Városok a vírus ellen

Publikálás dátuma
2020.05.09. 18:12

Fotó: ISABEL INFANTES / AFP
A vírusválság Európában a nemzetállamok megerősödését hozta mind az EU-val, mind a saját régióikkal, városaikkal szemben. A határok lezárultak és országonként egy hatalmi központban, sok egyeztetéssel születnek a legfontosabb döntések. A vírus – úgy tűnik – betett az EU-s föderalista és a nemzeti decentralizációs elképzeléseknek egyaránt.
A helyi önkormányzatok hirtelen furcsa és nehéz helyzetbe kerültek. Egyrészt korábbi hatalmuk korlátozásra került, egyre inkább alárendeltek az országos döntéshozóknak. Másrészt helyi szinten példátlan mértékű és kiterjedtségű problémákkal kell nap mint nap szembenézniük, amelyekre reagálniuk kell. Nem csak a „szokásos” szociális problémák, mint a szegénység, hajléktalanság, kilakoltatások merülnek fel élesen, hanem a boltosok és a kisvállalkozók megélhetése, a városi közlekedés dilemmái, a közterületek használatának kérdései is. A napi hírek zuhatagában kicsit elsikkadnak az információk arról, hogy még ebben az alárendelt helyzetben is sokat tehetnek a városok. Az aláb­biakban néhány innovatív városi kezdeményezést mutatok be külhoni példák alapján.

A „hagyományos” városi feladatok

Krízishelyzetben elsődleges a még lakhatási lehetőségekkel rendelkezők megvédése. Sok város, így pél­dául Firenze, támogatást ad azoknak, akiknek nehézségeik vannak a lakbér, a közüzemi díjak megfizetésével. Általánosnak mondható a kilakoltatások leállítása. Bécsben már 14 000 polgár keresett segítséget a „Wohnservice Wien”-nél, a város kompetencia-központjában a lakhatással kapcsolatos összes kérdésben. A válság hatására tehát a lakástalanok száma nem nő, de helyzetük súlyosbodik, különösen az utcán élők a veszélyeztetettek. Nagy-Britanniában a kormány utasította a helyi hatóságokat, hogy a hajléktalanokat haladéktalanul helyezzék el szállodákba (amihez pénzügyi támogatást is adott). Így egy hivatalos cél, amely szerint 2024-ig meg kell szüntetni a közterületi hajléktalanságot, egy szempillantás alatt (majdnem) megoldódott: Londonban több mint 1000 hajléktalannak adtak szállodai szobákat. Angliában az utcán alvók száma így 500-600-ra csökkent. Brüsszelben (és péládul Oslóban) az önkormányzat, a Vöröskereszt és a szállodák összefogásával valósul meg az utcai hajléktalanok szállodai elhelyezése. Ezzel mindenki jól jár, a szállodáknak sem kell teljesen bezárniuk – még ha jóval olcsóbban is kell adniuk a szobákat. Milánóban a város egy bankkal közösen hozott létre egy alapot, amelyből szállodai szobákat bérelnek lakástalanoknak. Barcelonában a város az airbnb szervezettel állapodott meg 200 lakás használatáról. Vannak olyan városok, ahol hasonló rendkívüli intézkedésekre kevésbé van szükség, mert a hajléktalanellátás alapvetően jól működik. Bécsben és néhány német városban (Portugália országos rendeletéhez hasonlóan) arra is gondolnak, hogy a járvány idejére az illegális migránsokat is szociá­lis jogosultnak tekintik, hogy hozzáférhessenek a szolgáltatásokhoz. A mostani válság különlegessége, hogy nagyon magas a munkájukat egyik napról a másikra elvesztők száma, és emiatt a társadalom korábban stabil helyzetű csoportjai is bajba kerülnek. Ugyanakkor a nemzetközi sajtóban nem találtam külföldi példát munkanélkülieknek adott helyi támogatásra, mert ez alapvetően országos feladat, aminek a kormányok általában megfelelő módon eleget tesznek.

„Szokatlan” szociális kihívások

A láthatatlan vírus láthatóvá tett olyan társadalmi problémákat is, amelyek eddig különösebb figyelmet nem kaptak. Ide tartozik például az oktatási esélyek egyenlőtlensége. Sok példa van arra, hogy önkormányzatok segítik a szegény családokat, hogy a gyerekek részt tudjanak venni a digitális oktatásban: Fuenlabrada 370 okostelefont adott iskolások számára, Hága 330 laptopot osztott szét a rászoruló családok között. Nagy gond a városokban a helyi gazdaság összeomlása. Ez leghamarabb a kis üzleteket és a kisvállalkozókat küldi padlóra. Zaragoza „Vissza fogunk térni, amikor te visszatérsz” programja keretében a városlakók utalványokat vásárolhatnak a járvány miatt bezárt üzletektől, amelyeket később majd beválthatnak, amikor a dolgok normalizálódnak. Sok városban az üzletbérlők kedvezményeket kapnak a bérleti díjból, Varsóban ez például 90 százalékos engedmény is lehet, amellett, hogy a helyi adók megfizetésére is haladékot adnak. Legmesszebbre talán Bécs megy el azzal, hogy létrehozott egy „Stolz auf Wien” (Büszke Bécs) nevű gazdasági társaságot, amely ideiglenesen beruház a helyi válság által leginkább veszélyeztetett vállalatokba. Az önkormányzat, a bécsi gazdasági kamara, valamint magánpartnerek 50 millió eurót adtak össze. A kedvezményezettek kiválasztási folyamatát egy szakértői testület szervezi. Lyon a mezőgazdasági termelők és fogyasztók közvetlenebb kapcsolatának megteremtése érdekében feltérképezte a térség 350 mezőgazdasági termelőjét, akiket segít abban, hogy termékeiket digitális platformon keresztül kínálják. Az ügyfelek az élelmiszereket a közelükben lévő élelmiszerboltokban kapják. Így a polgárok az egészséges táplálkozás mellett a helyi termelőket is támogathatják. Nem minden város kényszerül arra, hogy a kisvállalkozásokat támogassa. Így például Finnországban erre nincs szükség, mert nagyon kiterjedt az országos támogatási rendszer, amelyet a magánvállalkozókra (és művészekre, a kulturális szektorra) is kiterjesztettek, amennyiben ezek jogosulttá váltak munkanélküli-segélyt kérni.

