Okosságok kórság idején

Publikálás dátuma
2020.05.10. 12:51
Lélegeztőgép-gyártás a spanyolországi SEAT autógyár egyik gyártósorán.
Fotó: PAU BARRENA / AFP
Eddig jószerével csak a háborúk tudták előidézni a történelemben, hogy a tudósok félretegyenek minden mást, és csak egyetlen feladatra koncentráljanak. Az autógyártósorokon most nem fegyverek, hanem lélegeztetőgépek készülnek. A járvány átsorolta a preferenciákat, a tőzsde a magas fokozatba kapcsolt vakcinafejlesztésekre figyel, hatalmas pénzforrások támogatják a megváltozott társadalmi kapcsolatok új megoldásait.
A társadalomban két tévhit él a tudományról. Az egyik szerint a tudomány az emberiség minden problémájára képes választ adni, a másik szerint mindazokért a súlyos gondokért felelős, amelyeket az emberiség felelőtlensége okozott saját magának. Bencze Gyula fizikus, egyetemi tanár gondolata különösen aktuális mostanában, amikor a tudománytól várjuk, hogy visszakaphassuk az életünket. Robert Kargon tudománytörténész a folytatásról úgy érvelt az NBC-nek nemrégiben, hogy az ilyen vészhelyzetek alapvetően felgyorsítják a társadalomban már létező tendenciákat, tovább erősítik azokat, és bizonyos dolgokat gyökeresen megváltoztatnak. A digitális kommunikáció feltétlenül ezek között a gyorsan változó területek között van. Az egészségipar is soha nem látott lehetőséget kapott az elmúlt hetekben. Az ok nem a befektetők nagyvonalúsága, inkább az életük féltése. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalos adatbázisa szerint májusig több mint 180 gyógyszer vizsgálatát és 101 különböző vakcina fejlesztését jelentették be. Számos cég állt át piacképes gyógyszeripari tevékenységre, így a világszerte mintegy száz telephelyét leállító Bosch is: az újonnan kifejlesztett Covid–19 gyorsteszttel és Vivalytic elemzőkészülékkel szeretnének részt venni a járvány elleni védekezésben. A világjárvány hatásainak enyhítését pályázati forrásokkal segítik a kormányok és a kormányközi szervezetek: a társadalmi érintkezés szabályainak megváltozása számos területen sürgeti a megoldásokat.

Vége a sorállásnak

Az üzletek újranyitása már az első napon hosszú sorokat eredményezett a svéd bútoráruháznál. Ez a várakozás a járvány előtt még csak kényelmetlen és időrabló volt, manapság már közvetlenül is káros lehet az egészségre. A magyar Linistry virtuális sorbanállás-szolgáltatás fejlesztői négy éve határozták el, hogy az okos­eszközök korában elvárható megoldást keresnek a problémára. Több ezer órányi kutatás-fejlesztést követően készült el a platform. „Éppen az unióhoz pályáztunk a folytatásra, amikor az Európai Bizottság és az Európai Innovációs Tanács (EIT) meghirdette az #EUvsVirus hacka­thont. A járvány adott lökést a fejlesztésnek” – mondja Kövesdán Gyula, a Linistry vezérigazgatója. A kreatív online versenyre a koronavírus-járvány társadalmi hatásainak a kezelésére alkalmas innovációkat vártak. Az üzleti tevékenységek folyamatosságának biztosítását segítő megoldások kategóriáját a magyar fejlesztők nyerték meg. Megoldásuk az online sorban­állás támogatásával és az üzletekben tartózkodó vásárlók számának nyomon követésével segíti a távolságtartási szabályok betartását. A felhasználóknak csak egy okos­eszközre van szükségük, app­li­káció­ra nincs, mert a Linistry a weben működik. A kereskedelmi egységnek egy weboldalt kell csupán megnyitnia, ettől kezdve a felhasználó az egyéni beállítást követően távolról be tud állni a sorba. A Linistryt meghívták az EIT május végi Matchathonjára, ahol mentorok kötik össze a fejlesztőket a befektetőkkel és a piaci felhasználókkal. Ez a Linistry számára is fontos, hiszen az alkalmazásuk akkor lesz sikeres, ha minél több kereskedelmi egység használja őket. „Azt tűztük ki célul, hogy egy éven belül 50 millió emberi kontaktuscsökkenéssel támogatjuk a járvány elleni küzdelmet” – mondja Kövesdán Gyula. A vezérigazgató hozzáteszi: ezekben a napokban legalább tíz helyen teszik ingyenesen elérhetővé a virtuális sorbanállás-szolgáltatásukat. Folyamatosan tárgyalnak országos hálózattal rendelkező nagyfelhasználókkal, így rövidesen áruházakban, fagylaltozókban, pénzváltókban állhatunk be a sorba otthonról, és csak akkor kell fizikai valónkban is megérkezni, amikor tényleg bemehetünk a dolgunkat intézni. 
Vásárlók várakoznak az újranyitott IKEA áruháznál Budapesten
Fotó: Erdős Dénes / Népszava

