Lehullt a lepel: rég nem látott krízisbe kerültek az európai populista pártok a koronavírus miatt

Publikálás dátuma
2020.04.25. 09:00

Fotó: REMKO DE WAAL / AFP
Válságkezelésük hagy kívánnivalót maga után.
Már többször foglalkoztunk azzal, hogy a világban, egyúttal Európában, Spanyolország kivételével mindenhol a kormányzó párt vagy pártok profitáltak a koronavírus terjedése nyomán kialakult krízisből. Minden válsághelyzetből a hatalmon lévők profitálnak. A mostani helyzet azonban eltér minden korábbitól. Minél tovább tarthatnak a kijárási korlátozások, az emberek annál jobban kezdhetik elveszíteni a türelmüket. Kérdés azonban, ez mennyi idő után következik be? Meddig tart a hirtelen népszerűségnövekedés? De ami ennél is nagyobb kérdés, a járványt kísérő, súlyos gazdasági válság hosszabb távon hogyan hat a pártok megítélésére? A 2008-as gazdasági válság általában a kormányzó pártokat sújtotta. De így lesz-e most is? Vagy a járvány miatt a súlyos gazdasági helyzetbe kerültek nem a kormányt okolják majd és megengedőbbek lesznek a kabinettel szembeni, mint bő tíz éve? A közvélemény-kutatások szempontjából egyfajta tesztidőszakot élünk át, megjósolhatatlan következményekkel, hiszen a mostani összetett válságra egyik jól bevált modell sem alkalmazható. A pénzügyi válság után, különösen az eladósodott déli államokban, megnőtt az Európa-ellenesség, az olaszok, spanyolok görögök és más nemzetek fiai úgy érezték, cserben hagyta őket az EU, több segítséget vártak. Ugyanez most is érzékelhető, kivált Rómában és Madridban, de hasonló folyamatok várhatóak Párizsban is. Ezek az országok egyfelől egészségügyi szempontból több segítséget reméltek Németországtól, másrészt úgy vélik, az euróövezet tagállamainak egyégesen kell áldozatot hozniuk függetlenül attól, hogy Olaszországot és Spanyolországot súlyosabban érintette a járvány. Bár a koronakötvények bevezetésére nincs sok esély, ezt ugyanis hevesen elutasítja Németország és Hollandia, másszóval ezek az országok plusz áldozatvállalásra nem hajlandóak, a most bajba jutott államok számára nyújtandó mentőcsomag abból a szempontból különbözik a 2010-es években megszavazottaktól, hogy ezúttal a segély folyósítását nem kötik szigorú költségvetési feltételekhez. Az ezt követelő Hollandiával még azok az országok is szembe fordultak ebben a kérdésben, amelyek alapvetően egy platformon vannak Hágával. A tapasztalat egyértelműen azt mutatja, ha növekszik az Európa-ellenesség, az a jobboldali populista pártok erősödését vonja magával. Most azonban, egyelőre legalábbis, ebből a szempontból is más a helyzet. Épp a populista pártok népszerűségének csökkenése figyelhető meg több uniós tagországban, hiszen a krízis csúcspontján még a hatalomhoz húzás dominál az egyes társadalmakban. Azért nem lehet azonban egyértelműen kijelenteni, hogy a válság elmúltával hirtelen megemelkedik a populista pártok népszerűsége, mert még nem lehet tudni, mikor tér vissza az élet a régi kerékvágásba a fokozatos nyitás után. A németek találóan jegyzik meg, hogy a jelenlegi pártpreferenciákat az említett kiszámíthatatlan tényezők miatt csak pillanatfelvételnek nevezhetjük. Hogy mennyire bizonytalan a jövő, jelzi: a Süddeutsche Zeitung úgy fogalmazott, a korona-válság nyomán lehull a lepel a populista pártokról. A Neue Zürcher Zeitung ezzel szemben úgy látja, a populisták profitálhatnak a krízisből. Tekintsük át, hogyan alakult a jobboldali populista pártok népszerűsége a koronavírus-járvány alatt. Németországban nagyon látványosan esett vissza az Alternatíva Németországért (AfD) közkedveltségi mutatója. A radikálisok riadalmat keltettek a 2017 szeptemberi választáson elért 12,6 százalékukkal, most azonban a nagyobb irodák, a Forsa, az INSA, a Forschungsgruppe Wahlen egyaránt 10-10 százalékon mérték, az Emnid és a Forschungsgruppe Wahlen pedig 9-9-en. Ez azonban csak részben magyarázható a járvánnyal. Már februárban