A macskák sem szeretnek egyedül otthon maradni

Publikálás dátuma
2020.04.18. 11:11

Fotó: ONUR COBAN/Anadolu Agency via AFP / AFP
Nem is igaz, hogy csak ételadónak tekintik a cicák a gazdájukat.
Bár sokan úgy gondolják, a macskák csak ételadónak tekintik a gazdáikat, egyre több tanulmány bizonyítja az ellenkezőjét. Mint megírtuk, az Oregoni Állami Egyetem kutatói azt találták, hogy a macskák is olyan kötődés kialakítására képesek a gazdáikkal, mint a gyerekek és a kutyák a gondozóikkal. Egy brazil kutatás szerint pedig a cicák is rosszul élik meg, ha a gazdájuk elmegy otthonról. A Plos One című szaklapban megjelent tanulmány szerint a megfigyelt állatok tizedénél jelentkezett viselkedésbeli zavar gazdája távollétében – írta a National Geographic.
Daiana de Souza Machado, a brazíliai Universidade Federal de Juiz de Fora kutatója és munkatársai kidolgoztak egy kérdőívet, amely a macskák viselkedésére és életkörülményeire vonatkozó adatokat gyűjtötte össze a gazdik jelenlétében, és akkor amikor gazdájuk nélkül voltak a cicák. A kutatásban 130 cicatulajdonos vett részt, állatonként egy kérdőívvel, így 223 macskára vonatkozó adatot elemeztek a szakértők.
Az eredmény szerint a macskák 13,5 százalékánál jelentkezett legalább egy olyan feltétel, amely az elszakadás okozta problémákat igazolja. A legtöbb esetben, 20 cica, rombolt, 19 macska kitartóan nyávogott, amikor magára hagyták. Az észlelt viselkedések között volt almon kívüli ürítés, depresszió, apátia, agresszív, nyugtalan és félénk viselkedés is. Az állatok magatartása összefüggött az életkörülményeikkel is: negatív hatása volt annak, ha a cicának nem volt játéka vagy más állatokkal lakott.
A tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy vizsgálatuk a macskatartók által megadott információkon alapult, és a macskák viselkedési mintázatát nem csak az egyedüllét okozhatja, az apátiára például magyarázat lehet az a tény is, hogy a cicák többnyire éjszaka aktívak. A szerzők ezért kiemelik, tanulmányuk csak kiindulópont a további kutatásokhoz.
Szerző
Témák
Macskák