Életrevaló ötletelés

A páneurópai hackathonon nagy magyar siker született: a megméretésre nevezett 2160 projekt hat kategóriája közül kettőt nyert meg hazai pályázó. A Linistry mellett az egyetemistákból álló Team Discover is kiemelt kategóriát nyert: 3D-nyomtatással készült, szenzorokkal ellátott szemüveggel neveztek, amely az egészségügyi dolgozók munkáját segítheti. Az Óbudai Egyetem lélegeztetőgépet fejlesztő kutatócsoportja egy részkihívásban ért el első helyezést. A MassVentil Project tábori körülmények közt is működő, egyszerre több ember lélegeztetését megoldó berendezést hozott létre. Az egészségipari innovációk nemcsak a fenti pályázaton kaptak kiemelt szerepet. A világjárványra adott válaszként a Közép-európai Kezdeményezés (KEK) is rendkívüli pályázati felhívást tett közzé már a múlt hónapban egészségügyi és távorvoslási, gyógyászati, oktatási, e-tanulási/távoktatási fejlesztések támogatására. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal és az Innovációs és Technológiai Minisztérium Covidea című pályázatára csütörtökig lehetett jelentkezni. Ennek az az érdekessége, hogy egyszerre ötlet- és startupverseny, tehát magánszemélyek és vállalkozások is pályázhattak. A cél a járványügyi, egészségügyi és társadalmi helyzetben felmerülő új kihívások enyhítése. A megoldásokat civil felismerésből is sokan keresik. Varga Krisz­tián­ informatikus egy olyan egyszerű applikációt alkotott, amelynek segítségével a digitális eszközökön „csempéken lehet látni” a hivatalos koronavirus.gov.hu adatokat. „Azt gondoltam, miért ne tegyem mindenki számára elérhetővé ezeket – indokolt a fejlesztő. Az alkalmazást feltettem a hivatalos Microsoft áruházba, mert ezt láttam a terjesztés legegyszerűbb és legmegbízhatóbb módjának. Gondolkodom statisztikai adatok és grafikonok megjelenítésén is, a világ és más országok adatait is közzétéve, esetleg érzékeltetve, milyen veszélyes dolog az exponenciális görbe, ha nem vigyázunk.” Varga azt is vizsgálja, hogy egyéb fertőzéssel összefüggő megelőzési tippeket is megjelenítsen a program a felületén, de ezt elvetette, mert nem látta a program feladatának, se felelősségének az ilyen jellegű tájékoztatást. Egy egyszerű, statisztikát, hivatalos tényeket követő és adatmegjelenítő applikációt akart csak létrehozni. 

„Parkolás” app-pal

A koronavírus-járvány tetőzése utánra készül a Fővárosi Önkormányzat is egy alkalmazással, írta a közösségi portálon nemrég Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes. Az applikációval arra az égető fővárosi problémára keresnek megoldást, hogy a zöldterületeken ne alakuljon ki tömeg. Ezért egy olyan okosmegoldáson dolgoznak, amely lehetővé teszi a Budapesten zöldterületet keresők számára, hogy idősávot foglaljanak. Véleménye sze­­rint a parkok újranyitására csak szemléletváltás után lesz lehetőség. „Ne úgy fogjuk fel, hogy egy park vagy egy zöldterület vagy nyitva van, vagy zárva, hanem úgy, hogy egy-egy zöldterület bizonyos számú látogató számára nyitva áll” – írta a főpolgármester-helyettes. Az új alkal­ma­zással a tervek szerint indulás előtt, a napja tervezésekor mindenki lát­hatná, hogy hova érdemes és hova nem menni a többiek szándékai alapján.

