Hiányokból üzemanyag

Publikálás dátuma
2020.03.01. 18:59

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Pelenkás zseniknek tartja a totyogókat. 23 éve gyerekorvos, öt gyereke van: a legkisebb 21 hónapos, a legidősebb 19 éves múlt, ennek ellenére dr. Aschenbrenner Zsuzsa azt állítja, még mindig lehet neki újat mutatni. A szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens, család- és párterapeuta-jelölt doktornő hobbija, hogy folyamatosan képezi magát, és miközben próbálja fenntartani az egyensúlyt munka és család között, igyekszik minél többet a szabadban futni.
„Hiába a sok évtizedes szakmai és anyai tapasztalat, minden gyereknek más a habitusa, a mai napig sokat tanulok tőlük otthon és a rendelőben is. A legkisebb gyerekünknél például figyelnem kell arra, hogy ne szakadjon el a cérnám, mert ha egy picit is felemelem a hangom vagy morcosabban nézek, képes elsírni magát az egyébként roppant életrevaló majdnem kétéves. Úgyhogy marad a nagy levegő és a magamban számolás. Persze sokat segít a higgadtság megőrzésében az is, hogy rengeteget tanultam a kicsikről” – magyarázza dr. Aschenbrenner Zsuzsa. Aki elsősorban nem klasszikus gyerekorvos, hanem pszichoszomatikus szemlélettel vezet baba-mama konzultáció­kat, valamint pár- és családterápiákat. Úgy mondja, a magánpraxisa a hatodik gyereke. „Gyakori jelenség a kisgyerekek között, hogy testi tünetekben mutatkoznak meg lelki problémáik, illetve a szülő-gyerek kapcsolat kisiklásai. Ha indulatkezelési, étkezési és alvási problémák vagy szobatisztaság körüli nehézségek, illetve a kiskamaszoknál pél­dául­ hányinger, fejfájás tartósan jelen vannak és a kivizsgálások eredményei negatívak, akkor érdemes a családban (és a gyerekintézményben is) körülnézni. A szigorú szabályokat, túlzott elvárásokat állító légkör helyett inkább a család megtartó erejére és szeretetteljes elfogadásra van szükség.” 

Elkerülni a gyesbetegséget

Aschenbrenner Zsuzsa a Bakonyból származik, anyukája háztartásbeli, apukája állatorvos. Elvárás volt, hogy a két gyerek az orvosi pályát válassza. Az elsőszülött baleseti sebész lett, Zsuzsa viszont nem felel meg maradéktalanul annak a sémának, hogy legyen orvos és otthonlévő anya, feleség is egyszerre. Bár öt gyereke van, nincs naponta meleg vacsora és patikarend sem otthon. Van viszont feladatmegosztás, jól bejáratott logisztika. És ennek eredményeképpen egy agilis, tevékeny nő, aki többnyire elégedett anya és feleség is. Az egyetem mellett dolgozott segédápolóként a Heim Pál Gyermekkórház onkológiai osztályán, ott tanult igazán sokat az empátiáról és saját magáról is. Dolgozott gyermek­intenzív és koraszülött részlegeken, és átélte, milyen érzés, amikor meghal egy betege. „Lelki alkat kérdése is, hogy adott pillanatban tudunk-e erősek lenni vagy elérzékenyülünk. Persze az évek múlásával valamelyest megedződünk, de velem a mai napig előfordul, hogy könnybe lábad a szemem egy nehéz pillanatban, például a szemben ülő szülőket ­hallgatva.” Zsuzsa a férjével együtt végzett a SOTE-n, és mivel egy helyen akartak dolgozni, Tatabányára költöztek, a helyi kórház gyerekosztályán, illetve sebészetén kaptak állást. Ám a karrier helyett jöttek az utódok: négy év alatt három gyerekük született. „Összesen öt évet babáztam szinte nonstop. Közben Mórra költöztünk, és amikor a három kisgyerekkel voltam otthon, a gyesbetegséget megelőzendő folyamatosan képeztem magam és elkezdtem rendszeresen futni.” Először egy kört bírt, ami pont 400 méter volt, másnap sikerült kettőt, azóta viszont már a férjével együtt többször teljesítette a maratont is. 2016-ban Budapestre költöztek és szakmailag elölről kellett felépítenie mindent. Ami viszont ennél is nagyobb feladat volt: elengedni a berögzült sémákat.  

