Dekázgatás

Mindig arra van pénz, amire szeretnék, hogy jusson – böffentette oda Kovács Péter XVI. kerületi polgármester a Fővárosi Közgyűlés januári Lánchíd-vitájában. Egy másik kormánypárti képviselő azon értetlenkedett, hogy Karácsony Gergely miért akar változtatni az eredeti terveken: a Lánchidat és a Váralagutat egyszerre kell felújítani. 
Holott elég egyértelmű volt a helyzet. A Lánchíd, az alagút és a pesti villamos-közúti aluljáró felújítására 23,4 milliárdot sikerült összegyűjteni. A járdaszélesítés elmaradása miatt megorroló kormány az ígért hét helyett végül hat milliárdot ad, a többi hitel vagy fővárosi forrás. Csakhogy a harmadjára kiírt tenderre érkező ajánlatok legolcsóbbika is 12,41 milliárddal haladta meg a rendelkezésre álló keretet. 
Tarlós István felháborodott. Az őt követő Karácsony Gergely előbb a kivitelezőkkel próbált alkudozni, azután a kormánnyal. Egyik sem engedett. Holott a Puskás Aréna, hogy csak egyet mondjunk az elszállt árú kormányprojektek közül, az először belebegtetett 100 milliárd helyett 150 milliárdba került. De végül is arra van pénz, amire akarjuk. Mármint amire a kormány akarja. 
Márpedig a Lánchíd nem stadion. Bár szotyihéjat köpködni éppenséggel lehetne ott is, csak nem ildomos. Ha a kormány minden önhibából megfeneklett önkormányzati beruházást kisegítene, hamar kimerülne a 2020-as büdzsé – üzente meg Orbán. Hiába mondogatta Karácsony, hogy nem kértünk sokat, csak éppen  annyit, amennyibe a miniszterelnök új, várbeli dolgozószobája került. „Budapest és az ország egyik legszebb közös szimbóluma megér egy dolgozószobányi pluszt” – vélte. Nem ért meg. 
A Giro d’Italia rendezésére viszont jutott 8 milliárd. A városvezetésnek talán a Lánchídra kellett volna szerveznie egy focimeccset, vagy súlylökést... De nem tette. Így marad a spórolás, előbb a váralagutat húzták le a listáról, és most jön a többi. A legutóbbi ötlet a 2-es villamos alagútjának megkerülése. De lehet itt még sok minden más is, feltéve, hogy a várbeli erkélyen dekázó kormányfőt nem zavarja.
Szerző
Szalai Anna