Járvány: ötödével több a szabadalom

Mintegy 20 százalékkal nőtt a szabadalmi bejelentések száma az első negyedéves adatok alapján a tavalyi év hasonló időszakához képest, tájékoztatott a Népszava kérdésére a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH). A megnövekedett bejelentési szám nagyjából kétharmada köthető a járványhoz. A pontos részletekről a nemzetközi jogszabályok kötöttségei miatt nem tájékoztathattak, hiszen a bejelentést követő időszakban garantálniuk kell, hogy a szabadalmaztatás tárgyáról nem kerül ki információ a hivataltól. Ebben az időszakban a bejelentőnek lehetősége van felmérni a hazai és külföldi piacot, előkészülni a gyártásra, illetve értékesítésre úgy, hogy a versenytársak számára ne legyen megismerhető a találmány, továbbá el tudja indítani a külföldi szabadalmazást is.

Szerző

Heti abszurd: Budapestiek akartak bejutni Magyarországra!

Publikálás dátuma
2020.05.10. 07:40

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Sajtótájékoztatón mutatták be azt a Budapestről induló 134 alagutat, melyek túlsó vége valamelyik magyarországi üdülőhelyen, jellemzően Siófokon vagy a Balaton északi partján található. Mint az illetékesek elmondták, véletlenül fedezték fel ezeket az alagutakat, bár már régóta sejtették, hogy számos budapesti illegális módon kíván bejutni Magyarország területére. A nyilatkozó, akinek a nevét tíz évre titkosították, azt is elmondta, hogy néhány vidékre igyekvő budapestit elfogtak és meghallgatásuk haladéktalanul megkezdődött. A vallomásaikból kiderült, hogy a legtöbben a kellemesebb körülmények – vízpart, levegő stb. – miatt vágtak neki a kockázatos és fárasztó útnak, és azért vállalták a veszélyt, valamint az ezzel járó nem kis anyagi kockázatot, hogy otthagyhassák szülőföldjüket, Budapestet. Vannak közöttük olyanok is, akiket korábban megvásárolt építményeik – ahogy ők mondták: ingatlanjaik – vártak, mások úgy tervezték, hogy hotelekben, kempingekben, vagy rokonoknál, ismerősöknél húzzák meg magukat. Hogy miként tudták ezeket a hosszú alagutakat észrevétlenül kivitelezni, az egyelőre még az illetékesek számára is talány. Gyaníthatóan segítőik lehettek, olyan nem budapestiek, akik Soros György kottájából játszanak, és fizetett zsoldosként idegen érdekeket képviselnek. Ezek az alagutak egyébként többnyire Budapest határából indulnak, a legtöbbet az M7-es be-, illetve kivezető szakaszán találták, de volt olyan is, amelyik északkeleti irányba, a Mátra hegység felé vezetett és valamelyik hegyvidéki település kocsmájának udvarán volt a végállomása. A sajtótájékoztatón azt is elmondták, hogy a jó idő beköszöntével várhatóan élénkülni fog a Magyarországra bejutni szándékozó budapestiek száma. Már most is érzékelhető, hogy a főváros belső kerületeiben készülnek valamire, így például Terézvárosban és Erzsébetvárosban több alkalommal is különös viselkedéseket, gyanús magatartásokat, valamint mozgásokat is észleltek. Vannak, akik hamis lakcímkártyákkal segítik a tulajdonaikat illegálisan megközelíteni akaró budapestieket. Az illegálisan Magyarországra lépő budapestiek felderítését nagyban nehezíti, hogy amennyiben sikerül átjutniuk a főváros határán, onnantól már szinte lehetetlen megkülönböztetni őket a nem budapesti, ennél fogva Magyarország területén legálisan tartózkodó magyar lakosságtól. Ránézésre ugyanis teljesen ugyanolyanok, mint a nem budapestiek, minden fővárosi kiválóan beszél magyarul, sőt vannak, akik megtévesztésül még a vidéken élő magyaroknál is jobban elsajátították anyanyelvüket. Az illetékesek kérik az illegálisan vidéken tartózkodó budapestiekkel találkozó helyi lakosságot, hogy ne próbálják feltartóztatni őket. Látszólag ugyan nem agresszívek, de láttunk mi már karón varjút, vagyis, minden megtörténhet, és azt is tudjuk, hogyha a színpadra bevisznek egy pisztolyt, az előbb vagy utóbb biztosan elsül. Arról még nincs döntés, hogy épül-e kerítés Budapest köré, mert bár lenne rá igény, a jelenlegi gazdasági helyzetben ez túlságosan nagy áldozatot követelne meg a lakosságtól. A rendőri ellenőrzés mindenképpen fokozódik, bár tranzitzónák kialakításában nem gondolkodik a határrendészet. Abban viszont minden honfitársunk biztos lehet, hogy nem leszünk gyarmat, senkit nem hagyunk az út szélén, és egyetlen magyar sincs egyedül. Mindez magyarra fordítva azt jelenti, hogy nem engedünk sem a külföldről, sem a belföldről ránk nehezedő nyomásnak. Csapataink harcban állnak, ma is hatvannégymillió maszk érkezett az országba, innen üzenjük mindenkinek, hogy megvédjük Magyarországot.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Szabad utat adott a járvány a média karanténjához