A leglátványosabb városi beavatkozások

Az önkormányzatok a válsághelyzetben is megmaradt kompetenciáik közül leglátványosabban a közterületek használatával és a közlekedés megszervezésével élhetnek. A szociális távolságtartás lehetővé tétele szükségessé teszi a közterületek használatának átrendezését. Általánossá vált új kerékpárutak kijelölése, először ideiglenes jelleggel. Érdekes Berlin kezdeményezése: amennyiben egy utcából legalább hét lakó kéri, a kerület megvizsgálja az utca átmenő forgalom előli lezárásának és játszóutcává alakításának lehetőségét. Ehhez megadja a logisztikai segítséget is, feltéve, hogy a lakók vállalják a gyerekek napközbeni felügyeletét. Milánó radikális beavatkozások mellett döntött a biciklis- és gyalogos­infrastruktúra fejlesztésére. 35 kilométernyi utcaszakaszt alakítanak át úgy, hogy járda- és kerékpársáv-szélesítéssel csökkentik az autós forgalom terét a bringások és a gyalogosok javára és 30 km/órás sebességkorlátozást vezetnek be a nagyobb biztonság érdekében. A városi tisztviselők első lépésben azt remélik, hogy ezzel elkerülhető az autóhasználat újjáéledése, amikor a lakosok visszatérnek a munkahelyükre. A cél tehát megnyerni 2020-at – és csak utána kezdenek gondolkodni azon, hogy a rendelkezések mennyire építhetők be a távlatibb tervekbe. Brüsszel hasonlóan radikális lépéseket tesz: a teljes belvárosban megnyitja az összes utat a gyalogosok és a biciklisek előtt, ezzel elősegítve a távolságtartást. Az új forgalmi rendben minden járműre 20 kilométer/órás sebességhatár vonatkozik, így a város központjában a gyalogos és a biciklis közeledés élvez elsőbbséget. A városvezetés szerint az intézkedés célja nem az autók kitiltása a belvárosból, hanem hogy észszerűbben osszák el a rendelkezésre álló közös teret. Az autósok számára talán az egyetlen jó hír az, hogy több városban, így például Bécsben és Lisszabonban ingyenessé tették a parkolást. Ez minden esetben a városvezetés döntése volt és sok esetben (például Varsó) a városok ellenálltak ennek az ötletnek. A közlekedési kérdéskör talán legbonyolultabb része a közösségi közlekedés jövőjéről folytatott vita. Sok helyen populáris támadásokkal (például a metrórendszert okolva a vírus terjedéséért) szemben kell a kompakt városfejlődést megvédeni. A kérdés az, hogy hogyan lehet a városok életét átszervezni úgy, hogy a metró, a villamosok, buszok stb. használata során a minimális távolságtartás biztosítható, azaz a túlzsúfoltság elkerülhető legyen. Sok ötlet van, péládul a lépcsőzetes munkakezdés, a kis távolságok városa – a megnyugtató megoldások még váratnak magukra.

Többet tenni kevesebb pénzből?

Sok innovatív beavatkozást láttunk, amelyek persze sok pénzbe is kerülnek. Hogyan tudják ezeket a városok megfinanszírozni, amikor legtöbbjüknek csökkennek az adóbevételeik és a városi közlekedés is csak a töredékét hozza a jegyárbevételeknek? Egyelőre kevés a kalkuláció a városi költségvetési problémák nagyságára. Sok város elismeri, hogy akcióik szociális meggyőződésből, de pénzügyileg „ugrás a sötétbe” alapon kerülnek elhatározásra, abban bízva, hogy a kormány majd megsegíti az előbb vagy utóbb fizetésképtelenné váló önkormányzatokat. A legtöbb országban az önkormányzatok közösen lobbiznak a kormánynál nagyobb támogatásokért, azt bizonyítva, hogy akcióik alapvetően fontosak a legszegényebbek túlélése és a társadalmi béke fenntartása érdekében. Úgy tűnik, a legtöbb országban joggal bízhatnak ebben – nagyon kevés helyen merül fel ugyanis az, hogy az önkormányzatoktól inkább elvonni kellene pénzt, mint adni nekik. Nagy válságok idején mind központi, mind helyi szinten erős beavatkozásokat kell tenni a súlyosbodó problémák kezelésére. Az európai tapasztalat azt mutatja, hogy egyes országokban a jóléti rendszer meglehetősen lyukas. Igazán nagy bajok akkor vannak, ha ilyen helyeken kiegészítő helyi beavatkozásokra sincs nagyon lehetőség, mert a helyi önkormányzatoknak egyszerűen nincs pénzük ilyenekre. A 2008-as pénzügyi válság idején a kormányok hatalmas adósságokat vállaltak fel, hogy fenntartsák a gazdaságot. A válság lecsengése után a közszférának hosszú ideig semmilyen pénzügyi eszközei nem maradtak, csak a megszorítások következtek. Alapvetően fontos tehát, hogy most, a pénzköltés időszakában hosszabb távon is helyes célokra menjenek a pénzek, és hogy e célok meghatározásában a helyi folyamatokat legjobban ismerő városok is ki tudják venni a részüket. Ez a cikk európai városokról szól. Az olvasóban nyilván felmerül a magyar helyzettel való összehasonlítás. Ez egy következő cikk témája lehet. A szerző városkutató, a Budapest Kör tagja
Szerző
Frissítve: 2020.05.09. 18:24