Megágyaztunk a járványoknak

Publikálás dátuma
2020.04.18. 09:00

Fotó: MARKUS SCHOLZ / AFP
Amióta a tudomány a klímaváltozással riogatja az emberiséget, azóta szerepel a prognózisok között az új fertőző betegségek megjelenése vagy a régiek feléledése.
A Stockholm-paradigma a kevésbé ismert, de ijesztő klíma-jóslatok közé tartozik: lényege, hogy a földi éghajlat megváltozásával szükségszerűen együtt jár az emberre és a háziállatokra veszélyes járványok gyakoribbá válása, és ezek olyan nyomás alá helyezik az emberi társadalmat, amely vagy kikényszeríti a civilizáció és a termelési folyamatok alapos átalakítását, vagy beláthatatlan következményekkel jár a humán népességre nézve (röviden: mind meghalunk). Viszonylag friss teóriáról van szó – a szerző, Daniel R. Brook „The Stockholm Paradigm” című könyve tavaly jelent meg –, a járványok viszont ténylegesen gyakoribbá és kiterjedtebbé váltak az utóbbi évtizedekben. Ázsiában a SARS és a madárinfluenza, Afrikában az ebola, Dél-Amerikában a Zika, Európában pedig a korábban csak a trópusokról ismert betegségek sora kopogtatott az ajtón, jelezve, hogy az első ízben 1992-ben a riói klímacsúcson megjósolt új világ immár elérkezett. A mostani koronavírus-pandémia pedig mintha csak a Stockholm-paradigma alátámasztására született volna. Korántsem szükségszerű, hogy az ember csak a klímaváltozás vesztese lehet: volt olyan átalakulás a történelemben, amellyel kifejezetten jól jártunk. Annak, hogy ma az egyik legelterjedtebb faj vagyunk a Földön (a nagy testű emlősök közül pedig biztosan a legelterjedtebbnek számítunk, hiszen egyedüliként az összes kontinensen jelen vagyunk), jó eséllyel egy korábbi éghajlatmódosulás az oka: megváltozott valamelyik külső környezeti feltétel, és az új paraméter az ember(elődök)et előnyösebben érintette, mint a táplálékért és az élőhelyért velük folyamatos versengésben lévő vetélytársakat. Csakhogy az evolúciós verseny azóta is tart, és ezt most többek között a járványos betegségek kórokozóin látjuk: az éghajlat megváltozása némelyikük számára új élettereket jelent, és ami nekik lehetőség, az a mi számunkra sokszor halálos veszély. A környezeti feltételek módosulása a kórokozó (vírus, baktérium, prion stb.) mutációját is okozhatja, de az is új helyzetet teremthet, hogy a kórokozó gazdát vált, vagy a gazdaállat illetve a hordozó/terjesztő újfajta környezetbe kerül. A mutációnak, illetve az elterjedésben bekövetkezett változásnak pedig sokféle következménye lehet: egy állatbetegség átléphet az emberre, megnőhet a fertőzőképessége, vagy egyszerűen olyan területen is megjelenhet, ahol korábban nem fordult elő. Mindez talán a szúnyogok által terjesztett betegségek esetében mutatkozik meg a leglátványosabban. Hogy az egzotikus kórokat terjesztő szúnyogok eljussanak a mérsékelt égövre, annak az utazás és a kereskedelem változásai miatt eleve megnőtt az esélye (a leghatékonyabb utazó szúnyogbölcső az autógumi, de a konténerektől a gyümölcsökig rengeteg tárgy képes szállítani a petéket vagy a kifejlett rovarokat). A felmelegedés ehhez annyit tesz hozzá, hogy a forró klímától távolabb került példányok az enyhébbé váló teleket képesek az új lakóhelyükön túlélni, és ott önfenntartó, szaporodó állományokat tudnak kialakítani. A nyugat-nílusi lázat a hasonló nevű, afrikai eredetű vírus okozza, a legtöbbször enyhe tünetekkel járó (de akár halálos gerinc- és agyvelőgyulladást is eredményező) betegség kórokozója szúnyogcsípéssel terjed. Az első számú kórterjesztő a terjesztője az egyiptomi csípőszúnyog; ugyanaz a faj, amely a Chikungunya-láz, valamint a Zika-vírus terjesztéséért is felel. Afrikában a múlt század 30-as éveiben írták le, Magyarországon a 60-as években bukkant fel először szórványosan, 2018-ban viszont már 200 fölötti igazolt megbetegedést és számos halálesetet is regisztráltak, a becslések pedig tízezres nagyságrendű fertőzöttről szóltak (tavaly megint lényegesen kevesebb volt a fertőzött). A magas lázzal és esetenként súlyos ízületi panaszokkal járó Chikungunya-láz fő terjesztője egyébként az ázsiai tigrisszúnyog, amely 2015 óta a magyar fauna része (akkor a Dunántúlon azonosították, azóta az ország más pontjain is felbukkant, és a század közepére az egész országban elterjedhet). A maláriát szintén szúnyog terjeszti, a trópusi világban népbetegségnek számít, a valódi kórokozó négyféle egysejtű parazita, de számunkra sokkal fontosabbak a hordozók, vagyis a szúnyogok. A malária terjesztésének szintén megvan a „saját”, bevált szúnyogfaja, de egyrészt arra is igaz, ami az egyiptomi csípőszúnyogra (vagyis könnyebben eljut Magyarországra, és a jövőben nagyobb eséllyel élheti túl a telet, mint mondjuk 30 éve), másrészt az sem kizárható, hogy más őshonos, vagy friss bevándorlóként elterjedtebb szúnyogfajok is beszállnak a terjesztésébe. A magyar járványügy egyelőre csak behurcolt, azaz külföldről importált megbetegedésekről tud, azokból viszont egyre több van. Az usutu vírus ugyancsak afrikai eredetű, szúnyogok közvetítésével kerülhet át madarakról az emberekre – a nyugat-nílusi lázhoz hasonló betegségnek 2018 óta szintén vannak igazolt magyar esetei. Új, terjedő betegség a lepkeszúnyogok által terjesztett leishmaniasis. Az ostoros egysejtűek által okozott betegség a trópusokról érkezett hozzánk a mediterrán térségen keresztül, és a legkülönfélébb szerveket képes megtámadni, a bőrtől a nyirokcsomókig. Maga a lepkeszúnyog már jelen van, és háziállatokban a betegség is megjelent. A rágcsálók által terjesztett hantavírus a 90-es évek óta a lakótársunk, a fertőzések esetszáma mostanában indult növekedésnek. A hazai kisrágcsálókban már jelen van, embert azonban idehaza még nem fertőzött meg a halálos kimenetelű krími-kongói vérzéses láz (az alapesetben kullancsok által terjesztett víruskórról, illetve hazai előfordulásáról februárban írtunk részletesebben). A mostani koronavírus-járvány figyelmeztetésnek meglehetősen erős, a higiénés és a járványügyi szabályok újragondolását azonban mindenképpen ki fogja kényszeríteni. Ez szükséges, de nem elégséges az újabb járványok ellen: a legbiztosabb védekezés a klímaegyensúly helyreállítása lenne.

Árva grizzlybocsokat mentett egy család Montanában

Publikálás dátuma
2020.04.17. 13:01

Fotó: Regis Cavignaux/Biosphoto via AFP / AFP
A három macit egyelőre cumisüvegből táplálják, valószínűleg állatkertbe kerülnek majd.
A három medve anyja, vélhetően őket védve rátámadt egy túrázóra a Glacier Nemzeti Parkban. A természetjáró rálőtt a grizzlyre, akit napokkal később találtak meg és sérülései miatt kénytelenek voltak elaltatni –közölte az Egyesült Államok északi részén lévő Montana vadvédelmi hatósága.  
A három elárvult kölyköt napokkal később találta meg egy, a hegyvidéki terület egyik tanyáján élő család. Lasszó segítségével befogták, majd átadták a bocsokat a vadvédelmi hatóságnak. Az elárvult grizzlybocsok túlélési esélye a vadonban csekély lenne. Egyelőre cumisüvegből táplálják őket és minden bizonnyal állatkertbe fognak kerülni, mert azután, hogy megszokták az ember közelségét, nem lehet őket visszaengedni természetes élőhelyükre.
A montanai hatóságok felhívták a figyelmet arra, hogy a téli álmukból mostanában felébredő és táplálék után kutató medvék keresztezhetik az emberek útját, akiknek érdemes medveriasztót maguknál tartaniuk.
Szerző
Témák
grizzly medve