Publikálás dátuma
2020.05.09. 20:00

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Nem sok jót ígér a koronavírus-járvány örvén bizonytalan időre elfogadott rendkívüli jogrend a független sajtó számára. Az Orbán-kormány olyan jogszabályokat élesít, amelyek akadályozzák a hozzáférést az információhoz, miközben a „sajtóhibát” szigorúbb szankciókkal, akár szabadságvesztéssel büntetik. Minden jel szerint az illiberalizmus sajátossága az, hogy törvényi keretekkel szélesre tárja a kaput a hatalom terjeszkedésére, és csak annyira húzza meg a prést a jogállamon, hogy a kétharmad meglegyen.
Sorra jelennek meg a járvány médiára gyakorolt hatásait kutató elemzések. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) februári és áprilisi jelentése is azt erősítette meg, hogy a hatalom rendszerszinten akadályozza a független újságírók munkáját. Az eszköztár gazdag: az újságírói kérdések ignorálásától az erőszakos és fenyegető fellépésen át a hiteltelenítésig és megbélyegzésig. „Olyan ez, mint az óriáskígyó. Ahogy levegőt veszünk, mindig szorosabbra húzza az ölelését” – válaszolta a 19 megkérdezett szerkesztőség egyik munkatársa. A TASZ által megszólítottak arról számoltak be, hogy az állami csatornákon és az operatív törzs sajtótájékoztatóin kívül nagyon nehezen jutnak információhoz, állami szervek a korábbinál is ritkábban válaszolnak. „Amit akarnak, elmondanak, amit akarunk tudni, azt nem tudjuk meg” – értékelt egy újságíró. Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elnöke, volt adatvédelmi ombudsman szerint a koronavírus-járványnak van egy információs filozófiai háttere, éspedig az, hogy az általános jogállami felfogás szerint a járványügyi intézkedések sikerét a titkolózás nem segíti, hanem gátolja. Minél titkolózóbb az állam, ezzel annál inkább a járvány terjedését idézi elő. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) is felhívta a figyelmet, hogy a kormányok ne titkolózzanak, hanem folytassanak nyílt információpolitikát. „A magyar kormány ehhez képest rögtön azzal kezdte, hogy Európában példátlan módon hazug adatvédelmi indokkal nagyon későn és nagyon korlátozottan hozta nyilvánosságra a fertőzöttségi területi adatokat. Ezután viszont az elhunytakkal kapcsolatos magánéleti adatokat közöltek, beazonosíthatóan, kegyeleti jogot sértve” – mondja az alkotmányjogász. A sajtó működését a járvány idején két jogszabályváltozás is nehezíti. Az egyik a közhatalmi szervek adatmegtagadási jogosultságának határidő-változása: az általánosan érvényes 15 (legfeljebb 30) napról 45 (legfeljebb 90) napig húzhatják a közadat kiadását, ha a 15 napon belüli adatszolgáltatás valószínűsíthetően veszélyeztetné a veszélyhelyzettel kapcsolatos közfeladat-ellátást. „Ez hihetetlenül megnehezíti a járvánnyal összefüggő újságírói munkát, vagyis a szabad sajtó működésének infrastruktúráját, jogi feltételeit. Eddig sem volt egyszerű hozzáférni közérdekű adatokhoz, 90 napos határidővel ez adott esetben reménytelenné, értelmetlenné válhat. Ugyanúgy fedezheti a jár­ványügyi szerencsétlenkedést, amint a korrupciót is. Emellett a magánéleti jogoknak az egészen durva korlátozása is akadályozza a sajtó munkáját, hiszen ha az állampolgárok nem férhetnek hozzá a hatóságok által kezelt személyes adataikhoz, akkor az ezekkel kapcsolatos problémák sem juthatnak el a szabad sajtóhoz. Technikai értelemben tehát a sajtónak az információhoz való hozzáférése a szabad országokban megszokotthoz képest még nehezebb lesz” – mondja az alkotmányjogász. „A másik változás egy tompa fenyegetés, a rémhírterjesztés elleni szigorúbb fellépés lehetősége – folytatta Majtényi László. – A minőségi sajtó az információinak a valóságtartalmát ellenőrizni próbálja. Ha viszont ez egyre nehezebb, mert hosszadalmasabb a közérdekű adatokhoz hozzáférés folyamata, akkor nem tudhatjuk, mikor lesz ebből rémhírterjesztés. A tompa fenyegetésnek van egy nagyon izgalmas része is. A szabad sajtónak a világ nagy részében kockázatokat kell vállalnia, de kérdés, nálunk vállalja-e az újságíró és a szerkesztő azokat a kockázatokat, amelyek a valóságról való tájékoztatáshoz kellenek, miközben több mint nyolcvan eljárás indult rémhírterjesztés miatt, még véletlenül sem vonják felelősségre a hivatalos állami propaganda azon felelőseit, akik igyekeztek a polgárokat lebeszélni a maszkviselésről vagy akik azt állították, hogy a szűrés, a tesztek elvégzése nem hasznos a járványhelyzet idején” – világított rá a helyzet lehetetlenségére a volt ombudsman.

