Nők a T. Háztartásban

Publikálás dátuma
2020.03.08. 08:00

Érdemben nem változott a magyar nők közéleti jelenléte a rendszerváltás óta. A nagyjából 10 százalékos aránnyal az utolsók között vagyunk Európában. Az ultrakonzervatív állapot egyre kevésbé a társadalom elvárásaiból következik, és nem is a politika férfias karaktere a visszatartó erő: a nők vállalnának politikai szerepet, ha hagynák őket. A kormánypártok azonban még mindig a háztartásban tudják elképzelni a gyengébb nemet.
Orbán Viktor egyszer szembenézett a magyar nőkkel. Ez két éve, az úgynevezett demográfiai kormányzás hajnalán történt. Azt mondta, átfogó megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel, mert „a demográfia rajtuk múlik”, és megállapodást akar velük nem négy, hanem 15-20-30 évre „a magyar jövőről és a kormány részéről nekik nyújtható perspektíváról”. Ez a perspektíva lényegében és ideáltipikusan vélhetően a főállású anyaság volna, de mindenesetre fölöttébb szüléspárti. A nőiség mibenlétét más fideszes és kereszténydemokrata véleményvezérek gyúrták egészen plasztikusra. Kövér László parlamenti elnök például azt szeretné, „ha lányaink az önmegvalósítás legmagasabb minőségének azt tartanák, ha unokákat szülhetnének nekünk”. Semjén Zsolt, a miniszterelnök-helyettest adó törpepárt elnöke (frakciójukban 16-ból egy nő van, 6 százalék) pedig úgy fogalmazott, hogy a Biblia és a 2000 éves egyházi tanítás „világosan kijelöli a férfiak és a nők sajátos életfeladatait, kiteljesedésük legbiztosabb útját, mely egymással szoros szövetségben, de nem ugyanazon a pályán képzelhető el. (…) A nők számára ez a pálya hitünk szerint elsősorban az anyaságon keresztül vezet.” Nagyot gurított Kovács Ákos zenész is e tárgyban, mandinerből beszakítva a Telekom tőzsdei pozícióját, miután a támogatás visszavonásával tiltakozó német multi szerződései között kezdett motozni a kabinet. Szerinte „a nők dolga az, hogy beteljesítsék a női princípiumot, „valakihez tartozni, valakinek gyereket szülni, anyának lenni”. Varga István fideszes képviselő a T. Házban engedte szabadjára a gondolatait, amikor kifejtette, az anyáknak három, négy vagy öt gyereket kellene vállalniuk, „és akkor jobban megbecsülnék egymást és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak”. Ezt a konyhalogikát e helyt nincs tehetségünk kibogozni. Mint ahogy arra sem vesztegetnénk szót, amikor Vigh László országgyűlési képviselő a fideszes és az ellenzéki női politikusokat kinézetük alapján szedte szét egy megosztott posztban „MI”-re és „ŐK”-re. Biztos megbánta, ahogy az egyszeri képviselő a könnyelműséget: ne pálinkázz vak komondor fölött, mert esés közben könnyen megütheted Terit.