A válsághelyzet kapóra jön a maffiának

Publikálás dátuma
2020.05.09. 15:30
Palermo, Szicília
Fotó: Francesco Militello Mirto / AFP - NurPhoto
Nemcsak áldozatai vannak a járványnak. A maffia hasznot húz a válságból: híveket toboroz, maszkot árul, uzsorahitelez, legális vállalkozásokat kaparint meg Olaszországban. Elítélt keresztapák idő előtt szabadultak a börtönből.
Félmillió eurót foglaltak le olasz határőrök egy Kelet-Európából érkező autóban, a calabriai maffia, a Ndran­gheta emberénél. A kurta hír nem váltott ki élénk visszhangot április elején, azokban a drámai napokban, amikor a krematóriumok alig bírták a tempót a tomboló járvánnyal. Ám Fabrice Rizzoli, a szervezett bűnözés kutatója figyelmeztetett, az alvilág azért visz haza készpénzt külföldről, mert Itáliában készül befektetni. A La Repubblica napilap megkongatta a vészharangot: a válsághelyzet kapóra jön a maffiának. A római bürokrácia malmai lassan őrölnek, annál gyorsabban reagált az ismert keresztapa, Giuseppe Cusimano: fivére a szicíliai Palermo egyik szegénynegyedében ételt osztott rászorulóknak.

Jó tett helyébe

Giuseppe Conte miniszterelnök március 9-én hirdetett országos karantént. Az internet népe eleinte lelkesen lájkolta az életörömet hirdető, balkonon dalolós videókat, ám idővel felülkerekedett a csüggedés. Több mint 200 ezren fertőződtek meg, a halottak száma lapzártánkkor 29 684. A járvány főképp északon szedte áldozatait, de a következmények a szegény déli régiókat küldték padlóra (Szicília, Calabria, Campania, Puglia). Salvatore Pappalardo, egy egyházi segélyszervezet munkatársa Catania kikötőjében, annyi nyomorúságot még nem látott, mint az utóbbi két hónapban. Azelőtt afrikai menekülteknek osztott ételt, most helybeliek állnak sorba. „Az éhség és a szegénység errefelé félelmetesebb, mint a vírus”, mondja a szociális munkás. Már a járvány előtt is 17 százalékos volt a munkanélküliség, minden második fiatal állástalan, azóta pedig milliónyi feketén dolgozó napszámos vesztette el kenyérkeresetét. „Ha a kormány nem képes segíteni ezeken az embereken, akkor a maffia karjába taszítja őket”, fogalmaz Attilio Simeone, aki egy telefonos segélyvonalon fogadja a kilátástalan helyzetbe kerülők szaporodó hívásait. A maffia száraztésztáért, palackozott vízért, lisztért és cukorért döntő befolyásra tesz szert. Hiába a betyárromantika, a segítség nincs ingyen. Gaspare Mutolo kiugrott maffiózó elmesélte, hogy megy ez. „Emlékszel? Segítettem, amikor szükséged volt rá. Most rajtad a sor.” A viszonozás bármi lehet. Szállást adni egy körözött bűnözőnek, fegyvert elrejteni a padláson, elfuvarozni egy drogszállítmányt. Alkalmazottként bejelenteni egy maffiózót a kis családi cégbe, másik beszállítótól rendelni a mozzarellát, „megfelelő” jelöltre szavazni a választáson. „Ha a gyerekeid sírnak, mert nincs étel az asztalon, ha a vállalkozásod csődbe megy, nem törődsz a következményekkel, hogy kitől kapsz segítséget. Csak a túlélés számít”, mondja az álnéven rejtőzködő pentito („bűnbánó”).

