Előfizetés

Bojko Boriszov rejtélyes barcelonai háza

Miklós Gábor írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2020.03.07. 11:00

Fotó: LUDOVIC MARIN / AFP
A bolgár kormányfő pályafutásával kapcsolatos írásokat olvasva gyakran felbukkannak olyan utalások, amelyek a szervezett bűnözéssel hozzák kapcsolatba.
- Úgy feküdtem le, hogy nőtlen vagyok, s mire felébredtem házam és anyósom is lett – tréfálkozott a minap a bolgár kormányfő. Bojko Boriszovot plovdivi stadionszemléjén arról kérdezték: mit szól hozzá, hogy a katalóniai korrupcióellenes ügyészség pénzmosás miatt nyomoz utána, s ezeket az iratokat a bolgár főügyészség is kikérte. Boriszov tagadta, hogy bármi köze lenne a Barcelona elegáns környékén lévő ingatlanhoz és az azzal kapcsolatba hozott butikhoz.
"Tizenhárom éve jártam utoljára Barcelonában, amikor még szófiai polgármester voltam. Nincs ilyen vagyonom!" - állította a politikus, aki egyébként is más elfoglaltságaira hivatkozott. A migránsáradat ügyében tárgyal Recep Tayyip Erdogannal, közvetít a törökök és görögök között, s meg kell fékeznie a koronavírust is. A bolgár kormányfő pályafutásával kapcsolatos írásokat olvasva gyakran felbukkannak olyan utalások, amelyek a szervezett bűnözéssel hozzák kapcsolatba. Találni ilyesmit a Wikileaks Szófiából keltezett amerikai diplomáciai távirataiban és több más internetes forrásban. Hét éve kering a neten egy videó, amelyben két bíró beszélget, s egyikük tényként jelenti ki, hogy a miniszterelnök 1,3 millió euróért vásárolt a barátnőjének házat Barcelonában. Ez az összeg mára ötmillió euróra nőtt, ilyen összegű pénzmosás ügyében vizsgálódnak a barcelonai ügyészek. A bolgár lapok szerint Boriszovnak „érzelmi viszonya” van Boriszlava Jovcseva volt manökennel, akinek egy kislánya született. A nyolcéves gyermek a nővel él a sokat emlegetett házban, az apja neve nem szerepel a nyilvántartásokban. A házat hét éve 3 millió euróért vette egy Alekszandar Csausev nevű bolgár férfi, akiről azt mondják, hogy a Lukoil helyi vezetőjének „bizalmi embere”. Az orosz szénhidrogéncég bulgáriai vezetője Valentin Zlatev, Boriszov barátja. Őt a bolgár politikai szcéna színfalak mögötti királycsinálójaként jellemzik. Nem csak az orosz óriást képviseli, de a saját jogán is nagyhatalmú oligarcha. A bujtatott vagyon leltárában a ház mellett szerepelt egy olasz divatcég üzlete is, amelyet papíron Jovcseva vízvezetékszerelő  apja vett összesen 850 ezer euróért. Ez most tulajdonost cserélt, az árukészletetet pedig kiürítették – jelentette a bivol.bg. A bolgár újságírók bonyolult tulajdonosi hálózatot tártak fel a ház és a bolt körül. A vásárlásokat offshore cégek bonyolítják, de a tulajdonosok nyilvánvalóan bolgár vállalkozók, akiknek valamikor üzleti vagy egyéb kapcsolatuk volt a miniszterelnökkel. (A rendszerváltás utáni bolgár bűnvilágban a nehézatléták, harcművészsportolók és a volt rendőrök, titkosszolgák játszottak főszerepet. Boriszov maga is rendőrtiszt volt és karatebajnok. Ippon néven testőrcéget vezetett, amely Todor Zsivkov bukott pártvezért és Borisz Szakszkoburggotszki egykori gyermekcárt, majd miniszterelnököt is védte.) A botrány lassacskán bontakozik ki. A bolgár kormánysajtó szerint Boriszov orosz titkosszolgálati rágalomkampány áldozata, s az országon belül a szálakat az oroszbarát államfő, Rumen Radev mozgatja. Atanasz Csobanov a bivol.bg főszerkesztője egy minapi tévéinterjúban erre azt mondta: Boriszov szerint Radev és a GRU orosz katonai titkosszolgálat vette a házat, a boltot, s rakta oda a nőt is, csak hogy ártsanak neki.

