Előfizetés

Ízekre szedte a BKV tíz évre szóló fejlesztési elképzeléseit a BKK

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.03.15. 18:05

Fotó: Jani Martin / Népszava
Azt ugyanakkor elismerték: nehéz úgy tervezni, hogy a cég azt sem tudja, mennyi ideig és miből kell pótolnia a kieső 3-as metrót.
A BKV menedzsmentje szinte teljes egészében felvonult és rövid prezentációban ismertette a cég elkövetkező tíz évre vonatkozó elképzeléseit az igazgatóság hétfői ülésén. A testület azonban nem is szavazott a vaskos kötetbe foglalt előterjesztésről, rövid vita után – a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) javaslatára – átdolgozásra visszaadta azt a BKV menedzsmentjének. Az új 2.0-ás verzió várhatóan júniusra készül el. Tovább nem is igen halogathatják a megtárgyalását, hiszen az idén lejár a fővárosi önkormányzat és a BKV közötti, tíz évre szóló közszolgáltatási szerződés, amelyet a fővárosi közösségi közlekedés folyamatos működtetése érdekében még az év vége előtt ismét meg kell kötni. Ehhez azonban látni kell, merre halad a főváros közlekedési cége, milyen célokat tűz ki a tulajdonos főváros és a vállalat, milyen lehetőségei és korlátai vannak a fejlődésnek, illetve a zökkenőmentes üzemeltetésnek. Rendkívül udvarias távolságtartással döngölte földbe a BKV menedzsmentjét Varga Ivett, a BKK nemrég kinevezett vezérigazgatója. A fejlődés útján, a BKV Zrt. vállalati stratégiája 2020-2030 címmel beterjesztett anyaghoz fűzött észrevételekben többek között azt kifogásolták, hogy a stratégiát úgy terjesztették be az igazgatóság elé, hogy előtte nem egyeztettek sem a tulajdonossal, sem a megrendelővel, holott az elérendő célokat a megrendelői, városvezetői elvárások ismeretében célszerű meghatározni – jegyzik meg nem kevés gúnnyal. Majd azt is felvetik, hogy egy vállalati stratégia kialakításához nélkülözhetetlen a külső működési környezet számbavétele, de ez nem helyettesítheti a valós – konkrét és mérhető – vállalati célok és az azok elérését szolgáló intézkedések felsorolását, beleértve az intézkedések várt hatásának és ütemezésének bemutatását. Csakhogy a BKV – Varga Ivett stábja szerint – elakad a külső környezeti keretek és problémák részletezésénél és döntően arra fókuszál, hogy ezeket hogyan lehetne átalakítani és megváltoztatni, például több bevételre és megrendelésre szert tenni, ahelyett, hogy azt elemezné, hogy mit tehetne a hatékonyság növelése érdekében a cég maga. A BKV ugyanis nemes egyszerűséggel megfelelőnek tekinti a jelenlegi szervezeti-működési struktúrát és ebből indulna ki a következő tíz évre szóló stratégiatervezéskor. A Közlekedési Központ viszont elvárná, hogy a BKV részletesen mutassa be, mennyit is költenek a szellemi dolgozókra és azt is, hogy ebből miként lehetne lefaragni.
A BKK a fentieken túl azt is kifogásolta, hogy a szolgáltatási színvonal növelését a BKV elintézi általánosságokkal, miközben hosszan ecseteli a szolgáltatási kínálat - car-sharing, igényvezérelt szolgáltatások – bővítésének lehetőségeit. Sőt, a BKV a forgalmiteljesítmény növelését tűzi ki célul, miközben visszatérő problémaként fogalmazódik meg a dokumentumban az alulfinanszírozottság, a járművezetői munkaerőhiány, az elavult járműpark, az alkatrészbeszerzés nehézségei és a belső eladósodottság. Az amortizáció és az elmaradt fejlesztések ki nem fizetett összegét 900 milliárdra becsülte a cég. Nem igazán látja a BKK, hogy a dokumentumban meghatározott célokat milyen módon és forrásokból kívánja a BKV megvalósítani, így szerintük a cégnek inkább az önkormányzat által megrendelt közszolgáltatás hatékonyabb működtetésére kellene összpontosítania. A vállalat értékeinek felsorolásánál pedig jónak tartanák, ha a hagyománytiszteletet megelőzné a kiszámíthatóság és a pontosság. S ez így megy pontról pontra. A BKK hiányolja az anyagból az alátámasztó számításokat, az elemzéseket, a stratégiaalkotás előtti egyeztetéseket, a konkrét és mérhető intézkedéseket, illetve a megfogalmazott célok számszerűsítését is. Bár azt azért elismeri, hogy nehéz úgy tervezni például az autóbuszágazatban, hogy a BKV egyelőre azt sem tudja, hogy az M3-as metró (tesszük hozzá mi: bizonytalan végű) felújítása alatti buszos pótlás után milyen mennyiségű szolgáltatásra készüljön.