Alvilági közbeszerzés

Palermo veterán polgármestere, Leoluca Orlando szerint a maffia kihasználja a lecsúszó emberek kétségbeesését, és megszilárdítja befolyását a külvárosokban, ahol eddig is erős volt. A hagyomány megkívánja, hogy ne csak féljenek a keresztapától, tiszteljék is a területén: nagy előny az igazságszolgáltatással vívott rablópandúrban. Persze az alvilág lecsap a pillanatnyi lehetőségekre is. Nápolyban és környékén a Camorra felügyeli az egészségügyi arcmaszkok, steril kesztyűk, kézfertőtlenítők és tisztítószerek kereskedelmét. Akinek kölcsön kell, kénytelen a maffiától kérni, akár 300 százalékos uzsorakamatra. Antonio Maria Costa, az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) illetékese szerint a 2008-as pénzügyi válság idején a bankok is kapva kaptak a bűnszervezetek likvid pénze után, mert csak nekik volt. A húzóágazat, a drogkereskedelem ezúttal is virágzik. Karanténban nagy a kereslet a tiltott tudatmódosítókra. Ha teríteni nehezebb is, mint máskor, az előállítás zavartalan. Ezt jelzi, hogy egy Ndrangheta-főnök fia öt mázsa kokainnal bukott meg. A vendéglátóipar a szakadék szélén tántorog. Az éttermek, bárok és kávézók júniusig biztosan zárva maradnak, márpedig sok közülük nem él túl egy újabb nullás bevételű hónapot. A Marcello néven nyilatkozó férfinak Palermo központjában van vendéglője. Nem vesz fel hitelt, úgysem tudná visszafizetni; ha kinyithat is, a válság és az új távolságtartási szabályok miatt a bevétele csökkenni fog, nem futná törlesztésre. Lélekben már felkészült rá, hogy nála is kopogtat egy elegáns úr, „visszautasíthatatlan” ajánlattal. Mert ez a bűnözők igazán nagy dobása: betársulni legális cégekbe. „A végső céljuk nem az, hogy elvegyék a pénzt, hanem hogy átvegyék az üzletet, és pénzmosásra használják”, magyarázza Nicola Gratteri, a catanzarói ügyészség maffiaellenes nyomozója. A maffia régóta jelen van az építőiparban és az idegenforgalomban, most pedig, a második világháború utáni legsúlyosabb krí­zis idején tovább terjeszkedik, hogy feddhetetlen múltú vállalkozásokkal közbeszerzési pályázatokat nyerjen.

Szabaduló keresztapák

Vajon ki fogja felvásárolni a tengerparton tönkremenő szállodákat? – teszi fel a szónoki kérdést Roberto Saviano oknyomozó újságíró. 1980-ban, miután pusztító földrengés döntötte romba Nápoly környékét, a Camorra kapcsolt elsőnek, részesedést szerzett építőipari cégekben, és az újjáépítéskor hatalmas állami pénzeket szakított. A német Die Welt napilap vezércikke felszólította Angela Merkel kancellárt, hogy utasítsa el a Róma által sürgetett „koronakötvények” ötletét, mert a brüsszeli pénzek eddig is a maffia zsebében landoltak. Nyílt titok, hogy az alvilág már sok millió eurónyi uniós agrártámogatást nyúlt le. Az elmaradottság és a maffiauralom kéz a kézben jár. Régen azért erősödött meg a maffia, mert a vidék elmaradott volt, manapság pedig azért elmaradott a vidék, mert a maffia uralja. A fejlesztési pénzek bűnözők magánvagyonát gyarapítják, így nem sokat érnek, és el is apadnak. Szerdán a La Repubblica nyilvánosságra hozta azon maffiózók sokkoló listáját, akik betegségükre hivatkozva, egészségügyi óvintézkedés címén idő előtt szabadultak. A 376 név között szerepel Antonino Sacco, a Cosa Nostra vezéralakja, Pasquale Zagaria, a Camorra hírhedt figurája, Giosue Fioretto, a Casalesi-klán pénztárosa, valamint Francesco Ventrici, akit a kolumbiai kokainkartellek európai képviselőjeként ismernek. Az igazságügyi minisztérium a márciusi lázadások hatására engedélyezte a túlzsúfolt börtönök részleges kiürítését, de mintha nem számolt volna a következményekkel. A házi őrizetben a keresztapák kényelmesen irányíthatják családjaikat. Nino Di Matteo maffiaellenes államügyész, aki negyedszázada védőőrizetben él, borzalmasnak nevezte a döntést. Tiltakoznak a maffiagyilkosságok áldozatainak családtagjai, valamint azok is, akik segítettek rács mögé juttatni a bűnözőket. Egyikük, Salvatore Lo Bocchiaro elfogadhatatlannak tartja, hogy miközben neki menekülnie kellett Szicíliából, az ál­tala lebuktatott maffiavezér most visszaköltözött palermói lakásába.