Közösségi média nélkül nem megy

„Amikor a gyerekeim iskolások lettek, eleinte nehéz volt, hogy ne legyek elégedetlen egy ötösnél rosszabb jeggyel. Nekem ugyanis magasra tették a mércét diákkoromban, komoly önismereti munka volt, hogy a saját gyerekeimmel másképp csináljam. De azt hiszem, sikerült. A legnagyobb fiunk le­érettségizett tavaly, magyar és külföldi egyetemekre is felvették, de azt kérte, hadd hagyjon ki egy évet: tanít, a Greenpeace-nél aktivista, részt vesz egy politikai párt ifjúsági tagozatának munkáiban és most újra felvételizik. Nagy kihívás volt, hogy a terveiben támogatni tudjam, hiszen engem más szemlélettel neveltek. Úgy érzem, sikerült elfogadó, nyitott, »jófej« szülővé válnom.” Hiányokból üzemanyagot létrehozni: ez volt a doktornő tavalyi TEDx előadásának egyik témája is. És a bátorság. Sosem félt változtatni. Amikor érezte, hogy nincs a helyén, továbblépett, legyen az költözés, továbbtanulás vagy éppen szembemenni a szülői elvárásokkal, hiszen nem a klasszikus orvosi karrierre vágyott. „A XXI. században magánpraxisban dolgozva muszáj jelen lenni a közösségi médiában is. Naponta fél-egy órát töltök ezzel. Van, hogy bevásárlás, vezetés közben jön egy gondolat, és a parkolóban írok egy posztot. Autodidaktaként, a férjem segítségével tanultam marketinget, de gyakran inkább a szívemre, szülői és orvosi tapasztalataimra, megfigyeléseimre hagyatkozva, intuitív módon írok bejegyzéseket, cikkeket.” Facebook-csoportjaiban szívesen segíti a szülőket, válaszol a kérdéseikre. Ráadásul mindezt jó időbeosztással megoldja úgy, hogy a csemetéi előtt ne nyomkodja a telefonját. A már felnőtt gyerekei pontosan tudják, hogy mire érdemes használni az okoseszközöket, roppant önállóak, ám a kamasznál még előfordul, hogy elmerül a világháló bugyraiban, úgyhogy nála muszáj határokat szabni, az ovis ellenőrzés mellett alkalmanként nézhet tévét, a legkisebb viszont még nem „képernyőképes”. A nagy­fiú vegetáriánus és elkötelezett környezetvédő, természetes, hogy a szelektív szemétgyűjtést már az alig kétéves is lelkesen és tökéletesen tudja. „Az önállóságra való nevelés egy ötgyerekes családban szinte adja magát. A nagyfiunk két éve eltörte a lábát az iskolai sítáborban, külföldön meg kellett operálni. A hóhelyzet miatt nem tudtunk kiutazni hozzá, de ő mindent elintézett egyedül: a kórházi kezelést, a biztosítóval való kapcsolatfelvételt és a hazautat. Elmondhatatlanul büszke és meghatódott voltam. A külföldi egyetemi felvételire is egyedül utazott ki. Negyvenhat évesen is meg tudnak lepni, remek érzés, hogy bátrak, talpraesettek, életrevalóak, példaképek is a számomra. Ha bizonytalan vagyok, elég arra gondolnom, ahogyan ők intézik a dolgaikat, motiválóak tudnak lenni. És nagyon jó érzés, hogy ők is büszkék rám, ha például tévében, rádióban szerepelek vagy cikkem jelenik meg.” 

