Szemétletétet sürget a Greenpeace

Publikálás dátuma
2020.03.07. 08:30

Fotó: Greenpeace
A veszélyes anyagokkal-hulladékokkal dolgozó cégek pénzügyi biztosítékrendszerének bevezetését sürgeti a környezetvédő szervezet.
A Greenpeace Magyarország üdvözli, hogy július 1-jével a kormány megkezdi a törvénytelen hulladéklerakók felszámolását - közölte a környezetvédő szervezet. Remélik, hogy a kabinet sürgősen nekilát, mert az ügyek nem tűrnek halasztást. A tisztítása mellett olyan jogszabályi környezetet sürgetnek, amely megelőzi újabb törvénytelen lerakatok kialakulását és a szennyezőt teszi anyagilag felelőssé a kárért. Alapvetően a hulladék keletkezésének vennék elejét. Ehhez nem csak a szabálytalan erdőszéli lerakást kell büntetni. A "szennyező fizet"-elv jogszabályokon keresztüli érvényesítésével a cégeket is felelősségvállalásra bírnák. A hatóságok a mai napig nem kérnek pénzügyi biztosítékokat az - akár veszélyes - hulladékokkal, anyagokkal, eljárásokkal dolgozó vállalkozásoktól - figyelmeztet a civil szervezet. Pedig az ilyen letétek egy baleset vagy csőd esetén is fedeznék a károkat, a tisztítást, a hulladékok megsemmisítését. Sürgetik a jövő nemzedékek szószólója, Bándi Gyula javaslatai elfogadását. A szennyeződések keletkezésének megakadályozása, valamint annak érdekében, hogy a károkozók ne tűnhessenek el és ne bújhassanak ki a felelősség alól, növelnék a hatóságok és más jogalkalmazók hatékonyságát. Sürgetik, hogy az egyszer használatos műanyagok leendő tilalmát terjesszék ki minden egyszer használatos termékre és csomagolóanyagra. Valódi megoldásnak a többszöri igénybevételt tartják. Pártolják a tiszta, erőforrástakarékos betétdíjas rendszerek elterjedését is. A kormányzati terveket a Greenpeace Magyarország saját sikereként értékeli, hisz számos alkalommal figyelmeztettek az ipari szennyezésekre, az „eldobható kultúra” ellen indított, a greenpeace.hu/stopmuanyag oldalon elérhető kezdeményezésüket pedig már több mint kétszázezren írták alá.

Hatóságot, szigorítást ígérnek

A kormány klíma- és természetvédelmi akciótervének központi kérdése a hulladékgazdálkodás, az olyan hulladékok keletkezésének megelőzése, amelyek környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatása a legkézenfekvőbb - idézi az Innovációs és Technológiai Minisztérium Boros Anita építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkár a Nő a Siker Alapítvány nőnap köré szerveződő, Nő a Partnerség elnevezésű miskolci konferenciáján elhangzott szavait. Az államtitkár fontosnak nevezte az ország megtisztítását az illegális hulladéktól és az egyes egyszer használatos műanyagok kivezetését. Határozott hatósági fellépést és a büntetések szigorítását helyezte kilátásba. Az ágazat egészének ellenőrzésére létrejön a Hulladékgazdálkodási Hatóság - emlékeztetett. Boros Anita szerint a jövő a körforgásos gazdaságban rejlik, szoros összefüggésben a fenntarthatósági célokkal.  

Szennyezési helyszínek

Almásfüzitő Budapest, Cséry-telep Budapest, Illatos út Budapest, Óbudai Gázgyár Kiskunhalas Szentendre Forrás: Greenpeace Magyarország