Fidesz szerint a nő

A rendszerváltás utáni kormányokban 160 miniszter töltött be pozíciót, és közülük 13 volt nő (8,1 százalék). A 2010-ben elkezdődött Orbán-kormányzás egy nőt sem emelt tárcavezetői rangba, a 262 tagú frakcióból csak húszat kaptak a „gyengébb nem” képviselői. Két éve egy hölgy miniszterrel (Bártfai-Mager Andrea kapta az egyetlen tárca nélküli posztot) vágtak neki a keresztény szabadság programjának, majd Trócsányi László induló EP-karrierje után Varga Judit került az igazságügyi bársonyszékbe, megduplázva a nők 7 százalékos arányát. Zorigt Burtejin politológus, az Amnesty International munkatársa a nők politikai szerepvállalása témakörében írja a disszertációját. Szerinte a kormány narratívájában megjelennek a női szerepekkel összefüggő olyan elvárások, amelyekkel szemben nehéz eltérő alternatívákat választani, politikai pályára lépni. „A médiá­ból és a parlamenti megszólalások sokaságából az a kép rajzolódik ki, hogy a nőnek otthon a helye, és fő életcélja a gyerekvállalás, a gyereknevelés, a családtagok gondozása. Még a politikai ambíciókat dédelgető nőket is eltántoríthatja, ha mindig azt hallják, hogy másféle életútra hivatottak, mint a férfiak. Ebben a narratívában még nehezebb lett a nők politikai részvétele, ráadásul nyomokban sincs olyan stratégia, ami ezen változtatni akarna. Ami van, az a határozott szándék, hogy a nőket a háztartás körüli teendőkben látnák szívesen” – mondja a CEU doktori iskolájának hallgatója. A mongol származású politológus kutatásai alapján a politika zártságának, a pártok jelölt­állítási stratégiájának van felelőssége abban, hogy 30 éve stagnál a nők aránya a politikában. A női jelöltek számának emelkedése azt mutatja, hogy vannak, akik szeretnének ezen a pályán érvényesülni, viszont a politikai párt, mint egy kapuőr, ott áll az ajtóban, és nem engedi be őket. Hiába egyre több a női jelölt, amíg olyan helyekre teszik őket, amelyek nem nyerhetőek. Vagy a pártlisták második felében szerepelnek, vagy olyan egyéni körzetekben kell indul­niuk,­ ahol kicsi az esélyük a parlamentbe jutásra. Mindeközben a jelölőszervezetek elutasítják a nők magasabb szintű politikai szerepvállalására vonatkozó javaslatokat. Fontos lenne, hogy ne kerüljön egzisztenciális veszélybe az a nő, aki a női egyenjogúsági mozgalom élére áll. „Nem elképzelhetetlen ugyanis, hogy másnap felmondanak neki a munkahelyén. Korábban is volt baj, de az utóbbi nyolc-tíz évben olyan súlyos demokráciadeficittel küzdünk, amelyben a női ügyekről már beszélni is valójában a probléma elfedése” – nyilatkozta erről Ilonszki Gabriella egyetemi tanár a 168 Órának. A politológus szerint so­káig­ valóban tradicionálisabb volt a magyar társadalom ebből a szempontból, és más szerepeket jelölt ki a nőknek, mint a politikai életpálya. „Ebben azért látok elmozdulást. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a nők politikai szerepvállalásának kérdésében egyre pozitívabbak a válaszok. A társadalom elfogadóbb és nyitottabb, és a pártok erre reagálnak. Több a női jelölt, mert szeretnék azt mutatni, hogy fontos nekik a nemek közötti egyenlőség” – mondja Zorigt Burtejin. Hozzátéve: a magyarországi pártok között nincs jelentős különbség, bár a baloldaliak egy fokkal jobban teljesítenek, több a sikeres női jelöltjük. Pozitív elmozdulás történt az európai parlamenti választásokon is, ahol a Momentum kettő, a DK egy női jelöltje szerepelt mandátumszerző helyen. Donáth Anna, Cseh Katalin és Dobrev Klára sikeres szereplése arra is jó bizonyíték, hogy a női jelölteket nem éri hátrány a választók előtt, vagyis inkább a pártokban kell keresni a nők alulreprezentáltságának az okait.