Még éberebben figyel a "Nagy Testvér"

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.03.07. 10:30
Ha zöldet mutat az app, tovább lehet haladni
Fotó: AFP/Imaginechina
Kínában az emberek digitális megfigyelésének kiterjesztését a koronavírussal magyarázza Peking. Aligha csak erről van szó.
Kína az arcfelismerő kamerák országa, több mint félmilliárd ilyen eszközt telepítettek, amelyek azonnal képesek kiszűrni az ország megannyi pontján az „ellenséges elemeket”. Tavaly év vége óta azonban a „Nagy Testvér” még éberebben figyel. Minden mobiltelefon-felhasználó, aki új SIM kártyát regisztrál, arcfelismerésen kell túlesnie. Az intézkedést még tavaly szeptemberben jelentették be és december 1-jén lépett életbe. Ennek értelmében a távközlési vállalatoknak „mesterséges intelligenciát és más technikai módszereket” is be kell vetniük azért, hogy ellenőrizzék a felhasználók személyazonosságát. Az ipari és információs minisztérium akkori indoklása szerint az intézkedéssel „jobban védik” az emberek jogait a kibervilágban. Kínában a közösségi oldalakra a felhasználók csak valódi nevükkel, illetve mobiltelefonjuk számával regisztrálhatnak. A koronavírus tombolása óta azonban még sokkal szigorúbb intézkedéseket vezettek be. Egy applikáció az emberek mozgását is pontosan nyomon követi, ami időnként egészen bizarr következményekkel jár. Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósításában írja, a pekingi Dragon Fly masszázsszalonba csak akkor léphet be a kuncsaft, ha bizonyítani tudja: az utóbbi két hetet végig a vírus által eddig csak alig érintett fővárosban töltötte el. Ez pedig a következőképpen zajlik. A felhasználó mobiltelefonjának szolgáltatója egy kódot bocsát az illető rendelkezésére, amely mozgásának minden adatát magában foglalja. Ez percre pontosan megmutatja azt, hol, mely tartományok mely városaiban járt. Ha a masszázsszalon portáján azt tapasztalják, az adott személy elhagyta Peking határait, akkor az illető nem is álmodhat arról, hogy helyben megmasszírozzák. Ez azonban csak egy példa a sok közül arra, hogyan, s milyen digitális eszközökkel korlátozzák az emberek mozgását a koronavírus terjedésére hivatkozva. Már mintegy kétszáz kínai városban mozgásérzékelésen alapuló mobilos applikáció révén lehet felszállni a közlekedési eszközökre, bejutni a bevásárlóközpontokba, parkokba, vagy akár eljutni a munkahelyre. Ha az ellenőrzéskor az applikáció zöld jelzést mutat, az adott személy folytathatja útját az áhított helyre. Ha azonban a sárga jelzés jelenik meg, akkor a felhasználó potenciális veszélyt jelent. Országszerte már számos ilyen ellenőrzőpontot alakítottak ki. Az applikáció azonban a helymeghatározás mellett azt is ki tudja mutatni, hogy a felhasználó kivel találkozott, s kapcsolatba lépett-e potenciális vírushordozóval. Az app mindemellett saját egészségügyi állapotáról is tájékoztatást ad. Hszi Csin-ping kínai köztársasági elnök a távközlési vállalatokat is felszólította arra, vegyék ki a részüket a koronavírus elleni harcból. Ezek a helyi hatóságokkal és a rendőrséggel együttműködve hozták létre a szoftvert, amelyet az egyébként Pekinggel igen baráti viszonyt ápoló Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismeréssel illetett. Az adatvédők és emberi jogi aktivisták már nincsenek ennyire elragadtatva az alkalmazás képességeitől. Attól tartanak ugyanis, hogy az állam új megfigyelési módszereket dolgoz ki a még hatékonyabb elnyomásra. Nem alaptalan a félelem. A szoftver ugyanis, hírek szerint, a rendőrségnek is azonnal továbbítja a felhasználó adatait. Ráadásul a szoftver sem tökéletes. Több felhasználó panaszkodott arra: piros jelzést kaptak, miközben két hete még mindenhol zöldet mutatott az applikáció és azóta nem is mentek át másik városba.

