Előfizetés

Magyar kutatók: „a járvány miatt sokaknak bezárult a világ”

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.04.02. 12:14

Fotó: Arié Botbol/Hans Lucas via AFP / AFP
Különösen érzékenyen érintik a 65 éven felüliek zárkózottabb tagjait a korlátozó intézkedések – derült ki a Magyar Tudományos Akadémia kutatóinak vizsgálatából.
A koronavírus terjedésének lassítására, megakadályozására a világ sok helyén, így a Magyarországon is bevezetett intézkedések a személyes kontaktusok minimálisra csökkentését hivatottak elősegíteni. A megbetegedés az eddigi tapasztalatok szerint a 65 éven felüliekre veszélyes leginkább, így nekik a legfontosabb a személyes érintkezések elkerülése.
Korábbi kutatások feltárták, hogy a társas kapcsolatok leépülése milyen egészségügyi és pszichés következményeket vonhat maga után. A téma magyarországi vonatkozásait járta körül felmérésében a Társadalomtudományi Kutatóintézet két munkatársa, Messing Vera és Ságvári Bence. A 2011-es népszámlálás és a 2015-ös, KSH által készített mintavétel-alapú lakásfelmérés adatai szerint 
a 65 éven felüliek nagyságrendileg egyharmada, mintegy 600 ezer ember él hazánkban egyszemélyes háztartásban.

Az eredményeket összevetették a European Social Suervey három kutatási hullámának adataival – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia közleményében.
„A társasági élet lényege, hogy az embernek valamilyen háztartáson kívüli kapcsolata legyen: kolléga, rokon, barát, bárki, akivel az illető nem él egy háztartásban” – magyarázta Ságvári Bence. Az eredmények azt mutatják, hogy az érintett korcsoport mintegy 60 százaléka egyáltalán nem, vagy ritkábban, mint havonta él társasági életet, tehát szociális kapcsolatai meglehetősen beszűkültek – európai összehasonlításban a magyar idősek kifejezetten zárkózottnak bizonyulnak. 
„Ezek az emberek a valós társasági életet úgy pótolják, hogy eljárnak otthonról: boltba, orvoshoz, lottózóba, fodrászhoz – 'az utcán élnek'.

A járvány miatt most sokak számára a kapcsolatteremtésnek ez a lehetősége is megszűnt vagy minimálisra korlátozódott, és ezzel teljesen bezárult számukra a világ. Esélyük sincs rá, hogy személyesen találkozzanak valakivel, hogy valaki szóljon hozzájuk, beszédbe elegyedjen velük. Az egyedül élők körében korábban is magasabb volt azok aránya, akik kifejezetten magányosnak érezték magukat. Nagyjából hatból egy idős ember tartozott ebbe a csoportba. Ez az arány vélhetően növekedni fog az előttünk álló időszakban” – mutatott rá Ságvári Bence.
A társadalmi élet most még inkább az online térbe tevődött át. Ságvári Bence szerint a nyugdíjas korosztály egy része a legaktívabb felhasználók közé tartozik, de ebben a korosztályban a legnagyobb az aránya azoknak, akik továbbra sem használnak internetet. Egy két évvel ezelőtti felmérés alapján 
az 50–69 év közöttiek több mint 60 százaléka aktív internethasználó.

Bár a 70 éven felüliek körében kifejezetten nehéz mérni, valószínűsíthető, hogy ebben a korcsoportban ez az arány jóval alacsonyabb, és többségben vannak a nem internet-felhasználók” – mondta a kutató.
Azok az idősek vannak szerencsés helyzetben, akiket családtagjaik korábban segítettek abban, hogy megismerkedjenek az internet nyújtotta lehetőségekkel. Ságvári Bence szerint a járvány jelenlegi fázisában már most sok jó kezdeményezést lehet látni. Sok önkormányzat képes hatékony segítséget nyújtani az alapvető szükségletek – élelmiszer, gyógyszer beszerzése – kielégítésében az arra rászoruló időseknek.
A kutatók egyöntetű véleménye szerint azonban kell készülni a bezártság pszichés következményeinek kezelésére is. „Az volt a célunk ezzel a vizsgálattal, hogy felhívjuk a figyelmet:
a jelenlegi bezártságot az idősek pszichésen is nagyon nehezen fogják viselni”

– emelte ki Messing Vera.

A kutató a pszichés terhelés kezelését az online pszichológiai szaktanácsadásban látja, és fontosnak tartja, hogy ennek hiányában az internet világán kívül élőkkel legalább a telefonos kapcsolattartás legyen rendszeres, akár a családtagok, akár az önkormányzat részéről.
„Van egy másik, életkortól függetlenül is kifejezetten veszélyeztetett csoport: a szegénységben, szegregált, marginalizált területeken élők, akiknek sem anyagi lehetőségük, sem kapcsolati tőkéjük nincs ahhoz, hogy az online világban működni tudjanak. 
Egész egyszerűen nem tudnak telefont vagy számítógépet venni”

– hangsúlyozta Messing Vera.