Kirakatfigurák

A Fidesz – talán nem függetlenül az EP-választás tapasztalataitól – érezhetően előretolta női politikusait, elsősorban a Facebook-érzékeny fiatalokra igyekezve hatni Varga Judit, Rácz Zsófia ifjúságügyi helyettes államtitkár és Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő leigazolásával. Novák Katalin pártalelnök, családügyi államtitkár is kulcsember, Varga mellett benne volt a néppárti tagságot vizsgáló „bölcsek tanácsa” partnerdelegációjában. Abban igen EU-szimpatikusan és taktikusan kétharmados volt a nők aránya, Szájer József EP-képviselő alkotta a férfi harmadot. (Novák a ­Forbes listáján a legbefolyásosabb női politikus lett: ha ő nincs, ez a hely Orbán Ráhelé, a kormányfő lányáé, ami sokat elmond mind az ország, mind a befolyás állapotáról. Az első tízből ketten Orbán-családtagok, heten fideszesek, s enélkül nehezen jutottak volna egyről… sokra.) „Látszólagos lépésnek gondolom, hogy a Fidesz előtérbe tolta néhány női politikusát. Ha egy pártban kiemelt szerepet kap egy női politikus, attól még nem feltétlenül tekinthetjük elkötelezettnek a női egyenjogúság ügye iránt. A kormánypártban nem változott számottevően a nemek aránya, a fontos pozíciókban kevés a nő. Áttörés akkor lenne, ha a következő választásokon 10 százaléknyi parlamenti képviselet helyett mondjuk 30 százalékot kapnának a nők” – értékelt Zorigt Burtejin. Elsősorban nem azért van szükség több nőre a közéletben, hangsúlyozza a CEU doktorjelöltje, mert nélkülözhetetlen értékeket hoznának a politikába. „Azok az érvek, amelyek szerint azért kellene több női képviselő, mert jobb döntések születnének, eszközként tekintenek a nőkre. Hogy lehet az, hogy miközben a társadalom több mint felét kiteszik, aközben az ország legfontosabb döntéshozó testületében csak 10 százalék körüli az arányuk. A társadalmi igazságosság szempontjának elégnek kellene lennie ahhoz, hogy egy kicsit felháborodjunk ezen.” Burtejin úgy véli, a számszerű (deskriptív) és tartalmi (szubsztantív, vagyis a képviseltek érdekében cselekvő) képviselet összefügg egymással. Ha mégis okokat kellene mondania, akkor azt mondaná: a nők eltérő szempontokat, megoldási javaslatokat tudnak megjeleníteni a döntéshozásban, hiszen eltérő az élettapasztalatuk, a neveltetésük, a szocializációjuk. Minél többféle emberből áll egy munkahely, annál több szempont érvényesül, és ez a döntéshozatalt is jobbá tudja tenni. A nőtlen évek ára című, 2014-ben megjelent tanulmánykötet egyik ­szerzője, Tóth Olga szociológus azt emelte ki: ha a népesség valamivel több mint fele nem vagy nem ará­nyainak megfelelően vesz részt a társadalmi újratermelésben, az hatékonyságcsökkentő tényező – legyen szó akár általában a munkaerőpiacról, akár a legmagasabb szintű menedzseri pozíciókról vagy kifejezetten a politikai döntési láncolat bármely szintjéről. „A gyöngyöspatai kormányzati reakció jut eszembe, amikor az emberek igazságérzetére apellálva tagadták meg a jogerős ítélet végrehajtását. Most is az emberek igazságérzetéről van szó, és még csak bírósági döntést sem kellene semmibe venni. Hihetetlen, hogy három évtized telt el az első parlamenti választás óta, és ugyanott tartunk, ahonnan elindultunk. Most már a magyar kormány is szégyellhetné magát, hogy szinte egyetlen ­európai országként a lista végén, a 148. helyen vagyunk a világban a nők parlamenti arányát tekintve” – mondja Zorigt Burtejin. A női szerepek és pozíciók szükséges feltételei a minőségi demokráciának, és a nők politikai részvétele a jó kormányzás egyik ismérve – e korszerű felfogást az említett tanulmánykötet említette. „A nők hiánya afféle tünet, méghozzá a demokrácia gyengeségének vagy hiátusának tünete. Nem ok, hanem következmény. Nálunk kiváltképp az” – jegyzi meg erről Ilonszki Gabriella.

Láthatatlanul

A női politikai képviselet fontos cél, de ez önmagában nem lehet indikátora a nemek közötti egyenlőségnek, és nem oldja meg a számos egyenlőtlenséget, ami Magyarországon érvényesül, mondja a politológus. „Ez is összefüggésben van a kormánypárt narratívájával, mert csak azok a nők tudnak a parlamentbe kerülni, akik fiatalok, tehát még a gyerekvállalás előtt állnak vagy anyagilag jól szituáltak, és meg tudják oldani, ki tudják fizetni a gyermekfelügyeleti és gondozási feladatokhoz kapott segítséget. Ez a baloldali feminizmusban egy fontos szempont.” A politológus úgy gondolja, sarkalatos kérdés a férfiak szerepe és az egyenlő otthoni munkamegosztás kérdése is. A politológus szerint a férfiaknak is egyenlő részt kellene vállalniuk a gyerekek ellátásában, az idős szülők gondozásában vagy a háztartásban. Ha az otthoni munkamegosztás egyenlőtlen, akkor sokkal nehezebb a nők bármilyen valós választási lehetőségeiről beszélni. Ma Magyarországon a nők heti 26 óra „láthatatlan munkát” végeznek a férfiak 4 órájával szemben. A kormányzat pedig egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy miként lehetne ezekre társadalmi szintű megoldásokat találni.

