Nem is a szülők génjein múlik a gyerek neme

Publikálás dátuma
2020.02.22. 10:10

Fotó: Chen feibo/Imaginechina / AFP
Évszázados elméleteket cáfolt meg egy ausztrál kutatás, amely szerint véletlenszerű a nemek megoszlása, nagyjából 51 százalék az esélye, hogy fiú, és 49 százalék, hogy lány születik.
A Queenslandi Egyetem tudósai megcáfolták azokat az évszázados elméleteket, amelyek szerint a szülői géneken múlik, vagyis örökölhető, hogy egy-egy családban fiúk vagy lányok születnek-e. Bebizonyították ugyanis, hogy a szülői gének nem határozzák meg az utódok nemét – írta a medicalxpress.com a brit tudományos akadémia lapjának (Proceedings of the Royal Society B.) aktuális számában megjelent tanulmány alapján.
Ez volt a témában végzett eddigi legátfogóbb kutatás, az eredmények alapján a gyerekek nem szerinti megoszlása lényegében véletlenszerű. "Azt találtuk, hogy az egyes embereknek nincs velük született hajlamuk arra, hogy lányuk vagy fiuk legyen" – mondta Brendan Zietsch, az egyetem pszichológiai karának kutatója, a tanulmány egyik szerzője. Nagyjából 51 százalék az esélye, hogy fiú, és 49 százalék, hogy lány születik, azonban az anya vagy az apa génjei ebben nem játszanak szerepek. Az eredmények kulcsfontosságúak az utódok nem szerinti arányairól szóló biológiai és evolúciós elméletek szempontjából – tette hozzá.
A kutatók svéd anyakönyvek alapján elemezték minden, 1932 óta született svéd, szám szerint 3 543 243 szülő és 4 753 269 gyerekük adatait. Feltérképezték a családi kapcsolatokat, és megvizsgálták, hogy egy ember gyerekeinek a neme összefügg-e a testvérek gyerekeinek nemével, de nem találtak összefüggést. Tudományos elméletek hosszú sora bizonyult tévesnek az eredmények tükrében – mondta Zietsch. „Voltak, akik úgy vélték, hogy a gazdag vagy magas szülőknek több fia, a vonzó külsejűeknek több lánya születik. Kutatási eredményeink minden ilyen lehetőséget kizártak” – magyarázta.
Szerző

Tényleg apró törpeszauruszt találtak Németországban

Publikálás dátuma
2020.02.21. 15:00

Fotó: Scientific Reports ISSN 2045-2322
A 240 millió éves, tízcentis gyíkszerű állat maradványaira egy Vellberg közelében lévő kőfejtőben bukkantak. Ezzel egy új fajt és nemet is felfedeztek.
Kétszáznegyvenmillió éves, 10 centiméteres törpeszauruszt fedeztek fel Németországban. A mai Baden-Württemberg területén élő gyíkszerű állat maradványaira a Stuttgarti Természettudományi Múzeum kutatói bukkantak egy Vellberg város közelében lévő kőfejtőben.
 Rainer Schoch paleontológusnak és dinoszaurusz-szakértőnek a hüllő feje tűnt fel egy szürke agyagrétegben, amely egy régen eltűnt tó alján rakódott le. A mindössze 12 milliméter hosszúságú fejet mini számítógépes tomográffal vizsgálták meg. Láthatóvá váltak így a koponyacsontok és a rovarevő állat fogai. "Általa egy új fajt és nemet is felfedeztünk" – mondta Schoch. A kicsiny állatnak Schoch és csapata a megtalálási hely, Vellberg, valamint Alfred Bartholomä fosszíliagyűjtő tiszteletére a Vellbergia bartholomaei nevet adta. A felfedezésről a Scientific Reports című szaklapban számoltak be.
 A múzeum szerint a törpeszaurusz a lepidosauria csoport egyik legrégebbi képviselője, a csoport ma több mint 10 ezer fajt foglal magában. A meglepően apró leletnek nagy jelentősége van a triász kori élőhely további kutatása és rekonstrukciója szempontjából. A lepidosauria csoportba, vagyis a pikkelyes bőrűek közé tartozó állat a hüllők fejlődéséről is lényeges információval szolgál. „Azért olyan izgalmas ez az állatka, mert nagyon keveset tudunk a hüllők és kígyók elődeiről” – mondta Rainer Schoch.
Az új lelet bepillantást enged a dinoszauruszok kialakulása előtti időszakba is, a hatalmas állatok ideje ugyanis Schoch szerint 20 millió évvel később kezdődött. Korábban már találtak ugyan a dinoszauruszok előtti időszakból származó leleteket, de eddig csak nagyobb fajoktól, például 5-6 méteres krokodiloktól.
Szerző

