Heti abszurd: Columbo felesége, avagy BBC magyar módra

Publikálás dátuma
2020.03.08. 07:30

Fotó: Népszava
A BBC szerkesztési és hírszerkesztési elvei olyanok, mint Columbo hadnagy felesége. Mindenki tudja, hogy ezek a bizonyos elvek léteznek, mégpedig onnan, hogy sokan és gyakran hivatkoznak rájuk, de még senki sem látta őket. Mostantól azonban egy rejtéllyel kevesebb, sikerült tetten érni ugyanis a BBC szerkesztési és hírszerkesztési elveit. Megvannak a kis rohadékok, most már nem menekülhetnek, nem titok többé, hogy micsodák ők valójában. Mindezt a magyar közmédiának köszönhetjük, ők tették lehetővé, hogy kézzelfogható közelségbe kerüljön, mit is kell értenünk a BBC sokat hivatkozott elvein. Az egész úgy indult, hogy a Politico című portál érdekes információk birtokába jutott, amelyeket meg is osztott az olvasókkal. Igazság szerint először nem is akartuk elhinni, amit a magyar közmédiáról írtak, mert idáig szentül meg voltunk győződve arról, hogy a magyarországi közmédia azt teszi, ami a feladata: magas színvonalon, pártatlanul és hitelesen tájékoztatja az embereket arról, ami Magyarországon és a nagyvilágban történik. Ám a Politico birtokába jutott egy belső levelezés, amiből kiderül, hogy a magyar közmédia sajátosan értelmezi a pártatlanságot és a hitelességet, a szakértelem pedig az ő olvasatukban olcsó bolsevista trükk. Vannak ugyanis olyan témák, amelyekről a munkatársak csak a felsőbbség jóváhagyásával foglalkozhatnak. Ilyen például a migráció, az EU-val kapcsolatos hírek, Greta Thunberg klímavédelmi aktivista személyéről pedig még vázlatot is csak engedély birtokában lehet készíteni. Az engedélyt valahol odafent (vagy odalent, egy titkos bunkerben) adják ki. Hogy ki üti rá a végső pecsétet, azt a munkatársak nem tudhatják, egyedül annyi biztos, hogy valahol valakik döntenek mindenről a közmédiában. Amikor a közmédiát szembesítették ezekkel a vádakkal, válaszul annyit közöltek, hogy ők a BBC szerkesztési és hírszerkesztési elveit követik. Ami azt illeti, sejthettük volna. Nekünk mindig is gyanús volt, hogy az alákérdezés, ami a közmédiánál úgyszólván munkahelyi kötelesség, szintén a BBC működési elvei közé tartozik. Csakúgy, mint az MTVA vezérigazgatójának nevéhez köthető hírhamisítás, valamint az, hogy bizonyos eseményekről nem adnak hírt. A BBC szerkesztési és hírszerkesztési elveivel kompatibilis az a botrányos interjú is, amelyet a köztévé Karácsony Gergely főpolgármesterrel készített, s melynek elkövetőjét nemhogy lapátra tették volna, de a hírek szerint még dicséretet is kapott hősies helytállásáért. Meg kell köszönnünk az ­MTVA-nak, hogy megtörték a sokéves átkot, és végre-valahára konkrétan is bemutatták, mit kell értenünk a BBC szerkesztési és hírszerkesztési elvein. Főként azért illeti őket hála, mert most már azt is értjük, hogy Columbo hadnagy feleségéről miért csak beszélnek mindig a sorozatban, és miért nem mutatkozik meg soha a maga valójában. Most már tudjuk ezt is: minden bizonnyal azért, mert épp olyan gusztustalanul és gyomorforgatóan ellenszenves, mint a BBC elvei a magyarországi közmédia interpre­tálásában.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Genderkérdés – Fenyegető őrület vagy út az elfogadás felé?

