Akciós klíma

Most, miután a jelek szerint mindenki megtette tétjeit, talán megkísérelhetjük összegezni a kormány klímavédelmi vállalásait.
Jó, a ráfutás kissé kacskaringósra sikeredett. De amiként immár a közönség is beletörődően tapsol az újabb és újabb történelmi bejelentéseknek, úgy én sem kérek számon holmi következetességet. Indításként megtudhattuk a fideszes derékhadtól, hogy a klímavédelem egy kommunista ármány, a háttérhatalom trükkje, kívül zöld, belül vörös, amit Viktor lovag keresztényi kardcsapásaival rendre le is leplez. Aki ehhez híven tavaly nyáron, 24 tagállam ellenében, kevéssé biblikus hangnemben, pénzt követelve, meg is puccsolta az EU 2050-es szén-dioxid-mentesítési tervét. Aztán decemberben utolsóelőttiként, az atomerőművek uniós támogatásáról szóló, valótlan fejtegetések kíséretében végül áldását adta a közös fellépésre. Majd a maga módján az illetékes innovációs tárca is megnyilvánult, közzétéve vagy ezer oldalnyi stratégiát, amilyen bőven mérve az elveket és körképeket, oly szűken adagolva a számon kérhető vállalásokat.
Mert a konkrétumokat úgymond a kormányfő évértékelőjére időzítették. Ne legyünk méltánytalanok: az elhangzott pontok között akad ilyen is. De hát ezekkel csak a baj van. Először is, január elsejével, egy évvel az EU-kötelezvény előtt, betiltják az egyszer használatos műanyagokat. Kedvező pálfordulás, de kérdés, addig miként biztosítható egy nyugodt átmenet. Aztán: a július 1-vel megalapítandó Hulladékgazdálkodási Hatóságnak a jelek szerint más dolga sem lesz, mint noszogatni az önkormányzatokat az illegális hulladéktelepek feltárására, kitisztítására, ellenőrzésére és büntetésére. Kíváncsi vagyok, miként akadályozzák meg a halmok újratermelődését. Aztán: bár ismét visszaváltható lesz az üveg, a pet-palack és az alumíniumdoboz, Palkovics szakminiszter szavai szerint ennek kidolgozását a boltokra bízzák. A folyókon érkező szeméthalmok lehalászása és a faültetés is dicséretes, bár újdonságértéke kérdéses. A kisvállalkozások megújulós beruházásainak 32 milliárdos támogatása pedig valójában EU-pénz. Az "olcsó" elektromos autók ösztönzése és a zöld kötvény talány, de környezetvédők szerint hatalmas költségéhez képest az e-buszok vásárlási kötelezettsége is keveset hoz. A 90 százalékban szén-dioxid-mentes áramtermelésről és a napelemek meghatszorozásáról szintén nem tudható több, mint hogy addig leállítják a Mátrai Erőmű szénblokkjait. A előzetes stratégiákban csak ez utóbbi három vállalás szerepelt.
Ha már a nagy energiaterv lényegében hulladékos cselekvésbe torkollott, hadd jelezzek néhány fájó hiányt. Fogalmunk nincs, a kormány mit kezd a legális szemét- és vízipar országos csődhelyzetével, a hulladékkeletkezés visszaszorításával, az újrahasznosítás megszervezésével, vagy épp a műanyagégetéssel. Valamint, mégis hogy nullázzuk le 2050-ig - "csak" az épületek, a fűtés, az autók és az ipar teljes cseréjével - az ország szén-dioxid-kibocsátását?
Igaz, amiként arra Orbán Viktor is utalt évértékelőjében: ezt akkor már valószínűleg nem rajtuk kell számon kérni.
Szerző
Marnitz István

