A túl kevés, de a sok alvás is súlyosbíthatja a felnőttkori asztmát

Publikálás dátuma
2020.05.12. 15:31

Fotó: GARO/Phanie / AFP
Korábbi kutatások szerint az alvás minősége összefügg az asztma tüneteinek erősségével, egy új tanulmányból kiderült, a mennyisége is befolyásolja a beteg egészségi állapotát és életminőségét.
A túl kevés és esetenként a túl sok alvás is súlyosbítja a felnőttkori asztmát – derült ki az Allergiás, Asztmás és Immunológiai Megbetegedések Amerikai Kollégiumának (ACAAI) Annals of Allergy, Asthma and Immunology című szaklapjában megjelent tanulmányból.
"Korábbi kutatások arra jutottak, hogy a rossz minőségű alvás negatívan befolyásolja az asztma tüneteit a felnőtteknél. Tanulmányunk kimutatta, hogy az asztmás felnőttekre hasonlóan hat a túl kevés vagy néha a túl sok alvás is. A normál alvókkal összehasonlítva a keveset vagy sokat alvók esetében nagyobb azok aránya (45 százalékhoz képest 59, valamint 51 százalék), akik az elmúlt évben asztmás rohamot éltek át és tapasztaltak egészségi állapotuk miatt életminőség-romlást. Ezt az életminőség-romlást több napon át tartó gyenge mentális vagy fizikai teljesítmény jellemezte" – mondta el Faith Luyster, a kutatás vezetője.
A kutatás 1389, húsz évnél idősebb, asztmás felnőttet vizsgált. A résztvevők válaszai szerint a csoport 25,9 százaléka naponta legfeljebb öt órát, 65,9 százaléka 6-8 órát, 8,2 százaléka pedig legalább 9 órát aludt –írja az EurekAlert.org tudományos-ismeretterjesztő portál. A átlagos időtartamot alvókhoz képest a keveset alvóknak nagyobb eséllyel volt az elmúlt évben asztmás rohamuk, száraz köhögésük vagy volt szükségük kórházi ellátásra. Lényegesen rosszabb volt az egészségi állapotuk, életminőségük is. A túl sokat alvóknál nagyobb volt az esélye annak, hogy légzési nehézségek korlátozzák őket a testmozgásban, más szignifikáns eltérést a normális alvókhoz képest nem talált a vizsgálat.
Az asztmás betegek alvászavarai arra is figyelmeztethetnek, hogy a betegség nincs kellően kezelve – véli Gailen D. Marshall, az ACAAI tagja. Hozzátette, hogy eredményeik alátámasztják a beteg alvási szokásai ismeretének fontosságát.
Szerző
Témák
asztma alvás

Eddig ismeretlen vírusmutációkat találtak Észtországban

Publikálás dátuma
2020.05.12. 15:31

Fotó: ARNE DEDERT / AFP
Két olyan mutációt is találtak a virológusok, amelyeket máshol még nem azonosítottak a SARS-CoV-2-vírus genetikai elemzésekor – számolt be kedden a helyi sajtó.
A vizsgálatok során a szakértők hat észt állampolgártól vett koronavírusos mintát összehasonlították a vírus kezdeti törzsével, amelyet Kínából kaptak. A vírus nyolc olyan mutációját mutatták ki, amelyek megjelentek más országok mintáiban is, de két olyan mutációt is találtak, amelyeket máshol még nem azonosítottak – mondta a Postimees című helyi lapnak Radko Avi, a tartui egyetem tudományos munkatársa
"Ha az utóbbiakat alaposan megvizsgáljuk, akkor látható, hogy kemény küzdelem folyik az észt lakosok immunrendszerében a vírussal. Az a tény, hogy a mutációk a fehérjék szintjén jelennek meg, azt mutatja, hogy az immunrendszer nagy nyomása alatt van, ezért keresi útját az emberi szervezetben. Ez azt mutatja, hogy a vírus új az emberi populáció számára, ami persze már eddig is ismert volt" – fejtette ki a Avi.
Az elemzés szerzői szerint a genom vizsgálatával le lehet követni, hogy terjednek a betegséget előidéző vírusok.
Nidhan Biszvasz és Partha Madzsúmder, az indiai nemzeti biomedikai genomika intézetének szakértői április végén kimutatták, hogy a koronavírus tavaly decemberben jelent meg Kínában, és 10 különböző mutációja alakult ki. Egyikük - az A2a - kis híján kiszorította a többit és dominánssá vált a világ különböző részein.
Észtországban kedden 1746 fertőzöttet tartottak nyilván. Egy nap leforgása alatt öt új fertőzéses esetet mutattak ki, az előző napon kettőt. Hatvanegy ember halt meg. Március 13-tól vezettek be rendkívüli járványhelyzetet, amely május 17-ig van érvényben.
Szerző