Szerző

Zsákutcába vezet a NER - interjú Bod Péter Ákossal

Publikálás dátuma
2020.03.07. 08:00

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Véget ért a magyar gazdaság kiváltságos időszaka, és a kormányzat nem készült fel a világgazdaságban is tapasztalható ciklusváltásra – vélte Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora.
A koronavírus-járvány nemcsak egészségügyi, de gazdasági pánikot is okoz. Mire számíthat a magyar gazdaság? A világgazdaság sok térségből áll össze, míg Kínában csökken a gazdasági növekedés üteme, Afrikában továbbra is örvendetesen bővül a gazdaság. Csakhogy eddig a kínai növekedés önmagában egyharmadát adta a világgazdaság bővülésének, ezért az ott történtek erőteljesebben hatnak a konjunktúrára. A magyar gazdaság, egyébként nagyon helyesen, erősen beépült a nemzetközi, főként európai termelési láncba. Jó példa erre a győri Audi, az ott gyártott motorok találhatók a márka modelljeiben, amelyek jelentős részét az amerikai, illetve a kínai piacon adják el. Az USA esetében most a vámokkal való fenyegetés generál komoly politikai kockázatot, Kínában pedig a koronavírus okozta termelési, lélektani és esetleges politikai zavar az új tényező. Mindkét ügy közvetlenül meg sokféle áttétellel érinti a világ autóiparát, és kihat a magyarországi termelésre, beleértve a beszállítók tág körét is. A közvetett hatások sokfélék, például több nagy autógyárat megviselt az, hogy Vuhanban, abban a kínai tartományban, ahonnan kiindult a világjárvány, olyan vállalatoknál állt le a termelés, amelyek jelentős beszállítók. Azonban nemcsak a feldolgozóipar sínyli meg a vírus okozta válságot, hanem a pánik nyomán egyebek mellett a turizmus is. A legtöbb feldolgozóipari ágazatban, így az autóiparban is szinte percre pontosan ütemezve érkeznek az alkatrészek. A szállítási lánc megszakadása megbillentheti a hazai gazdaságot? Ez bizony az iparban, sőt a kínai importtól meglepően nagymértékben függő agrárgazdaságban, valamint sok szolgáltató tevékenységben zavart vagy költségnövekedést okoz. Szerencsére a magyar gazdaság nem függ akkora mértékben az autóipartól, mint ahogy azt sokan gondolják és amennyire azt egy időben a kormányzat ambicionálta. Ez azért megnyugtató, mert az ipari monokultúra roppant kockázatos: ha az adott ágazat bajba kerül, megbillenhet az attól nagyon függő gazdaság. Ma már, hasonlóan egyebek mellett Lengyelországhoz, Romá­niához, nálunk is nagymértékben kiépültek a nemzetközi üzleti szolgáltató központok, amelyek más üzleti ciklust követnek. De valóban, a feldolgozóipart az ütemezett szállítások korában a kis készletek miatt különösen nehéz helyzetbe hozhatja a kínai import kiesése. Van erre valamilyen megoldás? Bizonyos esetekben át lehet állni más termékek gyártására vagy alternatív beszállítókat is fel lehet kutatni. Ilyen akciókat el is indítottak az érintett cégek. Így állt elő, hogy ami a kínai gazdaságot lehúzta, az a vietnáminak váratlan növekedési lehetőséget hozott. Még akár magyar termelőknek is bejöhet eddig nem várt rendelés. A korábbi évtizedekben is voltak nagy járványok, mégsem okoztak ilyen gyorsan érzékelhető gazdasági megtorpanást. Mi változott? Az AIDS, a SARS, a madárinfluenza, sertéspestis és most a koronavírus járvány egyre gyorsabban terjedt szét a világban. Ennek az egyik fő oka a kapcsolatok megsokszorozódása, a globalizáció. Tudomásul kell venni, hogy a világfalunak nem csak előnyei, de hátrányai, kockázatai is vannak.   