Populisták kutyaszorítóban

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2020.03.07. 09:30
Bodo Ramelow (balra) elutasította Björn Höcke közeledését
Fotó: Bodo Schackow / DPA/AFP
Az utóbbi hetek német politikai válsága a német AfD-re is negatív hatással volt. A pártban egyre többen teszik fel a kérdést: merre haladjon tovább? Tényleg jót tesz-e a tömörülésnek a radikalizmus?
A német sajtó azzal a képpel volt tele csütörtökön, amikor Bodo Ramelow türingiai miniszterelnökké választása után az Alternatíva Németországért (AfD) szélsőjobboldali párt frakcióvezetője, illetve miniszterelnök-jelöltje, Björn Höcke odament gratulálni a balpárti politikushoz, nyújtotta a kezét, ám utóbbi nem fogadta a köszöntést. A balpárti frakció tapsolt, az AfD képviselői fújoltak a történés láttán. Ramelow beiktatását követő beszédében azzal indokolt, hogy az AfD becsapta a türingiaiakat, már az egy hónappal korábbi miniszterelnök-választás során, amikor együtt szavaztak a CDU-val és az FDP-vel a szabaddemokrata Thomas Kemmerichre. Ez váltotta ki a német belpolitika egyik nagy válságát. Az AfD eredetileg azzal fenyegetett, hogy a szerdai szavazási körben, amikor már az egyszerű többség is elég volt Ramelow számára, rá voksol majd, hogy a balpárti politikusnak is vissza kelljen lépni ugyanúgy, ahogy ezt Kemmerich tette. Ez azonban nem történt meg, az AfD nem váltotta be a fenyegetését, nemmel szavazott, de ennél több – 42 – volt az igen szavazat, így Ramelow, rövid kitérő után, ismét a keletnémet tartomány miniszterelnöke lehetett. Mi az oka annak, hogy az AfD ezúttal nem akart még nagyobb botrányt? Az elmúlt hetek közvélemény-kutatásai, valamint a február 23-án megrendezett hamburgi tartományi választás (az AfD éppen bejutott a helyi parlamentbe) alapján egyértelmű, a türingiai válság nem csak a CDU és az FDP, hanem az AfD népszerűségét is megtépázta. A választók többsége nem értékelte az Alternatíva csalafintaságát az egy hónappal korábbi türingiai kormányfőválasztáson, s azt, hogy a párt nem saját jelöltjére, hanem Kemmerichre voksolt, ezzel a mérleg nyelvévé válva a keletnémet tartományban. Felmérések alapjén az is egyértelmű, a német közvélemény nagy része nem akarja azt, hogy az AfD bárhol is a kormány része legyen. Ez azonban csak az egyik ok. A másik a február 20-i, bevándorlók ellen elkövetett hanaui mészárlás, amihez az AfD is felemásan viszonyult. Németországban komoly társadalmi vitát indított el az akció, hiszen egyre sűrűsödnek a szélsőjobboldali indíttatású merényletek. Horst Seehofer szövetségi belügyminiszter ezért több intézkedést jelentett be, amelyekkel reményei szerint elejét lehet venni a hasonló terrortámadásoknak. A demokratikus pártok egytől egyig rámutattak arra: az AfD retorikájának is szerepe volt abban, hogy idáig fajult a helyzet. Egyre ellenségesebbé vált a közhangulat az Alternatívával szemben. A párt frakcióvezetője, Alexander Gauland igyekezett minden felelősséget elhárítani, azt közölte, csak egy őrült műve volt a 10 ember halálát okozó hanaui lövöldözés. Röviddel ezután, a