A csendes donok

Az előzmények a középkorba nyúlnak vissza, amikor Szicília szigete aragóniai uralom alatt állt; ezért tisztelik spanyol titulussal a maffia főnökeit. A don eredetileg jószágigazgató volt, a tulajdonos távollétében élet-halál ura a birtokon. Egyikük, aki a javak őrzésére hivatkozva préselt ki pénzt gazdájából, klasszikus üzletágat teremtett. Ha az idegen úr nem értett a szép szóból, meggyulladt a termés vagy a kastély, hogy a károsult belássa: a biztonságnak ára van. A védelmi pénz, a hírhedt pizzo azóta sem ment ki a divatból. A maffia korai történetéről keveset tudni. A „klánok konföderációja” évszázadok során jött létre, ám írásos nyomokat nem hagyott maga után. Az omertà törvénye hallgatást parancsolt e titokzatos, kifelé teljesen zárt alakulatról, amelynek legismertebb szervezetét úgy is nevezik: „a mi ügyünk” (Cosa Nostra). Mind nagyobb informális hatalmában közrejátszott népszerűsége. Szociális-karitatív feladatokat is vállalt isten háta mögötti falvakban, sok szegény csakis a keresztapától remélhetett segítséget. A XIX. század végén kivándorlók exportálták a maffiát Amerikába, ahol a szesztilalom dúsgazdaggá tette. Az óhazában ezalatt Mussolini Vasprefektusa, Cesare Mori tűzzel-vassal üldözte, de felszámolni ő sem tudta. A második világháború idején Lucky Luciano, a hírhedt chicagói gengszter a börtönből, bennfentes kapcsolataival segítette a szövetségesek szicíliai partra szállását. Bizalmi emberei „antifasiszta” kredittel, amerikai hátszéllel foglalhattak el közigazgatási, politikai, rendőrségi kulcspozíciókat a felszabaduláskor. A köztársaság születésének pillanatától (1946) harcol a polippal, amelynek ölelésében a világra jött.

Oldás vagy kötés: forgatókönyvek a folytatásra

Publikálás dátuma
2020.05.03. 18:49

Fotó: JOHANNES EISELE / AFP
Sikerült a SARS–CoV-2 „terjedési sebességét” lelassítani, vagyis a vírus reprodukciós rátáját 1 alá szorítani számos európai országban. Ha a szám ez alatt van, a terjedés üteme csökken, ha fölötte, akkor nő. Magyarországon 0,85 ez a bűvös érték, vagyis egy fertőzött ennyi embernek adhatja tovább a betegséget. A folytatásról több forgatókönyv készült.
Mára kiderült, hogy bezárkózással ugyan „kiéheztethető” a vírus, de nem fog eltűnni, és egyre valószínűbb, hogy szezonális járványt okozva rendre felüti a fejét. Az is világos lett, hogy a járvány másodlagos hatásai nagyobb válságot (és akár több ember halálát) okozhatják, mint maga a ragály. A véleményeket illetően két szélső érték között mozognak az attitűdök: vannak a járvány hatását eltúlzók és lenézők is. Mivel bárkinek igaza lehet, mindkét nézet vírusként terjed. Miközben több dolog nem derült ki még: nincs bizonyíték az immunitásra, vagyis a fertőzésen átesettek ellenálló képességére, és tulajdonképpen a betegség lefolyását is csak kutatják a tudósok.  A világ minden­esetre megelégelte a négy fal társaságát, mindinkább nyitást akar. A hazai turizmus jó szezonra számít, a kormány mindenkinek munkát ígér, az emberek folytatnák a régi életüket. De ez aligha lesz így. Valószínűbb a csiki-csuki, a húzd meg, ereszd meg taktikája.  A korlátozások minden embert megviselnek, a távolságtartás, elszigeteltség és az emiatt kialakuló szorongás komoly mentális terhet jelent. Ezért ahogy telnek a hetek, egyre többen gondolják úgy, hogy inkább nem tartják be a szabályokat, és ha megfertőződnek, akkor legalább „túlesnek” a betegségen, és mehet az élet tovább. Arról kevesen tudnak, hogy ha valaki megfertőződik a vírussal, majd felgyógyul, az nem minden esetben jelenthet védelmet. A Covid-19 kapcsán többször is beszámoltak már a járványügyi hatóságok olyan esetekről, mikor valaki a betegség utáni negatív tesztet követően újra fertőzötté vált. Nem volt arra utaló jel, hogy ezek a betegek fertőzőek lennének, és egy részük enyhe tüneteket mutatott. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is próbálta kideríteni, hogy mi lehet a jelenség oka. A dél-koreai közegészségügyi és járványügyi központ a napokban adott megnyugtatónak tűnő választ a kérdésre. Azt közölték ugyanis, hogy bár 277 olyan páciens volt az országban, aki korábban koronavírusos volt, és a tesztje a felépülés után az újabb szűrésnél ismét pozitív eredményt mutatott. Élő vírus azonban a dél-koreai kutatók szerint már nincs ezeknek az embereknek a szervezetében. Ezzel cáfolták azt a korábban felmerült állítást, hogy a vírus újra aktívvá válhat, és fertőző lehet a meggyógyult szervezetben. A friss eredmények szerint az újabb teszt csak vírusmaradványokat mutat ki. A WHO egyébként korábban úgy nyilatkozott a kérdésről: mivel a Covid-19 egy új betegség, ezért több epidemiológiai adatra van szükség ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni a vírusról. A vírus újrafertőző-képessége egyébként azért is kulcskérdés, mert a vakcinák működésének a lényege éppen az, hogy az oltóanyag megismerteti a szervezetet a kórokozóval, ezért ha az immunrendszer találkozik vele, akkor az időközben megjelent antitestekkel már védekezni tudunk ellene. Így vagy nem fertőződünk meg, vagy ha mégis, akkor is sokkal enyhébb tünetek jelentkeznek. „Egy aránylag ismeretlen vírusról beszélünk, éppen ezért egyelőre rettentő nehéz eldönteni, hogy mi az igaz. Az újrafertőződés és a betegség kiújulása még nem tisztázott fogalmak. Nagyon ritka egy vírusinfekciónál, hogy ilyen hamar újra lehet fertőződni, ez szinte ismeretlen jelenség. Az biztos, hogy nagyobb számok alapján lehet következtetéseket levonni” – mondja Ócsai Lajos, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) járványügyi főosztályának korábbi vezetője. A majdani vakcina tehát továbbra is a legjobb esély lehet a vírus elleni jövőbeli védekezésnek, de elkészültére akár hónapokat is várni kell, és a gyártás is igen lassú folyamat lesz, hiszen tömegeknek van szüksége az oltóanyagra. Éppen ezért, a terjedés visszaszorítása érdekében akármennyire is nehéz, fontos a felesleges szociális érintkezések kerülése, a fegyelmezett távolságtartás az emberek között a boltban, tömegközlekedésen, ahogy a maszk viselése is.