Publikálás dátuma
2020.03.07. 19:03

Fotó: Andrew Brookes / Andrew Brookes / Cultura Creative
A lányok hisztisebbek, a fiúk alkalmasabbak mérnöknek – erre nem a biológiai nemünk predesztinál minket, a társadalom mégis behatárolja, hogy milyen és mire alkalmas egy férfi és egy nő. Ezek a korlátok azonban itt-ott már átalakulóban, sőt a világ több országában már harmadik neműként is meghatározhatják magukat az emberek. A CEU e témában tartott rendezvényén megtudtuk, mit jelent az, hogy „társadalmi nem”, mit szól a kérdéshez a tudomány és a vallás, és valójában kell-e tartani a kormánypárti politikusok által gyakran emlegetett genderőrülettől.
Miért lehet szükség a nemsemleges mosdókra, oktatásra, személyes névmásokra, és egyáltalán, hogyan befolyásol egy társadalmat, ha a tagjai nemsemlegesként is meghatározhatják magukat? – ezekre a kérdésekre is kerestük a választ, mikor a múlt héten beültünk a Közép-európai Egyetem (CEU) Határtalan tudás című rendezvényére. Biztosan meg tudják mondani, hogy aki önök mellett ül a teremben, az férfi-e vagy nő, ugye? Miért olyan fontosak ezek a kategóriák? – tette fel a nem is olyan könnyen megválaszolható kérdést Fodor Éva szociológus, genderkutató, a CEU rektorhelyettese már előadása elején. Leegyszerűsítve kétféle álláspont létezik, az egyik szerint a nemünket elsősorban a biológiai tényezők, hormonjaink határozzák meg, ezek mentén alapvető különbségek vannak köztünk. A nők például sokak szerint „irracionálisabbak”, „érzelmileg kifinomultabbak”, „fizikailag gyengébbek”, hajlamosabbak a „hisztériára”. A biológiai tényezők ilyen formán számos nemi egyenlőtlenséghez vezetnek. Azonban létezik egy másik álláspont is, mely szerint elsősorban a társadalmi környezet, a szocializáció az, ami meghatározza, hogy kik vagyunk és így a nemi szerepeinket is. Erre bizonyíték lehet az, hogy különböző társadalmakban különbözőképpen gondolkodnak a nemi szerepekről, sőt a nemekről is. Ezt a társadalmi meghatározottságot nevezzük valójában gendernek. Azok a sztereotípiák tehát, hogy például a nők érzelgősebbek és ezért nem alkalmasak vezetőnek, nem a biológiai különbségekből fakadnak, amit például az bizonyít, hogy nincsenek is jelen minden társadalomban. „Bár hasonló a biológiai adottságunk, a nemi szerepekben nagy különbségek lehetnek a különböző társadalmakban. Kutatások bizonyították, hogy ha a matematikai képességeket nézzük, a sztenderdizált nemzetközi tesztek átlagában nincs nagy különbség a fiúk és a lányok között, ráadásul az a kicsi előny is bizonyos országokban a fiúké, máshol a lányoké. De a felső öt százalékban, a zsenik között már kétszer annyi a fiú, viszont ez nem magyarázza meg, hogy Magyarországon miért férfi a mérnökök 80 százaléka. Egy ilyen minimális biológiai különbség ugyanis nem indokolja azt a hatalmas társadalmi különbséget, ami tapasztalható a férfiak és a nők között” – árnyalja a helyzetet a genderkutató szociológus.