Amnesty-kampány a bérszakadék ellen

Ameddig a nők férfiakhoz viszonyított jövedelemhátránya 13 és 18 százalék között van és a láthatatlan munkák jelentős részét is ők végzik, addig nehezen beszélhetünk a nők választási lehetőségeiről vagy szabadságáról, és azt sem várhatjuk el, hogy a nők nagyobb közéleti szerepet vállaljanak, mondja Zorigt Burtejin. Az Amnesty International Magyarország az idei nemzetközi nőnap alkalmából, március 8-án indítja el az #EgyLépésselKözelebb kampányát, hogy a vállalatok, önkormányzatok és egyéb szervezetek nyilvánosságra hozzák a bérkülönbséggel kapcsolatos adataikat, és ezáltal közelebb kerüljünk a nemek közötti bérszakadék megszüntetéséhez.

Kérdéses igen a „nemes kvótára”

A parlamentben 2007-ben hiúsult meg egy kezdeményezés a kvótáról. Az SZDSZ előterjesztését a KDNP és az MDF nem támogatta, mert szerintük sértené az esélyegyenlőséget. Hoffmann Rózsa nemmel szavazott, Dávid Ibolya tartózkodott. A Fidesz és az MSZP támogatta a javaslatot, és a képviselők lelkiismeretére bízta a döntést. Kövér László nemmel, Orbán Viktor igennel szavazott. Ha ma akarna igennel szavazni, a „rohamkocsival száguldó”, egyeztetési kényszer nélküli törvénykezéssel napok alatt át­su­hanhatna a parlamenten ez a javaslat is.

Szerző

Heti abszurd: Columbo felesége, avagy BBC magyar módra

Publikálás dátuma
2020.03.08. 07:30

Fotó: Népszava
A BBC szerkesztési és hírszerkesztési elvei olyanok, mint Columbo hadnagy felesége. Mindenki tudja, hogy ezek a bizonyos elvek léteznek, mégpedig onnan, hogy sokan és gyakran hivatkoznak rájuk, de még senki sem látta őket. Mostantól azonban egy rejtéllyel kevesebb, sikerült tetten érni ugyanis a BBC szerkesztési és hírszerkesztési elveit. Megvannak a kis rohadékok, most már nem menekülhetnek, nem titok többé, hogy micsodák ők valójában. Mindezt a magyar közmédiának köszönhetjük, ők tették lehetővé, hogy kézzelfogható közelségbe kerüljön, mit is kell értenünk a BBC sokat hivatkozott elvein. Az egész úgy indult, hogy a Politico című portál érdekes információk birtokába jutott, amelyeket meg is osztott az olvasókkal. Igazság szerint először nem is akartuk elhinni, amit a magyar közmédiáról írtak, mert idáig szentül meg voltunk győződve arról, hogy a magyarországi közmédia azt teszi, ami a feladata: magas színvonalon, pártatlanul és hitelesen tájékoztatja az embereket arról, ami Magyarországon és a nagyvilágban történik. Ám a Politico birtokába jutott egy belső levelezés, amiből kiderül, hogy a magyar közmédia sajátosan értelmezi a pártatlanságot és a hitelességet, a szakértelem pedig az ő olvasatukban olcsó bolsevista trükk. Vannak ugyanis olyan témák, amelyekről a munkatársak csak a felsőbbség jóváhagyásával foglalkozhatnak. Ilyen például a migráció, az EU-val kapcsolatos hírek, Greta Thunberg klímavédelmi aktivista személyéről pedig még vázlatot is csak engedély birtokában lehet készíteni. Az engedélyt valahol odafent (vagy odalent, egy titkos bunkerben) adják ki. Hogy ki üti rá a végső pecsétet, azt a munkatársak nem tudhatják, egyedül annyi biztos, hogy valahol valakik döntenek mindenről a közmédiában. Amikor a közmédiát szembesítették ezekkel a vádakkal, válaszul annyit közöltek, hogy ők a BBC szerkesztési és hírszerkesztési elveit követik. Ami azt illeti, sejthettük volna. Nekünk mindig is gyanús volt, hogy az alákérdezés, ami a közmédiánál úgyszólván munkahelyi kötelesség, szintén a BBC működési elvei közé tartozik. Csakúgy, mint az MTVA vezérigazgatójának nevéhez köthető hírhamisítás, valamint az, hogy bizonyos eseményekről nem adnak hírt. A BBC szerkesztési és hírszerkesztési elveivel kompatibilis az a botrányos interjú is, amelyet a köztévé Karácsony Gergely főpolgármesterrel készített, s melynek elkövetőjét nemhogy lapátra tették volna, de a hírek szerint még dicséretet is kapott hősies helytállásáért. Meg kell köszönnünk az ­MTVA-nak, hogy megtörték a sokéves átkot, és végre-valahára konkrétan is bemutatták, mit kell értenünk a BBC szerkesztési és hírszerkesztési elvein. Főként azért illeti őket hála, mert most már azt is értjük, hogy Columbo hadnagy feleségéről miért csak beszélnek mindig a sorozatban, és miért nem mutatkozik meg soha a maga valójában. Most már tudjuk ezt is: minden bizonnyal azért, mert épp olyan gusztustalanul és gyomorforgatóan ellenszenves, mint a BBC elvei a magyarországi közmédia interpre­tálásában.
Szerző
Témák
Heti abszurd

