Önkény

Gazdasági mázzal lekenve újabb támadást indított a kormány az ellenzéki önkormányzatok ellen. A kormány arra törekszik, hogy a jövőben megvalósuló beruházásokból befolyó iparűzési adót elvonja a települési önkormányzatoktól, és azt a Fidesz-káderek tizenkettedik vonala által ellenőrzött megyei önkormányzatoknak adja. A törvényjavaslat papol gazdasági racionalitásról, észszerűségről, de valójában arról van szó, hogy a kormány tavaly ősszel az önkormányzati választásokon fájó vereséget szenvedett. 
Már az első  javaslat meghökkenést, éretlenséget és félelmet váltott ki az érintett ellenzéki vezetésű önkormányzatok polgármestereiből. Szinte várható volt, hogy hamarosan egy még szélesebb önkormányzati kört érintő második törvény is megszülethet az einstandolásról. A kormánypártiak hallgatnak, hisz várhatóan az ő városaik nem büntetést, hanem pluszbevételt kapnak. Az egész javaslat bűzlik az önkénytől, hiszen minden lényegi döntést a kormány kezébe ad a jogszabály, és hiányzik a normatív szabályozás. 
A Napnál világosabb, hogy az ellenzéki önkormányzatok önállósága elleni fideszes támadás nem gazdasági döntés, hanem a demokrácia elleni újabb attak. De abban az országban, ahol a miniszterelnök korlátlan időre kaphat teljhatalmat a mamelukjaitól, ahol a rendőrök visznek el több embert véleménynyilvánító Facebook-posztok miatt, ott már nem beszélhetünk demokráciáról. 
Az autoriter rezsimek nem tűrik az alternatív entitásokat, a civil szervezeteket vagy épp az ellenzéki önkormányzatokat. Nagyon jól tudja Orbán is, hogy a 2010-es, földindulásszerű győzelmet a 2006-os önkormányzati választási győzelme alapozta meg. 2006-2010 között a Fidesz vezetésű települések lettek a párt bázisai. Ez pedig, immár az ő hátrányára, nem ismétlődhet meg. Ahogy csak lehet, el kell taposni ezeket az ellenzéki gócokat.
Szerző
Papp Zsolt

Ne hagyjuk!

Harmincegy éve egy fiatalember egy koporsó mellett állva hangot adott a véleményének. A puha, de diktatúrában nem volt garancia arra, hogy a hatalomnak nem tetsző nézeteket nyilvánosan vállalónak nem kell bűnhődnie. Az esetleges retorziókra fittyet hányó ifjú sokak számára hőssé vált azon a történelmi napon. Azóta miniszterelnök és kötelező történelem tananyag lett.
Most is történelmi időket élünk. A parlament a veszélyhelyzetre hivatkozva büntető törvénykönyvbe iktatja a rémhírterjesztést, és elfogad egy rettenetes időszakot idéző, a kormánynak korlátlan hatalmat adó törvényt. Idős emberek halála a mindent felülíró politikai érdekek ütközőpontja lesz. A származásuk miatt hátrányba került diákok kártérítésének apropóján a kormányfő ingyenélőnek bélyegzi az egyenlőségért küzdőket, majd miután az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltat, a kormánylap publicistája leírja, hogy a kártérítést piára, kajára, verekedésre, meg agresszióra fogják költeni a szerinte csak idézőjelben szegregáltak. A cikket olvasta szerkesztő, a lap megjelent. A szerző vérlázító gondolatainak megfogalmazásakor élt a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság jogával. És ez így van jól.
Cikke megjelenésével egy időben a rendőrség eljárást indított két ember ellen, akik közzétették véleményüket. Lehet, hogy igazuk volt, lehet, hogy tévedtek, és az is, hogy sokakat felháborítottak. Mindegy. Éltek a demokrácia egyik alappillérét jelentő, elidegeníthetetlen jogukkal. A biztonságot szolgáltató hatóság helyett ismét erőszakszervezetként működő rendőrség vélt vagy valós politikai megrendelésre tartott hajnalban házkutatást, foglalt le informatikai eszközöket, vegzált két embert. A hatalom a magát civilizáltnak tartó Magyarországon 2020-ban a példa statuálásával nem csupán őket, hanem tízmillió embert akar megfélemlíteni. 
A rendszerváltás után békésen teremtődött itt egy bicebóca, de demokrácia. A valaha a szólás- és véleményszabadságával élő egykori hős irányításával most éppoly békésen romba is dőlhet. Ha hagyjuk.
Szerző
Hompola Krisztina