Trójai falóként működő magyar fejlesztés nyithat új utat a rákgyógyításban

Publikálás dátuma
2020.02.21. 13:15

Fotó: Warner Bros / Helena Productions / AFP/Warner Bros / Helena Productions
Bizonyos daganatos és autoimmun betegségek kezelése során használt, fehérje alapú gyógyszerek sejtbe juttatására dolgoztak ki új megoldást szegedi kutatók.
Napjainkban a gyógyszerfejlesztés egyik legnagyobb kihívását az jelenti, hogyan lehetséges a fehérje alapú gyógyszereket a sejten belülre juttatni, hiszen a jelenleg elérhető ilyen készítmények csak a sejten kívüli célpontokat képesek elérni. Számos, jelenleg kiaknázatlan sejten belüli gyógyszercélpont van, amelyekhez hozzáférve újabb, fontos betegségekre lehetne terápiát fejleszteni – derül ki a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) közleményéből.  
Az intézmény Orvosi Vegytani Intézetének kutatói együttműködésben a Szegedi Biológiai Központ munkatársaival egy olyan speciális molekulát fejlesztettek ki, amely a biológiai hatóanyagokhoz kapcsolva „trójai falóként” képes a molekulákat a sejtbe juttatni. A gyógyszergyárak jelenlegi technológiájába illeszkedő módszer új lehetőséget nyithat olyan betegségek kezelésében, ahol a cél a sejten belüli folyamatok közvetlen befolyásolása biológiai hatóanyagokkal. A kutatás eredményeit a rangos Advanced Science magazin kiemelt helyen közli.
A kutatók 2016 óta dolgoznak azon, hogy nagyobb méretű fehérjét vigyenek a sejten belülre egy hordozó molekulával – mondta Imre Norbert, a kutatócsoport tagja, a tudományos cikk első szerzője. A „csali” molekula trójai falóként hatol át a sejtmembránon, egy olyan útvonalon, amelyet például a kolera és a tetanusz toxinja, vagy bizonyos vírusok – például a járványos gyermekbénulásért felelős poliovírus – is kihasználnak. Az antitestet biomimetikus módszerrel juttatják a sejtbe, vagyis a már meglévő bejáratot nyitják ki úgy, hogy a bakteriális toxinok és vírusok biológiai rendszereit utánozzák.
A sejtmembrán bemélyedései különböző útvonalakon juttatják be a molekulákat a sejtbe. Ahhoz, hogy az antitest működőképes maradjon, nem szabad, hogy a sejt lebontsa, vagyis olyan útvonalat kellett találni az antitest bejuttatásához, amely a sejt belső, biztonságos szállítórendszerébe viszi azt. Ennek az útvonalnak a bejáratait bizonyos cukormolekulák kódolják. A vizsgált speciális molekula felismeri ezeket, így az antitestet úgy tudják bejuttatni a sejtbe, hogy az nem bontja le – ismertette Martinek Tamás, az SZTE Orvosi Vegytani Intézet vezetője az eljárást. Olyan anyagot kellett találni, amely hozzáragasztja az antitestet a sejt megfelelő bejáratához. Ez egy rövid peptid, méretét tekintve az eddig használt molekulák egy százada. Olyan kicsi, hogy lényegesen nem befolyásolja az antitest működését. Ezen felül nem mérgező és az előállítási költsége is alacsony. A molekula további előnye, hogy bármilyen fehérjealapú gyógyszerhez kapcsolható – tette hozzá a professzor.
A tudományos eredmény alapján az SZTE és az SZBK szabadalmi bejelentést nyújtott be.
Szerző