelemszerűen megköveteli a kenyér és a cirkusz megkurtítását, ami esetünkben – a kormány gyakorlata szerint – a kenyér elvételét jelenti. 
Ami nem azt jelenti, hogy a magyar nép egy része kenyéren és vízen él, kenyér nélkül viszonylag hosszú ideig el lehet lenni. Mint ahogy egy taxis panaszolta a minap: két és fél hónapja egy vasat nem keres. Ő viszont nem a tűzijátékot, a cirkuszt várja, hanem hogy kinyíljanak a határok. Menni akar, el innen, mert mint mondta: neki elege lett ebből a cirkuszból. Szerinte lehet, hogy igaza van Orbán Viktornak, amikor azt mondja Karácsony Gergelyről, hogy olyan ember, aki disznóvágáskor csak a vacsorára jön oda. Csak az a baj, hogy mire odaér, már el is vitték a disznót.