Akik inkább nemtelenek

Hiába a biológia, az, hogy csak két nem létezik, nem mindenhol evidens, az őslakos észak-amerikai törzseknél, a Zapotec kultúrában vagy Indonézia egyes népcsoportjai között 3-6, Indiában pedig hivatalosan is 3, egymástól eltérő társadalmi nemet különböztetnek meg, és a „nemváltásra” is akad példa. Albániában például él egy népcsoport, melynek tagjai ugyan biológiailag nők, de életük egy pontján úgy döntenek, hogy férfiként folytatják, cserébe pedig szüzességet fogadnak. „A magyar társadalomban két nemet különböztetünk meg, férfit és nőt, de az utóbbi 5 évben több országban is bevezették, hogy hivatalos dokumentumokban az embereknek nem kell nemet választaniuk, vagy egy úgynevezett harmadik nemet jelölhetnek meg. Lehetőség van arra, hogy az ember kifejezze: nem akarja férfi, vagy női személyes névmással meghatározni magát, esetleg nem érzi úgy, hogy bármelyik nemhez tartozna. Európában Németország volt az első, ahol ez elérhetővé vált, de a példát többen követték. A társadalmi meghatározottságot mutatja azt, hogy a »harmadik nem« nem mindenhol jelenti ugyanazt. Indiában például egy konkrétan meghatározott közösség tagjai tartoznak ide, ők a hidzsrák. A közösség tagjai különböző nemi identitással rendelkeznek, van, aki sem férfinak, sem nőnek nem gondolja magát, de ide tartoznak a kasztrált férfiak is, az eunuchok és a transzszexuálisak is. Nekik évszázadok óta sajátos szerepük van a társadalomban. Voltak közülük, akik kifejezetten nagy becsben álltak az uralkodói udvarokban. Aztán az angol gyarmatosítók betiltották ezt a kategóriát, részben emiatt mára sokan megvetett és igen nehéz munkát végeznek. A csoport tagjai gyakran nagy szegénységben élők és szexmunkások” – mesél a különféle társadalmakban megjelenő nemekről Fodor Éva a Visszhangnak. Sokan nem tudják, de történelmünkben is van példa „nemváltásra”, I. Mária magyar uralkodót például nem királynőként, hanem királyként jegyezték be a dokumentumok, mert édesapja fiúsította, vagyis férfi jogokkal és szerepkörrel ruházta fel. Ez a lehetőség része volt a magyar jogrendnek a XIX. századig, és népszerű volt a környező országokban is. A fiúsított „fiúlányok” Bulgáriában például nősülhettek is. Magyarországon kicsi a tolerancia a nem szokványos nemű és szexualitású emberekkel szemben, a kisebbségi csoportok kirekesztése igen erős. Ahhoz, hogy ez változzon, a szakértők szerint szükség lenne például arra, hogy a középiskolás diákoknak legyen lehetőségük beszélgetni, együtt dolgozni olyanokkal, akik a nemről másképp gondolkodnak vagy éreznek. Ez javítaná a toleranciát. „Pártunk és kormányunk nagyon »gender« ellenes – tehát politikusaink gyakran tagadják nemünk társadalmi dimenzióit –, és a magyar társadalom is meglehetősen konzervatív ebből a szempontból. De fontos lenne meggyőzni az embereket, hogy léteznek nemi szerepek, melyek változnak, mert abból az következik, hogy meg is lehet, sőt kell ezeket változtatnunk, ha egy igazságosabb társadalomban akarunk élni” – avat be Fodor Éva. Ebben a témában a politikai sajtó is meglehetősen konzervatív, az utóbbi években igen keményen támadták a „gender” fogalom létjogosultságát, tagadják a nemek társadalmi meghatározottságát, és gyakran csak azt hajtogatták a kormánypárti médiumok cikkeiben, hogy férfiaknak és nőknek születünk. Ezzel nem állunk egyedül a világban, más országokban is létezik hasonló ellenállás. A magyar kormány azonban 2018-ban még törölte is a gender studiest a megszerezhető mesterszakos diplomák közül. A diákoknak ugyan így is lehetőségük van megismerkedni a területtel, hiszen például más szakokon elérhetőek ezzel kapcsolatos szemináriumok, de mindenképpen szűkült a mozgástér. Pedig annak, ha a társadalomban rugalmasabban gondolkodunk a nemek jelentéséről, pozitív hatása lehet a közösségre, mert elfogadóbbá válhat mindenféle különbséggel szemben. „A svéd nyelvben az angolhoz és a némethez hasonlóan létezik hím- és nőnem. De nemrégiben létrehoztak egy harmadik, semleges nemet, amit emberekre alkalmaznak, ha nem akarják hangsúlyozni, hogy férfi-e vagy nő az illető. Az új szót már a svéd akadémia is elfogadta. Kutatások azt mutatják, hogy az elmúlt 10 évben – mióta ez a szó népszerűbb – toleránsabbak az emberek azokkal, akik nem azonosulnak egyik nemmel sem és hajlamosabbak lazábban felfogni a nemi kategó­riákat” – mondja a szociológus.  

