Előfizetés

A szervezőbizottság vezetője szerint ha jövőre is kitart a járvány, le kell mondani a tokiói olimpiát

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.28. 11:34

Fotó: Kunihiko Miura / AFP/Yomiuri
Mori Josiro közölte: jövő nyárról már semmiképpen sem lehet tovább halasztani az eredetileg idénre tervezett ötkarikás játékokat.
Mori Josiro, a tokiói olimpia szervezőbizottságának vezetője szerint amennyiben a világjárvány jövőre is kitart, akkor a 2021-re halasztott ötkarikás játékokat törölni kell. Mori a Nikkan Sports japán sportnapilap kedden megjelent számában határozottan kijelentette azt, amit az elmúlt napokban már mások véleményére alapozva is helyeselt. Nevezetesen, hogy jövő nyárról már semmiképpen sem lehet tovább halasztani az eredetileg idénre tervezett tokiói olimpiát.
„Ebben az esetben le kell mondanunk a rendezést”

– jelentette ki.

Jositake Jokokura, a japán orvosi biztosság vezetője pedig kollégái nyilatkozatival értett egyet, miszerint hatékony ellenszer nélkül aligha tudnak biztonságosan és felelősséggel olimpiát rendezni jövőre.
„Nehéz lesz fogadni az olimpiára érkezőket, hacsak nem fejlesztenek ki addigra hatékony vakcinát”

– nyilatkozta.

Egyben sürgette a gyógyszeriparban dolgozókat, hogy gyorsítsák fel az ellenszer fejlesztését és tesztelését az oltások mielőbbi gyártása érdekében. Hozzátette: kulcsfontosságú lesz a fertőzés világszintű mértéke, mert hiába lesz Japánban jobb a helyzet, ha külföldön tovább terjed a vírus. Korábban Devi Sridhar, az Edinburgh-i Egyetem közegészségügyi professzora azt mondta, hogy amennyiben addig nem fejlesztik ki a koronavírus elleni vakcinát, a tokiói olimpia és paralimpia 2021-es rendezése sem reális. Ivata Kentaro, a Kobe Egyetem fertőző betegségek professzora korábban kifejtette: nem hiszi, hogy az olimpiát meg lehet rendezni jövőre.
„Japán jövő nyárra képes lesz kezelni ezt a betegséget, de nem hiszem, hogy ugyanez a világon mindenütt így lesz”

– közölte.

Zach Binney, az amerikai Emory Egyetem epidemiológusa szerint is meg kell várni a vakcinát egy ilyen jelentős esemény megrendezésével. A jövő nyári időpontot pedig túlságosan optimistának tartja, és mint mondta, védőoltás nélkül a tömegben minden egyes ember kockázatot jelent. Jason Kindrachuk, a kanadai Manitoba Egyetem fertőző betegségekkel foglalkozó szakértője bár azt reméli, hogy a vakcina egy év múlva rendelkezésre áll majd, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy az emberek beoltása időbe telik, ráadásul idő kell ahhoz is, hogy a szervezet hatékony védelmet alakítson ki a fertőzéssel szemben.

Csúcsra tör a Newcastle, ha engedik, hogy egy dúsgazdag koronaherceg keblére ölelje