Segítség az információdömpingben

Időnként a nagylány bevállalja, hogy lefekteti a két kicsit, akkor Zsuzsa és férje a legutolsó mozielőadást még elérik vagy beülnek egy olyan étterembe, ahol későig van konyha. „Jó lenne erre még több időt szakítani, mert feltöltenek. Szeretek egyedül is lenni, ami viccesen hangzik egy héttagú családban, de néha ez is sikerül.” Persze van, hogy túlvállalja magát, olyankor előfordul, hogy türelmetlen és elszakad a cérna. Akkor veszi a cipőt és fut néhány kilométert. Baba-mama konzulensként és családterapeutaként azt tapasztalja, hogy a szülők gyakran elvesznek az információdömpingben, nincsenek tisztában alapvető fogalmakkal vagy félreértelmezik azokat. „A korábban uralkodó tekintély­elvű nevelési stílus helyett ma a megengedőbb, kötődő nevelés a jellemző. De ezt lehet úgy is, hogy vannak keretek, azon belül viszont partnerként kezeljük a gyereket, megadva neki a szabadságot és a választás jogát, tiszteletben tartva az ő személyiségének határait is. Jó, ha a leendő szülők le tudnak ülni gyerekvállaláskor és megbeszélik, hogy kinek mi a fontos, ki mit hozott otthonról. Ha ezt előre tisztázzák, akkor újdonsült családként talán jobban tudnak működni. Fontos a család határainak védelme és a benne élők komfortérzete is.” Zsuzsa folyamatosan azon dolgozik, hogy az eddig megszerzett tudását és tapasztalatait összegyúrva segítse a kisgyerekes családokat. Azt vallja: a gyerekek kiváló tükörként is működnek, viselkedésükben megláthatjuk magunkat – a hibáinkat és persze azt is, ha valamit elég jól csinálunk.

Bibliai csapás Afrikára

Publikálás dátuma
2020.03.01. 17:11

Fotó: TONY KARUMBA / AFP or licensors
Rosszabbkor nem is jöhetett volna a bibliai léptékű természeti csapás Afrikának. A koronavírus terjedése közepette a világ mintha tudomást sem venne a pusztító sáskajárásról, pedig éhínség, menekülthullám és háború járhat a nyomában.
Fényes nappal elsötétül az égbolt, végeláthatatlan rovarraj takarja el a napot. Félelmetes látvány. Aki rákattint az utóbbi hetekben készült videók valamelyikére – van elég az interneten –, sok mindent megért. Hogy miért töltötte el rémülettel elődeinket a sáskainvázió, miért tekintették az apokalipszis előjelének. „Minden fádat és földednek minden gyümölcsét megemészti a sáska”, hangzik a fenyegető prófécia Mózes ötödik könyvében. A Bibliában a sáskajárás a nyolcadik egyiptomi csapás, találunk rá utalást a Koránban és más régi közel-keleti forrásokban is. És most, 2020-ban megint itt van.  

Se idő, se pénz

Ali Bila Waqo egész életében földet művelt, de ehhez foghatót még nem látott. Pedig a maga 68 évével Kenyában már igencsak öregnek számít. Az afrikai országban legutóbb hét évtizede tapasztaltak pusztító sáskajárást, a gazda születése előtt. Gyerekkorából emlékszik ugyan néhány esetre, de azok nem voltak ilyen végzetesek. Ali földjét évek óta aszály sújtotta. Amikor eleredt az eső, bizakodott, hogy végre jó termése lesz kukoricából, babból. Mígnem február elején hirtelen ijesztő rovarfelhő borította el az eget, a sáskák mindent fölfaltak, nem maradt mit betakarítania. Szerdán az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) főigazgatója, Csü Tung-jü kétségbeesett felhívást tett közzé, adományokat kérve. „Nincs időnk”, mondta. A hónap elején még úgy számoltak, 76 millió dollár kellene a védekezésre, de nem jött össze a pénz, hiába adott Bill Gates alapítványa 10 milliót. A sáskák gyorsabbak, mint a donorok; ma már az eredetileg kért összeg duplája is csak a kárenyhítésre lenne elegendő. Időközben, néhány hét alatt a sáskahadak borzasztó károkat okoztak Afrika keleti részén, Kenyában, Etiópiában és Szomáliában, elérték Dzsibutit, Eritreát, Dél-Szudánt, Ugandát, Tanzániát is. Olyan területeket, ahol minden falatra szükség volna. A sáskák a talajba rakott petecsomókból kelnek ki. Amíg a lárvák a földön fejlődnek, viszonylag hatékonyan lehet irtani őket vegyszerrel, a levegőből. Amint szárnyat növesztenek és repülni kezdenek, rajokba állnak össze, feltartóztathatatlanokká válnak. Pedig eredendően magányos, ártalmatlan szöcskefélék – hogy miért verődnek néha mégis hatalmas csapatokba, élénken foglalkoztatja a kutatókat. Az esőből pedig, amit a parasztok epedve vártak, a vándorsáska profitált: példátlanul sok pete tudott kikelni, elszaporodtak, és útnak indultak.  