Olasz módra

A pandémia miatti szigorítások és azok lazítása mellett is szólhatnak érvek, utóbbira főleg a gazdasági összeomlás elkerülése és az emberek mentális egészségének megőrzése miatt van óriási társadalmi igény. Olaszországban például, ahol több mint 201 ezer megbetegedést regisztráltak és a halottak száma meghaladta a 27 ezret, lassan mégis enyhítenek az eddigi tilalmakon. Május 4-től továbbra is csak indokolt esetben lehet elhagyni a lakókörzetet, de engedélyezett lesz a nem együtt élő családtagok találkozása, ahogy a profi sportolók egyéni edzése is, valamint a temetések, legfeljebb tizenöt résztvevővel. Újraindul a kézműves ágazat és az építőipar. Május 18-tól újranyitják a múzeumokat és a régészeti területeket, így a Colosseum és a vatikáni múzeumok is látogathatók lesznek. Arra a kérdésre, hogy emiatt várható-e a járvány újabb fellobbanása, Ócsai Lajos úgy válaszolt: a nemzetközi turizmus még nem lesz olyan, mint előtte, a látogatók száma így valószínűleg meg sem közelíti majd a szokásost, tömegek tehát nem várhatók, ezzel a döntéshozók is számoltak. Járványügyi szempontból azonban szerinte az újraindítás akkor lenne ideális, ha már megtanultunk védekezni, vagyis van oltóanyag vagy gyógyszer. Belátja azonban, hogy ezt gazdasági okok miatt nem engedheti meg magának a világ. Anna Barecka-Bocchiola olasz pszichológus szerint hazájában a civilek már nemcsak magától a vírustól félnek, hanem a következményei­től is. Attól, hogy mi fog történni, ha megszűnnek a korlátozások. Mégis, most mindenki május 4-ét várja, mert akkor csökkentik a korlátozásokat, az olaszokban ennek reménye tartja a lelket és próbálnak csak előre nézni. „Maszkot viselni továbbra is kell és figyelni kell arra, hogy megfelelő távolságot tartsanak az emberek egymástól. Amíg nincs vakcina, addig együtt kell élni a vírus okozta fenyegetéssel, ami hosszú ideig is tarthat, és ez változásokat hoz a mindennapi életben is. Olaszországban sosem sütöttek annyit az emberek, mint most, lisztet például egyáltalán nem könnyű találni a boltokban. Az egész olyan, mintha egy egyszerűbb élet felé húzódnánk vissza, olyan tevékenységek felé, amiket az emberek elfelejtettek a mai modern világban” – mondja Anna Barecka-Bocchiola.

Tajvan: állandó készültségben

Vannak olyan országok, amelyek vírussal szembeni tudatos védekezése példaértékű, ha tesztelésről, védőeszközök rendelkezésre állásáról van szó. Tajvan Covid–19-re való reagálása a legjobbak között van a világon. A 24 milliós lélekszámú szigeten, ahol világklasszis és megfizethető egészségügyi rendszer működik, lapzártánkig mindössze 429 igazolt megbetegedést jelentettek, közülük 311 ember már felgyógyult, és csupán hatan hunytak el. Andrew Y. Chang, a budapesti Tajpej Reprezentatív Iroda képviselet-vezetője kérdésünkre arról beszélt, hogy miért olyan sikeres a vírus elleni küzdelem Tajvanon, és mire lehet számítani a szigor enyhítésével. Szerinte a legfontosabb a korai előkészítés, a gyors reagálás és a proaktív intézkedés. „Az elmúlt 17 évben, a SARS-járvány kitörése óta Tajvan állandó készenléti állapotban volt a kialakuló fertőző betegség veszélye miatt. Már január 2-án létrehoztunk egy, a betegségre reagáló csoportot, és január 20-án megkezdte működését a Központi Járványügyi Parancsnokság, amely képes hatékonyan integrálni a különféle minisztériumok erőforrásait, és azokat befektetni a járvány visszaszorítása érdekében. Több mint 120 hatékony intézkedést hirdettek meg, többek között a repülés ideiglenes felfüggesztését, a belépés korlátozását, valamint az esetek azonosítását és az erőforrások elosztását a közegészség védelme érdekében. Új technológiát is alkalmazunk, ideértve az utazási előzmények és az egészségügyi tünetek online jelentését az utazók fertőző kockázatainak osztályozására a repülés eredete és a megelőző 14 nap története alapján” – részletezi Andrew Y. Chang. Tajvanon a magánszektor, az állami szektor és a civilek habozás nélkül működnek együtt. A Magyarországon és más európai országokban élőknek azt javasolja: megfelelően mossanak kezet, viseljenek maszkot és ügyeljenek a távolságtartásra másokkal szemben. Arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az országok túl hamar oldják fel a korlátozásokat, úgy válaszolt: a végrehajtott korlátozások pozitív eredményeket mutattak Olaszországban, Spanyolországban és az Egyesült Államok néhány államában, ezért alapos értékelésre van szükség és óvatosnak kell lenni a következő lépés megtételénél, hogy elkerüljük a Covid–19 második hullámát. Még a WHO – amelynek üléseiről egyébként a kínai nyomás miatt Tajvant rendre kizárják – is elismeri a járványok megelőzésének és visszaszorításának tajvani sikereit. A korlátozásokkal kapcsolatban a korábbiak mellett Andrew Y. Chang elmondta azt is, hogy a tajvani határokon mérik a testhőmérsékletet, egészségügyi nyilatkozatot kell kitöltenie az oda érkezőknek, és bizonyos esetben 14 napos otthoni karanténba kell vonulni. Azok esetében, akik otthoni karanténban vannak, a kormány a távközlési szolgáltatókkal is együttműködik, hogy lehetővé tegyék GPS-helymeghatározást. 50 regionális kórházat és egészségügyi központot, valamint 167 közösségi kórházat és klinikát jelöltek ki a többszintű tesztelési rendszer létrehozására. Ezeknek a kórházaknak és klinikáknak speciális osztályokat vagy területeket kell felállítaniuk. Az emberek pedig online rendelhetnek maszkokat.
Ebédidő egy tajvani általános iskolában
Fotó: SAM YEH / AFP