Ellenérvek

Az ülésen lezajlott rövid vitában érte kritika mindkét felet. Némely terület létszámcsökkentésére az igazgatóság tagjai is láttak teret. A BKK irányítóközpontjában például 46 munkaállomás van, miközben más nagyvárosokban ennek töredékével oldják meg a feladatot. Ugyanakkor a tagok felvetették, hogy gyakorta rendel meg a BKK politikai-népszerűségi okokból olyan teljesítményt, ami szakmailag nem indokolt, a hasznához képest túl sokba kerül vagy akadályozza a szükséges karbantartást. A metrók péntek-szombat éjszakai hosszított üzemeltetése például csökkenti a karbantartásra fordítható időt, ráadásul 1,5 milliárdos többletköltséget jelent évente, miközben az utasforgalom nagysága korántsem indokolja ezt. De felvetették a nagykörúti villamosok éjszakai futtatását is, amelyre ráadásul nem állítható be régebbi jármű, így a Combinók takarítása szinte lehetetlenné válik és a pálya korábban éjszaka elvégzett egyszerűbb javításai is elmaradnak.

A családi borászatok őshazája

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.03.15. 12:30

A lankás táj és a sok folyó menti ártér kedvez a szőlőnek, kiegyensúlyozott az időjárás, nincsenek nagyobb fagyok és a kánikula is ritka.
Budapesten egyre több helyen vásárolhatók meg a Zalai borvidék népszerű borai. Ez a kevésbé ismert borvidékek közé tartozik, a Balaton nyugati medencéjétől a Kis-Balatonig terül el. Az oszmán-török hódoltság idején jelentek meg itt az első tőkék, akkor azonban még nem a bor alapanyagát vélték felfedezni bennük a muzulmán harcosok, hanem csak gyümölcsként termesztették. A középkortól az újkorig a legnagyobb és legjelentősebb borvidékek közé tartozott, hiszen Zala vármegye magába foglalta a teljes Badacsonyi borvidéket, valamint a Balaton-felidék nagy részét. Akkoriban inkább a vörösbortermelés volt jellemző a vidékre. A XIX. század vége felé pusztító filoxérajárvány után kipusztult borszőlők helyére csemegeszőlőket ültettek. Mi a titka a borvidéknek, ahol manapság már inkább a fehérszőlő a jellemző? A lankás táj és a sok folyó menti ártér kedvez a szőlőnek, kiegyensúlyozott az időjárás, nincsenek nagyobb fagyok és a kánikula is ritka. Mivel viszonylag sok a csapadék, az itteni borok savasabbak, karakteresebbek, egyedi illatuk van. A régiót változó talajösszetétel jellemzi. A családi borászatokat a Zalai borút fogja össze, amely 1999-es megalakulása óta várja a zalai gasztronómiai különlegességek és a zalai borok iránt érdeklődőket. A borút mentén régi pincéket, hegyi kápolnákat fedezhetünk fel, s persze számos bor közül válogathatunk. A vidéken az olaszrizling, a rizlingszilváni és a szürkebarát a legjellemzőbb fajta. A borvidéken az egyik legismertebb a Bussay Pince. A családi pincészet Csörnyeföld település mellett, a Kövecs-hegyen található. Bussay László alapította 1989-ben. Nagy szerepe volt abban, hogy Zala megye felkerült Magyarország bortérképére. Halála után, 2014 óta két lánya vette át a pincészetet. Apjuk hagyatékát kívánják folytatni azzal a kitartással, amit egykor tőle láttak – mondják. Öt és fél hektáros saját telepítésű ültetvényükön egy tőkéből egy palack bor állítható elő. Nem a mennyiség a fontos számukra, hanem az, hogy minél jobb nedűt állítsanak elő. Boraik még a gyengébbnek számító évjáratokban is testesek. Arra törekednek, hogy boraik természetes úton, tölgyfahordóban fejlődjenek. Egyelőre nem gondolkodnak nagyobb termőterületben, jelenleg évente mintegy 25-30 ezer palack bort állítanak elő. Bussay Dóra szerit minden évjáratra jellemző volt valamilyen különleges jegy. Egyre több rendezvényt tartanak a régióban, amelynek révén mind többen felfedezhetik a régiót, ilyen például a „Bor.Zene.Zala” fesztivál, amelyet legutóbb tavaly szeptemberben tartottak.