A világgazdasági bizonytalanság csak a járvány számlájára írható? Nem kizárólag, mert a járványtól függetlenül trendfordulóval is szembe kell néznünk, mégpedig globális léptékben. A magyar gazdaság is túljutott a konjunktúraciklus csúcspontján. E megállapításból még nem következik nagy ütemesés, pláne recesszió. Itt vannak például az uniós pénzalapok: a 2014–­2020-as uniós költségvetési keretből még bőven jönnek pénzek egy-két évig. Az már más kérdés, hogy az uniós pénzek minél gyorsabb lehívásának taktikája helyett a felzárkóztatásra szánt források minél hatékonyabb felhasználására kellett volna törekedni, akkor most nyugodtabban nézhetnénk a jövő elé. A várakozások, a lélektani hatások egyébként roppant fontosak a gazdasági életben, hiszen a beruházások jelentős részben attól függnek, hogy a befektetők mit gondolnak a jövőről. A bizonytalanság eleve nem tesz jót a gazdaságnak, ez pedig most nagyon megnőtt világszerte. Nekilódult a hazai infláció, miközben zsugorodni látszik a GDP-növekedés, a forint pedig tartósan lejtmenetre kapcsolt a meghatározó devizákkal szemben. Mire számíthatunk? Az elmúlt négy-öt évben kegyelmi állapotban működhetett a magyar gazdaság, elsősorban a nemzetközi folyamatoknak köszönhetően. Az olajárak 2014 után leestek, a nemzetközi cserearányok a javunkra változtak. Az európai konjunktúra ugyan nem dübörgött, de azért volt annyi lendület, hogy magával húzzon minket, miként a térség többi gazdaságát is. Egy ideig a növekedéssel nem járt együtt inflációs nyomás. Arra azonban már akkor figyelmeztettek elemzők, hogy csínján kell bánni a pénzpumpálással, mert az pénzügyi buborékhoz vezethet, a túlfújt lufi egy idő után kipukkadhat. A kormányzat és a jegybank vezetői mintha figyelmen kívül hagyták volna a figyelmeztető csengőket. Ma már nincs mit csodálkozni azon, hogy a nulla inflációt követően nekilódult a pénzromlás üteme. Tavaly decemberben a fogyasztói árindex elérte a 4,1 százalékot, és idén januárban már 4,7 százalékra ugrott. Lehet, hogy éves szinten valamelyest csökken a dinamika, de még úgy is jócskán meghaladja a jegybank 3 százalékos célszámát, ami már eleve elég magas szint. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, de mások is jelezték, visszatérnek a monetáris politika lazításához. Ez mintha igazolná a Magyar Nemzeti Bank eddig követett útját. Vagy nem? Azért van egy óriási különbség. A Fed és néhány más jegybank azután lazít, hogy előtte szigorítottak. Az MNB viszont, ha esett, ha fújt, vitte lefele és alacsonyan tartotta az alapkamatot. Az MNB monetáris politikája ma már láthatóan késésben van. Nem teremtette meg óvatos emeléssel azt a kamatszintet, amelyről lazíthatna a monetáris viszonyokon. Márpedig most jelentős termelésiütem-lassulás jön. A tavalyi 5 százalékos GDP-bővülés rendkívüli kiugrás volt, idén már a 3,2–3,5 százalék is jó eredménynek számítana. Véget ért a két számjegyű reálbér-növekedés korszaka is. Idén a kormány egyebek mellett a belső fogyasztástól is várja a GDP-bővülés stabilizálását. Megalapozott ez a várakozás? A hazai bérek még a régió országaihoz képest is alaposan lemaradtak éveken át. Ennek okai között szerepelt sok egyéb mellett, hogy a kormány tartósan alacsonyan tartotta a bérszintet, benne a minimálbért. Kimondva-kimondatlanul az alacsony bérektől és csekély nyereségadóktól, valamint a gyenge forinttól