Nem kell rettegni

„Én egy meleg, roma férfi vagyok” – Márton Joci LMBTQ-aktivista így indította az előadását a CEU-n és nagyon gyorsan rácáfolt arra, a mainstream médiában gyakran hangoztatott tévhitre is, hogy az egész gendertéma és az LMBTQ-mozgalmak a nyugati őrület „termékei”, ahol az emberek jódolgukban már nem tudják, mihez kezdjenek. „Én legtöbbször vidéken élő, nehéz sorsú, szegény roma fiatalokkal találkoztam, akik érintettek ezekben a kérdésekben, mert nem érzik magukat komfortosan a szigorúan kialakított nemükben” – mondja. De nem csak elvakult „genderpártiak” és mozgalmárok szólaltak fel a CEU nagy előadójában. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Acsády László agykutató és Reuss András teológusprofesszor is, így tudományos és vallási kérdések megvitatásából sem volt hiány. Acsády például kitért a sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy genetikai vagy környezeti oka van annak, hogy valaki meleg lesz-e, esetleg transznemű. Acsády szerint a tudomány mai állása szerint ez nem eldönthető, egy ötszázezer mintás angliai kutatás alapján legalábbis nem találták az ezért felelős gént, de ez még nem zár ki semmit. Szerinte azonban „ne attól tegyük függővé, hogy elfogadjuk-e, hogy tanult-e vagy genetikai, hanem egyszerűen fogadjuk el!”. Ezt a gondolatot egyébként Reuss András is követte, aki arról beszélt: nem anyánk méhében tanuljuk meg, mit jelent férfinak és nőnek lenni. Később a társadalom – ezen belül pedig a vallás is – tanít minket, és nagyon fontos, hogy mire és hogyan teszi ezt. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy nincs veszély: várhatóan nem lesz genderőrület, a család fogalma eddig is folyamatosan változott és ez ezután is így lesz.

Kódolt egyenlőtlenségek

A digitális átállás, a mesterséges intelligencia és a robotika térnyerése akár örökre is konzerválhatja a nemek közötti egyenlőtlenségeket, ha nem lépünk időben és ezeket a jelenlegi társadalomra szabjuk – hívta fel a figyelmet Cseh Katalin európai parlamenti képviselő egy brüsszeli sajtóeseményen. Ha például arra programozunk egy robotot, hogy miképpen lehet a lehető leghatékonyabban kiváltani a HR-részleget, és belekódoljuk a jelenlegi egyenlőtlenségeket, akkor ezek a robotok pusztán a beléjük táplált információk alapján azt fogják gondolni, hogy 25 és 30 év közötti nőket nem szabad felvenniük a cégeknek, mert ha valaki ebben a korban van, gyermeket vállalhat, így kieshet a munkából.

Holland tudósok 10 éven belül kidolgoznak olyan műméhet, amelyben nagyon koraszülött csecsemők egészségesen kifejlődhetnek. Ha ebbe az irányba halad a világ, a szülés képessége mint biológiai különbség el fogja veszíteni a jelentőségét, ez nem tesz majd különbséget férfiak és nők között. A technológiai lehetőségek és az intézmények határozzák tehát meg a biológiai különbségek értelmét és jelentőségét az emberek napi életében és életesélyeiben.

Szerző
Témák
gender CEU

Hiányokból üzemanyag

Publikálás dátuma
2020.03.01. 18:59

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Pelenkás zseniknek tartja a totyogókat. 23 éve gyerekorvos, öt gyereke van: a legkisebb 21 hónapos, a legidősebb 19 éves múlt, ennek ellenére dr. Aschenbrenner Zsuzsa azt állítja, még mindig lehet neki újat mutatni. A szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, család- és párterapeuta-jelölt doktornő hobbija, hogy folyamatosan képezi magát, és miközben próbálja fenntartani az egyensúlyt munka és család között, igyekszik minél többet a szabadban futni.
„Hiába a sok évtizedes szakmai és anyai tapasztalat, minden gyereknek más a habitusa, a mai napig sokat tanulok tőlük otthon és a rendelőben is. A legkisebb gyerekünknél például figyelnem kell arra, hogy ne szakadjon el a cérnám, mert ha egy picit is felemelem a hangom vagy morcosabban nézek, képes elsírni magát az egyébként roppant életrevaló majdnem kétéves. Úgyhogy marad a nagy levegő és a magamban számolás. Persze sokat segít a higgadtság megőrzésében az is, hogy rengeteget tanultam a kicsikről” – magyarázza dr. Aschenbrenner Zsuzsa. Aki elsősorban nem klasszikus gyerekorvos, hanem pszichoszomatikus szemlélettel vezet baba-mama konzultáció­kat, valamint pár- és családterápiákat. Úgy mondja, a magánpraxisa a hatodik gyereke. „Gyakori jelenség a kisgyerekek között, hogy testi tünetekben mutatkoznak meg lelki problémáik, illetve a szülő-gyerek kapcsolat kisiklásai. Ha indulatkezelési, étkezési és alvási problémák vagy szobatisztaság körüli nehézségek, illetve a kiskamaszoknál pél­dául­ hányinger, fejfájás tartósan jelen vannak és a kivizsgálások eredményei negatívak, akkor érdemes a családban (és a gyerekintézményben is) körülnézni. A szigorú szabályokat, túlzott elvárásokat állító légkör helyett inkább a család megtartó erejére és szeretetteljes elfogadásra van szükség.” 