2 gramm - egy sáska testtömege ugyanannyi, mint a napi elesége. Egyetlen raj 2500 ember éves táplálékát pusztítja el. Egy óriásrajban akár 10 milliárd egyed is lehet. Naponta 150–200 kilométert tesznek meg. A rovartan 28 ezer sáskafajt különít el, ezek közül csak tucatnyi veszélyes.

Kényszerleszállás rovarfelhőben

Bő egy évvel ezelőtt sáskák lepték el Mekka városát. A szaúdi hatóságok speciális takarítóalakulatokat vetettek be, megtisztították a nagymecsetet és az iszlám többi szent helyét, hogy a zarándokok zavartalanul mélyülhessenek el szer­tartásaikban. Ez a hír az európai sajtóba legföljebb kis színesként fért be, pedig előre jelezte a bajt. Az Arab-félszigeten ugyanis három sáskageneráció fejlődött ki anélkül, hogy felfigyeltek volna rájuk. Zavartalanul terjedtek tovább keletnek, Irán és Pakisztán felé – arrafelé is komoly gondokat okoznak –, illetve nyugati irányba, a Vörös-tenger fölött az afrikai földrészre. Január 9-én Addisz-Abebában kényszerleszállást hajtott végre az Ethiopian Airlines utasszállító repülőgépe. A Boeing–737-esnek menetrend szerint másik reptéren kellett volna landolnia, de a manőver közben sáskaraj lepte el. A rovarok eltakarták az ablakokat, a pilóták nem láttak ki a fülkéjükből. Kétszer is sikertelenül próbálták meg letenni a gépet, miközben a sáskák belerepültek a hajtóműbe is, ezért irányították át a járatot a fővárosba. Ez már az invázió jele volt. A szomszédos Szomália kormánya február 2-án hirdetett vészhelyzetet. Azóta a helyzet eldurvult. A FAO adatai szerint Kenyában egy összefüggő, 40-szer 60 kilométeres sáskafelhő takarja el a napot – ez 2400 négyzetkilométer, nagyobb, mint Komárom-Esztergom megye. Rick Overson, az Arizona State University kutatója arra számít, hogy „a sáskajárások egyre gyakoribbak és súlyosabbak lesznek a klímaváltozás hatására”. A ro­varok ugyanis gyorsan alkalmazkodnak a heves esőzésekhez, amit az In­diai-óceán hőmérsékletének emelkedése gerjeszt Afrika keleti részén. Ugyanaz a jelenség, amelyik Ausztráliában aszályt okoz, és ezzel hozzájárul a bozóttüzek terjedéséhez, állítják szakemberek. 

Migráns kártevők áradata

Az ENSZ illetékesei szerint a krízis fordulóponthoz érkezett. Március­ban beköszönt az esős évszak, a vetés hagyományos ideje Afrika szarván. Ha nem sikerül megfékezni a további szaporulatot, akkor a fertőzöttség júniusig a jelenlegi 500-szorosára(!) emelkedhet. A vándorsáska a földkerekség „legpusztítóbb migráns kártevője”, állapította meg felhívásában a FAO főigazgatója. Ám a következmények már nem kizárólag az élelmezésügyiekre tartoznak, amit az is jelez, hogy a világszervezet nevében újabban Mark Lowcock főtitkárhelyettes nyilatkozik, a humanitárius válsághelyzetek felelőse. Az éhínség tömeges menekülthullámokat indíthat el, a szűkös élelmiszerkészletek birtoklása, elosztása pedig konfliktusokat generál, újabb helyi háborúkkal fenyeget. A sáskajárás könnyen katasztrófába taszíthatja az ezer bajtól sújtott, puskaporos régiót. Ugandában máris mozgósították a hadsereget, a katonák fel­adata a rovarpeték irtása. Ugyanakkor az ország agrárminisztere figyelmeztette a lakosságot, hogy ne egye meg az elhullott ízeltlábúakat, mert fogyasztása a vegyszeres irtástól mérgező lehet. A sáska ugyanis nemcsak félelmetes kártevő, hanem egyben ínyencfalat is; kedvelt snack, fontos fehérjeforrás. Ez sem újdonság persze, lapozzuk csak fel újból a Bibliát. Máté evangélistától tudjuk, hogy Keresztelő Szent János „teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt”. Csak az ő korában még nem permeteztek rovarölő szerrel.