Genderkérdés – Fenyegető őrület vagy út az elfogadás felé?

Publikálás dátuma
2020.03.07. 19:03

Fotó: Andrew Brookes / Andrew Brookes / Cultura Creative
A lányok hisztisebbek, a fiúk alkalmasabbak mérnöknek – erre nem a biológiai nemünk predesztinál minket, a társadalom mégis behatárolja, hogy milyen és mire alkalmas egy férfi és egy nő. Ezek a korlátok azonban itt-ott már átalakulóban, sőt a világ több országában már harmadik neműként is meghatározhatják magukat az emberek. A CEU e témában tartott rendezvényén megtudtuk, mit jelent az, hogy „társadalmi nem”, mit szól a kérdéshez a tudomány és a vallás, és valójában kell-e tartani a kormánypárti politikusok által gyakran emlegetett genderőrülettől.
Miért lehet szükség a nemsemleges mosdókra, oktatásra, személyes névmásokra, és egyáltalán, hogyan befolyásol egy társadalmat, ha a tagjai nemsemlegesként is meghatározhatják magukat? – ezekre a kérdésekre is kerestük a választ, mikor a múlt héten beültünk a Közép-európai Egyetem (CEU) Határtalan tudás című rendezvényére. Biztosan meg tudják mondani, hogy aki önök mellett ül a teremben, az férfi-e vagy nő, ugye? Miért olyan fontosak ezek a kategóriák? – tette fel a nem is olyan könnyen megválaszolható kérdést Fodor Éva szociológus, genderkutató, a CEU rektorhelyettese már előadása elején. Leegyszerűsítve kétféle álláspont létezik, az egyik szerint a nemünket elsősorban a biológiai tényezők, hormonjaink határozzák meg, ezek mentén alapvető különbségek vannak köztünk. A nők például sokak szerint „irracionálisabbak”, „érzelmileg kifinomultabbak”, „fizikailag gyengébbek”, hajlamosabbak a „hisztériára”. A biológiai tényezők ilyen formán számos nemi egyenlőtlenséghez vezetnek. Azonban létezik egy másik álláspont is, mely szerint elsősorban a társadalmi környezet, a szocializáció az, ami meghatározza, hogy kik vagyunk és így a nemi szerepeinket is. Erre bizonyíték lehet az, hogy különböző társadalmakban különbözőképpen gondolkodnak a nemi szerepekről, sőt a nemekről is. Ezt a társadalmi meghatározottságot nevezzük valójában gendernek. Azok a sztereotípiák tehát, hogy például a nők érzelgősebbek és ezért nem alkalmasak vezetőnek, nem a biológiai különbségekből fakadnak, amit például az bizonyít, hogy nincsenek is jelen minden társadalomban. „Bár hasonló a biológiai adottságunk, a nemi szerepekben nagy különbségek lehetnek a különböző társadalmakban. Kutatások bizonyították, hogy ha a matematikai képességeket nézzük, a sztenderdizált nemzetközi tesztek átlagában nincs nagy különbség a fiúk és a lányok között, ráadásul az a kicsi előny is bizonyos országokban a fiúké, máshol a lányoké. De a felső öt százalékban, a zsenik között már kétszer annyi a fiú, viszont ez nem magyarázza meg, hogy Magyarországon miért férfi a mérnökök 80 százaléka. Egy ilyen minimális biológiai különbség ugyanis nem indokolja azt a hatalmas társadalmi különbséget, ami tapasztalható a férfiak és a nők között” – árnyalja a helyzetet a genderkutató szociológus.