Elkerülni a gyesbetegséget

Aschenbrenner Zsuzsa a Bakonyból származik, anyukája háztartásbeli, apukája állatorvos. Elvárás volt, hogy a két gyerek az orvosi pályát válassza. Az elsőszülött baleseti sebész lett, Zsuzsa viszont nem felel meg maradéktalanul annak a sémának, hogy legyen orvos és otthonlévő anya, feleség is egyszerre. Bár öt gyereke van, nincs naponta meleg vacsora és patikarend sem otthon. Van viszont feladatmegosztás, jól bejáratott logisztika. És ennek eredményeképpen egy agilis, tevékeny nő, aki többnyire elégedett anya és feleség is. Az egyetem mellett dolgozott segédápolóként a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán, ott tanult igazán sokat az empátiáról és saját magáról is. Dolgozott gyermek­intenzív és koraszülött részlegeken, és átélte, milyen érzés, amikor meghal egy betege. „Lelki alkat kérdése is, hogy adott pillanatban tudunk-e erősek lenni vagy elérzékenyülünk. Persze az évek múlásával valamelyest megedződünk, de velem a mai napig előfordul, hogy könnybe lábad a szemem egy nehéz pillanatban, például a szemben ülő szülőket ­hallgatva.” Zsuzsa a férjével együtt végzett a SOTE-n, és mivel egy helyen akartak dolgozni, Tatabányára költöztek, a helyi kórház gyerekosztályán, illetve sebészetén kaptak állást. Ám a karrier helyett jöttek az utódok: négy év alatt három gyerekük született. „Összesen öt évet babáztam szinte nonstop. Közben Mórra költöztünk, és amikor a három kisgyerekkel voltam otthon, a gyesbetegséget megelőzendő folyamatosan képeztem magam és elkezdtem rendszeresen futni.” Először egy kört bírt, ami pont 400 méter volt, másnap sikerült kettőt, azóta viszont már a férjével együtt többször teljesítette a maratont is. 2016-ban Budapestre költöztek és szakmailag elölről kellett felépítenie mindent. Ami viszont ennél is nagyobb feladat volt: elengedni a berögzült sémákat.  

