Előfizetés

Színház az áramátalakító helyén

Bonta Miklós
Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:47

Fotó: Jani Martin / Népszava
Reális esély van arra, hogy a budapesti Városháza udvarán szendergő Merlin Színház ismét előadásoknak adjon otthont. Az art deco stílusú épület felújítása még idén megkezdődik. A 2011 óta üresen álló épület sorsa iránt aggódók tehát fellélegezhetnek: a főváros vezetése elvetette azt a tervet, hogy a házat lebontják, s helyén a Városháza Park bővülhet. A Városháza északi tömbjében már a 19. században rendeztek kulturális eseményeket. Az épület helyén korábban a Károly-kaszárnya működött, amelynek az egykori Rostély (ma Gerlóczy) utcára néző egyik félemeleti termében 1871-ben nyitották meg a Carlé Varieté nevű orfeumot, azaz zenés kávéházat. Ennek művészeti vezetője a szórakoztatóipar kiemelkedő alakja, Somossy Károly volt, aki azzal írta be a nevét a magyar színháztörténetbe, hogy későbbi a Nagymező utcában létrehozta a róla elnevezett Orfeumot, így lényegében a mai Budapesti  Operettszínház alapító-igazgatója lett. Anno egy ilyen szórakoztatóipari intézmény korántsem volt ritkaság egy kaszárnya szomszédságában. Időközben az Elektromos Művek a budapesti transzformátorállomások tehermentesítése érdekében 1925-ben úgy döntött, hogy a Központi Városháza Károly körút felé eső telkén felépíti a Belvárosi Áramátalakító Állomást. Az 1927-ben átadott kétemeletes trafóház jellegzetessége volt az elliptikus ívű gépterem,  ahol három Ganz gyártmányú, egyenként 1500 kilowatt teljesítményű motorgenerátort helyeztek el. Az irányítóközpontot üvegtetővel fedték le. Komoly fejtörést okozott a tervezőknek, miképpen sikerülhet egy ipari létesítményt úgy megépíteni, hogy belesimuljon a Belváros hangulatába. A vasbeton váz komor voltát úgy igyekeztek ellensúlyozni - egyébként sikerrel -, hogy az íves záródású hosszú ablakok felső részének félkör alakú megosztása olyan hatást keltsen, mintha a szecessziós stílust követné. Feljegyezték, hogy az áramátalakító tulajdonosai azzal is megelőzték korukat, hogy a létesítménybe  havonta egyszer bárki szabadon beléphetett, s meghallgathatta a szakértő mérnökök előadását arról, hogyan is működik a főváros áramelosztása. Ez a villamosüzem egészen az 1950-es évek második feléig működött. Az épületet ezt követően 1989-ig a Fõvárosi Tanács klubjaként és házi kulturális rendezvények lebonyolítására használták. (Érdekes, hogy Budapesten az áramátalakítók, épületei milyen kedveltek színházi körökben, mint az ismeretes: a ferencvárosi Trafo a Tűzoltó és a Liliom utca sarkán működik, tavaly ősztől pedig a Radnóti színház egyik játszóhelye lett a Kazinczy utcai Tesla Labor, amelynek helyén egy hasonló célú energetikai ipari üzem működött.)
Jelentős fordulatot hozott az épület életében, hogy 1993-ban födémet húztak át a géptermen, így lehetővé vált, hogy az ingatlant színházként is lehessen használni. Az ötlet Jordán Tamás és Marton András fejében fogant meg, akik egykor így fogalmazták meg elképzeléseiket: "A „Merlin Budapest legújabb színháza - de nem csak az. Művészeti központ, angol nyelvű színház, színi iskola, jazz klub, nyelvi laboratórium magyarul tanulók számára, valamint képzőművészeti kiállítóterem és angol könyvesbolt. Mindezeken túl, színháztermünk befogad minden olyan értékes belföldi és külföldi előadásokat, amelyek otthont keresnek.” A nyelvi laboratórium és az angol nyelvű könyvesbolt nem valósult meg. A jazz klub egy ideig működött ugyan, de később számos alternatív játszóhely nyitott kaput, melyek közül a legjelentősebb a Hollán Ernő utcai Budapesti Jazz Klub mint önálló intézmény. Így történt, hogy a volt transzformátorházat az 1991-ben alapított Merlin befogadó színház vette bérbe. A Merlin szó kelta eredetű szó, s az utóbbi évek kutatásai kiderítették, hogy a 6. században élt - korábban Myrddin-nek nevezett  - személyt takar, aki a mai Skócia területén honos piktek törzsének vezetője volt. Harcosai az ő irányításával arattak fényes győzelmet a betolakodó ír hódítók felett 573-ban, az arderydi csatában. A névválasztás korántsem véletlen: nem csak a színház harcosságára utal, hanem azt a törekvést is tükrözi, hogy kezdetben főleg angol nyelvű előadásokat tartott itt a Merlin (a sikeres magyar produkciók mellett). Szerepelt itt a Derevo, a The Royal Shakespeare Company és Susannah York filmszínésznő is. Számos koncert mellett kiállításokat is rendeztek. Ez a kulturális mix akkor egyedülállónak számított, és manapság sem lehet hasonlóra sok példát találni. A Merlin 19 éves fennállása alatt a nemzetközileg elismert Krétakör Színház számára is fellépési lehetőséget nyújtott - ők a kiköltözésük után egy darabig még felléptek az Átriumban, de azután leálltak.