Koponyatorzítással jelezték az összetartozást a hun korban

Publikálás dátuma
2020.05.12. 10:41
Képünk illusztráció
Fotó: Shutterstock
A testmódosító eljárást, amely a Kárpát-medencében zajló népvándorlás során az eltérő kulturális hátterű csoportok közösséggé formálását szolgálta, csecsemőkorban végezték.
A Kárpát-medencében zajló népvándorlás során eltérő kulturális hátterű csoportokból új, befogadó közösség alakult ki, amelyben a koponya torzításával jelezték a származást, az összetartozást és a társadalmi státuszt – mutattak rá az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Régészettudományi Intézetének vezetésével végzett legújabb régészeti, fizikai antropológiai és izotópos vizsgálatok.
A Kárpát-medencében a hun támadások következtében meginduló népmozgások többször is Pannonia népességének drasztikus átalakuláshoz vezettek. Közösségek szakadtak szét, és gyakran több különböző csoportból jöttek létre újak, amikor az újonnan érkezettek letelepedtek, és a megmaradt helyi népességgel együtt új településeket hoztak létre – olvasható a kutatásról beszámoló közleményben. 
A Tolna megyei Mözs-Icsei dűlő temetője 96 sírjával az 5. századi Pannonia egyik legnagyobb és legérdekesebb régészeti lelőhelye, ahol korábban már vizsgálódtak, ám mostanáig részletes, komplex elemzést nem végeztek a szakemberek.
A Mözs-Icsei dűlő egyik sírja
A helyszínen különböző - más-más népcsoportra jellemző - temetkezési módok lelhetők fel, amely alapján a kutatók azt feltételezték, hogy eltérő kulturális hátterű csoportok éltek itt együtt - olvasható az ELTE hétfői beszámolójában. A kutatás során a régészeti leletek és jelenségek, a fizikai antropológiai adatok és az emberi csontmaradványokon mért izotópos vizsgálatok eredményeit a kutatók együttesen értékelték ki.
A különböző izotópokkal végzett vizsgálatok számos körülmény megállapítására alkalmasak. A stronciummal például kimutatható, hogy az egyén az adott geológiai környezetben helyi vagy idegen eredetű-e; a szén és a nitrogén izotópok pedig annak kiderítésében játszanak szerepet, hogy jellemzően növényi vagy állati eredetű táplálékot fogyasztott-e a vizsgált alany.
A mözsi temetőben elvégzett, személyes mobilitásra és táplálkozásra vonatkozó vizsgálatok eredményeit a kutatók összevetették a helyszínen feltárt régészeti jelenségekkel (például a temetkezési szokásokkal), amelynek alapján több csoport is elkülöníthetővé vált.
„A temető alapítása nem helyben született, de feltehetően a környékről származó, pannoniai, késő római tradíciókat – mint például a téglasírok építése – folytató személyekhez köthető. Hozzájuk csatlakozott talán egy-két évtizeddel később egy származásában és kulturális hátterében is idegen, de feltehetően családosan együtt mozgó, nagyobb csoport, akik magukkal hozták az úgynevezett padmalyos sírok, valamint a mesterséges koponyatorzítás tradícióját” – magyarázta a vizsgálat eredményeiről Vida Tivadar, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézet igazgatója.
Az együttélés során a következő generációban a koponyatorzítást már az egész közösség átvette, ez fejezte ki tagjainak összetartozását, hiszen a vizsgálat nyomán a helyi, romanizált lakossághoz tartozó gyerekek koponyáján is minden esetben megfigyelhetők voltak a nyomai.
A mesterséges koponyatorzításnak nevezett testmódosító eljárás Közép-Ázsia, illetve a Fekete-tenger menti sztyeppei régió irányából keleti népcsoportokkal érkezett a Kárpát-medencébe, és az 5. században – a hun korszakban és az azt követő évtizedekben – élte virágkorát. A régészeti leletek alapján úgy tűnik, hogy a szokást különböző származású és társadalmi státuszú egyének gyakorolták, széles körű elterjedésében a hun kori elit játszhatott fontos szerepet. A koponyák szándékos deformálását csecsemőkorban kezdték, fiú- és leány gyermekeknél egyaránt. A módszer lényege, hogy egy satuszerű kötéssel alakították, változtatták meg a fej formáját.
„A mesterséges koponyatorzítás eszköz a társadalmi identitás létrehozására és fenntartására, valamint rang, etnikai, családi vagy más csoportidentitás kifejezésére. A koponya formájának módosításában kifejezésre jutó kollektív identitás a hun korban alapot szolgáltathatott különböző kulturális és biológiai eredetű csoportok együttműködéséhez” – magyarázta a kutatás vezetője. A rendelkezésre álló adatok alapján egy rendkívül befogadó közösség képe rajzolódik ki, amely eltérő hátterű csoportok és személyek integrálására képes – állapítják meg a kutatók.
A Mözs-Icsei dűlő lelőhelyen feltárt, 5. századi közösség temetőjének részletes elemzéséből készített tanulmány a közelmúltban jelent meg a PloS ONE című folyóiratban.
Szerző