Csökkentés

Sokan emlékszünk még a szóra: a Fidesz-kommunikációban a népnyúzó Gyurcsány- illetve Bajnai-kormányok megszorításainak, és általában a nemzetsors rontásának a szinonimája volt az ágyszámcsökkentés. Amúgy valóban csökkent is az aktív ellátást nyújtó kórházi ágyak száma, méghozzá 2000-től 2013-ig folyamatosan. Az élesebb szeműeknek nyilván föltűnik, hogy a jelzett időszakba beleesik öt olyan esztendő is, amikor Orbán Viktornak hívták a kormányfőt, ami arra látszik utalni, hogy itt a jobb- és a baloldal között nem az országvezetési, hanem a történetmesélési képességben mutatkozik jelentős különbség, de ez most mellékszál. A lényeg az, hogy 36 ezres, azaz 60 százalékos de facto ágyszámcsökkentéssel Magyarországon még soha senki nem próbálkozott. 
Korábban mindig az volt az érv, hogy a kórházi ágyak jelentős része üresen áll. 2007-2008 táján 24 százalékot mondtak – Orbán most bepróbálkozott egy magasabb, egyharmados állítással, ami, ha reális, 13 évnyi ágyszámcsökkentés után legalábbis érdekes. De nézzük inkább a dolog gyakorlati oldalát, vagyis azt, hogy miért csinálhatják ezt az egészet. Ha az állami egészségügynek ki kell ürítenie az ágyak hattizedét, hazautalva a betegeket, akkor nemcsak maguk a bútorok szabadulnak fel, hanem a kórházak is mentesülnek az ellátás anyagi terhei alól (hiszen a betegekkel együtt a költségeket is outsourcolták, áttéve a lakosságra). A kormány tehát máris hozzájutott egy jelentős summához a koronavírus-betegek kezelésére – azok zsebéből véve ki a pénzt, akik az eddig a kórházakban fekvő betegeket gondozták –, ráadásként pedig orvosok és ápolók seregéhez is, akik szintén bevethetők a járvány frontján. 
Kérdéses persze, hogy ha a hadműveletet sikeresnek érzik, azaz mondjuk egy év múlva ki merik jelenteni, hogy lám, a magyar egészségügy ennyi „civil” ággyal is milyen jól elketyeg, akkor a most elrekvirált kórházi kapacitásokat vajon visszaadják-e. Bízni csak a kormányfő szavaiban tudunk: szerinte minden lehetséges, de megszorítás, az biztosan nem lesz.
Szerző
Hargitai Miklós
Frissítve: 2020.04.18. 10:10

Kockázatos ébresztő

Koronakómából eszmél fel lassan Ausztria. Sebastian Kurz osztrák kancellár a héten kezdte felébreszteni az egy hónapra elaltatott országot. Nyugati szomszédunk biztató életjeleket mutat, az emberek ismét birtokba vehetik a közös tereket, sportolhatnak és vásárolhatnak. Dánia is lassan újraindul: az óvodákba visszatért a gyermekzsivaj, a kisdiákok ismét beültek az iskolapadokba. Olaszország és Spanyolország – a két legsúlyosabban érintett európai nemzet – is lazít a korlátozásokon, a kontinens jóhéhány országa pedig arra készül, hogy a következő hetekben kövesse példájukat. Mintha pislákolna a fény az alagút végén, a remény, hogy ismét mozgalmasak, unalmasak, de legfőképpen békések lesznek a mindennapok. 
Sajnos azonban csak a szemünk káprázik, eddig megszokott életünk még hónapokig biztosan nem tér vissza a régi kerékvágásba. Sőt az is kérdéses, hogy ez valaha bekövetkezhet-e. A kormányok hiába hibernálták az országokat, az idő múlását nem tudják megállítani. Az utóbbi hetekben milliók veszítették el megélhetésüket, vagy kénytelenek a megszokottnál kevesebb fizetésből gazdálkodni, miközben a tartozásokat és a számlákat rendezni kell, ahogyan továbbra is szükség van élelemre, gyógyszerre, és persze a világjárvány elengedhetetlen kellékére, a vécépapírra. 
Európa még mindig koronakómában lévő része újraéli a 2008-as válság elszegényedő, kétségbeesett tömegekről szóló rémálmát. Minél tovább alszanak azonban az országok, annál hosszabb terápiára lesz szükségük a sokkhatás kezelésre. Elaltatásuk ugyanakkor indokolt volt: a Lombardiában, Madridban és New Yorkban halmozódó hullazsákok bizonyítják, hogy fatális következményekkel jár a késlekedés vagy a tétlenség. Az ébredésnél viszont ennek épp az ellenkezője igaz: az elhamarkodottság halálos áldozatokat követelhet, hiszen a járvány újbóli fellángolását hozhatja. Kína is tisztában van ezzel, a vírus kiindulópontján, Vuhanban még mindig szigorúbb korlátozások vannak érvényben, mint kontinensünk jelentős részén.  
Európa éppen ezért egy sajátságos emberkísérlet helyszíne; az osztrákok, a dánok, az olaszok és a spanyolok mutathatják meg a kiutat a rémálomból. Kormányaik alighanem a járványadatok alapos elemzése után döntöttek az óvatos és fokozatos ébresztés mellett. Az újranyitás még így is kockázatos, hiszen a kurdarc halálos áldozatok százait vagy akár ezreit is követelheti. Az intézkedések sikere viszont ösztönzőleg hathat Európa többi részére, talán túlságosan is. Mind a kormányok, mind az emberek számára csábító lehet, hogy mielőbb rátérjenek a frissen kitaposott útra. 
Ausztria már március közepén elindított egy láncreakciót: a kontinensen elsőként vezettek be úgy szigorú kijárási korlátozásokat, hogy viszonylag enyhe volt a saját járványhelyzetük. Számos ország, köztük hazánk is igazodott hozzájuk. Sógoraink most az újranyitásban mutathatnak példát, ám csak reménykedni tudunk, hogy egyetlen ország sem sieti el a tilalmak feloldását. A korai lezárásoknak üdvös hatása volt, korai feloldásuk azonban végzetes következményekkel járhat.
Szerző
Rostoványi András
Frissítve: 2020.04.19. 09:31