Közösségi média nélkül nem megy

„Amikor a gyerekeim iskolások lettek, eleinte nehéz volt, hogy ne legyek elégedetlen egy ötösnél rosszabb jeggyel. Nekem ugyanis magasra tették a mércét diákkoromban, komoly önismereti munka volt, hogy a saját gyerekeimmel másképp csináljam. De azt hiszem, sikerült. A legnagyobb fiunk le­érettségizett tavaly, magyar és külföldi egyetemekre is felvették, de azt kérte, hadd hagyjon ki egy évet: tanít, a Greenpeace-nél aktivista, részt vesz egy politikai párt ifjúsági tagozatának munkáiban és most újra felvételizik. Nagy kihívás volt, hogy a terveiben támogatni tudjam, hiszen engem más szemlélettel neveltek. Úgy érzem, sikerült elfogadó, nyitott, »jófej« szülővé válnom.” Hiányokból üzemanyagot létrehozni: ez volt a doktornő tavalyi TEDx előadásának egyik témája is. És a bátorság. Sosem félt változtatni. Amikor érezte, hogy nincs a helyén, továbblépett, legyen az költözés, továbbtanulás vagy éppen szembemenni a szülői elvárásokkal, hiszen nem a klasszikus orvosi karrierre vágyott. „A XXI. században magánpraxisban dolgozva muszáj jelen lenni a közösségi médiában is. Naponta fél-egy órát töltök ezzel. Van, hogy bevásárlás, vezetés közben jön egy gondolat, és a parkolóban írok egy posztot. Autodidaktaként, a férjem segítségével tanultam marketinget, de gyakran inkább a szívemre, szülői és orvosi tapasztalataimra, megfigyeléseimre hagyatkozva, intuitív módon írok bejegyzéseket, cikkeket.” Facebook-csoportjaiban szívesen segíti a szülőket, válaszol a kérdéseikre. Ráadásul mindezt jó időbeosztással megoldja úgy, hogy a csemetéi előtt ne nyomkodja a telefonját. A már felnőtt gyerekei pontosan tudják, hogy mire érdemes használni az okoseszközöket, roppant önállóak, ám a kamasznál még előfordul, hogy elmerül a világháló bugyraiban, úgyhogy nála muszáj határokat szabni, az ovis ellenőrzés mellett alkalmanként nézhet tévét, a legkisebb viszont még nem „képernyőképes”. A nagy­fiú vegetáriánus és elkötelezett környezetvédő, természetes, hogy a szelektív szemétgyűjtést már az alig kétéves is lelkesen és tökéletesen tudja. „Az önállóságra való nevelés egy ötgyerekes családban szinte adja magát. A nagyfiunk két éve eltörte a lábát az iskolai sítáborban, külföldön meg kellett operálni. A hóhelyzet miatt nem tudtunk kiutazni hozzá, de ő mindent elintézett egyedül: a kórházi kezelést, a biztosítóval való kapcsolatfelvételt és a hazautat. Elmondhatatlanul büszke és meghatódott voltam. A külföldi egyetemi felvételire is egyedül utazott ki. Negyvenhat évesen is meg tudnak lepni, remek érzés, hogy bátrak, talpraesettek, életrevalóak, példaképek is a számomra. Ha bizonytalan vagyok, elég arra gondolnom, ahogyan ők intézik a dolgaikat, motiválóak tudnak lenni. És nagyon jó érzés, hogy ők is büszkék rám, ha például tévében, rádióban szerepelek vagy cikkem jelenik meg.” 

Segítség az információdömpingben

Időnként a nagylány bevállalja, hogy lefekteti a két kicsit, akkor Zsuzsa és férje a legutolsó mozielőadást még elérik vagy beülnek egy olyan étterembe, ahol későig van konyha. „Jó lenne erre még több időt szakítani, mert feltöltenek. Szeretek egyedül is lenni, ami viccesen hangzik egy héttagú családban, de néha ez is sikerül.” Persze van, hogy túlvállalja magát, olyankor előfordul, hogy türelmetlen és elszakad a cérna. Akkor veszi a cipőt és fut néhány kilométert. Baba-mama konzulensként és családterapeutaként azt tapasztalja, hogy a szülők gyakran elvesznek az információdömpingben, nincsenek tisztában alapvető fogalmakkal vagy félreértelmezik azokat. „A korábban uralkodó tekintély­elvű nevelési stílus helyett ma a megengedőbb, kötődő nevelés a jellemző. De ezt lehet úgy is, hogy vannak keretek, azon belül viszont partnerként kezeljük a gyereket, megadva neki a szabadságot és a választás jogát, tiszteletben tartva az ő személyiségének határait is. Jó, ha a leendő szülők le tudnak ülni gyerekvállaláskor és megbeszélik, hogy kinek mi a fontos, ki mit hozott otthonról. Ha ezt előre tisztázzák, akkor újdonsült családként talán jobban tudnak működni. Fontos a család határainak védelme és a benne élők komfortérzete is.” Zsuzsa folyamatosan azon dolgozik, hogy az eddig megszerzett tudását és tapasztalatait összegyúrva segítse a kisgyerekes családokat. Azt vallja: a gyerekek kiváló tükörként is működnek, viselkedésükben megláthatjuk magunkat – a hibáinkat és persze azt is, ha valamit elég jól csinálunk.