megkezdődött az erjedés, amikor a párt Türingiában kijátszotta a CDU-t és az FDP-t, s rövid időre a mérleg nyelvévé vált a tartományban. Ez komoly ellenreakciót indított meg Németországban, a február 23-án megrendezett hamburgi választáson például csak hajszállal került be a helyi parlamentbe. Az AfD-ben válságát tetézték a vezetésen belüli ellentétek, ami a szélsőjobboldali szárny, a Flügel feloszlatásához vezetett. Jörg Meuthen, a párt egyik elnöke az Alternatíva kettészakítását is felvetette, így elképzelései szerint egy mérsékelt és egy szélsőséges párt jönne létre. E kijelentése után a radikálisok a lemondását követelték. Meuthen maradt, de a gondok is. Az AfD egyébként 2018 októberében került a csúcsra, mivel meglehetősen nehézkes volt a nagykoalíciós pártok, a CDU/CSU és az SPD együttműködése. Akkor az INSA 18,5 százalékon mérte, a GMS nevű ügynökség 18-on.
Ausztriában a tavaly májusi Ibiza-botrány óta nem tud magára találni a szabadságpárt, az FPÖ. Bár a korrupt pártelnököt, Heinz-Christian Strachét kizárták, s Norbert Hofer vezetésével valamivel mérsékeltebb politikus került a pártelnöki székbe, egyelőre kilátástalan helyzetben vannak a szélsőségesek. Ellenzékben sem sikerült fátylat borítani a sötét múltra, a koronavírus-járvány nyomán pedig egyre inkább megpecsételődik az FPÖ sorsa. A nagyobbik kormánypárt, az Osztrák Néppárt (ÖVP) valósággal szárnyal, de koalíciós partner a Zöldek sem panaszkodhatnak. Válságkezelésükkel rendkívül elégedettek az osztrákok, a két párt támogatottsága együttesen majdnem eléri a kétharmadot, ez azonban rossz hír az FPÖ-nek, amelyet a Market ügynökség már csak 11, az OGM 12 százalékon mért. Olaszországban jelentősen megugrott Giuseppe Conte támogatottsága, de a pártpreferenciákban annyira nem érződik a járvány hatása. Pontosabban annyira kiugró változások nem érzékelhetőek, mint a német CDU/CSU, vagy az osztrák ÖVP esetében. A jobboldali populista Liga visszaesése azonban megállíthatatlannak tűnik, jóllehet 2018 októbere óta folyamatosan vezeti a pártok népszerűségi listáját, s továbbra is nagy az előnye. Ugyanakkor akadnak aggasztó jelek Matteo Salvini számára, az Ixe ügynökség szerint például a párt már csak 3 százalékkal előzi meg a balközép Demokrata Pártot, s a Tecne esetében is csak 6,9 százalék az előny. A legnagyobb, 9,8 százalékos különbséget az SWG intézet mérte (Ez utóbbi ügynökség tavaly december elején még 16,1 százalékos fölényt mért, a Tecne pedig 16,2 százalékot a Liga számára!). A populista párt tavaly augusztusban került a csúcsra, két ügynökség is 38 százalékon látta, mára ehhez képest majdnem tíz százalékot veszített. Ebben két tényezőnek van nagy szerepe. Egyrészt Salvini következetlen, időnként megmosolyogtató kijelentéseinek, szinte hetente mond ellent önmagának, másrészt annak, hogy a másik populista párt, az Olaszország Fivérei vezetője, Giorgia Meloni felelősebb, józanabb politikát folytat nála, amit az FdI emelkedő népszerűségi mutatója is igazol. Harmadrészt pedig annak, hogy a Liga válságkezelése tragikus volt Lombardiában (lásd keretes írásunkat). Hollandiában látványosan nőtt a különbség a kabinet legnagyobb pártja, a liberális Néppárt a Szabadságért és Demokráciáért (VVD), illetve a populista pártok közötti a járvány megjelenése óta. Tavaly májusban a Fórum a Demokráciáért (FvD) nevű párt háttérbe szorította Geert Wilders populista pártját, a Szabadságpártot (PVV). Olyannyira, hogy akkor a közvélemény-kutatásokban át is vette a vezetést. A FvD és a PVV viszonya amúgy igen hűvös. Aztán változott a helyzet, idén januárban, illetve február elején Wilders pártja nemcsak a rivális populistákat előzte meg, népszerűségben Mark Rutte miniszterelnök liberális pártját is beérte. Mostanra azonban teljesen megváltozott a helyzet, a VVD 20 százalékkal előzi meg a PVV-t, s a két populista párt együttesen sem szerezne annyi mandátumot, mint a liberálisok.