Akik inkább nemtelenek

Hiába a biológia, az, hogy csak két nem létezik, nem mindenhol evidens, az őslakos észak-amerikai törzseknél, a Zapotec kultúrában vagy Indonézia egyes népcsoportjai között 3-6, Indiában pedig hivatalosan is 3, egymástól eltérő társadalmi nemet különböztetnek meg, és a „nemváltásra” is akad példa. Albániában például él egy népcsoport, melynek tagjai ugyan biológiailag nők, de életük egy pontján úgy döntenek, hogy férfiként folytatják, cserébe pedig szüzességet fogadnak. „A magyar társadalomban két nemet különböztetünk meg, férfit és nőt, de az utóbbi 5 évben több országban is bevezették, hogy hivatalos dokumentumokban az embereknek nem kell nemet választaniuk, vagy egy úgynevezett harmadik nemet jelölhetnek meg. Lehetőség van arra, hogy az ember kifejezze: nem akarja férfi, vagy női személyes névmással meghatározni magát, esetleg nem érzi úgy, hogy bármelyik nemhez tartozna. Európában Németország volt az első, ahol ez elérhetővé vált, de a példát többen követték. A társadalmi meghatározottságot mutatja azt, hogy a »harmadik nem« nem mindenhol jelenti ugyanazt. Indiában például egy konkrétan meghatározott közösség tagjai tartoznak ide, ők a hidzsrák. A közösség tagjai különböző nemi identitással rendelkeznek, van, aki sem férfinak, sem nőnek nem gondolja magát, de ide tartoznak a kasztrált férfiak is, az eunuchok és a transzszexuálisak is. Nekik évszázadok óta sajátos szerepük van a társadalomban. Voltak közülük, akik kifejezetten nagy becsben álltak az uralkodói udvarokban. Aztán az angol gyarmatosítók betiltották ezt a kategóriát, részben emiatt mára sokan megvetett és igen nehéz munkát végeznek. A csoport tagjai gyakran nagy szegénységben élők és szexmunkások” – mesél a különféle társadalmakban megjelenő nemekről Fodor Éva a Visszhangnak. Sokan nem tudják, de történelmünkben is van példa „nemváltásra”, I. Mária magyar uralkodót például nem királynőként, hanem királyként jegyezték be a dokumentumok, mert édesapja fiúsította, vagyis férfi jogokkal és szerepkörrel ruházta fel. Ez a lehetőség része volt a magyar jogrendnek a XIX. századig, és népszerű volt a környező országokban is. A fiúsított „fiúlányok” Bulgáriában például nősülhettek is. Magyarországon kicsi a tolerancia a nem szokványos nemű és szexualitású emberekkel szemben, a kisebbségi csoportok kirekesztése igen erős. Ahhoz, hogy ez változzon, a szakértők szerint szükség lenne például arra, hogy a középiskolás diákoknak legyen lehetőségük beszélgetni, együtt dolgozni olyanokkal, akik a nemről másképp gondolkodnak vagy éreznek. Ez javítaná a toleranciát. „Pártunk és kormányunk nagyon »gender« ellenes – tehát politikusaink gyakran tagadják nemünk társadalmi dimenzióit –, és a magyar társadalom is meglehetősen konzervatív ebből a szempontból. De fontos lenne meggyőzni az embereket, hogy léteznek nemi szerepek, melyek változnak, mert abból az következik, hogy meg is lehet, sőt kell ezeket változtatnunk, ha egy igazságosabb társadalomban akarunk élni” – avat be Fodor Éva. Ebben a témában a politikai sajtó is meglehetősen konzervatív, az utóbbi években igen keményen támadták a „gender” fogalom létjogosultságát, tagadják a nemek társadalmi meghatározottságát, és gyakran csak azt hajtogatták a kormánypárti médiumok cikkeiben, hogy férfiaknak és nőknek születünk. Ezzel nem állunk egyedül a világban, más országokban is létezik hasonló ellenállás. A magyar kormány azonban 2018-ban még törölte is a gender studiest a megszerezhető mesterszakos diplomák közül. A diákoknak ugyan így is lehetőségük van megismerkedni a területtel, hiszen például más szakokon elérhetőek ezzel kapcsolatos szemináriumok, de mindenképpen szűkült a mozgástér. Pedig annak, ha a társadalomban rugalmasabban gondolkodunk a nemek jelentéséről, pozitív hatása lehet a közösségre, mert elfogadóbbá válhat mindenféle különbséggel szemben. „A svéd nyelvben az angolhoz és a némethez hasonlóan létezik hím- és nőnem. De nemrégiben létrehoztak egy harmadik, semleges nemet, amit emberekre alkalmaznak, ha nem akarják hangsúlyozni, hogy férfi-e vagy nő az illető. Az új szót már a svéd akadémia is elfogadta. Kutatások azt mutatják, hogy az elmúlt 10 évben – mióta ez a szó népszerűbb – toleránsabbak az emberek azokkal, akik nem azonosulnak egyik nemmel sem és hajlamosabbak lazábban felfogni a nemi kategó­riákat” – mondja a szociológus.  