Kincsvadászat a lomok között

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2020.03.15. 12:15

Tarolt a bútor, a ruha, a lakásfelújításból maradt ajtó az idei lomtalanításkor a XIII. kerületben. A korábbi idők hangos civakodásait a nyugodt bizniszelés váltotta fel.
Küldj sms-t Gyulának, hogy itt van két mosógép! Ő tudja, hol vagyunk! - mondta izgatottan egy testes férfi a mobiljába. Az újlipótvárosi pillanatkép jelzi, hogy megkezdődött a kerületben a lomtalanítás. A Fővárosi Közterületfenntartó Zrt. ugyan szórólapján azt kérte a lakosságtól, hogy március 6-án 18 órától helyezze ki a megunt háztartási eszközöket, bútorokat, egyéb lim-lomokat, de az első kisebb halmok már kora délután feltűntek az újlipóciai utcákon, járdákon. Az igazi nagyüzem azonban csak később indult be.
– Több mint 20 éve lakom a kerületben, és emlékszem, korábban ilyentájt már szinte minden nagyobb kacathalom mellett ott ült valamelyik lomis brigád tagja, és éberen őrködött, nehogy a zsákmányból akár egy szög is illetéktelenek kezébe kerüljön – mondja egy helybeli. A környéket gyakran verte fel az egymással rivalizáló családok, csoportok hangos veszekedése, a súlyos becsületsértésre alkalmas kijelentéseket sem mellőzve. A lomok egy része az úttesten várta, amíg szorgos kezek roncstelepről szökött kis furgonokra pakolják a kidobott öreg tévéket, számítógépeket, monitorokat, székeket, egyebeket. „Amikor egy könyvet felvettem a halomból, már ordított az őrszem, hogy vagy fizessek érte 50 forintot, vagy tegyem vissza. Felhívtam a figyelmét arra, hogy ez a kupac, beleértve a könyvet is, nem az ő tulajdona. Erre ő fizikai fenyítést helyezett kilátásba. Mivel nem egy Corvinát tartottam a kezemben, visszatettem”.
Az említett időszakhoz képest alaposan átalakult a kitett holmik összetétele. Tarol a bútor, ruha, lakásfelújításból maradt ajtó, ablak. Meglepő, de mintha mégsem lenne teljesen falra hányt borsó a „népnevelés”, mert veszélyes hulladékkal, maradék festékkel, oldószerekkel, akkumulátorokkal, elemekkel nem találkozni.
Mielőtt szemlélődni indultam, helyi lakosként levittem két rossz állólámpát és egy világító nagyító szerkentyűt, ami még nagyított ugyan, de nem világított. Az ajtóban ötvenes éveiben járó asszony sietett hozzám, hogy működnek-e a lámpák. Miután közöltem, hogy nem, csalódottan indult volna tovább, de amikor mondtam neki, hogy van egy elvileg világító nagyítókészülékem, felélénkült. – Az jó lenne, mert már alig látok – jegyezte meg. Mire a lépcsőházból visszatértem a nagyítóval, már egy korban hozzáillő, terepszínű kapucnis kabátot viselő férfiú várt. Mikor meglátta tétova tekintetemet, megnyugtatott, ő férji minőségben van jelen. Beszélgetésbe elegyedtünk. Elmondta, hogy ő inkább vásárolni szokott, mégpedig hagyatékot, bútort, képet, egyebet. Elméláztunk kicsit a régi szép időkön, amikor még valódi