A csimpánzok is úgy öregszenek, mint az emberek

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.02. 11:34

Fotó: Christophe Gateau/dpa Picture-Alliance / AFP
Az emberszabásúakban megnövekedő kortizolszint természetes része az öregedés folyamatának – derült ki egy húsz éven át tartó megfigyelésből.
Az emberhez hasonló módon öregszenek a csimpánzok, amit a kortizolszint változása jelez – állapították meg az Új-mexikói Egyetem és az ugandai Kibale Csimpánzprojekt tudósai. A Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban bemutatott tanulmányukban a kutatók a Kibale Nemzeti Parkban élő csimpánzok húsz éven át tartó megfigyelésének eredményeiről számolnak be.
Korábbi vizsgálatok megállapították, hogy az emberek öregedése során változások következnek be a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengelynél. Ez egy funkcionális kapcsolat a hipotalamusz, a hipofízis és a mellékvesekéreg között, ez a biológiai rendszer fontos szerepet játszik abban, hogyan reagál az ember a stresszre. Ennek egyik módja a kortizol, az anyagcserét és a vérnyomást szabályozó hormon szintjének megemelkedése.
A kutatások azt is megállapították, hogy a megnövekedett kortizolszint olyan problémákhoz is vezethet, mint a tiszta gondolkodás képességének csökkenése, az immunrendszer meggyengülése és a gyulladások – amelyek mind az emberi öregedés tünetei is. Most azonban úgy tűnik, mindez a csimpánzokat is jellemzi – írja a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
Az amerikai és ugandai kutatócsoport munkája egy kiterjedt tanulmány része volt, amely a csimpánzok fizikai és viselkedésbeli jellemzőit igyekezett megfigyelni a természeteshez hasonló környezetben. Ennek részeként a tudósok műanyag zacskókat helyeztek ki a park fáira azon a részen, ahol a csimpánzok éltek, hogy vizeletmintákat gyűjtsenek 59 felnőtt állattól. Húsz éven át gyűjtötték ezeket a mintákat és elemezték az összetételüket.
Arra jutottak, hogy az idősödő csimpánzoknál is megemelkedik a kortizol szintje, ami a szakértők szerint arra utal, hogy a csimpánzok ugyanúgy öregszenek, mint az emberek. A vizsgálatok szerint a hímekben általában akkor a legmagasabb a kortizol szintje, amikor megkörnyékezik a szexuálisan befogadóképes nőstényeket, ez a hatás azonban idősebb korukra változik, a kortizolszint kisebb mértékben emelkedik. A nőstényeknél is a ciklusuknak ebben a szexuálisan aktív idejében legmagasabb a kortizolszint, amikor a vetélkedő hímek miatt nagy rajtuk a nyomás. Ez a hatás esetükben koruk előrehaladtával egyre növekszik.
A szakértők szerint valószínűleg az emberszabásúakban a kortizolszint emelkedése ősi tulajdonság, és mint ilyen, természetes részét képezi az öregedés folyamatának. Tehát az embereknél sem a megnövelt élethossz vagy a nem megfelelő környezeti hatások mellékterméke.

Nyolc méterre is elérhet a köhögés „cseppfelhője”

MTI
Publikálás dátuma
2020.04.02. 10:53

Fotó: PATRICK PLEUL/dpa Picture-Alliance / AFP
A MIT kutatója szerint felül kellene vizsgálni a kétméteres távolságtartási szabályt, más tudósok szerint az biztonságos a koronavírus fertőzés kivédésére.
Akár 8 méterre is repülnek köhögéskor vagy tüsszögéskor a cseppek – állapította meg a Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatása. Lydia Bourouiba, az egyetem professzora évek óta kutatja a köhögés, tüsszentés és a kilégzés aerodinamikáját az egyetem folyadékdinamikával és betegségek terjesztésével foglalkozó laboratóriumában. Azt találta, hogy a köhögéssel, tüsszentéssel és kilégzéssel kibocsátott, gázokkal teli felhő akár 8,2 méteres távolságba is elér.
Az amerikai járványügyi központ (CDC) kétméteres távolság tartását ajánlja az emberek között az új koronavírus okozta járvány idején. A kutató szerint sürgősen felül kell vizsgálni ezt és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) távolságra vonatkozó ajánlásait, mert a jelenlegiek az úgynevezett „nagy cseppeken” alapulnak, amelyek a vírust terjeszthetik, és úgy tartják, ezek csak egy bizonyos távolságig érnek el.
A Journal of the American Medical Association aktuális számában közölt cikkében a kutató leírta, hogy a köhögéssel és tüsszentéssel vagy általában a kilégzéssel kibocsátott "felhő" csúcssebessége akár az óránkénti 36-110 kilométeres sebességet is elérheti. A kutató azzal érvelt, hogy kilégzéskor „gáztartalmú felhőcske” kerül a levegőbe, amely mindenféle nagyságú cseppeket tartalmaz. 
A felhőt csak részben csökkenti, ha az ember a könyökhajlatába köhög vagy tüsszent.

Más tudósok vitatják, hogy növelni kellene a biztonságos távolságot. Paul Pottinger, a Washingtoni Egyetem orvosi karának fertőzőbetegség-kutatója szerint a kérdés az, mekkora távolságon belül marad a vírus fertőzőképes. „Számomra nem az a kérdés, mekkora távolságra jut el a kórokozó, hanem milyen messze van az, ahol már nem jelent veszélyt. Minél kisebb a csepp, annál csekélyebb az esély, hogy megfertőzhet valakit a benne lévő vírus, mert belélegzi vagy az orrába-szájába kerül. A legnagyobb veszélyt most a legnagyobb cseppek jelentik. Ezek viszont elég nagyok ahhoz, hogy hasson rájuk a gravitáció. Általában a kibocsátótól két méterre ezek a nagy cseppek lehullanak a talajra, innen származik a kétméteres távolságtartás szabálya” – idézte szavait a medicalxpress.com tudományos-ismeretterjesztő portál.