Mini Macondo Újlipótvárosban

Csejtei Orsolya
Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:46

Fotó: Népszava
December óta parkja van Budapesten Gabriel Garcia Marqueznek, aki éppen ma, azaz március 6-án lenne 93 éves. A közterület ugyan sok szempontból varázslatos, mégis inkább mintapéldája a hazai realitásnak, mint a mágikus realizmusnak.
Ahol a XIII. kerületi Pozsonyi út összefut az Újpest rakparttal áll egy benzinkút, a jobbján némi zölddel (értsd: úgy nagyjából egy tucat fával). Soha senki nem gondolt rá önálló térként, még kevésbé parkként – embert nemigen látni a fák alatt ténferegni. Akik mégis használják valamiképp, leginkább a mellette kanyargó járdáról figyelik, amint kutyáik gondos munkával hozzájárulnak a terület aknásításához. Benzinszaggal és -gőzzel átitatott, Budára panorámás, nevenincs liget volt sokáig, a figyelmet előle elhappoló Duna terasz átellenében. Aztán tavaly valamikor – ahogy a decemberi parkavatón Carmenza Jaramillo, Kolumbia magyarországi nagykövete fel is idézte – Vámos Miklós egy beszélgetésben felvetette, mi lenne, ha Budapesten lenne valahol egy Marquez-terecske, afféle mini Macondo (a Száz év magány képzeletbeli faluja), ahol legalább névleg legitimizálva volnának a csodák. A gondolat, úgy tűnik, nem hagyta nyugodni a kolumbiai követséget, mert a XIII. kerületi Önkormányzattal összefogva hamarosan meg is álmodták – miképpen José Arcadio Buendía Macondót – a park lehetséges helyét. Van mellette víz, magas házak, akár csak az álombeli Macondóban. „José Arcadio Buendía álmot látott azon az éjszakán: egy lármás város emelkedett körülötte tükörfalú házakkal. (…) Egy folyó partján építették fel, melynek áttetsző vize őskori tojás nagyságú, sima, fehér köveken hömpölygött.” Miután kiírták egy táblára Macondo nevét, a másikra pedig, hogy Van Isten, José Arcadio javaslatára mandulafákat ültettek a főutcájára, mely hosszú életű lévén, no meg, mert sokszor az időjárási viszonyokra rácáfolva is kivirágzik, az állandóságot és a változó életet egyként szimbolizálja. Hogy a Marquez-park vérbeli mini Macondo legyen, a névadó ünnepségén egy – a közlemény szerint – magyar nemesítésű oszlopos mandulafácskát is ültettek a közepére, majd felavattak egy az eseményt megörökítő emléktáblát. Bár az avatóra az ötletgazda Vámos Miklóst „elfelejtették” ugyan meghívni, azért a szerepét a kezdeményezés létrejöttében többször és nyomatékosan kihangsúlyozták. Vámos nyomán, a Marquez meg én című regényéből tudjuk azt is, hogy a Nobel-díjas kolumbiai író nevét nem nagyon illik csak Márkezként (szigorúan á-val) emlegetni. „Megtudtam az egyik vendégünktől – írja a műben –, aki filmeknek a szövegét fordítja, rajzfilmekét egy csomó nyelvből, hogy azt nem helyes mondani, hogy Márquez, ők ottan latin-amerikában (vagy naggyal kell?) sose mondanák, hanem vagy Gabriel, ha olyanba vagyunk vele, vagy García Márquez.” Így az utcatáblára is egész név kellett, hogy kerüljön. És alakult egy egész csinos tábla is, csak éppen „Van Isten”-felirat helyett a park rendeltetésszerű használatát taglalja ikonikus félreérthetetlenséggel. Bár Gabriel Garcia Marquez nagysága előtt nemzetünk egyként fejet hajt, a róla elnevezett, benzinkút melletti terecskén sem koccintani, sem egy jó szivart elszívni nem lehet a tiszteletére, és valamiért a focilabda is tiltólistás. A kutyusok viszont továbbra is szabadon végezhetik a dolgukat a mandulafácska és az emléktábla tövében. Egyedük a fehér foltosokkal érdemes vigyázni! Ha emlékeznek, A szerelemről és más démonokról című Marquez-klasszikusban egy ilyen fehér foltos veszett kutya harapja meg Sierva María bokáját, aki kicsivel később, a kisváros határán lévő Santa Clara-kolostorban, azaz az élve eltemetés épületében bele is hal a harapásba…

