Sziklák

Retinába ég a kép a nagymamát a düledező falú vályogház küszöbén átemelő unokákról. Az idős bácsiról, akit az oxigénpalackját az ölében tartva tolnak ki a kórházból. A frissen amputált lábú, síró asszonyról, akit ketten préselnek be az autó hátsó ülésére. Nagyanyám kilencven fölött 24 órás ellátásra szorult, s a bár szüleim dolgoztak, szóba sem kerülhetett az elfekvő, nappalos és éjszakás nővér járt hozzá, így az utolsó pillanatig a megszokott környezetében maradhatott, a saját ágyában aludt el végleg. De nemcsak ezért mondhatta magát szerencsésnek, hanem mert nem szorult kifejezett kórházi ápolásra, apróbb-nagyobb bajait otthon is el lehetett látni. Sokaknak viszont állapotuk, körülményeik miatt az egészségügy jelentette eddig a végállomást: az egész napos felügyeletre szoruló, krónikus beteg, esetleg demens idősek utolsó előtti útja a kórházi ágyhoz vezetett. Ám, amióta Kásler miniszter április 7-én elrendelte, hogy a koronavírus-járvány miatt fel kell szabadítani a kórházi ágyak 60 százalékát, megindult a kényszerű visszaáramlás. Agyvérzésből épülgetőket, daganatosokat, végstádiumban lévőket raktak ki egyik napról a másikra, s állítottak egyúttal megoldhatatlan feladat elé megannyi családot. Mert az idős rokonnak nemcsak helyet kellett keresni, de nyakukba szakadt az ellátásuk minden gondja is. Pelenkázás, fürdetés, gyógyszer és injekció beadása, mindezt persze adott időben – egy laikus számára még akkor is embert próbáló feladat, ha nincs egyéb dolga. Hát még, amikor ott a munka, a család, a gyerekek, a távoktatás. Ez persze innentől már nem az állam gondja, a hatalom elbújik a statisztikai táblázatok rubrikái, költségvetési kiadások, rendeletek mögé, miközben kíméletlenül elsöpri a humánum és a józan ész nevében felszólalókat. Anno az ókori Spárta nyíltan vállalta embertelen és kegyetlen mivoltát: mivel a katonaállamnak nem volt szüksége a születésekor életképtelennek ítélt csecsemőkre, egyszerűen lehajították őket a Taigetoszról. Magyarországon a hatalom nem jelölt ki egyetlen magaslatot sem, inkább teleszórta sziklákkal az országot. 
Szerző
Vas András