értékeket, olykor szó szerint kincseket lehetett találni a lomtalanításokon. Megemlítette, hogy a ’70-es években még rengeteg stílbútort, de olykor antik darabot, értékesebb festményeket, könyveket is lelhetett a szerencsés ószeres. Átadtam a nagyítót és indultam a dolgomra. A sarkon kényelmes műbőr heverőről feltápászkodva odajött egy sok lomtalanítást látott idősebb férfi, és megjegyezte, hogy sok családnak ad megélhetést a lomizás még ma is. Nem lopnak, nem törnek be, hanem a mások által kidobott holmik felújításával, eladásával keresik a kenyerüket. – Szerencsére a hatóságok nem zargatnak minket és talán a lakosság is megértéssel, türelemmel van irántunk – bizakodott a férfi, vagy biztatta önmagát, A Katona József utcában egy nagyobb lomhalomból idős nő bányászott ki egy drót cipőtartó állványt. Kicsit mentegetőzve mondta, pont egy ilyen kellene az előszobájába. Kis nyugdíjas, minden megtakarított forintra szüksége van. Bár a jogszabály szerint a kitett lomok a hivatalos hulladékkezelő céget illetik, ezt senki sem vette komolyan. Elmondta, korábban sok parkolóhelyet elvettek a lomok, de idén ez sem olyan vészes. A hölgy majd' 20 éve lakik a környéken és ő is úgy tapasztalta, mintha konszolidálódtak volna a lomis viszonyok. Elkísértem a Visegrádi utcába, mert azt mondta, a házuk előtt jókora halom terpeszkedik. A kapu mellett fiatal nő ült a szemerkélő esőben. Azt mesélte, hogy ők elsősorban bútort, széket, fotelt keresnek, amit a Bakancsos úti bolhapiacon adnak el. Miközben beszélgettünk, két lomis brigád között kedélyes alkudozást folyt. Egy fotelért ajánlott 3500 forintot egy fiatalember, mire a másik csapat tagja jó ízűen kacagva megduplázta az összeget, de végül elmaradt az üzlet, viszont nyoma sem volt a korábbi évek indulatainak. A fiatal nő szerint sokan kiszálltak a lomizásból, illetve sok nagymenő Ausztriában, sőt, Németországban kutat gyakran újszerű elektronikus cikkek, bútorok, háztartási eszközök után. A különböző piacokon jó árat lehet kapni értük, és csak az üzemanyagárral kell számolni. A kerületeket, körzeteket pedig előre felosztják egymás közt, mert rájöttek, senkinek sem jó a harc. Feltűnt, hogy a roncstelepi szökevények helyett, legalábbis ránézésre, a fuvareszközök is mintha kissé megfiatalodtak volna. Estére pedig el is tűntek a rakterekben, a platókon a használható darabok.

Több tízezer tonna

Budapesten éves szinten meghaladja a 40 ezer tonnát az elszállított lom mennyisége. A zömét a Fővárosi Hulladékhasznosító Műbe, vagy a Pusztazámori Regionális Hulladékkezelő Központba szállítja a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. A lomtalanítást végző járművek számát az adott területen kihelyezett lom mennyisége határozza meg – tájékoztatta a Népszavát a társaság. Budapesten egyébként 17 hulladékudvar működik, ahol egész évben le lehet adni a hulladékot.