Hibrid rezsim logikája

Zsolt Péter médiaszociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója az illiberalizmus természetéről tett izgalmas megfigyelést. „Van egy érdekes jelenség, ami az illiberális rendszerben nem először fordul elő és a média területén különösen látványos: a hatalom elfogad egy számára rendkívüli lehetőségeket biztosító jogszabályt, majd nem él vele” – mondja. Több példát említ, köztük a médiatörvény elfogadását, amikor azt lehetett gondolni, az új jogszabály lehetőséget ad boszorkányüldözésre. „Félelemkeltő volt az adatlefoglalással fenyegető médiaombudsmani hatáskör biztosítása, amivel aztán nem éltek, s később a jogi környezetet is módosították.” A felhatalmazási törvény elfogadásának az időszaka a médiaszociológus szerint hasonló aggodalomra adott okot. Nyugat-Európában és itthon sok elemző – ő maga is – azt hitte, hogy a rendeleti kormányzás idején nem hívják össze a parlamentet, és mégis azt láthatjuk, a parlament ülésezik. „Mi a logika ebben? Miért kell riasztó törvényeket hozni, ha nem élnek vele? A válasz a hatalomkoncentráció erejének a próbálgatása, kívánatos vagy nem kívánatos mellékhatása pedig a félelemkeltés, a retorziók lebegtetése lehet” – értékel a kutatási igazgató. Zsolt Péter szerint a rémhírterjesztés büntetési tételeinek szigorításakor azért aggódtak sokan itthon és külföldön is, mert nem volt világos, ki fogja megmondani, mi a hamis hír, és a kormány mennyire fog élni azzal a lehetőséggel, hogy politikai célokra használja az új jogszabályt. „Egyelőre nem tudok számottevő feljelentésről” – jegyezte meg Zsolt Péter. A TASZ áprilisi jelentése annyiról számolt be, hogy az Átlátszó két cikke ­miatt kapott megkeresést, illetve ügyvédi felszólítást. Egyik írásukban azt közölték, hogy amíg „a háziorvosoknak sem jut elég maszk és kézfertőtlenítő, addig Szabó Tünde sportért felelős államtitkár testvérének a veje nagy tételben, képekkel illusztrálva kínál eladásra maszkokat és fertőtlenítőt”.