Hatalmi játszma

Jó látni, hogy az államapparátus egy emberként dolgozik a járvány megfékezésén, naponta születnek új és újabb tervek, miként kellene megmenteni emberéletet, munkahelyet, közösségeket. Az elsőt biztonsági rátartással teszik, hisz jobb félni, mint megijedni, a munkahelyek megtartásán több minisztériumban is töprengenek, még nem jutottak dűlőre magukkal, ám a legfontosabb, amiért mindenre kész az Orbán-kormány, hogy a közösségek megmaradjanak. Mármint a jó keresztényi közösségek, a fideszes vezetésű városok és falvak, ahol szebben süt a nap is a templomtoronyra, ahol nem kell megvédeni az önkormányzatokat saját maguktól. Az alap, hogy nem kellett volna tavaly októberben elhalászni tizenegy megyei jogú, meg vagy hatvan másik nagyobb várost a kormánypárti jelöltek elől, mert lássuk be, azóta kényszerpályán van Orbán Viktor, meg kell mutatnia, hol van a valódi hatalom. Ha nincs ez a kudarc, nem kellett volna novemberben úgy dönteni, hogy az iparűzési adóból kell megoldani a helyi tömegközlekedést és nem kellene holmi orbáni bosszúról fecsegni, amikor most, a veszélyhelyzet idején a kormány tovább segíti az önkormányzatokat a sok beszedett díj, és adó elköltésében. Gulyás kancelláriaminiszter egy hónapja azt nyilatkozta, „az idei költségvetés tartaléka komoly mozgásteret nyújt a válságkezelésre”, de azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy ezt a tartalékot mind el is akarja költeni a kormány. Fizessenek csak a nyakas balos települések, dőljön el egyszer és mindenkorra, kié a valódi hatalom. Érthető, miért terelte be a kormány a gépjárműadó maradékát a központi költségvetésbe, tette ingyenessé a parkolást, és találhatta ki a legerősebb csapást, az iparűzési adó és más helyi adók elvételét egy mozdulattal a gödiektől. A veszélyhelyzetben hozott intézkedések sorsa nem ismert, mert nem tudjuk, a kormány meddig tartja fenn bármire hivatkozva ezt az állapotot, de az biztos, hogy mire feloldják, Göd határa már a megyei önkormányzat tulajdonában lesz, aztán lehet pereskedni. Tanuljon belőle mindenki: ha valamit akar a kormány, ott nem kell olyanokat kérdezgetni, hogy mi lesz a lakossággal a forgalom, a környezetszennyezés, a vendégmunkások miatt. Még szerencse, hogy Debrecen, Kecsemét, Komárom vagy Nyergesújfalu, ahol hasonló nagyságú beruházások vannak, a Fidesz kezén van, különben rájuk is ki kellene kitalálni valamit. Kis gond van a többi kormánypárti polgármesterrel, de ők majd kapnak év vége felé némi pofapénzt. Addig meg nem is baj, ha tiltakoznak néhányan, lássa mindenki, hogy nincs itt kivételezés. Pokorni szájmaszkjait is lefoglalja a katasztrófavédelem és a Tabot vezető Schmidt Jenő sem tudja, hogy felvehet-e hitelt hogy kifizesse a védekezés számláit. Bár ezen a ponton lehet, mégis elszámolta magát a kormány, valamit mégis felelni kellene a településvezetők kérdéseire, már csak azért is, mert a dunántúli kisváros fideszes vezetője mögött ott áll a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének 1600 másik tagja, s így a magyar lakosság több mint fele. Göd miatt nem fognak tiltakozni, de a saját pénzük miatt igen, s ezzel még Orbánnak is számolnia kell.  
Szerző
Gulyás Erika