Próbálj meg lazítani!…

A magyar kormány is enyhít a kijárási korlátozásokon (lapzártánk idején a bejelentést még nem tették meg, de a Magyar Nemzet már megszellőztette a fokozatos májusi nyitás fázisait (az éttermeket, boltokat, szállodákat érintően). Döntések információkból hozhatók, de vajon milyen információkból (és következtetésekből) dolgozik a kormány? Ha csak az eddigi intézkedések közül veszünk kettőt – korlátozások fenntartása és törekvés a nyolcezer lélegeztetőgép elérésére –, akkor abból az következhet, hogy elhúzódó háborúra készül, ahol nagy veszteségek lesznek. A gazdaságot mozgásban akarja tartani, vigyázva a teljesítmény fenntartására. A kabinet munkáját segítő tudósok eredményeibe egy múlt heti konferencia engedett bepillantást. Itt elhangzott, hogy a kijárási korlátozásokkal sikerült ellaposítani a járványgörbét, de ez az állapot nem tartható fenn sokáig, és így a nyájimmunitás sem érhető el. Az átfertőzöttség nem lesz olyan mértékű, hogy az védettséget nyújtson, ezért más megközelítésre lesz szükség ahhoz, hogy ne kelljen a korlátozásokat örökké fenntartani. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter azt hangsúlyozta, hogy a járványkezelés kezdeti szakaszában az volt a cél, hogy időt nyerjenek az egészségügyi kapacitások felduzzasztásához. A Magyar Tudományos Akadémia által készített korábbi elemzés szerint a szelektív járványügyi intézkedések költséghatékonyabbak a „húzd meg, ereszd meg” típusú intézkedéseknél. A tudósok úgy látják, a járvány rövid és hosszú távú kezeléséhez is alapvető feltétel a megfelelő mennyiségű és minőségű teszt folyamatos alkalmazása, sürgősen bővítendő a kontaktfelderítő, a mintavételi, az elemző és a nyilvántartó kapacitás. Ezen alapulhatnának azok a szelektív intézkedések, amelyek a fogékony csoport tagjait a mostaninál is jobban védik, a védett csoport tagjait pedig jogosultságokkal (és esetleg hatósági igazolással) ruházzák fel, a munkába való visszatérés céljából.