várták a magyar gazdaság versenyképességének javulását. Ez a politika azonban csak nagyon rövid távon lehet sikeres, stratégiá­nak nem válik be. A kormány korrigált az elmúlt években a bérfolyamatokra való rásegítéssel. Nekem viszont kétséges, hogy az érdemi reálbér-növekedés 2020-ban folytatódhat-e. A konjunktúrajelentések már tavaly is előre jelezték a tízéves ciklus lezárulását. A lakosság érzékeli a változást? A fogyasztás egyelőre érdemben igen erőteljes, és még mindig élénk a hitelfelvételi kedv. Pedig a túlzott adósságvállalással volt már baj, és most is lehet. Nem mindenki figyelt fel a kamatkockázat létezésére, és már bizony megindult a hitelkamatok drágulása. Ami azonban a legnagyobb kérdés minden ciklusfordulóban: megmarad-e a munkahely, és ha igen, a munkáltató képes-e és hajlandó-e további nagy béremelésekre. Van egy pont, ahol az nem munkaadói, pláne nem politikai szándékokon múlik, hanem a gazdasági szereplők képességein. Kétséges, hogy ha akarnának is, a törékenyebb helyzetbe kerülő cégek tudnának-e továbbra is emelni a béreken. A forint gyengélkedése tartósnak ígérkezik. Érezhetjük a bőrünkön? Már érezzük is. Elég az árcédulákra pillantani. A hazai drágulásban a forint leértékelésének nagy szerepe van. Aztán ha akár csak Szlovákiába ruccanunk át, szembesülünk a forint külső gyengülésével. Főleg, mert északi szomszédunk nálunk dinamikusabb fejlődési utat járt be, és leelőzött minket vásárlóerőben. A forint gyengesége egyfelől jelzője helyzetünk gyengéinek, másrészt viszont még ront is relatív állapotunkon. Rajkán mondják, hogy egyre több a szlovákiai lakos, mert a pozsonyi lakásárakhoz, lakbérekhez képest a magyarországi ingatlanárak az eurójövedelműeknek igen kedvezőek, miközben az itthoni forintfizetés mellett roppant drágák. Nemrégen jelent meg „A magyar gazdaságpolitika – tűzközelből” címmel egy elemző kötete. Lesz folytatása? Ez a könyv nem csupán gazdaságelemző szakkönyv, hanem életem izgalmas fordulatainak összefoglalása is. Azért került a címbe a „tűzközel”, mert fiatalemberként az új gazdasági mechanizmust előbb egyetemistaként, majd kormányzati kutatóintézet szakembereként vizsgáltam, majd pedig a rendszerváltozásban tevékenyen részt vállalhattam. A politika tűzvonalából kikerülve később elemzőként, tanácsadóként dolgoztam, dolgozom. Ám úgy vélem, mindannyian tűzközelben vagyunk. Az események a szemünk előtt történnek. Gyakran hallom, hogy „engem nem érdekel a politika”, pedig nem szabad feladni az önálló tájékozódás jogát, átengedve a közügyeket a politikusoknak és azok propagandistáinak. A könyvemben bőven írok a 2008–2010-es válságévekről meg ami utána jött. Ha megírnám a folytatást, abban biztos szerepelne 2020 is. Amit most látunk itthon, az jelentős részt következik 2008-ból és az arra adott válaszokból. A mai magyar viszonyokra vonatkozó kritikám lényege, hogy bár markáns válaszokat adott az Orbán-kormány, de ezek között rengeteg rossz választ találni. A NER zsákutcába vezet; ebből mielőbb ki kell hátrálni. Egyebek mellett az újraiparosítás, az állami rezsimegállapítás, a gyenge forint, az alacsonyan tartott bérszint, az uniós pénzek alacsony hatékonyságú gyors felhasználása: első ránézésre talán védhető intézkedések. Ám második, harmadik ránézésre már kiderül, hogy több problémát generáltak, mint amennyit megoldottak. A kérdésre válaszolva, igen, folytatása következik. Nem élünk unalmas időkben.