Forgács Milán
Publikálás dátuma
2020.04.28. 10:30

Fotó: IAN KINGTON / AFP or licensors
Mohamed bin Szalmán, szaúdi koronaherceg 300 millió fontért lehet az angol élvonalbeli Newcastle labdarúgócsapatának többségi tulajdonosa, tervét sokan ellenzik.
Mike Ashley, a Newcastle United labdarúgócsapatának jelenlegi tulajdonosa 2007-ben szállt be a klubba, azonban már másfél év után képes lett volna megválni az együttestől. A Magyarországon is megtalálható Sports Direct cég vezetője, aki enyhén fogalmazva nem örvend nagy népszerűségnek. A koronavírus-járvány idején több hajmeresztő lépésre szánta el magát: márciusban fizetés nélküli szabadságra küldte alkalmazottjait, aztán Boris Johnson miniszterelnököt arra kérte, hogy a hálózat üzletei maradjanak nyitva, mivel szerinte ezek „létfontosságúak”. Majd előre levonta a jövő évi bérletek árát a jelenleg szintén nehéz anyagi helyzetben lévő szurkolóktól. Angliában szokás az automatikus megújítás, viszont mindezt nem szó nélkül, előzetes egyeztetés nélkül szokták megtenni a klubok és főleg nem járványhelyzetben.
Tavaly nyáron majdnem sikerült eladnia a bajnokságban jelenleg tizenharmadik helyen álló klubot, azonban az üzletet végül az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) megvétózta. Akkor Katarból jöhetett volna a mentőöv, a Manchester City tulajdonosának testvére, Kaled bin Zajed al-Nahjan sejk révén. Az FA minden bizonnyal a rokoni kapcsolatok miatt nem adta áldását az üzletre.
Idén áprilisban viszont megérkezett a szaúdi koronaherceg, Mohamed bin Szalmán, aki 300 millió fontos ajánlatával meggyőzte Ashleyt, a szerződést aláírták, már csak az FA jóváhagyása hiányzik. A megállapodás szerint a szaúdiak 80 százalékos részesedést kapnának, 10 százalék jut a tárgyalások közvetítésében nagy szerepet vállaló brit üzletasszonynak, Amanda Staveley-nek, a maradék 10 százalékot pedig a leggazdagabb brit testvérpár, David és Simon Reuben kapnák meg. Utóbbiak a 70-es és 80-as években fém- és szőnyegkereskedésből gazdagodtak meg.
Ha minden akadály elhárul az üzletkötés elől, akkor a Newcastle lesz messze a leggazdagabb csapat, miután a hercegség vagyona meghaladja a 260 milliárd fontot, Manszúr bin Zaja dal-Nahjan, a Manchester City tulajdonosa "csupán" 23 milliárd fontos vagyonnal bír.
A legnagyobb gondot a katar-szaúdi ellentét jelenti. Az angol élvonal mérkőzéséinek közvetítési jogát a katari székhelyű BeIN Sports birtokolja. Juszef al-Obaidi, a csatorna vezérigazgatója azt állítja, hogy a szaúdi beoutQ csatorna engedély nélkül, illegálisan sugározza az angol bajnoki találkozókat, ezért arra kéri a szövetséget, tiltsa meg a Newcastle eladását, mert ez szerinte súlyos károkat okoz mind az angol labdarúgásnak, mind a csatornának. 
Az emberi jogi szervezet, az Amnesty International pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Szalmán hercegnek azért fontos az angol csapat megszerzése és aktív szerepvállalása a sportban, hogy elterelje a figyelmet arról, milyen súlyosan megsértik az emberek jogait az országban. Van ebben igazság, az elmúlt években jelentős sznúker-, és bokszversenyt, illetve, Olasz-Kupa valamint négycsapatos Spanyol Szuperkupa-döntőt is rendeztek az arab országban, a jövőben pedig profi kerékpár és F1-es versenyt szeretnének lebonyolítani. 
Egyelőre annyi biztos, hogy Ashley és a befektető csoport között létrejött a megállapodás. Ha az FA is jóváhagyja, akkor az üzlet hivatalosnak számít. A katari sportcsatorna szigetországi feltételezések szerint egy tekintélyes fájdalomdíj esetén nem bírálna tovább, a Newcastle pedig elkezdhet nagyokat álmodni.
A szurkolók olyan ígéreteteket kaptak, amiktől teljesen lázba jöttek. Két klasszis támadó érkezhet, Dries Mertens és Edinson Cavani, mindkét játékosnak nyáron lejár a szerződése, így remek mindketten megszerezhetőek. Steve Bruce sem maradna sokáig a kispadon, az ő helyére Mauricio Pochettino a legesélyesebb, de Massimiliano Allegri is a jelöltek listáján van, jelenleg egyik szakembernek sincs  csapata. 
Bárkit is szeretne megszerezni a Newcastle, az FA jóváhagyása esetén a pénz hiánya garantáltan nem lesz akadály.