Nyakkendős nemek helyett kíváncsi igenek

Hompola Krisztina
Publikálás dátuma
2020.03.08. 10:46

Fotó: Jani Martin / Népszava
Gyerekként édesanyjával persze játszott társasjátékkal a most 34 éves, tősgyökeres józsefvárosi Győri Zoltán, de frissen végzett tanítóként nem képzelte, hogy táblás játékok tervezésével jut el a nemzetközi hírnévig. A német és reménybeli ázsiai megjelenés azonban nem jelenti azt, hogy ne gondolkodna máris akár budapesti tematikájú játékon is.
- Társasoztunk édesanyámmal, de nem gyakrabban, mint mások. Legjobban az Activityt szerettem, mi tagadás, ennek az is oka lehetett, hogy extrovertált alkat vagyok. A színészet már akkor is vonzott, ma pedig már egy improvizációs színházi társulatban játszom. Életem első befektetése a Hotel című társasjáték volt. Ilyen, „dobok-lépek-ingatlant veszek és fejlesztek” típusú játékot ma már nem játszanék, mert ezek célja a monopóliumra való törekvés, a többiek kiszorítása, ezzel nem teremtenek családias hangulatot. Ahogy a 2-3 órás játékidő sem túl barátságos – meséli Győri Zoltán társasjátékszerző, vlogger, előadó, aki eredetileg tanítóként végzett. - Könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, persze a gyerekekkel is, de nehezen illeszkedtem be a szorosan megszabott tanrendbe a saját játékos módszertanommal – válaszol némi öniróniával a pályalehagyás miértjére. - Hat-hét évvel ezelőtt a feleségemmel egye több helyen, plázákban, kávézókban láttunk játszani embereket, kíváncsi lettem, és mi is elkezdtünk egyre többet játszani, megismerkedtünk a társasjátékok világával. Egy idő után nem tudtam magamban tartani az élményt, blogot indítottam, hogy meséljek róla a barátaimnak. Majd azt vettem észre, hogy egyre több játékötletem van, és megismertem az alapötlettől a kész termékig vezető utat – mutatja be a kezdetet. Ihletben nincs hiány. - Sokszor egy színházi előadás, legutóbb egy mondat fogott meg: a szeretet úgy működik, hogy minél többet adok, annál több lesz nekem. Ez a gondolat például szembemegy a matematikai törvényszerűségekkel, vajon működhet ez a modell a játékban: adok neked és több lesz nekem is? A terv máris megvan, de még teszteli a prototípust a fejlesztői csapat, a megbízható baráti kör – válaszol saját kérdésére. Nem mindenki gondolná, milyen pszichológiai irányzatok jelennek meg a társasjátékok között. - Három stílust különböztetünk meg: a konfrontatív, a kompetitív és a kooperatív játékokat. A konfrontatívban mini háború zajlik: akkor nyerek, ha a másik veszít. A kompetitív versenyző természetű játék, mindannyian beérünk a célba, de valaki hamarabb. Sokan szeretik, mert ezzel érzik, hogy tétje van a meccsnek. A kooperatívban együtt vagyunk: vagy közösen nyerünk vagy közösen veszítünk. A feladványt vállvetve, közösen kell megoldanunk. – mutatja be a játékok közötti egyik legfontosabb eltérést. - Szeretek különbséget tenni aközött, hogy valaki „nem nyer”, vagy „veszít”. Sok játékban előfordul, hogyha nem én győzök, attól még nem válok automatikusan vesztessé, mert végig tudok menni egy úton. fejlődhettem is a legutóbbi alkalomhoz képest. És tudom azt mondani egy hat évesnek, hogy nem nyertél, de nézd meg, milyen szépen felépítetted a házat! – válaszol a felvetésre, miszerint sokan azért ülnek le gyerekekkel társasozni, hogy azok megtanuljanak veszíteni. Sztereotípia, hogy a társashoz legalább négyen kellenek. - Profilom a kétfős társasjáték, a feleségemmel főként ezeket szoktuk játszani. Mára divatosak lettek az egyedül játszható társasok is, bármennyire fából vaskarikának tűnik is ez. Ezekben egyedül kell végigmenni egy