A sáska színeváltozása

Az egyiptomi vándorsáska (Schistocerca gregaria) olyan változásra képes, mint Jekyll és Hyde. Nem azért, mert a petéből lárva lesz, majd kifejlett rovar, az az átalakulás nem kivételes. Arról van szó, hogy ha a magányos példányok időnként rajokba verődnek, rájuk sem lehet ismerni többé. A tudósok sokáig azt gondolták, ez a „kooperatív viselkedés” egy formája. Iain Couzin professzor, a Max Planck Intézet vezető magatartás-biológusa szerint kísérletek igazolják, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz. Valójában szökni próbálnak a fajtársaik elől, nehogy megegyék őket. „Egy vándorsáska legnagyobb ellensége egy másik vándorsáska. A sáskahad tulajdonképpen menekültáradat, amelyikben mindenki a másikat üldözi” – magyarázza a brit tudós. Kénytelenek egy irányba repülni, hogy össze ne ütközzenek, így duzzadnak a sokmilliós rajjá. A színük is megváltozik, a nimfáké zöldről fekete-sárgára, a kifejlett rovaroké barnáról pirosra, sárgára. Ám eközben génállományuk megmarad, vagyis ugyanaz a genom kódol két, egymással teljesen ellentétes viselkedésformát. Hát csoda, hogy a magatartás-biológusnak a vándorsáska lenyűgöző lény?

Magyarországon a múlt század közepéig a vándorsáska volt az egyik leg­gyakoribb és legkártékonyabb invazív faj, azóta jelentősen visszaszorult. Dr. Kiss Andrea tájtörténeti tanulmányából megtudjuk, hogy az ismétlődő csapás főleg a kukoricatermést fenyegette, mert a búzát általában már learatták, mire a sáskák szárnya kifejlődött. Így a kár különösen a szegényeket sújtotta, hiszen az ő eledelük volt a „tengeri”. A jellemző vonulási irányok kukoricatermő vidékeken, a Bánáton és Baranyán vezettek keresztül. Mária Terézia idejében hangolták össze a védekezést, az 1740-es évek nagy pusztításai hatására. Az uralkodó rendelete kötelezővé tette a kárte­vő tojásainak irtását, illetve a helyzetjelentést a rajok repülési irányáról. Meghatározta azt is, hogy a sáskajárást „Isten ostorának köll vélni”.

Hibás alap, rossz keret - Lázadás a NAT ellen

Publikálás dátuma
2020.03.01. 11:36

Fotó: Béres Márton / Népszava
Egyre több iskola tanári kara kel ki az új Nemzeti alaptanterv (NAT) ellen, amelynek hibáit a múlt héten nyilvánosságra hozott kerettantervek sem köszörülték ki, sőt. Míg a kormány azt állítja, a tiltakozóknak politikai, ideológiai motivációi vannak, a szakmai szervezetek nem győzik sorolni a pedagógiai ellenérveket.
„A kerettantervek lényegében ugyanazt mutatják, mint maga a NAT. Vannak bennük jó pedagógiai elgondolások, ám a konkrétumok ezekhez már nem illeszkednek. Vagyis tiszta önellentmondás az egész” – mondja Nahalka István oktatáskutató, érzékeltetve, hogy az új NAT-tal kapcsolatos szakmai felháborodást a kerettantervek múlt heti megjelenése sem csillapította. Az alaptanterv által okozott első felzúdulásban sokan azzal igyekeztek nyugtatni a kedélyeket: várjuk meg a kerettanterveket, az majd árnyalni fogja a képet. Most úgy tűnik, ez hiú ábránd volt. „Összességében azt tudom mondani, hogy a NAT január végi megjelenése óta nem nagyon változott a kép, sőt talán még egy kicsit rosszabb is lett” – vélekedik az oktatáskutató.  Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter igyekszik bagatellizálni az ellenállást – kedden reggel a Kossuth rádióban azt mondta: mintegy 3 ezer középiskola van az országban, és összesen csak 7 iskolából tiltakoztak a NAT bevezetése ellen, illetve mindössze néhány egyetemi oktató csatlakozott hozzájuk, szerinte ez pedig „csekély, 1 százalék alatti”. Úgy véli ráadásul, hogy a tiltakozók nem érdemi észrevételeket tesznek, a kritikáik politikai megfontolásból származnak. Mint azt a Mérce összegezte, a miniszter erősen csúsztat: a tiltakozáshoz már januárban több mint 30 tantestület csatlakozott, ezek száma pedig egyre csak nő. Az ország legjobb középiskolájának, a veszprémi Lovassy László Gimnáziumnak a tanárai például azt írják állásfoglalásukban: „Mi úgy véljük, a magyar közoktatás nagyon is rászorul egy mély, stratégiai korszerűsítésre, ez az alaptanterv azonban – véleményünk szerint – nem orvosolja, néhány szempontból inkább súlyosbítja a problémáinkat. Ennek oka az új Nemzeti alaptanterv erőltetett ütemű létrehozása, és éppen emiatt a mély, érdemi szakmai konzultáció elmaradása.” Az iskola közalkalmazotti tanácsa a NAT bevezetésének egyéves elhalasztását javasolja, és mint írják, sok ezer tanártársukkal együtt szívesen részt vennének a korábban elmaradt szakmai egyeztetésben. 