Tévedni újságírói jog

A médiaszociológus nem vitatja: a hatalom bármennyire nem él a kiterjesztett illiberális törvénykezés adta lehetőségekkel, lényegében e nélkül is célt ér. A Médiatanács és a közmédia kormánypártisága, a kormányzati médiagólem ­(KESMA)­ létezése bőven elegendőnek látszik a hatalom működéséhez szükséges status quo sérthetetlenségéhez anélkül is, hogy karhatalom szállná meg a független szerkesztőségeket. „A Fidesz-közeli médiumok létrejöttét egy másik jogszabály tette lehetővé. A Médiahatóság homoge­nitását megengedő médiatörvény a panaszbizottság működését lehetetlenítette el, és ezzel az unió sem tudott semmit kezdeni. Nem vizsgálnak ki olyan ügyeket, amelyek a kormányzat számára kellemetlenek lehetnek, így az etikai kérdések vagy eljutnak a bíróságokig, vagy elhalnak, és a nyilvánosság elfogadja őket magától értetődőnek. Ilyenek pél­dául a kiegyensúlyozatlan közszolgálati szerkesztések problémái” – mondja a médiaszociológus. A sajtónak Zsolt Péter szerint is kell, hogy legyen joga a tévedéshez. Aki dolgozik, az hibázik, ha viszont a tévedés komoly büntetési következményekkel jár, akkor az újságíró nem ír meg semmit. Így nyilván nem is téved, viszont nem is dolgozik. „Itt most nem arról a nyilvánosságról beszélünk, ahol mindenki azt mond, amit akar, hanem arról, amelyik törekszik arra, hogy a valóságról kommunikáljon. Ennek a nem propagandisztikus, az emberek hitelességigényére számot tartó etikus újságírónak a működése válik lehetetlenné akkor, ha nagy a kockázata az újságírásnak. A társadalom akkor jár a legrosszabbul, ha az újságírót megfosztják a tévedés lehetőségétől. A tévedésért persze vállalni kell a felelősséget, de nem mindegy, hogy »halálbüntetéssel« sújtják-e a hibát vagy helyreigazítással korrigálhatnak a médiumok. Mindez egy normális világnak a gondolkodásmódját igényelné, de nem tudom, bárki hisz-e még abban, hogy a koronavírustól függetlenül normális világban élünk” – jegyzi meg a Méltányosság kutatási igazgatója. Zsolt Péter összességében nem látja, hogy az ellenzéki média megfélemlítődött volna, és ne írná meg azt, amiről azt gondolja, hogy igaz. Azt sem látja, hogy a Facebookon megrettentek volna az emberek, és az összeesküvés-elméletek, hamis hírek ne keringenének ugyanúgy, mint korábban. Jegyezzük meg: van is 83 eljárás a rémhírterjesztőkkel szemben (május 6-i adat): a jogalkalmazó szerint már az is rémhírnek számít, ha valaki szerint nincs járvány, miközben ez a banális butaság aligha veszélyes a közre.

Visszaüt a sok Soros

Amit viszont a médiaszociológus a jogszabályoktól függetlenül érzékel: a társadalom összefogásra számító elvárásával szemben a politikai elit egymást próbálja lejáratni. Szerinte ezek abszurdok, hiszen amikor Sorost megemlítik, mert változatlanul megemlítik, az könnyen lehet, hogy teljesen kontraproduktív. „Nem valószínű, hogy van Magyarországon olyan ember, aki azt gondolná, hogy Sorosnak bármiféle köze lenne a vírus terjedéséhez, és egy ilyen kommunikáció alighanem dühíti a Fidesz-szavazókat is. Bill Gates-ezni lehetne, mert ő szeretné beoltatni az emberiséget, de Soros gyógyszeripari érdekeltségéről nem tudunk.” A Freedom House új – Magyarországot a félig szilárd demokráciák közül a hibrid rezsimek közé átsoroló – jelentését a médiaszociológus szomorúnak nevezi. A volt ombudsman pedig azt mondja: „Itt élünk, ismerjük a helyzetet, de ettől függetlenül nyomasztó a hír. Miközben ez a rendszer semmiképpen sem nevezhető diktatúrának, mert az a nyílt erőszakot jelenti az én fogalomtáramban, de hogy nem demokrácia, hanem autokrácia, azt most már elég régóta evidensnek látom” – fogalmaz Majtényi László.