nagy kalandon. A legnézettebb filmek, de akár társadalmi divatok is befolyásolják, hogy mi számít menő társasjátéknak. - Harry Potter természetesen megjelent már, de Jane Austin Büszkeség és balítélete is ihletett már társasjátékot. Változnak a divatos témák, ma nem mennek az „építsünk olajcéget, és zsákmányoljuk ki a másikat” típusúak, inkább a környezet, erdők, fák, mókusok, építsünk parkot tematika a jó, mert a természet, mint fontos jelenség a társasjátékok között is megjelenik. Előfordult velem, hogy egy általam kitalált játékmechanikával kapcsolatban azt kérték: remek az alap, de ne legyen pl. kalózos a története, mert az most nem menő – bizonyítja Győri Zoltán, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés hogyan befolyásolja a piacot.
A popzenészek egyik leginkább utált kérdése, hogy mi volt előbb: a zene vagy a szöveg. A társasjátékokkal kapcsolatban ez a „játékötlet kontra történet” kérdésnek felel meg. - Mindkettőre van példa. Jamey Steigmaier (társasjáték szerző) egy kiállításon annyira lenyűgözőnek látta Jakub Rozalski festményeit, hogy azokhoz talált ki játékmechanikát: ez lett az egyik legismertebb modern társasjáték, a Scythe. De a fordított sorrend a gyakoribb, amikor a meglévő mechanizmushoz keresünk témát. Budapesten számos kávézóban, nyilvános helyen lehet szervezetten játszani, főleg a belvárosban. Ezek azért is nagyon jók, mert lehetőséget adnak a kipróbálásra egy játékmester közreműködésével. Győri Zoltán amellett, hogy az „Igen?”, az „Igen? És…” és a „Spicy” társasjátékok szerzője, játékmester is. - Gyakran szinte jogszabály nehézségű játékszabályok olvasásával és megértésével kell kezdenie egy játékokkal ismerkedőnek, ez megerőltető és sokáig is tart, a játékmester viszont könnyen elmondja szóban a szabályokat. Néhány perces beszélgetés, néhány kérdés után kiderül, hogy milyen alkatú a játékos, a másikat kiütni, versenyezni vagy együttműködni szeret-e inkább. Sokan meglepődnek ilyenkor magukon. Ez is változatos műfaj, vannak ún. belépő-típusú (kezdőbb) és heavy (nehéz, gamer-típusú) játékok, és ahogy a filmnézést sem érdemes Tarr Bélával kezdeni, úgy a társasjátékozást sem a Terra Mysticával. Nincs olyan játék, ami mindenkinek jó, de mindenkinek tudok olyan játékot mutatni, ami neki jó. – mondja Győri Zoltán. Az „Igen?” könnyed, beszélgetés indító játék, a kártyákon több kérdés szerepel, akár arról, hogy van-e konfliktusa a játékosnak a szüleivel, akár arról, hogy mi a kedvenc színe. A kérdések közül szabadon is lehet választani. - Nem szeretem az „igen, de” feleletet, mert az valójában egy nyakkendős „nem”. Ezért lett „Igen?” a játék címe, ami inkább az „és”t, azaz a kíváncsiságot sugallja – írja le az alapgondolatot a játék szerzője. - A „Spicy” pedig könnyed, blöffölős játék, amelyet a német Heidelberger kiadó jelentet meg németül és angolul. Az illusztrációk Jimin Kim dél-koreai népművészetet idéző munkái, a kikacsintós figurák jó esélyt kínálnak az ázsiai piacra való bejutáshoz. – mesél a kecsegtető reményekről Győri Zoltán, aki kikapcsolódásként is játszani és a városban sétálni szeret. - Díszletként és témaként is meg tudna jelenni Budapest egy társasjátékban – válaszolja a belvárosi flangálásokból adódó kérdésre. - Akár Józsefváros is adhat ihletet, a középkori Brugge-ről is készült már játék. Például nagyon nyitott volnék játékosként, de akár kreatív alkotóként is egy, a „Nyugat folyóirat” irodalmi, művészeti világa inspirálta, a XX. század eleji Budapestet megjelenítő társasjátékra. Szép kihívás lenne – fejezi be, vagy talán inkább kezd valami újat Győri Zoltán.