Elrontották, amit el lehetett

Nem állítanánk, hogy az olasz jobboldali populista Liga jelesre vizsgázott volna válságkezelésből. Pontosabban nagyon felemás érdemjegyet kapott. Egyre többen teszik fel a kérdést Itáliában: hogy fordulhatott elő az, hogy az egyébként tehetős tartományban vesztette életét az összes, a koronavírus nyomán meghalt olasz fele. Sokan úgy vélik, a helyi vezetés, élén a Attilio Fontanával, későn reagált a bajra. A Liga politikusa, Fontana két éve áll a tartomány élén, ám most először kellett volna valódi krízist kezelnie. Többen azt nem értik, hogy a szomszédos, amúgy szintén a Liga-tag Luca Zaia által irányított Veneto hogy volt képes időben elejét venni a nagyobb járványnak, Lombardia viszont miért nem. Feltűnő, hogy Lombardia egészségügyi rendszere a járvány kitörése után napok alatt omlott össze. A járvány kezdetén 100 ezer lakosra vetítve mindössze 8,5 kórházi ággyal rendelkezett, ami kevesebb, mint Venetóban, vagy Emilia-Romagnában. A katasztrófában szerepet játszhatott, hogy a Liga felgyorsította az egészségügy privatizációját. A „reform” keretében a készenléti orvosok száma megcsappant, így sok beteget túl későn diagnosztizáltak. Hosszú időbe tellett továbbá, amíg a magánklinikákat is ellátták intenzív ágyakkal. Közben az egészségügyi dolgozók is igen lassan jutottak megfelelő védőfelszereléshez. Kínos mindez azért is, mert Lombardia máskor éppen kivételes gazdasági szerepére hivatkozva hoz önálló, Rómával sem egyeztetett döntéseket. Most viszont éppen azt követeli a helyi kormányzat Giuseppe Conte kabinetjétől, hogy ne régiónként döntsön a szigorításokról, hanem egész Itália egyszerre nyisson.

Vesztegzár fekete Afrikában

Publikálás dátuma
2020.04.25. 08:30

Fotó: STRINGER / AFP
Még az egészségügyi előírások megtartása mellett is 122 millió afrikai fertőződhet meg a koronavírussal és akár 3,3 millió áldozata lehet a járványnak.
A legkevésbé fejlett kontinensen még csak most kezd elterjedni a járvány. Afrika országainak túlnyomó többségében az egészségügy teljesen alkalmatlan arra, hogy felvegye a küzdelmet a koronavírussal. Az ENSZ 1958-ban létrehozott Afrikai Gazdasági Bizottsága szerint még az egészségügyi előírások megtartása mellett is 122 millió afrikai fertőződhet meg a koronavírussal és akár 3,3 millió áldozata lehet a járványnak. Így egyetlen módon tudnak csak védekezni, szigorú karantén elrendelésével. Csakhogy a kontinensen sokan napszámosként élnek egyik napról a másikra, így már az elszigetelés miatt családok garmadáját fenyegeti éhínség. A „buldózernek” is nevezett tanzániai elnök másfajta gyógymódot talált. John Magufuli szerint csak az ima segít, ezért felszólította alattvalóit arra, három napon át fohászkodjanak. Meglátása szerint olyan testbe, amelyben Isten lakozik, a vírus nem nyerhet bebocsátást. Az iskolákat bezárták ugyan a kelet-afrikai országban, de a miséket, istentiszteleteket megtartják. „Isten megóv minket” – ismételgeti az elnök. Más afrikai országokban szigorú vesztegzárat rendeltek el. A kontinensen eddig nem egészen 30 ezer fertőzést regisztráltak, a legtöbbet, mintegy 3500-at Dél-Afrikában, ennek azonban csak az az oka, hogy itt végezték a legtöbb mintavételt a fekete-afrikai országok között. Az Afrikai Unió (AU) a héten egymillió tesztet oszt szét a tagállamai között, ám ez is cseppnek tűnik a tengerben. Most azonban valóban tengernyi problémával kell megküzdeni: a nyomornegyedeket szinte képtelenség karantén alá helyezni, hiszen több tízmillió, a létminimum alatt tengődő afrikainak napról napra kell előteremtenie a mindennapi betevőhöz szükséges pénzt. Dél-Afrika ezért 70 ezer katonát vet be azért, hogy ellenőrizzék a szigorú kijárási korlátozások betartását. Rendkívül feszült a helyzet Kenya fővárosában, Nairobiban is, ahol a lakosság 60 százaléka a szegénynegyedekben