Féllábasan

Nagy nap a mai a bankok számára. E sorok olvasása idején már kiderült, hogy siker, vagy félsiker az utóbbi időben a kommunikáció minden csatornáján ismertetett azonnali utalás debütálása. Szurkolok a pénzügyi rendszernek, mert ez a lépés valóban jó irányba mutat. Több éve készülnek rá, többször volt halasztás, terjedt a pletyka, hogy nagy- és kisbankok elmaradtak a fejlesztéssel. Ám március 2-ra úgy tűnik összeállt minden. A szövetségük szerint felkészültek, irdatlan pénzt tettek a fejlesztésbe. Jól kellett együttműködniük a végére, mert ez tipikusan olyan fejlesztés, hogy vagy mindenki megcsinálja és működik, vagy – ha toldozott-foldozott megoldás születik és akadoznak az átutalások – a végeredményt kudarcként könyveli el a közvélemény. Arról nem is beszélve, hogy az országban egyszerre bevezetett azonnali átutalás egyfajta kuriózum, ilyet más ország még nem csinált.  Csak hát a technikai feltételek megléte nem minden. Ahhoz, hogy valóban készpénz helyett használjuk az öt másodpercen belül célba érő átutalást, meg is kell kedveltetni a ma még inkább a bankót gyűrögető vásárlókkal, vagy legfeljebb kártyával fizetőkkel. A jegybank is ostorozza a pénzintézeteket, hogy drágák, tegyék olcsóbbá a bankolást. Az azonnali utalásnál maradva: nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért jobb az azonnali átutalás a készpénznél, ha egy ezer forintos ceh után még néhány száz forintot fizethetünk átutalási díjként. A készpénzen pedig tudvalevőleg nincs plusz költség. A megoldás az egy számladíjért járó korlátlan ingyenes utalás lenne. Enélkül elképzelhető, hogy jól indul az új rendszer, de féllábasan és gyorsasága ellenére nem éri el a kritikus tömeget, mert a készpénzhasználat érdemi visszaszorítását csak újabb kedvezményekkel lehet elérni. Állítólag a bankoknál már készen van az új típusú számlacsomagok tervezete, de amíg a kormány nem törli el a tranzakciós illeték rájuk jutó részét, eszük ágában sincs bevezetni és ebben a kérdésben a jegybank is az oldalukon áll. A kormány eddig egy szó sem szólt. Vajon miben érdekelt?
Szerző
Törő András

Szlovák kísérlet

Bár már harminc év telt el a rendszerváltozás óta, a közép-európai országok még mindig keresik a helyüket a közös Európában. Nagy baj, hogy három évtized alatt sem sikerült stabil demokratikus intézményrendszert kialakítaniuk, hiszen éppen a jogállamiságot építik le, s ezzel az Európai Uniót gyengítik. A Fidesz és a Jaroslaw Kaczynski által irányított lengyel Jog és Igazságosság autoriter rendszereket másoló szisztémát alakított ki. A magyar kormánypárt az állami vagyont, beleértve az uniós támogatásokat, a sajátjaként kezeli, bár juttat belőle az embereknek, különösen sokat saját magának. Csehországban Andrej Babis szintén egyik vállalkozásának, cégbirodalma részének tekinti a miniszterelnöki posztot, igaz, a demokratikus intézményrendszert messze nem csorbította annyira, mint a magyar vagy a lengyel kormánypárt. Érdekes utat járt be Szlovákia, s a demokratikus fejlődés egy új szakasza kezdődött a hétvégi választás után kialakult helyzettel: Igor Matovic annak köszönhetően szerezte meg a szavazatok negyedét pártjával, hogy erőteljesen korrupcióellenes hadjáratot indított. A két évvel ezelőtti, az oknyomozó újságíró, Ján Kuciak elleni gyilkosság döbbentette rá az embereket arra, milyen sötét üzelmeket folytat a baloldali populista Smer, amely 2002 óta minden parlamenti választást megnyert. A hatalom összefonódott a maffiával, a szervezett bűnözés áthatotta a teljes intézményrendszert. Robert Fico ugyan távozott a kormányfői székből, de továbbra is a a Smer erős embere maradt. A Kuciak-gyilkosság egyfajta lelkiismeretvizsgálatra késztette az embereket: „tényleg ezt akartuk elérni a bársonyos forradalommal?” – kérdezgették sokan. Törvényszerű az, hogy a kommunista rendszer lebontása után egy-két évtizeddel egy hasonlóan rossz hatalmi struktúra alakuljon ki? A szlovákok szombaton az ország történetében is példa nélküli határozottsággal követeltek változásokat az urnáknál, s sürgették a szakítást a Fico által fémjelzett rezsimmel. Azt azonban egyelőre nem állíthatjuk, hogy minden másként lesz. A tapasztalat is azt mutatja, a korrupt, romlott vezetők távozása még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az új irányítás sokkal jobb lesz. Matovic személye egy sor kérdést vet fel. Valóban tiszta politikusnak számít, aki keményen és igen látványosan lépett fel a korrupt politikusokkal szemben, ám ő sem riadt vissza a populizmustól, amint leendő koalíciós partnere, a Sme Rodina vezetője, a bevándorlásellenes Boris Kollár sem. Matovic a választási győzelem után azt mondta, alkotmányozó többségre törekszik, ami négypárti kabinetet vetít előre, de nehéz egyelőre elképzelni, hogyan tudnak gördülékenyen együttműködni a kormányban a különböző ideológiájú pártok. Magyar szempontból tragikusan alakult a voksolás, amely Bugár Béla pártja, a Híd végét is jelenti. A magyar politikus 2016-ban nagy kockázatot vállalt azzal, hogy Ficóval szövetkezett, most ennek fizeti az árát. Szintén nem jutott a parlamentbe a Magyar Közösségi Összefogás, amely addig semmi jóra sem számíthat, amíg fenntartások nélkül engedelmeskedik a magyar kormánynak.
Szerző
Rónay Tamás