Felhívás a magyar jogállamért

Publikálás dátuma
2020.04.20. 09:24

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI
„Ez a hatalmi koncentráció példátlan az Európai Unióban. Nem szolgálja a COVID-19 – vagy annak gazdasági következményei – elleni harcot. Ehelyett megnyitja az utat mindenféle visszaélések előtt” – áll a Civico Europa állásfoglalásában.
Mi, európaiak két vírussal kell, hogy megküzdjünk egyidejűleg és egyforma erőbedobással. Az egyik a COVID-19, amely a testünket támadja meg, de van egy másik fertőzés is, amely a gondolatainkat és a demokratikus rendszereinket veszi célba.
2020. március 30-án a magyar parlament elfogadott egy szöveget, amely megengedi a kormánynak bizonyos törvények végrehajtásának felfüggesztését, a törvényi rendelkezésektől való eltérést, és további rendkívüli intézkedések bevezetését rendeleti úton, gyakorlatilag meghatározatlanul hosszú időszakra, új korlátozásokkal a médiára és a tájékoztatásra vonatkozóan.
Ez a hatalmi koncentráció példátlan az Európai Unióban. Nem szolgálja a COVID-19 – vagy annak gazdasági következményei – elleni harcot. Ehelyett megnyitja az utat mindenféle visszaélések előtt. Köz- és magánjavak fölött a végrehajtó hatalom kénye-kedve szerint, nagyrészt elszámoltathatatlan módon rendelkezhet. Ez a végkifejlete Magyarország évtizedes sodródásának az autokrácia irányába, ami veszélyes.
Valóban nagy aggodalommal figyeltük, ahogyan Orbán Viktor miniszterelnök az elmúlt évtized során elindította országát egy olyan vágányon, amely eltávolodik az európai normáktól és értékektől. Hatalmának további kiterjesztése a COVID-19-re adott válaszként csak egy újabb fejezete ennek a hosszú folyamatnak, amit a demokrácia visszafejlődésének nevezünk. A politikai ellenzék, a szociális párbeszéd, a szólásszabadság folyamatosan háttérbe szorult, miközben különböző egyetemek, kulturális központok, üzleti csoportok és civil szervezetek szenvedik el Orbán tekintélyelvű kormányzásának terhét.
Az Európai Parlament kétszer is megvizsgálta és elítélte ezt az antidemokratikus sodródást, előbb az ún. Tavares-jelentésben (2013), majd pedig a Sargentini-jelentésben (2018). Azoknak, akik hisznek a jogállam és a demokratikus kormányzás értékeiben, a tétlenség nem vállalható. Az EU azt kockáztatja, hogy a demokratikus folyamatok, a jogállam, átláthatóság, szolidaritás és szociális párbeszéd erősítését célzó törekvései hiteltelenné válnak nemcsak a tagországok előtt, hanem a tagjelölt országok körében is. 
A generációnk életét meghatározó világjárvány elleni küzdelemben az EU tagországainak nehéz döntéseket kell meghozniuk, és bizonyos értelemben korlátozzák is állampolgáraik polgári jogait. Ugyanakkor ezeknek az intézkedéseknek arányosnak és igazoltnak kell maradniuk, és természetüknél fogva ideiglenesnek is.
Egy gyakorlatilag meghatározatlan időtartamra felruházni a kormányt, hogy rendeletekkel kormányozzon, súlyos megsértése az EU szerződéseinek, az Alapjogi Chartának, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ez az oka annak, hogy Orbán demokrácia elleni támadását el kell ítélni és szankcionálni kell, s ez most minden korábbi esetnél fontosabb. Ezért felhívunk minden érintett felet (európai és nemzeti intézményeket, állampolgárokat, civil társadalmat és a médiát), hogy tegye meg a tőle telhetőt. Eljött az ideje a széles körű mozgósításnak és kollektív cselekvésnek. Felhívjuk a tagországok médiáját, hogy szenteljen híreket a magyar helyzet bemutatásának, akár napi rendszerességgel. Kérjük őket, tegyék lehetővé a magyar és más európai állampolgárok számára az ingyenes hozzáférést tartalmaikhoz a plurális és független tájékoztatás érdekében. 
Felhívjuk az Európai Bizottságot, amely a szerződések őre, hogy sürgősen reagáljon és alkalmazzon szankciókat, arányban az európai szabályok és normák elfogadhatatlan megsértésével. Az Európai Parlament és a Tanács késedelem nélkül fogadja el ezeket a szankciókat.
A COVID-19-et le kell, és le fogjuk győzni, demokratikus folyamatokkal, átlátható cselekvéssel, sokszínű tájékoztatással. Ezen értékek védelme érdekében fogjuk mozgósítani az európaiakat, biztosítva, hogy a fellendüléshez vezető közös út széles körű támogatást kapjon. 
Végül felhívunk minden európai állampolgárt, hogy ami Magyarországon történik, azt ne valamilyen külső tényezőnek tekintse, hanem a közös érdekeink elleni alapvető fenyegetésnek. Eljött az ideje, hogy mindannyian, együtt folytassuk ezt a küzdelmet. A tét nemcsak az egészségünk, hanem a közös eszményeink, valamint az Unió és a demokráciáink túlélése. 

A kezdeményezők: a CIVICO két társelnöke, Guillaume Klossa (Franciaország) és Francesca Ratti (Olaszország), továbbá Guy Verhofstadt, volt belga miniszterelnök és Andor László volt EU-biztos. Az aláírók között van Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság volt elnöke, Uffe Ellemann-Jensen volt dán külügyminiszter, Jyrki Katainen volt finn miniszterelnök, Aleksander Kwasniewski volt lengyel államfő, Bernard-Henri Lévy francia filozófus, Vesna Pusic volt horvát miniszterelnök-helyettes, Petre Roman volt román, Taavi Röivas volt észt és Vladimir Spidla volt cseh kormányfő. A teljes lista a www.civico.eu oldalon tekinthető meg.

Szerző