él. Az élelmiszerosztásnál rendre tumultuózus jelenetek játszódnak le. Elefántcsontpart legnagyobb városában, Abidjanban amiatt tiltakoztak az emberek, mert a kormányzat egészségügyi központot kívánt létrehozni a fertőzöttek számára. Sokaknak déja vu érzése lehet, mert az ebolajárvány terjedésekor az orvosokat kiáltották ki bűnbaknak több fekete afrikai államban. Hogy mennyire nehéz fenntartani a vesztegzárat, azt a koldusszegény Malawi esete is mutatja. A kormányzat három hétre rendelt el kijárási korlátozásokat, ám múlt héten több ezer kereskedő vonult az utcára, s transzparenseken hirdették: „Inkább meghalunk a koronában, mintsem az éhségtől”. Ezután a legfelsőbb bíróság döntése nyomán enyhítettek is a szigoron. S bár a kontinensen még a járványnak csak a legelején tartanak, más országok is a kijárási korlátozások feloldását tervezik. Ghánában például Nana Akufo-Addo elnök hétfőn a fővárosra, Accrára, valamint a nagyváros Kumasira elrendelte a háromhetes kijárási korlátozások feloldását. Épp a két legsűrűbben lakott településen.

Szabad szemmel: Európa súlyos próbatétellel néz szembe

Publikálás dátuma
2020.04.25. 07:57

Nemzetközi sajtószemle, 2020. április 25.
New York Times A vírusválság eddigi nagy tanulsága az, hogy Amerika immár nem viszonyítási pont a világban, de a légüres térbe nem lépett be senki, miközben az önkényuralom és a demokrácia harcol egymással – mutat rá a lap véleménycikke. És akármennyi kínai segélyszállítmány sem feledtetheti, hogy a biológiai Csernobil Vuhanban kezdődött, ám ezt heteken át leplezték, köszönhetően a diktatúrák valutáját jelentő terrornak. De az USA is ott tart, hogy elbillenhet a tekintélyelvűség felé. Európa más tészta. Az észak-déli megosztottságot kiélezte a járvány, továbbá még jobban kirajzolódott a törésvonal a demokratikus Nyugat és a magyar, illetve lengyel illiberális/autoriter rendszer között. A földrész súlyos próbatétellel néz szembe, az egységet és a szolidaritást illetően. Idáig alulteljesített, de nem szabad leírni. Ám ahogy arra reagált, hogy Orbán Viktor szinte teljhatalmat szerzett, az patetikusan hangzott, igazából azonban a megbékítéssel ért fel. Jacques Rupnik francia politológus őrültnek, rossznak és veszedelmesnek tartja, hogy az EU éppen akkor ígért sok milliárd dollárt Magyarországnak az újonnan létrehozott befektetési alapból, amikor a miniszterelnök hozzálátott, hogy meghatározatlan ideig dekrétumokkal kormányozzon. Mellesleg a magyar vezetőt Donald Trump nagyra becsüli. Viszont Angela Merkel személyében a kontinensnek megint van egy vezetője, akinek tiszteletre méltó az őszintesége, józansága, a szilárdsága. Emmanuel Macron pedig arról beszélt, hogy az európai összefogás fontosabb, mint a féktelen amerikai kapitalizmus. Hogy azután lesz-e foganatja a szándékának, azt még meglátjuk. Viszont az egyértelmű, hogy ha az unió nem áll ki a liberális, demokratikus értékekért, akkor ezek az értékek egytől egyik odavesznek Trump, Putyin és Hszi Csin-ping fenyegető világában. A rendkívüli helyzetek az autokraták kezére játszanak, de megmutatkoznak az ilyen rendszerek gyengeségei is. A kulcsdátum november 3., mert ha a mostani amerikai elnök győz és folytatja támadásait az igazság ellen, akkor nehéz helyzetbe kerül Merkel és Macron demokratikus tábora. De ha Biden kerekedik felül, akkor sem tér vissza az Amerika vezette világ, mert annak örökre vége. Ám az mégis csak nagy jelentőségű, ha az USA ismét tisztességes és elvhű lesz. Hogy ne hozzunk más példát arra nézve, mit von ez maga után: az önkényurak onnantól kezdve nem kapnak biankó csekket Washingtonból. Az elemzés végül idézi Carl Bildt volt svéd külügyminisztert, aki úgy fogalmazott, hogy a vírus egy zavaros, a nemzetközi együttműködést feladó világban támad. És ameddig ez így marad, addig a kórokozó nyer.