Erő és igazság

Az Európai Parlament (többségének) igaza van, de nincs ereje. A magyar miniszterelnök nagyon erős, de nincs igaza. Mindannyiunkat arra tanítottak, hogy bízzunk az igazság erejében. Az élet azonban újra és újra bebizonyítja, hogy az erő el tudja taposni az igazságot. Legalábbis átmenetileg, mert az igazság eltaposva is igazság marad, míg az erő idővel meggyengül, támad egy másik, amelyik legyőzi, hogy megkezdje a maga új harcát – a ragozástól függően az igazsággal vagy az igazságért.
Az EP a világjárvány idején is napirenden tartja a demokrácia magyarországi nyomorát, mert Európában vannak olyan politikusok, akik tovább látnak az orruknál. A járvány el fog múlni, a magyar szélsőjobb viszont egészen addig erős marad, amíg a liberális demokrácia hívei nem szedik össze magukat. Ennek elsőként Magyarországon kell megtörténnie. Az elkerülhetetlen folyamatot csak gyorsíthatják a rendszerellenes Facebook-bejegyzéseikért hajnalban előállított emberek esetei. Az igazság erővel taposása, a bekussoltatás ugyanis haragot, elszántságot és cselekvést vált ki. Csupa olyasmit, amitől a mi gyáva rezsimünk éppúgy fél, mint a tényektől és a humortól. (Szegények, nekik se egyszerű, bár segítségükre van a cinizmus.)
A rövid reggeli EP-vita két fő tanulsággal szolgált. A magyar rezsimet senki nem vette védelmébe, aki mellette szólalt föl, az is csak terelt, járványozott, kettős mércézett, de meg sem próbálta megmagyarázni, mire kell a végtelen és korlátlan felhatalmazás, miért jó a magyaroknak, ha a miniszterelnök egymaga dönthet mindenről. A másik tanulság az, hogy az elmúlt tíz évért a következő hétben fogunk fizetni. Vera Jourová, a Bizottság alelnöke zárszavában elmondta, hogy egy ideje már napi jelentéseket kap a magyarországi helyzetről, és folyamatosan vizsgálják, milyen területeken, mely esetekben tehetnek jogi lépéseket.
Sztálin a Vatikán befolyása kapcsán tréfásan megkérdezte, hogy hány hadosztálya van a pápának. XII. Piusz ezzel bökött vissza: „Mondják meg József fiamnak, hogy hadosztályaimmal majd szembetalálja magát a Mennyországban!” Bevethető katonai hadosztályai az Európai Uniónak sincsenek, viszont van valamije, amire a magyar miniszterelnöknek mindenképpen szüksége van, és ez – persze az örök üdvösség ígérete mellett – a pénz. A hétéves költségvetés vitája lesz az igazi csatatér, a dolgok ott fognak eldőlni. Oda majd nyilván felvonul a magyar kormányfő teljes illiberális vértezetében, és persze mi másra fog hivatkozni, mint a demokráciára, tisztességre, szolidaritásra, igazságra, egy csomó olyasmire, aminek hallatán Kövér Lászlót idehaza kiveri a víz.
Magyarországnak érdeke, hogy 2021-től is kapjon fejlesztési pénzeket, de az is, hogy ezt a miniszterelnök ne csúsztathassa azon melegében rokonai, barátai és üzletfelei zsebébe. A rezsim erejét tápláló csap elzárása rövid távon sokaknak fájhat, de végső soron az ország egészségét fogja szolgálni. Feltéve, ha az unió alkalmazza az egyetlen hatékony eszközét. A szavakon már mindenki túl van.
Szerző
Horváth Gábor