Mi vagyunk a gazdaság

„Őszintén remélem, hogy valamit rosszul látok, és nincs igazam a fentiekkel, de mivel nem követtük azoknak az országoknak a receptjét, amelyek valamennyire sikeresek voltak (Kína, Tajvan, Korea), ezért a 2020-as évben a járvány fog uralni mindent Európában és az USA-ban is. Ebből nem lesz így V alakú fellendülés, hanem egész éves szenvedés, sok gazdasági kárral és halottal.” Zsiday Viktor befektetési szakember írta ezt nemrégiben a járvány nyugati kezelését bírálva, és a korlátozások feloldásáról szólva. „A vírushelyzet nem jól lett kezelve, nincs megoldva, és újabb problémákat fog okozni – írta. – Az európai és amerikai politikusok és befektetők láthatóan azt hiszik, hogy a kínai mintát követik országaik: komoly erőfeszítésekkel leverik a vírus első hullámát, majd újranyitják a gazdaságot.” Zsiday szerint azonban ez nem kivitelezhető, mert a rendkívül szigorú kínai korlátozásokkal szemben az európai karanténok „félszívűek” voltak, azaz nem vették őket elég komolyan. A befektetési szakember szerint az európai és amerikai politikusok néhány országot leszámítva majdnem haszontalanul pocsékoltak el 4-6 hetet az emberek életéből. Ezalatt sikerült úgy összeomlasztani a gazdaságot, hogy cserébe elég kevés haszna volt: mivel a reprodukciós rátát még karanténnal is alig sikerült egy1 alá szorítani, a nyitás után szinte biztos, hogy 1 fölé fog menni, azaz újra elkezd terjedni a vírus, írja Zsiday. Megérzése szerint a vírus újbóli terjedése „még nem is lenne annyira baj, ha lenne, mondjuk, 100 fertőzött, mert abból kellő óvatossággal csak sokára lenne több tízezer. A baj az, hogy eleve sok százezerről indulunk, és ebből szinte garantálható, hogy a nyitások után pár héttel, valamikor a nyár folyamán, ismét nagyon komoly baj lesz.” Pogátsa Zoltán közgazdász, egyetemi docens, az Új Egyenlőség főszerkesztője is az óvatosság híve. Mint az ATV-nek a minap elmondta, a „lock down” (lezárás), vagyis a szociális kapcsolatok számának a csökkentése „félkeményre” sikerült, és amint a gazdaság elkezd pörögni, a fertőzések száma sem fog mást tenni. „Nagyon nem szeretem azt a megkülönböztetést, hogy van a társadalom, és van a gazdaság. A gazdaság mi, magunk vagyunk, és ha kinyitjuk ezt az önkéntes korlátozást, akkor gyakorlatilag az történik, hogy elkezd terjedni a vírus sokkal gyorsabban, és akkor a gazdaság is óhatatlanul sokkal rosszabb helyzetbe kerül. Szerintem téves az a megkülönböztetés, hogy most válság van, most rosszul meg a gazdaság, de ha kinyitjuk, akkor újraindulhat minden. Ha elkezd nagyon hirtelen, nagyon gyorsan terjedni a vírus, ahogy mondjuk Lombardiában vagy New Yorkban, akkor az a gazdaságra is negatív hatással lesz. Ez mérhető emberéletekben, kiesett jövedelmekben, munkahelyek elvesztésében” – mondta Pogátsa Zoltán. A közgazdász emlékeztetett: a kormány 4 százalékos GDP-csökkenésre számít. Eközben mintegy 60 ezren veszítették el az állásukat, de nem tudni, mennyien vannak a csökkentett munkaidőben, csökkentett bérért foglalkoztatottak, és főként nem tudható, hogy meddig tart a járvány, és vele a gazdaság – a társadalom – csökkentett üzemmódja.

Összeomlik a kereslet

„A kormányzati csomag túl későn jött, túl kicsi, és nem jó a szerkezete” – ezt még hetekkel ezelőtt mondta a Zsiday egy interjúban. Szerinte a kormány félreérti a helyzetet, amikor azt hiszi, egyszerűen csak újraindíthatja a gazdaságot. Most inkább ahhoz hasonló a helyzet, mint amikor egy fuldokló nem kap levegőt, és ha nem tesszük lélegeztetőgépre gyorsan, akkor később már hiába is próbálnánk. Most teljesen félre kéne tenni a „munkaalapú társadalom” gondolatát egy darabig, mert nagyon megváltoztak a körülmények. A befektetési szakember szerint a gazdaságok maguktól is zsugorodnak ilyen helyzetben és szükség van még állami intézkedésekre is, 5-10 százalékos költségvetési hiány lesz gyakori vagy akár még nagyobb, de ez nem baj. „Ilyenkor az államnak túl kell költekeznie, különben meghal a gazdaság” – jegyezte meg. Osztja ezt Pogátsa is, aki szerint a magyar válságkezelő csomag túlságosan arra összpontosít, hogy ne szálljon el a hiány, és igyekszik megállítani az eladósodást. „Ám a válságban a magángazdaságban a kijárási korlátozás és a bérek hiánya miatt összeomlik a kereslet. Ha ezt az állam nem pótolja, akkor zuhanni fog a GDP. Az államadósság/GDP mutató pedig romlik. Ha az állam tényleg élénkítene, erőteljes deficittel, ez nem így lenne” – írja a Mércén. A közgazdász szerint a magyar társadalom nagyobbik része egyáltalán nem osztja a miniszterelnök álláspontját, mely szerint csak munkáért szabad az államnak megélhetést biztosítania. A European Social Survey adatai szerint például egy alapjövedelem bevezetését a magyarok 70 százaléka támogatja, és csak 30 százaléka ellenzi. Ezzel második helyen vagyunk Európában. Számos ország máris bevezetett vagy bevezetni készül valami hasonlót a járvány okozta jövedelem vesztés ellensúlyozására Szingapúrtól Spanyolországon át az Egyesült Államokig.

Az új típusú koronavírus-járvány elleni akadályokat eddig kevés ország vette sikeresen. A néhány jó példa – Tajvan, Dél-Korea – mellett viszont elsikkadt egy szintén ázsiai sikertörténet, emeli ki a 444.hu Vietnamra utalva. A délkelet-ázsiai országban az első pozitív koronavírusteszt után három hónappal kezdtek lazítani a korlátozásokon, miután addig mindössze 270 fertőzött beteget regisztráltak, és a vírus a 95 millió lakosú országban senkit nem ölt meg. (Persze, ahogy a kínai járvány számai esetében, úgy itt sem lehet kizárni, hogy a világ egyik legszigorúbb diktatúráját irányító Vietnami Kommunista Párt nem bontja ki az igazság minden részletét.)