Álhír az álhírről

A TASZ elemzése kiemelte: az M1 híradója „Leleplezzük az álhíreket” címmel rovatot indított, ahol a kormánnyal szemben kritikus cikkeket emelik ki és mutatják be álhírként. Az érintett szerkesztőségek számára nem adnak lehetőséget arra, hogy cáfolják ezeket a vádakat. A kormány propagandistái a HírTv műsoraiban „szájzárat” szorgalmaztak a sajtó egy részének, és azt javasolták, hogy „néhány ilyen rémhírkeltőt látványosan be kéne ültetni egy rendőrautóba és látványosan elvinni”. A Századvég Alapítvány „fake news-figyelő” oldalt indított, ahol ugyancsak a kormánnyal szemben kritikus médiumok, valamint ellenzéki politikusok írásait listázzák.

Ordastól az ordenáréig

Mint a mesében: a furkó farkas először csak a fél lábát tette be a házba. Ma már a farkas a háziúr, és egyre kevésbé tud másnak látszani, mint ami, ordas farkasnak. A demokrácia és a médiaszabadság így esett az orbáni illiberalizmus áldozatául: apránként. A háziak sosem gondolták volna, hogy a következő lépés is megtörténhet, hiszen ez itt Európa, pár évtizeddel a kommunista diktatúra eltanácsolása után csak nem építenek autoriter rezsimet a kommunista diktatúra eltanácsolói, vígan kommunistázva (sorosozva, liberálisozva, ügynöközve) az ellenfeleiket. Aztán mégis. Négy láb bent, „négy láb jó”. „Egy népnek joga van elkergetni a kormányt egy demokráciában is, ha az a nép akarata ellenére kormányoz, ha az emberek létérdekét veszélyezteti. Igen, joga van.” Egyet kell értenünk a 2007-es típusú Orbán Viktorral. Viszonylag élénken emlékszünk arra az axiómára is, hogy ha valamely hatalom egyedüli igaznak és felkentnek kiáltja ki magát (és még ráadásul szemrebbenés nélkül, rendszerszerűen lop is, hogy ezt holnap is megtehesse), akkor ezt a hatalmat pihenőre kell küldeni (vö. öltöző, stoplis a szögre). Mert az nem járja, hogy magától értetődőként definiálja az ellenfél elsöprésének jogát, az egyedüli hazafiként, nemzetiként való működést (vö. 2002, „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!”, 2020. „Az ellenzék nem része a nemzetnek”). Ezt a rendszert akkor lehet üzemeltetni, ha van 48-49 százaléknyi szavazó (a torz választási szisztéma alapján alkotmányozó kétharmad), aki elhiszi, hogy csak a kormány képes felemelni a nemzetet, ellenzéke pedig a romlás maga. Ezt a galád varázslatot csak médiapropagandával lehet fenntartani, nem csoda, hogy 2010-ben soványmalac-vágtában láttak neki a médiatörvénykezésnek. A május 29-i eskütétel után június 11-én, a jogalkotási törvény kiskapuját kihasználva társadalmi vita nélkül terjesztették be a javaslatot, éspedig az egyik legrútabb csodafegyverrel: egyéni képviselői indítvánnyal. És mennyi víz lefolyt azóta a Lajtán! 2013-ban elfogadta az Európai Parlament a magyar kormányt elmarasztaló Tavares-jelentést, amely szerint az uniós alapértékekkel ellentétes, rendszerszintű változások történtek Magyarországon. Az akkor meglebegtetett 7-es cikkelyes eljárást a 2017-es Sargentini-jelentés elfogadása után élesítette be az EU, a lex CEU, a külföldről finanszírozott civil szervezetek megbélyegzése és a „Állítsuk meg Brüsszelt!” kampány miatt. 2019 márciusában az európai konzervatív pártcsalád, az EPP felfüggesztette a Fideszt. És mindezek után mit látunk? A magyar kormánypárt és hívei szerint mindenki szembejön az autópályán, mindenki hülye, csak Orbán Viktor helikopter. És amíg erről a hóbortról lehet szólni a sajtóban, az roppant veszélyes. Rövidesen kiderül, hogy mennyire. Balassa Tamás 

Szerző