Yahoo/AFP Budapesten a Pesti úti idősek otthona a frontvonalba került a rendkívüli felhatalmazás nyomán felbátorodott Orbán Viktor, valamint a nehéz helyzetben lévő ellenzék egyre keményebb csatájában. A miniszterelnök és a főpolgármester vezette önkormányzat egymást vádolja, amiért kitört a járvány az intézményben. A kormány azt állítja, hogy az ellenzéki pártok nélkül is képes kezeli a járványt. Hegedűs Dániel, a Berlinben élő elemző azt mondja, ennek a stratégiának a célja, hogy Orbán még több hatalomhoz jusson, de azért vannak kockázatai is. Hiszen ha súlyos hibák csúsznak be a kórokozó elleni küzdelemben, az visszaüthet a Fideszre. Az erőpróba azután éleződött ki a nacionalista politikus és a vele szemben álló erők között, hogy az Országgyűlés lehetővé tette a rendeleti kormányzást, de úgy, hogy semmilyen határidőt nem jelölt meg hozzá. Magyarország eddig viszonylag szerencsésen megúszta a ragályt, hála a gyorsan bevezetett korlátozásoknak. De a halálozási arányszám igen magas, ellenben nagyon kevés tesztet végeznek, állapította meg az OECD.  László Róbert a Political Capitaltől arra hívja fel a figyelmet, hogy a kormány azt sulykolja: csakis Orbán mentheti meg az országot. Ugyanakkor bűnbakokra van szükség: az ellenzékre, az önkormányzatokra, ha netán bármi félresikeredik. De hogy a Pesti úton mi történt, az eléggé áttekinthetetlen. A hatalom a múlt októberi választás óta fokozza a nyomást Budapestre és más településekre. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatójaként viszont azt magyarázza, hogy a megszorítások érintenek sok Fidesz vezette várost is. Viszont szerinte az ellenzék így eljátszhatja az áldozat szerepét a két év múlva esedékes parlamenti választások előtt. Ezzel szemben Hegedűs Dániel úgy ítéli meg, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hiszen Orbán megfosztja az ellenzéket és az önkormányzatokat a befolyástól és pénztől, ugyanakkor őket teszi felelőssé a tragédiákért.  