A megtépázás évtizede

Hegyi Iván
Publikálás dátuma
2020.04.28. 10:00

Fotó: Adam_Molnar / ALL RIGHT RESERVED
Az MLSZ rendkívül elégedett saját magával és az elmúlt tíz évvel, pedig a 2011-2020 közötti időszakban korábban nem látott kudarcokat szenvedett el a magyar labdarúgás.
Oly bársonyos simasággal választották újra az MLSZ elnökét, mintha a magyar labdarúgás valaha volt legragyogóbb dekádja volna mögötte. Ám a NER megkerülhetetlen alakjai közé sorolható sportvezető hiába adta 2011-es programjának A megújulás évtizede hangzatos címet, a bölcs előrelátásnak túlzással sem nevezhető, már akkor is irracionálisnak tetsző elképzelés mai szemmel kiábrándítóan abszurd, távolabb van a valóságtól, mint az 52. helyezett magyar válogatott a világranglista élétől.
Elvégre a legutóbbi dekád a több évtizede – tán még a Nyugatnál is súlyosabban – hanyatló hazai futball legsanyarúbb időszaka volt. Sorolom a szikár tényeket. 
E tíz év során sikerült beállítani minden idők negatív csúcsát, a válogatott hétgólos vereségét. A hollandok elleni 1:8-cal a gólkülönbség tekintetében egyetlen eredmény egyezik, az 1941-ben, a filantróp fegyverbarát náci Németország csapatától elszenvedett 0:7.
Liliputi csapatoktól – például Izland, Málta műkedvelőitől – korábban is kikapott a válogatott, de azelőtt sosem történt meg, hogy fél éven belül a futball három olyan törpéje oktassa a csapatot, mint Andorra, Luxemburg, Kazahsztán. (Jelzem, 2010-től a finnekkel szemben háromszor sikerült alulmaradni; a megtépázás dekádját megelőzően ez egyszer sem fordult elő. S akkor olyan párját ritkító, bánatos burleszkekről, amilyen a horvát 0-3 vagy az ausztrál 1-2 volt, nem esett szó.)
A mostani az első évtized, amelyben gyakorlattá vált, hogy a nemzetközi kupasorozatokra benevezett magyar klubcsapatokat már az előszezonban kiselejtezték. A Videoton (kétszer) és az FTC (egyszer) bejutott ugyan az Európa-liga csoportkörébe, de három másik csapat még akkor is egyhamar eltűnt a süllyesztőben. Az utóbbi évtizedben harmincöt kvalifikációs kiesésre jutott három csoportkörös szereplés. S közvetlenül a „megújulás” programja előtt a Debrecen egymás utáni két évadban szerepelt a BL, illetve az El főtábláján, azaz a 2009-es Bajnokok Ligája-szerepléssel többet ért el, mint az összes magyar együttes a rémes dekád során együttvéve.
Ebben az évtizedben a magyar NB I-et a világ 76. „legerősebb” nemzeti bajnokságaként rangsorolták. Előtte volt az üzbég (69.), a luxemburgi (72.) vagy az ománi vetélkedés (75.) is. Igaz, sikerült aztán felkapaszkodni a 60. helyre, közvetlenül az algériai topliga mögé. Nem csoda ez a leértékelés, hiszen e keserves tíz évben olyan csapatok jutottak tovább a magyar képviselőkkel szemben, mint a kazah Aktobe, a szlovák Senica, a montenegrói Mladost Podgorica, az albán Partizani, a belarusz Torpedo Zsogyino, az azeri Gabala, a luxemburgi Niederkorn, a liechtensteini Vaduz. Fogadom, senki nem tudta volna valamennyi „kidobóról” megmondani, honnan van!
Noha az MLSZ 2011-ben kerek tízezres átlag nézőszámot vizionált 2020-ra, a jelenlegi adat 3218. S klubvezetők – nyilvánosan persze soha el nem hangzó – számítása szerint még e szánalmas középérték is húsz-harminc kamu százalékkal „felturbózott”. Ráadásul a magyar népesség sosem szakadt el annyira a hazai labdarúgástól, mint e dekádban, hiszen az ország lakosainak döntő többsége egyetlen NB I-esnek mondott labdarúgót sem ismer, sőt fogalma sincs arról, milyen csapatok szerepelnek a politikai alapon még inkább provinciálissá kisebbített, Felcsúttal, Kisvárdával, Mezőkövesddel felhígított úgynevezett első osztályban.
Mindezt együtt úgy „érte el” a magyar labdarúgás, hogy ebben az évtizedben korábban soha nem látott pénzeső hullott reá. A sok száz milliárdos állami támogatás azonban semmiféle futballfejlődéshez nem vezetett, a bajnokságban anonim légiósok sora szerepel, mert még ők is jobbak a hatalmas összegeket elherdáló hazai akadémiák versenyképtelen növendékeinél.
A dekád egyetlen ellenpontja a 2016-os Eb-szereplés. Ezt azonban a létszámemeléssel ajándékba kapta a magyar futball (is). Az előző dekádokkal lehetetlen az összehasonlítás, hiszen korábban négyes, nyolcas, tizenhatos volt a mezőny, de sokat elárul a valódi viszonyokról, hogy a legutóbbi Eb-selejtezőkön az ibolya szerény utolsó előtti helyezést „csípte meg” csoportjában a válogatott. (Amint az lenni szokott.) Amúgy pedig a harmincnégy éve nem látogatott vb messzebb van, mint bármikor, a 2018-as selejtezőkön negatív rekordnyi tizennégy pont differencia volt a továbbjutók és a magyar válogatott között.
Különben minden a legnagyobb rendben.