A vészhelyzetek hete

Azt állította Orbán Viktor (szokásos pénteki Kossuth rádiós interjújában, Karácsony Gergelynek üzenve), hogy „amikor tűz van, nem kihirdetik a tűzvészhelyzetet, hanem eloltják a tüzet”. Ne sopánkodjuk, cselekedjünk, tette hozzá.
Ezzel szemben a tény az, hogy a klímavészhelyzet kihirdetése nem sopánkodás, hanem cselekvés. Annyit jelent, hogy például egy város vezetése ennek a helyzetnek a tudatában nem engedélyez olyan beruházásokat, fejlesztéseket, amelyek elmélyítik a klímaválságot, ehelyett olyan gyakorlatot ösztönöz és támogat, ami a globális felmelegedés ellen hat. Ezt a tüzet ugyanis nem lehet azonnal eloltani, legfeljebb az oltást azonnal elkezdeni. Úgyhogy hajrá Magyarország, hajrá Orbán!
Azt állítja ugyanebben az interjújában a miniszterelnök (saját klímavédelmi akciótervéről), hogy elődei igazán megmutathatták volna oroszlánkörmeiket, amikor ők voltak hatalmon.
Ezzel szemben a tény az, hogy tíz évvel ezelőtt az élenjáró országok sem nagyon mutogatták oroszlánkörmeiket, az Orbán-kormány viszont mindezidáig még a macskakarmait sem. Tavaly nyáron például megvétózta az Európai Unió klímavédelmi tervét, amihez aztán csak nemrég csatlakozott. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter beteg kislánynak nevezte a klímavédelmi aktivisták szószólóját, Greta Thunberget, a kormánysajtó nem győzte szidni a zöldeket, a baloldalt és a liberálisokat, amiért folyton klímaválságról beszélnek, Schmidt Mária pedig alig két hónapja jelentette ki: „nem tudom, mi az, hogy klímaváltozás… nem értem, mi az, hogy klímasemlegesnek kéne lenni. Ez azt jelenti, hogy betiltják az időjárást?” Remélem, most, hogy majd Orbán Viktor tiltja be az időjárást, mindenki megnyugszik a Fideszben.
Azt állította továbbá a kormányfő, hogy az ő ellenfelük nem az ellenzék, hanem Soros György és csapata. Ez egy jól szervezett, civil álruhába bújt, de katonai logika alapján mozgó szervezet, amely ki akarja fosztani az országot.
Ezzel szemben a tény az, hogy Soros nem fosztogatott, hanem osztogatott. Többek között Orbánnak, Kövérnek, Schmidt Máriának és másoknak. Vagy Orbán esetleg arra gondol, hogy a gyöngyöspatai romák a nekik megítélt kártérítést azonnal át fogják utalni Sorosnak? Mint ahogy Orbán az ösztöndíját, kamatostul, ugye?
Azt állította ezen kívül Orbán, hogy az Európai Unió tervezett költségvetésével kapcsolatban arról folyik a vita, hogy a tagállamok a nemzeti össztermékük hány százalékát fizessék be a közösbe; 100 forintból egyet, vagy 1 forint 30 fillért.
Ezzel szemben a tény az, hogy bár Orbán szerint apróságról van szó, ám az arányosan legnagyobb nettó befizető, Hollandia minden polgára jelenleg évente 150 eurót, vagyis 50 ezer forintot ad saját jövedelméből a szegényebb országoknak. A nagyobb befizetés természetesen nemcsak nekünk, hanem akár az Európai Uniónak is hasznára válhatna, de ami Orbánnak filléres ügy, azt a holland vagy német adófizetők sokallhatják, különösen, ha azt látják, hogy a plusz 50 eurójuk, pardon, plusz 30 fillérjük az Orbán és Tsai Zrt.-ben landol.
Szerző
Bolgár György