Bod Péter Ákos

Szigetváron született 1951-ben. Közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, a Corvinus egyetem professzora. 1990-1991 között Antall József kormányában ipari és kereskedelmi miniszter, illetve országgyűlési képviselő, majd 1991 decemberétől 1994 végéig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke volt. Orbán Viktor első kormányfősége idején a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója volt. Gyakran bírálta az MSZP-SZDSZ kormányok költségvetési politikáját. A 2006-os országgyűlési választások két fordulója között Orbán Viktor Fidesz-elnök őt ajánlotta az MDF-nek közös miniszterelnök-jelöltnek. 

Szerző

A kormány 2117 milliárd forinttal költött többet az engedélyezettnél

Publikálás dátuma
2020.03.07. 06:00
Kikötő Triesztben
Fotó: Simona Dibitonto
2019-ben jutott pluszpénz az állami cégeknek, sportra és kapott az egészségügy is.
Jó éve volt tavaly a magyar gazdaságnak, hisz harmadik éve tudott jelentős – három százalék meghaladó – gazdasági növekedést produkálni, ennek következtében a költségvetés adóbevételei is megugrottak. A pénzbőséget azonban a kormány nem arra használta, hogy spóroljon a rosszabb időkre – amelyről sejthető volt, hogy egyszer eljön még koronavírus nélkül is –, hanem a növekedést tornázta még feljebb. A pluszbevételek ellenére sikerült túlköltekezni, hisz a tervezetnél is nagyobb lett a hiány. A jelentős többletet a kormány a saját hatáskörében, a költségvetés módosítása nélkül költötte el. A Pénzügyminisztérium hivatalos adatai szerint 2019-ben az államháztartásban 2117 milliárd forinttal költöttek többet, ami az eredeti költségvetésben szerepelő összeg mintegy tíz százaléka.  Tavaly több tucat olyan költségvetési sor is volt, amelyen a parlament által jóváhagyottnál jóval többet költött a kormány. A részletes decemberi adatokból kiderül, hogy két olyan költségvetési tétel van, amely százmilliárddal lett vastagabb a korábban előirányzottnál, de 70-nél a túllépés meghaladta a 10 milliárd forintot, együttes értékük pedig eléri az 1832 milliárd forintot. A több száz „apró” tételre ment el a maradék, csaknem 300 milliárd forint – így jött össze 2117 milliárdos túlköltés. A képet árnyalja, hogy volt olyan – összesen 200 milliárd forint értékű – kiadási előirányzat, amit végül nem költöttek el. Ennek szűk fele a Puskás-stadion ki nem fizetett 90 milliárd forintos számlájából jött össze. Itt praktikusan annyi történt, hogy tavaly nem fizetett a kormány – így vélhetően a számla kiegyenlítése ez évre csúszott át. Ugyanakkor a stadionbiznisz nem állt le – ugyanis egy másik soron a terven felüli kiadásokra 103 milliárd forintot költöttek, vagyis amit megspóroltak a Puskáson, elköltötték más sportlétesítményekre. A Puskás-stadion mellett még jelentősebb (csaknem 43 milliárdos) megtakarítás keletkezett a Modern Városok programsoron, illetve 30 milliárdot spóroltak Paks2-n. Ezen túl érdemi megtakarításokat értek el az állami cégek béremelésénél, és a tervezettnél kevesebbet költöttek munkanélküliségi ellátásokra is, ez utóbbit a vártnál jobb foglalkoztatási helyzet magyarázza. A legtöbb pluszpénz (106 milliárd forintnyi) közelebbről nem nevesített kisebb-nagyobb állami cégek feltőkésítésére ment el. Ez az összeg pont ennyivel magasabb a költségvetési törvényben engedélyezett összegnél, ugyanis a büdzsében erre a célra egy fillért sem szavazott meg a parlament. Az államháztartási gazdálkodás számtalan eleme átláthatatlan, ám minden bizonnyal az állami vagyonkezelés dobogós helyet szerezne ezen belül, miután nem lehet tudni, hogy ez a több mint százmilliárd mire is ment el pontosan. Még ezenfelül is jutott pénz az állami cégeknek: az Eximbank tőkeemelésére 25 milliárdot, illetve a trieszti kikötővásárlásra alapított cég feltőkésítésére 10,4 milliárd forintot fordítottak. (A beruházás célszerűsége a mai napig nem tisztázott, ennek ellenére a cég megkapta a pénzt.) A pluszpénzekből tekintélyes összeg, 71 milliárd forint jutott az egészségügyi intézmények úgynevezett dologi kiadásaira – ide tartozik minden, ami nem bér, felújítás vagy beruházás –, ám ez sem volt elegendő, hisz a kórházak csak tavaly 70 milliárd forintos adósságot halmoztak fel. Jelentősen, 66 milliárddal emelkedtek a büntetés-végrehajtás működési kiadásai is az extra pénzekből, de hogy mire költötték, az csak ősszel, a parlament elé kerülő zárszámadásból derül ki. Az elfogadott költségvetéshez képest több ágazatban voltak nem betervezett béremelések – az egészségügyi dolgozóknál, az egyetemeken, a rendőröknél –, ezekre azonban a kormány előre külön tartalékot képzett, vagyis ez esetekben a béremelésekről nem ad hoc módon, hanem tervszerűen, parlamenti felhatalmazással döntöttek. Mindez nem mondható el a kormányzati informatikai fejlesztések keretéről, amely év közben 52,3 milliárd forinttal nőtt, így végső soron 113,5 milliárdot költöttek erre a célra. A költések tartalmát, célszerűségét és pláne az összeg duplázódását szintén érdemes lenne vizsgálni. Nagyon érdekes a Magyar Falu fejlesztési program tavalyi finanszírozása is, amely ugyan a kormány egyik legjelentősebb fejlesztési csomagja, de erről sem döntött a parlament, annak ellenére, hogy a javaslatot vélhetően nem csak a kormánypártok támogatták volna. A kormány így saját hatáskörben 60 milliárd forintot költött erre a célra. A faluprogram idei kiadásaival már más a helyzet, azokat betervezték a 2020-as költségvetésbe.   
Szerző