Orbán játékszerei vagyunk

Hogy honnan vette Orbán Viktor a nemzeti – népi – konzultációk ötletét, nem tudom, meglehet, hogy igaza van Vásárhelyi Máriának, aki szerint a Harmadik Birodalom, azaz Hitler hatalomgyakorlásának kelléke volt, mégpedig a népszavazások helyett. A népszavazás ugyanis erősen kontrollálható intézmény, eredménye ellenőrizhető, kérdései legitimek, míg az úgynevezett nemzeti – Hitlernél: népi – konzultáció tematikája, kérdéscsoportja, de még a végeredménye sem tekinthető annak. 
A gondolat csírája még 2005-ben jelent meg a Fidesznél, hogy aztán kormányra kerülve, 2010-ben gyorsan be is vezesse, egyszersimd szinte teljes mértékben ellehetetlenítve a népszavazásokat. Nem történt egyéb, mint minden más esetben: Orbán nagyon gyorsan bezárta azokat az ajtókat, amelyeket a pártja folyamatosan használt ellenzékben. Emlékezzünk csak a rendkívüli parlamenti vizsgálóbizottságokra, a Gyurcsány-bojkottokra és számos más olyan módszerre, amelyekkel ellenőrizték, korlátozták a hatalom működését. 
A Fidesz tehát pontosan tudta: nem csak a fékek és ellensúlyok intézményeit kell megszereznie, saját emberekkel feltöltenie; blokkolnia kell minden olyan kezdeményezést, amely szembe megy az akaratával. Közben olyan technikákat használ, amelyek látszólag demokratikus irányítást sugallanak, valójában kizárólag az emberek manipulációjára szolgálnak. 
A nemzeti konzultációnak is megvan a maga fejlődéstörténete. 2010 óta immár a nyolcadiknál tartunk, milliárdokat emészt fel, és az eredmény előre tudható. Hát hogyne lenne az, amikor a kérdések megfogalmazása, összeállítása valójában nem a kormány kíváncsiságáról, hanem önigazolásáról szól. És, ahogy haladtunk előre az időben, úgy váltak a konzultációk is egyre durvábbá, a gyűlöletpolitikai eszközévé. A legutóbbi, 2017-es Soros-ellenes akció már nyílt lázítás volt a bevándorlók ellen. Szakemberek szerint a kérdőív minden szakmai és morális megfontolást nélkülözött, olyannyira, hogy az egyik pontjáról – a Magyar Helsinki Bizottságról szólóról – a bíróság is kimondta, hogy hazugságot tartalmazott. 
Mindez csekély mértékben, vagy inkább egyáltalán nem korlátozta Orbánt abban, hogy most elővegye a régi-új kártyát, és ezúttal a cigányságot állítsa a „konzultáció” középpontjába, tudván, hogy ez – és persze az elítéltek kártérítése is – találkozni fog a „nép” ízlésével. Nem kérdés, hogy ma semmilyen szűrő nem képes megfékezni az Orbán-politika keltette gyűlölethullámot; az ellenzék, de az Európai Unió is tehetetlenül vergődik a jogállam látszólagos jogállami módszerekkel történő felszámolásának hálójában. 
Egyelőre semmilyen receptet nem talált fel senki, a társadalom maga pedig megadóan tűri, hogy játékszernek tekintse a hatalom. Tűri, hogy a kormány a népi akarat letéteményeseként tüntesse fel magát, miközben valójában csak a saját, helyenként alantas szándékait érvényesíti, de azt folyamatosan. Hiába látja, tudja a többség, hogy mire használják, nem tesz ellene semmit. Fogalmazzunk így: Orbán visszaél azzal, hogy békében akarunk élni.
Szerző
Németh Péter

Kiirthatatlan

Prágában élt, németül írt és zsidó volt – mi volt Kafka? Európai – szólt a felelet az irodalomórán. Az, hogy ez a párbeszéd elhangozhat-e később is, nem a nemzetinek csúfolt alaptanterven múlik, hanem a tanárokon és diákokon. Azokon, akiknek egy most épp könyvszakmai törvényre vágyó főfőigazgató hiába mondja meg, hogy ki a magyar és ki az exportra termelő író, és hogy az LMBTQ ideológiát hirdetőket – bármit jelentsen is ez - ki kell tolni a párbeszédből. Akiket feleslegesen késztet a kormányközeli portál a politológus szexuális hovatartozása fölötti összekacsintásra egy magánfotó közlésével, és akiknek hasztalan sulykolják a propagandisták a menekült helyett a migráns kifejezést. Akik tudatalattijára nem hat, hogy a kormányfő gúnyosan brüsszelezik, IMF-agyról, és veszélyeztetett magyar fajtáról beszél, mert abban a tanteremben gondolkodást elváró gondolkodók ülnek. 
És eszükbe jut a magyarul alig tudó legnagyobb magyar, akiről az első Orbán-kormány idején készült nemzeti identitásképzőnek szánt film. Vagy a magyarul nem beszélő, exportra termelő zeneszerző, akiről a második Orbán-kormány nevezte el a repülőteret. Érzékelik a kizárólag a hatalom gyakorlására és megtartására törekvők következetlenségét akkor is, amikor antiszemitizmust kiáltanak az ellenzéki összefogást látva, miközben a nemzeti főadó vezetőjévé nevezik ki a holoagymosásról értekezőt, és tantervkészítéssel bízzák meg a Nobel-díjas író magyarságát megkérdőjelezőt. Kacagnak a magyarságkutató intézet létezésén és Örkény egypercesén, amelyben a holdlakók „Azonkívül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket.”
Abban a tanteremben, ahogy most is, a jövőben is beszélgetnek és vitatkoznak majd európai identitásról, a nemzet és a magyarság fogalmáról és még inkább mondatokról, amelyekben saját életüket, személyiségüket és örömüket lelik. És ez nem hurráoptimizmus. Elvégre bárki bármit mond vagy tesz, nincs az a választott vagy felkent uralkodó, aki a szabad gondolkodást el tudja pusztítani.
Szerző
Hompola Krisztina
Frissítve: 2020.02.22. 10:50