FAZ Erősen kérdéses, hogy a hivatalos statisztikák szerint Kelet-Európában sokkal kevesebben fertőződtek meg a vírussal, mint nyugaton, sőt a különbség csak még markánsabb, ha a lakosság nagyságához viszonyítjuk a halottak számát, miközben itt többnyire olyan országokról van szó, ahonnan rengeteg orvos és nővér vándorolt ki, ráadásul az egészségügy már jó ideje alulfinanszírozott. Az okokat illetően a bécsi Orvosi Egyetem egyik szakértője arra emlékeztet, hogy nehéz összevetni az adatokat, mert más és más rendszerekről van szó, eltérő az adatgyűjtés módja, arról nem beszélve, hogy a térségben nem forszírozzák túlzottan a teszteket. Azt persze sehol sem lehet tudni pontosan, hogy összesen hány beteg van. De az bizonyosan belejátszik az eddigi, viszonylag kedvező helyzetbe, habár a magyarok és a románok csak ezután várják a tetőzést, szóval hogy a régió országait nem érinti a nagy nemzetközi utasforgalom. Bár az tény, hogy a baj felbukkanása után százezrek tértek haza vendégmunkásként nyugatról. Ugyanakkor, mivel a Covid-19 ezen a tájékon viszonylag későn bukkant fel, volt idő reagálni. Úgyhogy ezek az államok gyorsan lezárták a határokat, de épp ezért már napirenden van a korlátozások enyhítése. Az is igaz ugyanakkor, hogy a tilalmak az esetek többségében sokkal keményebbek és húsba vágóbbak voltak, mint Ausztriában vagy Németországban. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet egyik elemzője azonban felhoz egy másik, igaz, nehezen számszerűsíthető tényezőt is, nevezetesen azt, hogy ezekben az országokban bőségesen van tapasztalat, milyen az, amikor beüt valami igazán rossz. Úgyhogy az emberek nem kis része valószínűleg már akkor reagált, amikor a kormányok még ki sem adták a megfelelő parancsot. A gazdasági következmények elsöprőek. Egyre több a munkanélküli, leállt az export. Az üzemek és a dolgozók megsegítésére nincs igazán pénz, egyes helyeket leszámítva még a rövidített munkára sem. Magyarországon és Horvátországban, ahol jelentős az idegenforgalom, jelentős veszteségekre kell felkészülni.  
EUobserver Kovács Zoltán postafordultával válaszolt a Human Rights Watch igazgatójának tegnap megjelent cikkére, miszerint az EU-nak nem a kezeit kellene tördelnie, hanem meg kellene állítania a tekintélyelvű rothadást az unióban, miután Orbán felhatalmazásával létrejött az első diktatúra a demokratikus közösségen belül. A szóvivő szerint Kenneth Roth beállt azok sorába, akik nyilvánosan bírálják az Orbán-kormányt és sértegetik a magyar népet, éspedig azt állítva, hogy a vírus ellen hozott különleges intézkedések önkényuralmat jelentenek. Ám arról nem beszélnek, hogy ezek a lépések lenyomták a megbetegedések számát és életeket mentenek meg. Az olvasói levél itt a WHO budapesti irodájának vezetőjére hivatkozik. Azt is felhozza, hogy a magyar emberek támogatják a korlátozásokat. Vagyis amíg a HRW igazgatója a köldökét nézi Genfben és autoriter rothadásról elmélkedik, a magyarok biztos kormányost igényelnek a viharban. Az üzenet megismétli, hogy más államok is hasonló, átfogó jogköröket adtak a végrehajtó hatalomnak. De ott Roth és serege nem aggódik a diktatúra miatt. Az államtitkár meg is adja a választ, hogy miért nem: mert nálunk szó sincs a jogállam megsértéséről. Éppen ellenkezőleg. Meg egyébként is, az emberi jogi szervezet vezetője csak azt szajkózza, amit sokan mások is – liberális magyar forrásokból. Noha Magyarország a Bizottság kifogásai alapján orvosolta a hiányosságokat, a bíróságok, a tanszabadság és a civil társadalom kapcsán. A hatalmat bíráló tévék és internetes oldalak pedig magasan vezetik a népszerűségi listákat, jóllehet Orbán állítólag megtizedelte a független sajtót. Kovács az egész nemzet nevében sértésnek és teljesen megalapozatlannak veszi, hogy a nehezményezett cikk szerint 10 millió EU-polgár él tekintélyuralomban. Ráadásul, teszi hozzá, az engedelmes nyugati sajtó segédkezet nyújt az ilyen embereknek, hogy visszautasítsák, illetve teljesen figyelmen kívül hagyják a bőséges és tényekre alapozó ellenvéleményeket. „Hát nem fura, kérdi a levél, hogy amikor Európa ekkora gonddal néz farkasszemet, akkor a liberális elit klikkje szerint az a legfőbb gond, hogy egy kicsiny ország kormánya mindent megtesz az emberek egészségének és megélhetésének védelmében? Úgyhogy az állásfoglalás következetése az: itt a idő megállítani a globalista rothadást, mert az aláássa az európai szolidaritást, miközben egy szuverén nemzeti vezetés tettei hatékonynak bizonyulnak.
Szerző
Frissítve: 2020.04.25. 10:31