Amerikai üzenet

Szép dolog a romantika, a fiatalos lendület, de most mindennél fontosabb, hogy Donald Trumpot végre eltávolítsák a Fehér Házból. Ez az amerikai „szuper kedd” üzenete, nem az, hogy a Demokrata Párt megosztott. 
Mert hát megosztott, persze, hiszen olyan, sokban eltérő érdekű rétegeket foglal koalícióba, mint a feketék, a latínók, a szervezett dolgozók, az értelmiség és a jómódú elővárosi családok. Köztük van, akinek az általános társadalombiztosítás bevezetése lenne fontos. Esetleg a nagyobb társadalmi mobilitást eredményező ingyenes diploma. Mások szívesen látnának radikális klímavédelmi lépéseket, például a belsőégésű motorral készült autók teljes tilalmát 2030-ra. És olyanok is vannak, akik szerint ez, bár vonzó, egyelőre irreális. Meg kell elégedni azzal, hogy az Egyesült Államok csupán „normális” ország legyen, amelynek elnöke nem a saját természetfeletti értelmi képességeiben, a Twitterben és a gyűlöletben bízik, hanem a józan észben, a tudományban és a toleranciában.
A Demokrata Párt nem a legjobb programmal rendelkező jelöltet keresi, még csak nem is a leginkább realistát vagy a kampányát a legbőkezűbben finanszírozó politikust. Az egyetlen szempont az, hogy ki tudja legyőzni Trumpot. Ha egy 77 éves, sokszor leírt, hibázásra hajlamos, kicsit fantáziátlan, gyenge debattőr, unalmas szónok esélyei a legjobbak, akkor legyen ő a jelölt, a katarzis, a forradalom, a nagy átalakítás még várhat. Van ebben logika, hiszen Trump már eddig is egész nemzedékek biztosnak vélt társadalmi vívmányait rombolta le, egyelőre a maradék megvédése is jelentős eredmény lenne.
Van az úgy, hogy a közös ellenfél ereje miatt az összefogás az egyetlen megoldás. 
A politikusok mindenhol egyformák: győzni akarnak. Eleve azért lépnek erre a pályára, mert meg vannak győződve róla, hogy ők tudják a legjobban, mi kell az embereknek. A nagy egók összecsapásában gyakran öncéllá válik a győzelem, amivel aztán nem is mindig tudnak mit kezdeni, mert horizontjuk eleve csak a választás napjáig terjed. Politikustól nem lehet nagyobb áldozatot kérni, mint hogy ismerje be, most másnak kell vezetnie a rohamot. 
Joe Biden meglepő feltámadásában több más tényező mellett annak is kulcsszerepe volt, hogy a dél-karolinai eredmények láttán Pete Buttigieg és Amy Klobuchar is visszalépett, sőt, egy dallasi nagygyűlésen ki is állt a korábbi vetélytárs mellett. Barack Obama volt alelnöke kis különbséggel megnyerte a texasi előválasztást, a különbséget jelentő voksok jelentős részét éppen Dallasban szerezte meg.
Visszatekintve nem volt véletlen, hogy Trump még az impeachment kockázatát is vállalta, csak hogy elvágja Biden útját a jelöléshez. De nem ő az egyetlen, akinek politikai jövőjére árnyékot vet ez az előválasztási fordulat. Biden sokat tud Magyarországról, és ennek zömét néhai barátjától, a szélsőjobbot és Orbánt is közelről ismerő Tom Lantostól tanulta.
Persze nem szabad túlságosan előre szaladni. A hivatalban lévő elnöknek mindig jó esélye van a folytatásra – főleg, ha működik a gazdaság.
Szerző
Horváth Gábor

Népfelség

Ne a belvárosban, hanem a településtől délre épüljön fel a kerékpáros- és gyalogoshíd, döntöttek a szentendreiek, legalábbis azok, akik részt vettek az elmúlt két hétben lezajlott népszavazáson. A valamivel több, mint 22 ezer szavazásra jogosultból 2622-en voksoltak, a négy szóba jöhető helyszín közül 55 százalékuk a déli hídépítést támogatta. 
Persze lehet mondani, hogy a 12 százalékos véleménynyilvánítás messze nem a többség, ám éppenséggel pont 12 percenttel több, mint amekkora beleszólást egy település vezetése általában  enged a helyiek életét nagyban meghatározó döntésekbe. Vagy akár csak a kicsikbe. Idehaza ugyanis a megválasztott képviselők, polgármesterek – nem beszélve a magasabb pozíciókról -, arra hivatkozva, hogy mandátumukat az emberektől kapták, felhatalmazást éreznek, hogy személyesen döntsenek bármiről. 
Így próbált például gumiégetőt telepíttetni a város határába a kaposvári közgyűlés kormánypárti többsége 2016-ban, hogy aztán éppenséggel egy népszavazási kezdeményezés hatására hátráljon meg. De így került le a kormány napirendjéről a budapesti olimpiai terve is: a fővárosi aláírásgyűjtés sikeressége láttán a hatalom nem mert beleállni a referendumba. Ezek után már nem is meglepő, hogy a szentendrei Fidesz-KDNP frakció szerint a népszavazás – melyet az ellenzéki pártok támogatásával októberben megválasztott civil városvezetés írt ki – nem más, mint a felelősség áthárítása. Ami meglehetősen érdekes álláspont - ezek szerint a nép megkérdezése a gyengeség jele. Egyúttal rámutat a jelenlegi hatalom gondolkodására: láthatóan próbálja nem tudomásul venni, hogy a demokrácia olyan rendszer, mely a nép részvételére épül a közügyekben. A népfelségben a nép a fontos, érti, felség?
Amit lehet negligálni, elfelejteni, csak éppen akkor előbb-utóbb úgy járnak majd, mint a szentendrei Fidesz-KDNP frakció tagjai: mindannyian listán kerültek a közgyűlésbe, az egyéni körzetekben ugyanis úgy döntöttek a helyiek, nem kérnek belőlük.
Lassan ideje lenne meghallaniuk a nép szavát. Nekik is.
Szerző
Vas András