Még több lesz a leszakadó

A miniszter azon kijelentése sem állja meg a helyét, mely szerint a kialakult vita pusztán ideológiai természetű lenne, mert a szakmai szervezetek elsősorban a módszertani korszerűtlenséget bírálják. „Gyermekellenes, mert nem csökkentették a tananyagmennyiséget. A legaggasztóbb, hogy a NAT-ban és kerettantervekben meghatározott ismeret­anyag befogadása, elsajátítása egy átlagos képességű gyerek szá­mára teljesíthetetlen,­ vagyis a jövőben még több lesz a kudarcra ítélt tanuló. A szakképzésbe bekerülők kompetencia­szintje még alacsonyabb lesz a mainál” – mondja Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) alelnöke, aki szerint a merev szabályozás, a részletező előírás lehetetlenné teszi a helyi igényekhez, a tanulók közötti különbségekhez történő alkalmazkodást, akadályozza az esély­egyenlőtlenségek kezelését. Nem véletlen, hogy a magyar nyelv és irodalom tantárgy kapcsán van a legnagyobb felháborodás, ez ugyanis jól mutatja a NAT legtöbb (de nem mindegyik) hibáját, és az értő olvasásszükségessége miatt minden másra is kihat. „A probléma lényege nem a Wass Albert kontra Kertész Imre vita. Az alaptantervnek arról kellene szólnia, hogy az alapkészségeket hogyan szerezzék meg a tanulók, hogyan szeressék meg az olvasást. Így már szinte mindegy, hogy a tanulók 80 százaléka melyik kötelező olvasmányt nem olvassa el. A PISA-mérésekből az derült ki, hogy minden negyedik-ötödik tanulónk funkcionálisan analfabéta, az ő felzárkóztatásukra kellene a hangsúlyt tenni, és erre az új NAT és a hozzá kapcsolódó kerettantervek alkalmatlanok. Megítélésem szerint a kerettantervek készítőinek nincs kapcsolatuk ezen leszakadó tanulói csoportokkal, szakmailag más társadalmi közegben szocializálódtak. Ráadásul – ismereteink szerint – egyetlen kistelepülésen vagy hátrányos régióban dolgozó pedagógus nem vett részt a szakmai anyagok kidolgozásában” – teszi hozzá a szakszervezeti vezető.