Nem kell rettegni

„Én egy meleg, roma férfi vagyok” – Márton Joci LMBTQ-aktivista így indította az előadását a CEU-n és nagyon gyorsan rácáfolt arra, a mainstream médiában gyakran hangoztatott tévhitre is, hogy az egész gendertéma és az LMBTQ-mozgalmak a nyugati őrület „termékei”, ahol az emberek jódolgukban már nem tudják, mihez kezdjenek. „Én legtöbbször vidéken élő, nehéz sorsú, szegény roma fiatalokkal találkoztam, akik érintettek ezekben a kérdésekben, mert nem érzik magukat komfortosan a szigorúan kialakított nemükben” – mondja. De nem csak elvakult „genderpártiak” és mozgalmárok szólaltak fel a CEU nagy előadójában. A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Acsády László agykutató és Reuss András teológusprofesszor is, így tudományos és vallási kérdések megvitatásából sem volt hiány. Acsády például kitért a sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy genetikai vagy környezeti oka van annak, hogy valaki meleg lesz-e, esetleg transznemű. Acsády szerint a tudomány mai állása szerint ez nem eldönthető, egy ötszázezer mintás angliai kutatás alapján legalábbis nem találták az ezért felelős gént, de ez még nem zár ki semmit. Szerinte azonban „ne attól tegyük függővé, hogy elfogadjuk-e, hogy tanult-e vagy genetikai, hanem egyszerűen fogadjuk el!”. Ezt a gondolatot egyébként Reuss András is követte, aki arról beszélt: nem anyánk méhében tanuljuk meg, mit jelent férfinak és nőnek lenni. Később a társadalom – ezen belül pedig a vallás is – tanít minket, és nagyon fontos, hogy mire és hogyan teszi ezt. A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy nincs veszély: várhatóan nem lesz genderőrület, a család fogalma eddig is folyamatosan változott és ez ezután is így lesz.

Kódolt egyenlőtlenségek

A digitális átállás, a mesterséges intelligencia és a robotika térnyerése akár örökre is konzerválhatja a nemek közötti egyenlőtlenségeket, ha nem lépünk időben és ezeket a jelenlegi társadalomra szabjuk – hívta fel a figyelmet Cseh Katalin európai parlamenti képviselő egy brüsszeli sajtóeseményen. Ha például arra programozunk egy robotot, hogy miképpen lehet a lehető leghatékonyabban kiváltani a HR-részleget, és belekódoljuk a jelenlegi egyenlőtlenségeket, akkor ezek a robotok pusztán a beléjük táplált információk alapján azt fogják gondolni, hogy 25 és 30 év közötti nőket nem szabad felvenniük a cégeknek, mert ha valaki ebben a korban van, gyermeket vállalhat, így kieshet a munkából.

Holland tudósok 10 éven belül kidolgoznak olyan műméhet, amelyben nagyon koraszülött csecsemők egészségesen kifejlődhetnek. Ha ebbe az irányba halad a világ, a szülés képessége mint biológiai különbség el fogja veszíteni a jelentőségét, ez nem tesz majd különbséget férfiak és nők között. A technológiai lehetőségek és az intézmények határozzák tehát meg a biológiai különbségek értelmét és jelentőségét az emberek napi életében és életesélyeiben.

Szerző
Témák
gender CEU