Doktor O. kísérleti egerei

  Orbán Viktor akcióhősként járja a fertőzötteket gyógyítani, életben tartani próbáló kórházakat, az övénél sokkal rosszabb védőfelszerelést viselő orvosokat kér számon. Nem újdonság, hogy válság idején kifejezetten keresi a reflektorfényt. Mint afféle magyar Chuck Norris, saját kezűleg hárított már el – kommunikációs szinten mindenképp – többféle válságot: senkit nem hagyott az út szélén a 2013. 15-i márciusi hóviharban; később homokzsákokat pakolva ő állította meg az árvizet, és személyesen dacolt a migránsok láthatatlan áradatával a déli határon. Húsvét előtt aztán kosztümöt váltott: kiugrott az egyszemélyes felmentősereg, a pozitív hős szerepéből – és rögtön a képregények őrült tudósának köpenyébe bújt. Nagypénteken a járvány kapcsán azt mondta: "Magyarországon abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy nagy méretű laboratóriumunk. Ezt úgy hívják, hogy Ausztria." Magyarázata szerint az osztrákok közelebb vannak Olaszországhoz, ott minden hamarabb történik meg – a magyar kormány az osztrák tapasztaltok alapján döntheti el, mit csinál. Na még egyszer: Orbán a "jószomszéd Ausztriát” minősítette kísérleti laboratóriumnak. Az országot, ahol 14776 fertőzött ellátásával, elkülönítésével küzdenek, ahol 410 áldozata van a járványnak. A nyelv logikája szerint éppen ennyi kísérleti egere van Orbánnak. Ilyen önző, pragmatikus gondolatot ép erkölcsi érzékű ember nem enged meg magának. Orbán büszkélkedik vele. Mások nyomorából profitálna – akár személyesen is. Hisz a védekezés sikere a korlátlan felhatalmazásnál is masszívabban betonozhatja pozíciójába; azt pedig már a Valami Amerika óta tudjuk, hogy "mindig az a jó fiú, aki nyer". Úgyhogy Orbán mégsem Chuck Norris, egy pozitív hős sosem tartaná kísérleti labornak 8,8 millió ember otthonát. Ez a hideg, számító mentalitás sokkal inkább a képregénybeli főgonoszokra jellemző: például egy Doktor O-ra. Hogy a gonosz tudós köpenye mennyire testhez álló Orbánnak, azt pénteki interjújában is megmutatta: újra laboratóriumnak nevezte Ausztriát, és annak örült, hogy végre nem mi, magyarok vagyunk a kísérleti egerek. Pedig a kormány járványügyi intézkedéseit (például a nagy kórházkiürítési akciót), illetve a munkájukat elvesztő tízezreket az út szélén hagyó gazdasági mentőcsomagot elnézve: de, mi vagyunk. Csak azt nem hangoztatja. 
Szerző
Koncz Tamás