Poros, szájbarágós

Szűcs Tamás, a másik nagy érdekképviselet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke történelem–magyar szakos tanárként az előbbi tantárgy kerettantervéről valamivel jobb véleménnyel van, mint utóbbiról. „Korszerűtlen, poros ez az irodalom-kerettanterv, egy olyan világot képvisel, amellyel az olvasást nem lehet megszerettetni a gyerekekkel. Efölött a kánon fölött eljárt az idő, még akkor is, ha én is ezen nőttem fel, és nekem sok eleme kedves. Ma már nem lehetne így megközelíteni egy művészeti tantárgyat, a kortárs irodalom száműzése teljesen elfogadhatatlan” – erősíti meg Szűcs Tamás a Magyartanárok Egyesületének sok fórumon hangoztatott véleményét. A PDSZ elnöke sem az ideoló­giai kérdéseket tartja a legsúlyosabb gondnak, hanem a korszerűtlenséget. „A történelem esetében sem következett be a paradigmaváltás, de legalább látok valami csökkenést a tananyag mennyiségében – pont ott, ahol a leginkább kellett, az eseménytörténet területén. A tantervre telepedő ideológia viszont nem tetszik. Az én életemben fontos igazodási pont a nemzeti identitás, de úgy látom, hogy ez a fajta történelemtanítás nem szolgálja ennek a célnak az érvényesülését. Direkt, szájbarágós módon nem lehet ezt az értéket közvetíteni, mert az kifejezetten kontraproduktív a középiskolás korosztályban.”  

A matek sem jobb

Totyik Tamás matematika–földrajz szakosként olyan részeire is rálát szakmailag a kerettanterveknek, amelyekről jóval kevesebb szó esik, mint az ideológiailag terhelt magyarról vagy történelemről. A matematika-kerettantervről azt mondja, gyakorlatilag nem hoz változást a 2013-as állapothoz képest. „Tananyagcentrikus, sokat követel a gyerekektől, alig van idő a gyakorlásra, az együttműködést igénylő módszerek alkalmazására. Ekkora anyagmennyiséget csak frontális osztálymunkával lehet teljesíteni. Az alsó tagozatban a matematika óraszáma a megadott követelménylista teljesítéséhez is kevés, itt még mindig szükség lenne a tanítandó tananyagmennyiség drasztikus csökkentésére, és csak az alapkompetenciák megerősítésére kellene koncentrálni” – mondja. Nahalka István is hasonlóan vélekedik, bár akár pozitívumnak is lehetne tekinteni, hogy a kerettantervek – legalábbis elméletben – a természettudományok esetében a társadalomorientált természettudományos nevelés irányába mutatnak, ám a részletek kifejtése már teljesen más – Nahalka István megfogalmazása szerint elavult, legalább ötven évvel ezelőtti – tudomány- és tanulásszemléletet tükröz. A fizika-kerettanterv bevezető leírásában például a gyakorlatból való kiindulásról, a képletekre koncentrálás elkerüléséről, projekt- és élményszerűségről, önálló tanulásról és csoportmunkáról lehet olvasni, ám a tananyag részletezésében már a régimódi, elemző-értelmező tanítási-tanulási folyamat jelenik meg. Itt már nincsen szó projektekről, az ismeretek szárazon követik egymást, ráadásul a tananyag olyan nagy mennyiségű, hogy még a szabadon felhasználható órakeretben sem lesz idejük a pedagógusoknak arra, hogy élményszerűbb oktatásban részesíthessék a diákokat. Ez gyakorlatilag minden tantárgyra igaz. Bár a kormányzati kommunikációban többször szóba került a tananyagcsökkentés, Nahalka István szerint ennek épp az ellenkezője olvasható ki a kerettantervekből. A kutató ugyanis összehasonlította a 2012-es és a mostani, új tanterv 7-8. osztályos fizikára vonatkozó fejezeteit, s kiderült: míg a nyolc évvel ezelőtti dokumentum 37 olyan ismeretelemet tartalmazott, amelyek a 2020-asban már nincsenek benne, addig van 83 új ismeretelem, amelyek a korábbi kerettantervekben nem szerepeltek, de a mostaniban igen. Vagyis a tananyagmennyiség-növekedés lényegesen nagyobb, mint a csökkenés. „A kerettantervekben megfogalmazott ajánlások az óraszámok 95 százalékát kitöltik, csak a jó képességű osztályokban lehet olyan tempóban haladni ezzel a követelményrendszerrel, hogy teljesüljön a 20 százalék szabadon felhasználható órakeret” – teszi hozzá Totyik Tamás. „Ébredezik a pedagógusok közössége, bár még nem rendeződtek össze igazi erővonallá. Szerintem sokkal nagyobb az elégedetlenség a NAT miatt, mint amit én korábban érzékeltem, ha ez összekapcsolódik a munkajogi és egyre rosszabb munkahelyi körülményekkel kapcsolatos problémákkal, látok rá esélyt, hogy néhány hónapon belül az átlagosnál nagyobb tiltakozási hullám alakuljon ki az oktatásban” – értékeli az ellenállás esélyeit Szűcs Tamás. A szakmai szervezetek többsége, így a PDSZ is a NAT bevezetésének elhalasztását kéri, bár a radikálisabbak a visszavonást követelik, és a bojkott, a polgári ellenállás lehetőségeit mérlegelik. A kor­mányzat viszont hajthatatlan, semmilyen engedményre nem hajlik.