hamburgi választás napján, azonban meglepően önkritikus levelet tett közzé az AfD vezetője, Tino Chrupalla. A hanaui gyilkosságokat „rasszista bűncselekménynek” nevezte, s azt is megjegyezte, ez az akció, valamint a kereszténydemokrata regionális politikus, Walter Lübcke elleni tavaly júniusi merénylet is „szégyen Németországra nézve”. Mint írta, az AfD-nek fel kell tennie magának a kérdést: politikai ellenfelei miért hozzák összefüggésbe ezekkel a merényletekkel? Békülékeny hangot ütött meg Georg Pazderski, az AfD berlini politikusa, aki úgy foglalt állást: a pártnak lépéseket kell tennie azért, hogy csökkenjen a társadalom megosztottsága. Pazderski korábban sem protesztpártnak tartotta az AfD-t, hanem olyan erőnek, amely hosszú távon a CDU/CSU koalíciós társa lehet. A békülékeny hangot többen azzal magyarázták: az AfD attól tart, hogy az alkotmányvédelmi hatóság megfigyelés alá vonja a pártot a szélsőjobboldali bűncselekmények hatására. Ugyanakkor az is tény, más politikusok retorikája mit sem változott. Mindeközben fellángolt az ideológiai vita a pártban. Jörg Meuthen, az AfD társelnöke elhatárolódott Chrupalla levelétől, s Alexander Gauland sem értett egyet a tartalmával. A hamburgi szárny a levél időzítését bírálta. Többeknek az nem volt ínyére, hogy Chrupalla megkérdőjelezte az AfD-nek azt az alapállását, amely szerint a hanaui merénylet egy őrült műve volt és hasonló terrorakciót iszlám szélsőséges is elkövethetett volna. Ezzel ugyanis Chrupalla azt sugallta, amit a demokratikus pártok is állítanak, nevezetesen az AfD-t is felelősség terheli a szélsőjobboldali akciókért. A levelet elsősorban a türingiai Björn Höcke köré csoportosuló szélsőséges, nacionalista szárny bírálta a legélesebben. A keletnémet AfD-nél azért is keltett csalódást Chrupalla megnyilatkozása, mert úgy vélték, a dokumentum szerzője is e szárnyhoz tartozik. Hogyan tovább, AfD? – teszik fel a kérdést mind többen a pártban. A mérsékeltebb szárny képviselői közül többen elismerik, egyes AfD-politikusok időnként a határokat feszegetik. A párt társ-frakcióvezetője, Alice Weidel, aki korábban az Alternatíva egyik legszélsőségesebb politikusa volt, némi önkritikával megjegyezte, ma már nem tenne olyan kijelentést, mint 2018-ban, amikor Angela Merkel kancellárnak azt üzente: „burkásokkal, késes férfiakkal és egyéb semmirekellőkkel nem lehet biztosítani a jólétet”. Gauland pedig azt hangoztatja, már legalább hússzor bocsánatot kért azon kijelentéséért, amely szerint „Hitler csupán madárpiszok Németország sikertörténetében”. Hogy az AfD-ben mind nagyobb a vita a hogyan továbbról, azt Georg Pazderski egy másik kijelentése is bizonyítja. Úgy vélte, a Höcke-féle szélsőséges szárny nélkül sokkal sikeresebb lenne a párt. A türingiai AfD-vezető „radikális retorikája és verbális rigorizmusa” ijeszti el a CDU-t és az FDP-t az esetleges együttműködéstől - vélte. Két éve még Höcke pártból való kizárása is felmerült, ma már azonban erről senki sem beszél. Ez pedig arra utal: az AfD belátható időn belül nem válik mérsékeltebb párttá.