Végleg kigolyózzák a magánkiadókat

„A tankönyvek készen lesznek, a tankönyvek kiadása és forgalmazása biztosítható” – mondta a Kossuth rádióban Kásler Miklós miniszter a hét elején. És ez minden bizonnyal így is van Kereszty Péter, a magánkiadókat tömörítő Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének elnöke szerint. Az állami tankönyvek valószínűleg a kerettantervekkel párhuzamosan (szintén nem a nyilvánosság előtt) készültek, engedélyeztetésüket pedig annyira megkönnyítették, gyakorlatilag a miniszter jóváhagyásához kötötték, hogy ez biztosan nem lesz akadály az új NAT szeptemberi bevezetése előtt. Az persze más kérdés, hogy ezek milyen színvonalúak lesznek. „Az új tankönyveket ennyi idő alatt nem lehet tisztességesen megírni, most is bemérés, kipróbálás nélkül jelennek majd meg és kerülnek a tanárok, a diákok kezébe” – fogalmazza meg aggályait Totyik Tamás. Pedig válogatni nem igazán lesz lehetőség, a magánkiadók ugyanis teljesen ki vannak zárva az új kerettantervekhez illeszkedő tankönyvek fejlesztéséből. „Tankönyvjegyzékre kizárólag engedéllyel rendelkező könyvek kerülhetnek, a magánkiadóknak pedig csak a korábbi, de most még életben lévő (ún. kifutó) tantervhez illeszkedő könyveik vannak. Ahhoz, hogy újakat engedélyeztethessenek, miniszteri felhívásra van szükség, ilyesmi a közismereti tantárgyak esetében – a nyelvkönyvek kivételével – évek óta nem történt. Ezt megelőzően legutóbb 2016-ban a sajátos nevelési igényű, a nemzetiségi és szintén az idegen­nyelv-tankönyvek engedélyeztetésére érkezett ilyen felhívás” – mondja Kereszty Péter. A szóbeszéd szerint ez is főleg azért, mert az állami idegennyelv-könyvek színvonala csapnivaló, a pedagógusok gyakorlatilag nem tudják használni őket. Így az új NAT szeptemberi életbelépésével – az 1., 5. és 9. évfolyamokon – tovább csökken majd a választható tankönyvek köre, amelyek száma már az elmúlt években is drasztikusan kevesebb lett a magánkiadók kiszorításával. „Mivel a könyvek öt évre kapnak engedélyt, és ezek megújítására nem kapunk felkérést, a magánkiadók kiadványai folyamatosan esnek le a tankönyvjegyzékről. Az idei tanévben már több mint 600-zal csökkent a számuk, és ez évről évre így fog folytatódni” – mondja Kereszty Péter. Ennek ellenére a magánkiadókhoz még mindig viszonylag sok megrendelés érkezik közvetlenül, az állami tankönyvellátó megkerülésével, de ez ingoványos terep, hivatalosan a pedagógusok nem kérhetnék a szülőket, hogy tankönyvet vegyenek, hiszen az „ingyen” jár. Valójában az adófizetőknek most is 13,5 milliárdjába kerülnek a tankönyvek évente, csak éppen ebből a magánkiadók egyre kisebb mértékben részesülnek. Egy tankönyv fejlesztése több millió forintba kerül, és a magánkiadók az államiakkal szemben nem uniós pénzből működnek. Vagyis, ha csekély a remény a jegyzékre való felkerülésre, nincs értelme belevágni a fejlesztésbe sem, a „fióknak nincs értelme dolgozni”. Így szépen lassan megvalósul a még Hoffmann Rózsa idejében kitűzött cél: kerettantervi tantárgyanként legfeljebb két tankönyv.